Halász Kálmán (Brassó, 1900. szept. 28. – Brassó, 1978. jún. 3.) – építészmérnök, lapszerkesztő. Római katolikus. Apai részről izraelita, anyairól örmény katolikus felmenői voltak. Apja, id. Halász Gyula tanár, újságíró. Anyja Verzár Matild. A Párizsban élő neves fotóművész, Brassaï (ifj. Halász Gyula) öccse. Felesége Andrásovszky Ilona.
A középiskolát 1910–1918 között a brassói M. Kir. Főreáliskolában végezte. Kiváló számtanos volt. Miután végzett, mint annak, „aki az érettségi vizsgálaton legjobban felelt”, az iskola tanári kara neki ítélte oda a Koós Ferenc és neje Dumbovics-féle jutalomdíj-alapítvány évi kamatát. A budapesti József Műegyetemre iratkozott be, itt szerzett építészmérnöki oklevelet. Miután hazatért szülővárosába, öt éven át egy Wagner nevű brassói építésznél mérnök, majd 18 éven át önálló vállalkozó. Építészmérnökként magán- és középületeket tervezett Brassóban, Predeálon, a Brassóhoz közeli csángó falvakban, villát Tömösön, gyárépületeket Sepsiszentgyörgyön, Zernyesten, Botfaluban. Többek között tervei alapján épült fel a kisebbségi újságírók tusnádfürdői üdülőháza, a brassói unitárius templom. Ő tervezte 1930-ban a több mint 1600 m magasságban épített nagykőhavasi turista menedékházat, a világháború alatt a brassói zárda udvarán a sziklába robbantott, mintegy 300–400 férőhelyes, ülőhelyekkel, külön irodával, két kijárattal ellátott pincefedezéket. Nem állt távol tőle a képzőművészet sem. Apja már diákkorában rajzórára járatta bátyjával, Gyulával együtt Mattis Teutsch Jánoshoz. Felnőtt korában, az 1940-es években Lukász Irén, Leither Arthur és Mattis Teutsch János brassói neves festőművészekkel együtt festett modell után a volt brassói református iskola tornatermében.
A világháború alatt és azt követő első években, 1943–45-ben építési rajz, számtan és mértan tanfolyamokat tartott az ács, asztalos, kőműves, cipész stb. mestereknek és segédeknek. Kezdetektől tagja a Magyar Népi Szövetség brassói tagozata közművelődési bizottságának. 1947-től középiskolai tanár, tanított Hosszúfaluban az Ipariskolában, Brassóban a Fémipari Középiskolában, az Esti Líceumban. 1952-ben a brassói Néptanácshoz került, 1953-ban Brassó tartományi főépítésznek nevezték ki. Nyugdíjazásáig a Brassó tartományi városrendezési igazgatóság tervezője volt.
A lapszerkesztői munkával, már gimnazista korában megismerkedett. Apja, a szerkesztőség tudta nélkül sokszor rábízta a Brassói Lapok nyomdai korrektúráját, cikkeket íratott vele, melyeket átnézés után közre is adta. Egyetemista korában rendszeresen küldött tudósításokat Budapestről a Brassói Lapoknak.
A hazakerülése utáni évektől a Brassói Lapok, 1933 nyarától a Brassói Napló szakírója, kritikusa, időközben pedig a Brassói Turista Egyesület (BTE) által 1929 márciusában indított Erdélyi Turista c. negyedévi folyóirat szerkesztője volt. A BTE időszaki kiadványa 1931 decemberében szűnt meg. Nyomban a háború után Bányai Lászlóval és Szemlér Ferenccel közösen alapították az 1944. október 22-ével Brassóban megjelenő Népi Egységet, melynek a kezdetekben szerkesztője, munkatársa is volt. Szerkesztésében jelent meg a Népi Egység naptára az 1945. évre, amely 20 000 példányban fogyott el.
Szakírásai a Korunk, Utunk, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Előre, Neuer Weg, Constructorul, Arhitectura hasábjain jelentek meg.
Idősebb korában a Párizsban élő világhírűvé vált fotóművész bátyjának, Brassaï-nak a leveleit franciából magyarra fordította, és sajtó alá rendezte. A levelek sorozatszerűen előbb A Hétben, majd Előhívás. Levelek (1920–1940) címmel 1980-ban a Kriterion Könyvkiadónál önálló kötetben is megjelentek, a jegyzeteket és az utószót Horváth Andor készítette, illetve írta. Élete 78. évében hunyt el Brassóban, nyughelye Pasaréten a római katolikus temetőben van.
Felhasznált irodalom
Brassói Napló, I. évf., 1933. júl. 2., okt. 10., dec. 28., 1, 85, 150. sz.
HALÁSZ Gyula: A századik év küszöbén. Bukarest, 1967, 102, 185, 187.
Halász Kálmán szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. II. kötet, G–Ke. Bukarest, 1991, 173. Online elérhető: https://kriterion.ro/ glossary/halasz-kalman-1991-2016/. (Letöltve: 2022. dec. 13.)
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1944, 17. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 13.)
Népi Egység, I. évf., 1944. okt. 22., dec. 12., 1, 55. sz.
SZÉPRÉTI Béla (szerk.): A brassói Magy. Kir. Állami Főreáliskola harmincharmadik évi értesítője az 1917–1918. tanévre. Brassó, 1918, 17, 28, 44.
SZÉPRÉTI Lilla: Este, lámpafénynél. Új Élet, XV. évf., 1973. dec. 25., 24. sz.
