MEGOSZT  

Fekete Nagy Mihály (Dés, 1894. júl. 3. – Brassó, 1954. júl. 3.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Fekete Nagy Mihály (Dés, 1894. júl. 3. – Brassó, 1954. júl. 3.) – újságíró, szerkesztő, szociográfus, statisztikus, közgazdász, hivatalnok. Szabó Sámuel brassói helytörténész szerint jún. 11-én halt meg. Székely primipilus családból származott. Egyik felmenője, Fekete Ferenc fia, Fekete-Nagy Gergely 1621-ben Bethlen Gábortól kapott nemesi levelet. Apja, nyárádgálfalvi Fekete Nagy Mihály vezető járásbíró, 40 éven át szolgált a magyar igazságszolgáltatásban. Előbb Gyulafehérváron lakott, ahol a református egyház főgondnoka volt, élete vége felé költözött Köpecre. Baróton hunyt el 1940 decemberében.

 

Feltehetően azonos azzal a Fekete Nagy Mihállyal, aki 1921-ben Sepsiszentgyörgyön román fordító, ingatlanforgalmi és jelzálog kölcsönközvetítő irodát nyitott. Az említett Szabó Sámuel szerint hányatott, zaklatott, ismeretlen előélet után az 1920-as évek derekán tűnt fel Bukarestben. A szabadkőműves páholyok utazó megbízottjaként járta az ország nagyobb városait, és az utasításokat közvetítette. Szerkesztésében és kiadásában jelent meg 1934–35-ben Bukarestben váltakozó periodicitással, általában havonta kétszer a Bukaresti magyar sajtótudósító. Kézirat gyanánt” alcímekkel kiadott Carpatpress, illetve 1936. május 28. – 1939 októbere között a Carpatpost. Írógéppel írt, kőnyomatos változatát előfizetés ellenében különböző napilapok, intézmények számára szerkesztette, melyeket a gyakran változó belpolitikai eseményekről híranyaggal, ugyanakkor statisztikai és demográfiai adatokkal látott el. A Magyar Lapok 1937 nyarán úgy írt róla, mint aki a romániai magyarság gazdasági életének „magányos búvára”, aki „a maga gyönge erőire utalva, egyedül éles fénykévét tudott vetni az ardeali adózásnak, az ottani marhatenyésztésnek, a szövetkezeti szervezkedésnek égető gyakorlati problémáira. Nem az ő hibája, – hangsúlyozta ki a szerkesztő – hogy kis kőnyomatosának (…) szenzációs megállapításai sehogy sem tudják a napisajtó érdeklődését felkelteni és a 38 napilap nyilvánosságán keresztül közönségünk tudatába eljuttatni”. Hasonló elismeréssel és megállapítással írt róla a Láthatár 1938-ban: „A magyar néptömbök életének alapjelenségeit és szükségleteit kutatja, hogy azok ismeretében gyakorlati programokat alkotni s megvalósítani lehessen. Munkatársak és anyagiak híján azonban a célkitűzések megvalósítása nagyon nehéz, s a szerkesztő maga egyes szaktémák részletkérdéseitől a filozófiáig terjedő tartalmi létrán szökdelve előrejutni alig tud. Legértékesebbek helyszíni tanulmányútjai alapján írt beszámolói.”

 

Brassóba kerülve, 1939-ben a Magyar Népközösség brassói tagozata igazgatójának választották. „A Vásárhelyi Találkozó szellemében segítette elő az 1939 végén lezajlott Népi Találkozó demokratikus programjának érvényesítését a regresszív törekvésekkel szemben”. 1944 után a Népi Egység munkatársaként dolgozott, majd szerkesztője. Közgazdasági szemléit 1947-ben Brassóból küldte a sepsiszentgyörgyi szerkesztőségbe. 1945-ben a brassói Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet (ÁGISZ) igazgatósági tagja. 1948 közepétől a Romániai Magyar Szó brassói tudósítója, majd 1951 novembere és 1952 augusztusa között a Brassóban megjelenő Vörös Zászló munkatársa.

