Gaál Alajos, dr. (Gyergyóditró, 1889. aug. 21.– Budapest, 1967. nov. 30.) – orvos, szerkesztő, közíró, közösségszervező, 1942-től behívott országgyűlési képviselő. Római katolikus. „Régi kurtanemes székely kuruc család ivadéka”. Apja, Gaál Miklós földbirtokos, pénztárnok. Anyja, gyergyóditrói Bajkó Mátyás volt 48-as honvéd főhadnagy lánya, Bajkó (Sarolta) Lotti. Testvérei: Endre, Irén, Ilona, Miklós, Lotti és Kálmán. Bátyjai közül Gaál Endre jogot végzett, közíró, ügyvéd, a Csíkszeredában megjelenő Székelység szerkesztője. Gaál Kálmán a soproni, majd a Ludovika Akadémia hallgatója volt, amikor 1902-ben a Gyilkos-tónál tragikus körülmények között meghalt. Verseit „Költemények” címmel 1903-ban Székelykeresztúron adták ki.
Feltehetően ötödikes gimnazistaként került a Székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumba. Hetedikes, nyolcadikos korában tagja volt a gimnázium Ifjúsági Baróthi Szabó Dávid Önképzőkörnek. Mint magántanuló érettségizett 1909. június 12-én. Az orvosi egyetemet (7 félévet) a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetemen végzete 1919–1915 között. Orvosi diplomáját 1915. márc. 13-án szerezte meg. Egyetemi évei alatt aktív sportoló, a Kolozsvári Egyetemi Athletikai Club (KEAC) tagja. Háromszoros főiskolai birkózóbajnok, országos versenyek győztese, 1912-ben Európa birkózó bajnokságán bronzérmes lett pehelysúlyban, elért eredményét a Magyar Birkózó Szövetség is jegyzi. A birkózáson kívül több kerületi tenisz- és vívóverseny győztese volt. 1935-ben egy vele készített interjúban az Ellenzék riportere azt írta róla, hogy „olimpikonja volt a Magyar Atlétikai Szövetségnek. Európa-bajnokságon két ízben nyert második díjat. Mint vívó a dr. Posta Sándor és Repecky [László] után következők sorában volt.”
Részt vett az első világháborúban, mint főhadnagy szerelt le. A háború alatt vitézségéért többször is kitüntették. 1918-ban jött haza szülőföldjére. Gyergyóalfaluban járási orvos, 1924-től Gyergyószentmiklóson körorvos. Kisebbségpolitikai téren a székelység gazdasági ügyeivel foglalkozott. Élénk közéleti tevékenységet folytatott, az Országos Magyar Párt tagozati elnöke, több évig városi tanácsos, ugyanakkor a helybéli sportegyesület egyik vezetője volt. Jegyzetek Gyergyó gazdasági csődjéhez című tanulmányában feltárta a gyergyói székelység elszegényedésének okait, ugyanakkor a felemelkedés útját az iparosításban jelölte meg.
A második bécsi döntés után továbbra is a gyergyói közélet egyik főszereplője maradt. Az 1941. szeptember 30-án alakult Gyergyói Erdőbirtokosságok Fakitermelő Szövetkezetének elnökeként mozgalmat indított a közbirtokosságok szövetkezésére. Az 1940-es XXVI. tc. alapján behívott országgyűlési képviselő, az Erdélyi Párt vezetőségi tagja. Képviselőként többször beutazta Székelyföldet, s akárcsak a két világháború közötti időszakban, szülőföldje gazdasági, kulturális fellendítéséért munkálkodott, 1944-ben Székelyföld védelmének egyik szervezője volt. A háború után kénytelen elhagyni a szülőföldjét, Magyarországra távozott. Romániában 25 év börtönbüntetésre ítélték. 1945 júniusában Kistelken élt, majd Újpesten telepedett le. Gyergyószentmiklós városi tanácsa 2001-ben post mortem díszpolgári címmel tüntette ki.
