Jodál Gábor, dr., vitéz (Bonyha, 1882. márc. 31. – Marosvásárhely, 1958. aug. 11.) – ügyvéd, behívott országgyűlési képviselő, a Székely Közélet székelyudvarhelyi újság igazgatója. Református vallású. Apja Jodál József, anyja Szakáts Róza. Testvérei: Rezső, József, Mózes és Ilona. Bátyja, Jodál Rezső 1893–95 között a székelyudvarhelyi Református Kollégium osztálytanítója, sükői lévita-lelkész, Szovátán református felekezeti tanító. Felesége, Lántzky Alexa Gizella a budapesti Zeneművészeti Főiskola zongora szakának végzettje, Székelyudvarhely neves zongoraművésznője. Fia, ifj. Jodál Gábor jogot végzett, 1937-ben jog és államtudományi doktorátust szerzett, majd Kodály Zoltán tanítványa, romániai zeneszerző, kiváló művész-pedagógus volt. Unokája, ifj. Jodál Gábor fia, Jodál Endre, villamosmérnök, műszaki író.
Középiskoláit 1893-tól a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte. Mindvégig kiváló tanuló. Hatodikos gimnazista korában az Ifjúsági Olvasó Egylet választmányi tagja, hetedikes korától az Ifjúsági „Petőfi” Önképzőkör jegyzője, majd titkára. Több dolgozat, pályamunka írója, ünnepi műsorok szavalója, alkalmi beszéd írója, felolvasója. Kiváló eredménnyel érettségizett 1901-ben. A jogot a Budapesti Tudományegyetemen végezte, itt szerzett jogászdoktori oklevelet. Miután 1909-ben Marosvásárhelyen ügyvédi vizsgát tett, Székelyudvarhelyen nyitott ügyvédi irodát. Az első világháború idején a császári és királyi 82. gyalogezredben szolgált, tartalékos hadnagyi rendfokozattal tette le a fegyvert. Vitézségéért hét alkalommal tüntették ki. A Vaskorona-rend III. osztálya, a Nagy- és Kisezüst, a Bronz Vitézségi Érem, a Katonai Érdemkereszt III. Osztálya Hadiékítményes kardokkal a szalagon, a Károly-csapatkereszt tulajdonosa, illetve lovagja volt. 1918 őszén a székelyudvarhelyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, 1918. november 23-tól Udvarhely vármegye kinevezett tiszti főügyésze, a székelyudvarhelyi Könyvnyomda Rt. egyik igazgatósági tagja. A román katonai hatóságok tiszti főügyészi hivatalából eltávolították, 1919. január 24-én nyolcadmagával letartóztatták, a helybéli reáliskolában fogva tartották, mindegyiküknél házkutatást tartottak, utólagos magyarázattal rekvirálás címen élelmiszerkészleteiket elvitték. Szabadon engedésük után naponta jelentkezniük kellett a megszálló hatóságoknál, ennek ellenére április 6-án újból letartóztatták, bebörtönözték, két hónapra internálták. Az „első román világban” az elkövetkezendőkben is többször perelték irredenta bűn-, sőt felségsértés vádjával.
