MEGOSZT  

Kelemen Lajos (Uzon, 1888. jan. 11. – Bukarest, 1935.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Kelemen Lajos (Uzon, 1888. jan. 11. – Bukarest, 1935.) – lapszerkesztő, költő. Református vallású. Apai ágon módosabb fölművelő, anyain székely nemes családból származott. Apja, papolci születésű Kelemen Tamás (1860–1920). Anyja, nemes besenyői Babos Mária (szül. 1866. máj. 1., Uzon). Szülei korán elváltak. Apja Papolcon alapított családot, anyja hozzáment özvegy kökösi Kökössy György (?–?) árvaszéki irattárnok és nyilvántartóhoz. Apai féltestvérei közül Kelemen Miklós (szül. 1891. febr. 22.) Zilahon volt polgári iskolai tanító, az első világháborúban a 24. honvédzászlóalj zászlósaként halt hősi halált. Dr. Kelemen Zoltán (szül. 1894. okt. 25.) jog- és államtudományi diplomát szerzett. Az első világháborúban tartalékos tüzérhadnagy, a másodikban százados, a Székely Határőrség tisztje. A két világháború között Papolc gazdasági fellendítéséért munkálkodott. Az Erdélyi Magyar Párt orbai járási tagozati elnöke, a Budapesten alakult Ereklyés Országzászló Bizottság székelyföldi megbízottja. 1945-ben, az új rendszer kezdetén fasisztának nyilvánítottak, 1950-ben a jilavai kényszermunkatáborba vitték, szabadulása után családjával szerény körülmények között Kolozsváron élt.

 

Nincsenek adataink arról, hogy hol végezte iskoláit. Generációjához képest tíz évvel idősebb, amikor 1917-ben a Református Székely Mikó Kollégium diákjaként érettségizett. A következő évben megnősült. Gyárfás lányt vett feleségül, aki közeli rokonságban volt a festőművész Gyárfás Jenővel (1857–1925). Gyermekeik: Dezső, Endre és Lajos.

 

Több nyelvet beszélt, sokat fordított. Tisztviselőként egy időben városi írnok, kit 1919 januárjától a magyar belügyminiszter ideiglenesen a sepsiszentgyörgyi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé nevezett ki. Trianon után Sepsiszentgyörgyön városi jegyző. A román hatóságok, mint „kellemetlen személyt” 1923-ban Csíkszeredába helyezték. Innen később kijelölt kényszerlakhelyére, Bukarestbe költözött. Itt hunyt el 1935-ben. Sírja a felszámolt Giuleşti-i temetőben volt.

 

Újságszerkesztésbe 1906 nyarától kezdett. 1906. június 6-án mutatványszámmal kezdő, az addigi, közel huszonöt évet megért Székely Nemzet helyett kiadott Székely Nép főszerkesztője lett. A lapot dr. Mélik Endre (1873–1958) ügyvéddel és Végh Endre (1866 körül–1935) gimnáziumi tanárral indították el. Az előbbi felelős szerkesztő, az utóbbi főszerkesztő volt. A lap élén Végh Endrével 1906. október 3-ig, Mélik Endrével 1906. december 15-ig maradt, 1906. december 17-től egyedül, mint felelős szerkesztő rendezte a lap dolgait és adta ki egészen 1907. március 13-ig, amikor lemondott az újság szerkesztéséről.

 

Hencz Hilda könyvtáros-kutató szerint Bukarestben az 1931-es romániai választásokra készülődő Magyar Párt megbízásából indította el Bertalan Józseffel a Bukaresti Magyarság című hetilapot. Céljuk a bukaresti magyarság egybe tömörítése volt, hogy azok „megbízható katonái” legyenek az érdekeiket is képviselő pártnak. Az 1930 novemberében „Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap”-ként induló, majd 1931. február 28-tól „Politikai, társadalmi és gazdasági hetilap” alcímmel kiegészített sajtóterméket Bertalan József kiadó és tulajdonosként, majd ügyvivő szerkesztőként vezette, Kelemen Lajos pedig 1931 márciusáig felelős szerkesztő, majd megszűnéséig, 1932. július 24-ig (III. évf. 29/30. szám) ügyvivő szerkesztő volt. ,,Bukaresti Magyarság” lap- és könyvkiadó vállalat kiadásában lapszerkesztő társával közösen jelentették meg 1931-ben a Bukaresti Magyarság Képes Naptára az 1932-ik szökő évrecímű képes naptárat.

 

Önálló verseskötete, a Tört sugarak 1913-ban Sepsiszentgyörgyön, a Móricz István-féle Kossuth-nyomda kiadásában látott napvilágot. Előszavát a város ismert írónője és zeneszerzője, Kelemen Lajosné Zathureczky Berta (1855–1924) írta. A kötet egy három felvonásos drámai költeménnyel, a Zách Feliciánnal zárult. Egy színművet is írt, címe Pirostojás. Ebben az évben adta közre egyik rövid elbeszélését A válás címmel, amely a sepsiszentgyörgyi Független Székelységben jelent meg. Állítólag Bukarestben is megjelentetett egy verseskötetet, címe azonban ismeretlen. 

 

Tudomásunk szerint versei közül 1920–1930 között Sepsiszentgyörgyön mindössze kettő látott napvilágot a sajtóban. Mindkettőt karácsonyra írta: „Karácsonyunk” (Székely Nép, XXXVIII. évf., 1920. dec. 25., 71. sz.), „Nem várok soha karácsonyfát” (Székely Nép, XLI. évf., 1923. dec. 25., 102. sz.). 

 

 

Felhasznált irodalom

Független Székelység, VIII. évf., 1913. aug. 10., 13., 31., 63, 64, 68. sz.; XIV. évf., 1919. jan. 5., 2. sz.

HENCZ, Hilda: Bucureștul maghiar. Scurtă istorie a maghiarilor din București de la începuturi până în prezent. Bukarest, 2011, 156.

KELEMEN József (szerk.): A Székely Mikó Kollégium emlékkönyve 1859–1994. Bukarest, 1994, 197.

KISGYÖRGY Zoltán: Elfeledett költő nyomában. Háromszék, 1991. jan. 5., 283. sz.

KISGYÖRGY Zoltán: Mementó. Háromszék, 1992. jún. 2., 637. sz.

PÁLMAI József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy, 1901, 24, 269.

Székely Nép, I. évf., 1906. jún. 6., 8., okt. 3., dec. 15., mutatványsz. I. és II., 63, 103. sz.; II. évf., 1907. márc. 13., 40. sz.



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről