Hajdu Győző, Victor (Székelykocsárd, 1929. augusztus 3. – Marosvásárhely, 2018. november 30.) – Szerkesztő, író.

Szülei Hajdu Ferenc tanító és Gajda Jolán. Testvére Zoltán az 1940-es évek végétől már megfordult a Magyar Népi Szövetség művelődési osztályának munkatársaként Bukarestben és Marosvásárhelyen. Tevékenykedett a kommunista párt által létrehozott nemzetiségi intézményekben, mint a Falvak Dolgozó Népe, valamint a Művelődés című folyóiratoknál, jelen volt a Román Rádió magyar adásának munkatársai között is. Testvéri befolyásnak köszönhetően Hajdu Győző 1953-tól az Igaz Szó szerkesztőségében dolgozott. 1957-ben kinevezték az akkor létrejött Állami Székely Népi Együttes igazgatójának. Győző első színész felesége Erdős Irma (Karácsonyfalva, 1929. jan. 1. – Trelleborg, Svédország, 2002. máj. 2.), majd őt követte Ádám Erzsébet (Marosvásárhely, 1947. jan. 5.– Marosvásárhely, 2014. dec. 20.).

1948-ban érettségizett le Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban. 1952-ben Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom szakán kapott oklevelet. 1948-tól cikkei jelentek meg a Romániai Magyar Szó, az Előre, a Vörös Zászló, az Új Élet, az Utunk, a Művelődés, a Contemporanul és a Flacăra hasábjain. Egyetemi hallgatóként Gaál Gábor és Földes László mellett az Utunk szerkesztőségében dolgozott. Az egyetem után, 1955 júliusa és 1962 februárja, illetve 1970 májusa és 1989 decembere között az Igaz Szó főszerkesztője, az 1963 júliusa és 1970 áprilisa közötti időszakban annak helyettesi tisztét töltötte be. A kommunista rendszer bukásával távoznia kellett a szerkesztőségből. 1989 után, tartva a nép haragjától, Bukarestbe költözött, ahol szélsőséges román lapok hasábjain bizonygatta hazafias nézeteit. 1990-ben megalapította az Együtt – Împreună kétnyelvű újságot, ahol ultranacionalista magyarellenes gondolatainak biztosított helyet. A halálát megelőző években a marosvásárhelyi, szintén szélsőséges Cuvântul liber hasábjain támadta legfőképpen az erdélyi és magyarországi politikai vezetőket.

A kommunizmus időszakában a rendszer teljes kiszolgálója, a kortárs írókat és újságírókat, valamint feleségeinek munkatársait megfigyelve folyamatos jelentéseket tett a Szekuritáténak. Ennek ellenére a titkosszolgálat őt is megfigyelte, és „jól ismert magyar nacionalista”-ként jellemezte. 1984-ben közvetlenül Nicolae Ceaușescunak tett jelentést egy mezőcsávási ünnepség végén elénekelt székely és magyar himnusz apropóján. A hatalom kiszolgálása mellett, több alkalommal segített az embereknek például a lakáskiutalásokban vagy az útlevelek megszerzésében. Ennek ellenére jól jellemezte a „Hajdu Győző őfelsége, tízezreknek ellensége” róla szóló kis rövid mondóka.

1950-től 1989-ig a Román Kommunista Párt központi bizottságának póttagja, 1954-től 1989-ig a Romániai Írószövetség tagja. 1956-tól a KISZ Központi Bizottságának, majd 1979 és 1989 között az RKP KB-nak a tagja. Az 1980-as évektől a Maros Megyei Pártbizottság Titkárságának a kulturális ügyekért felelős tagja. 2017-ben egy román–magyar vegyespárt alapköveit próbálta letenni. 1977-ben a párt Ady-emlékéremmel ismerte el addigi munkásságát. 

Fontosabb művei

Műhely. Egy szerkesztő feljegyzései. Bukarest, 1967.

Sungates. New York, 1980.

Közreműködésével kiadott kötetek

THURY Zoltán: Haladó hagyományok. Szerkesztette: Hajdu Győző. Bukarest, 1954.

MÓRICZ Zsigmond: Úri muri. Szerkesztette és utószóval ellátta Hajdu Győző. Bukarest, 1965.

KOVÁCS György: Erdélyi tél. Szerkesztette és utószóval ellátta Hajdu Győző. Kolozsvár, 1976.

KÖVI Pál: Erdélyi lakoma. Szerkesztette és válogatta Hajdu Győző. Bukarest, 1980.

Irodalmi összeállítások

Harangtisztán, 1974.

Rejtelmek ha zengenek. 1976. 

Vadrózsák. 1978.

A nap árnyéka. 1980

Bemutató montázsdrámák

Ne szólj közbe, hallgass végig! Temesvár, 1971.

Van ilyen szerelem. Marosvásárhely, 1981

Felhasznált irodalom

A Hét, II. évf., 2004. nov. 18., 46. sz.; III. évf., 2005. febr. 17., 7. sz.; III. évf., 2005. febr. 24., 8. sz.; III. évf., 2005. márc. 10., 10. sz.; III. évf., 2005. márc. 17., 11. sz.; III. évf., 2005. márc. 24., 12. sz.; III. évf., 2005. ápr. 7., 14. sz.; III. évf., 2005. ápr. 14., 15. sz.; III. évf., 2005. máj. 12., 19. sz.; III. évf., 2005. máj. 26., 21. sz.

Erdélyi Napló, I. évf., 1991. szept. 26., 4. sz.; I. évf., 1991. okt. 3., 5. sz.; I. évf., 1991. okt. 24., 8. sz.

Erdélyi Riport, II. évf., 2003. dec. 11., 49. sz.

Európai Idő, II. évf., 1991. jún. 5., 23. sz.; II. évf., 1991. jún. 12., 24. sz.

Hajdu Győző szócikk. In Balogh Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. II. kötet, G–Ke. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991, 161–163. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/hajdu-gyozo-1991-2016/. (Letöltve: 2022. dec. 13.)

Kapu, XII. évf., 1999. ápr., 4. sz., 41–43.

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Teleki László Alapítvány Könyvtára, Budapest, 1996, 106. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro/. (Letöltve: 2022. dec. 13.)

MOLNÁR János: Székely értelmiségiek a „virágzó” román diktatúra idején a Securitate görbe tükrében. Egyháztörténeti Szemle, XX. évf., 2019. 1. sz., 99–141.

Népszava, CVIII. évf., 1990. jan. 17., 14. sz.

Népújság LXXI. évf., 2019. jan. 19., 14. sz.; LXXI. évf., 2019. szept. 21., 215. sz.

RÉVÉSZ Sándor: Egy őszinte patrióta levele. (Közli Hajdu Győző Ioan Ungur elvtárshoz írt 1985. nov. 28-i levelét.) Beszélő, I. évf., 1990. jan. 22., 2. sz. 30–31.

SIMON Anita – TÁL Mariann (szerk.): Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? I. kötet, A–K. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1996, 244.

SZAKOLCZAY Lajos: A Securitate árnyékában. Interjú Gálfalvi Györggyel. Kortárs, XXXV. évf., 1991. 6. sz., 103–114.

Valóság, X. évf., 1967. aug. 1., 8. sz., 111.

Internetes források

Elhunyt Hajdú Győző, a Ceaușescu-diktatúra magyar kiszolgálója. Krónikaonline. https://kronikaonline.ro/erdelyi-hirek/elhunyt-hajdu-gyozo-a-ceauescu-diktatura-magyar-kiszolgaloja#. (Letöltve: 2021. aug. 25.)