Egyetemista korában a sporton kívül irodalommal is foglalkozott. Különféle ifjúsági intézmények vezetőségi tagja, az Egyetemi Kör titkára. Az 1910. november 1-jével induló kolozsvári Új Egyetem című ifjúsági lap egyik szerkesztőbizottsági tagja, ugyanakkor Szegedy Lajos szerkesztésében 1911. szeptember 8. és 1913. szeptember 6. között megjelenő Színházi Figaro főmunkatársa. Az egyetem után is több erdélyi napilap és szépirodalmi folyóirat munkatársa. Novelláit, alkalmi színdarabjait a Keleti Újság, az Erdélyi Szemle, a Független Újság, és a Pásztortűz közölte.
Városában, Gyergyószentmiklóson az 1920 novembere közepén Szini Lajos felelős szerkesztésével induló Székely Szónak kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője 1925 júniusának második felétől. Bátor hangú publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Az egyik 1930-ban írt vezércikke miatt izgatás vádjával be is perelték, ügyében a törvényszék elmarasztalóan ítélkezett. Gulyás Pál bibliográfus dr. Gaál Endre közlésére alapozva úgy tudta, mivel a megyei prefektus személye ellen újságjában támadást indított, 1925-ben a prefektus betiltotta a lapját. Monoki István szerint a Székely Szó 1926. augusztus 22. és 1927. november 1. között szünetelt, 1931. július 19-én szűnt meg.
A kézdivásárhelyi születésű dalszerzővel, Dávid Istvánnal közösen szerzett Székely guzsalyas című („három népi egyfelvonásos”) daljátékát 1935-ben az úgynevezett „kék madár” keretében a Kolozsvári Magyar Színház mutatta be, rendezője a neves kézdivásárhelyi születésű színművész, Tompa Pufi volt. Utoljára1944 februárjában ünnepelték mint színpadi szerzőt. A Levél című egyfelvonásosát Berde Mária kétfelvonásos Tisztítótűz című színművével egyszerre mutatták be a szegedi színházban Erdélyi történetek címmel.
Felhasznált irodalom
Az Erdélyi R. Kath. Status Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának értesítője az 1908/1909. tanév végén. Közreb. az igazgatóság. Székelyudvarhely, 1909, 66, 69.
BAJNA György – BÁKAI Magdolna (vál.): Gyergyó neves emberei I. Gyergyószentmiklós, 2008, 27–28.
Ellenzék, LVI. évf., 1935. máj. 25., 118. sz.
Gaál Alajos szócikk. BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon. II. kötet, G–Ke. Bukarest, 1991, 11. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/gaal-alajos/. (Letöltve: 2022. dec. 13.)
Gaál Alajos szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon (1978–1991). Budapest, 1994, 281. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ index.html. (Letöltve: 2022. dec. 13.)
GARDA Dezső: Gyergyószentmiklós közélete az első világháború utáni években és az Országos Magyar Párt. Acta Siculica 2012–2013. Főszerk. Kinda István. Sepsiszentgyörgy, 2013, 381–398.
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, X. Budapest, 1992, 2.
KARADY, Victor – NASTASĂ, Lucian: The University of Kolozsvár/Cluj and the Students of the Medical Faculty (1872–1918). Central European University – Ethnocultural Diversity Resource Center, Budapest–Cluj-Napoca, 2004, 208.
Keleti Újság, XIV. évf., 1931. nov. 28., 273. sz.; XVIII. évf., 1935. máj. 24., 25., 116, 117. sz.
Makói Ujság, VIII. évf., 1939. febr. 15., 36. sz.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 160. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 12.)
SOÓ Gáspár (közzét.): Az Erdélyi R. Kath. Status Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának értesítője az 1907/1908. tanév végén. Székelyudvarhely, 1908, 8, 66.
Székely Nép, LIX. évf., 1941. okt. 1., 4., 220, 223. sz.; LX. évf., 1942. ápr. 23., 91. sz.
VÁRADY Aladár – BEREY Géza (szerk.): Erdélyi monográfia. Szatmár, 1934, 141.
Internetes források
Gaál Alajos szócikk. Csíkszeredai Olvasó Kör. https://sites.google.com/site/olvasokoer/ system/app/pages/search?scope=search-site&q=Gaál+Alajos. (Letöltve: 2022. dec. 13.)
Gaál Alajos szócikk. Wikipedia.org. https://hu.wikipedia.org/wiki/Gaál_Alajos. (Letöltve: 2022. dec. 13.)