Trianon után újból ügyvédi irodát nyitott, bekapcsolódott a helyi köz- és politikai életbe. Az Ügyvédi Kamara dékánjává 1923-ban választották meg, mely tisztségét 17 éven át töltötte be, az Országos Magyar Párt székelyudvarhelyi tagozatának 1925-től egymást követő öt cikluson át egyhangúan újraválasztott elnöke, a párt Központi Intéző Bizottságának tagja, az Udvarhely Megyei Tanács 1930. május 2-i alakuló ülésén egyhangú döntéssel megválasztott tanács elnöke volt, mely tisztségében a megyéjébe kinevezett román közigazgatási tisztviselők és csendőrök önkényeskedései ellen küzdött. Mindezek mellett az Udvarhely vármegyei Keresztény Ifjúsági Egylet díszelnöke, a Magyar Pártklub, a Református Férfiszövetség elnöke, a 82. gyalogezred Frontharcos Szövetségének elnöke, a Bajtársi Kör székelyudvarhelyi megbízottja, a Szentegyházasfaluban működő takarékpénztár elnöke, az Erdélyi Múzeum egyik alapító tagja, a székelyudvarhelyi Református Egyházközség főgondnoka, a székelyudvarhelyi Református Kollégium és Tanítóképző gondnoka, az Erdélyi Református Egyházkerület világi képviselője, egyházmegyei tanácsbíró volt. 1938-ban sikerült a székelyudvarhelyi Könyvnyomda Rt. részvényeseit kifizetnie, az itt megjelenő Székely Közélet című lapnak felelős igazgatója, a nyomda tulajdonosa pedig a fia lett, és felvette az Ifj. Jodál Gábor Könyvnyomda nevet.
A második bécsi döntés után meghívottként országgyűlési képviselő. A Képviselőházban 1940. október 10-én foglalta el a helyét, a Véderő, a Kérvényi és a Közigazgatási bizottság tagjává választották, 1940 novembere közepétől 1943 októbere végéig az Összeférhetetlenségi Ítélőbizottság, 1944. október 6-tól a Kérvényi testület tagja. Horthy Miklós 1942. február 21-én Nemzetvédelmi Kereszttel tüntette ki, ugyanebben az évben, kilépve az Erdélyi Pártból a Magyar Élet Pártja soraiba lépett. 1943-ban vitézi rend tagja lett, az esküt július 28-án tette le Székelyudvarhelyen.
A második világháború után eltiltották az ügyvédi foglalkozástól, házát, nyomdáját, mindennemű vagyonát elkobozták. Egy kiközösített román ortodox pappal egy egyszoba-konyhás lakásba került társbérletbe. Feleségével együtt mindvégig Székelyudvarhelyen éltek. Mindkettőjüket életük utolsó napjaiban a marosvásárhelyi klinikán ápolták. Élete 76. évében 1958. augusztus 11-én, felesége rá egy hétre augusztus 27-én 73. éves korában hunyt el.
Felhasznált irodalom
BÁRDI Nándor: Impériumváltás Székelyudvarhelyen 1918–1920. Aetas, VIII. évf., 1993. 3. sz., 84, 99, 100.
BOTLIK József: Nemzetünket szolgálták. Budapest, 2020, 456–459.
CSIRE Gabriella: Zeneszerző pedagógus. Művelődés, XXXVI. évf., 1983. 12. sz., 29–30.
GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett Ev. Ref. Kollegium értesítője az 1898/99. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1899, 100, 105.
GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett Ev. Ref. Kollegium értesítője az 1899–1900. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1900, 61, 62, 94.
GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett Ev. Ref. Kollegium értesítője az 1900–1901. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1901, 43–48, 64, 65, 68, 70.
Hargitaváralja, VI. évf., 1941. jan. 15., 2. sz., 28–30.
HORTOBÁGYI Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach. Harmadik kötet: Erdély. Budapest, 1941, 158–159.
Keleti Ujság, XX. évf., 1937. júl. 3., 124. sz.; XXVII. évf., 1944. jan. 13., 9. sz.
Központi Értesítő, XIV. évf., 1919. márc. 30., 26. sz.
KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Budapest, 1996, 165. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro/. (Letöltve: 2022. dec. 14.)
M. HUBBES Éva: Székelyudvarhely egykori nyomdái és kiadványaik. Székelyudvarhely, 1998. 13, 15, 65–67.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 159. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 14.)
Székely Közélet, XI. évf., 1928. ápr. 1., 13. sz.; XIII. évf., 1930. jan. 19., máj. 18., jún. 28., 3, 23, 26. sz.
Székely Szó, II. évf., 1942. okt. 28., 244. sz.; III. évf., 1943. júl. 29., 169. sz.