 

Romániai Magyar Irodalmi Lexikon és a Magyar Életrajzi Lexikon szerint ismeretlen körülmények között feleségével együtt öngyilkos lett. A már idézett Szabó Sámuel, aki személyesen ismerte, azt írta róla, hogy „szeretett volna az új demokratikus éra egyik szószólója lenni, erre azonban az ereje, idege és képessége elégtelennek bizonyult, végső elkeseredésében öngyilkosságba menekült, a Cérna utcai lakása emeletéről levetette magát”. A másik személyes ismerős, Beke György Két Karácsony Erdélyben című visszaemlékezésében (Új Ember, 1995/1.) szóbahozva a „hivatalos verziót”, tanúsította, hogy az éhezés és a rettegés elől menekült az öngyilkosságba hatvanadik éves korában.

 

 

 

Fontosabb cikkei

Szomorú statisztikai adatok a székelyekről (a Carpatpress 1935-ös számaiban megjelent adatok alapján) Magyar Kisebbség, XIV. évf., 1935. nov. 16., 22. sz., 624–625.

Odorheiu és Sft.-Gheorghe kisiparosainak számadataiból. Magyar Kisebbség, XV. évf., 1936. szept. 16., 18. sz., 508.

Adatok Ciuc-megye gazdaságihelyzetérőlCarpatpost, 1937. 2. sz., átvette: Magyar Kisebbség, XVI. évf., 1937. márc. 20., 5–6. sz., 148–151.

Gazdasági helyzetkép Maros-megyébőlCarpatpost, 1937. 3. sz.

Adatok a szász szövetkezeti életről és munkárólCarpatpost, 1937. 6. sz.

Korszerű feladatok, melyek az iparosok megélhetésének biztosítását és munkaterületük fejlesztését, előmozdítását eredményesen szolgálhatjákCarpatpost, 1937. 11. sz.

Milyen feladatokat ró Románia új mezőgazdasági törvénye a magángazdasági életre és annak szerveire? Carpatpost, 1937. 12. sz.

A kétféle társadalom: amely törtető egyéneiben és az a társadalom, amely intézményeiben él Carpatpost, 1937. 14. sz.

A szorongatott intézményes élet és a társadalom Carpatpost, 1937. 15. sz.

Gazdanevelés: jó gazdasági iskolával. Carpatpost, 1937, 10. sz., részben átvette: Székelyföld, VII. (III.) évf., 1937. jún. 20., 25. sz., 1.

Az új mezőgazdasági törvény és magángazdaság szervezetei. Magyar Lapok, VI. évf., 1937. jún. 15., 131. sz.

A romániai magyar időszaki sajtóhelyzetképe. Carpatpost, 1938, 45. sz., átvette: Magyar Kisebbség, XVII. évf., 1938. nov. 1., 21. sz., 491–507.

A romániai magyar szövetkezetek. Magyar Lapok. VII. évf., 1938. okt. 15., 230. sz.

A népi létérdekek vizsgálata. Magyar Lapok, VII. évf., 1938. febr. 12., 33. sz.

A Román Statisztikai Intézet igazgatója Románia nemzetiségeirőlCarpatpost, 1939. máj. 15., átvette: Magyar Kisebbség, XVIII. évf., 1939. jún. 1., 11. sz., 270–280.

 

 

Felhasznált irodalom

BEKE György: Szabédi László szerkesztő. Igaz Szó, XXV. évf., 1977. 5. sz.

BEKE György: Megstilizált Sadoveanu. In Utunk évkönyv 1988, Kolozsvár, 1988, 196–198.

BEKE György: Két karácsony Erdélyben. Új Ember, LI. évf., 1995. jan. 1., 1. sz., 5.

Fekete Nagy Mihály szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet, A–F. Bukarest, 1981, 565. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/ fekete-nagy-mihaly/. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

Fekete Nagy Mihály szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1994, 252. Online elérhető https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ index.html. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

HENCZ Hilda: Publicațiile periodice maghiare din București. Bukaresti magyar időszaki kiadványok. Editura Biblioteca Bucureștilor, București, 2011, 32.

KUTI Márta: Híres erdélyi magyarok. Népújság, LXVI. évf., 2014. júl. 4., 151. sz.

Láthatár, VI. évf., 1938. jún. 1., 6. sz., 199–200.

Megyei Tükör, XV. évf., 1982. jún. 11., 3229. sz.

MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 22. Online elérhető https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

Népi Egység, II. évf., 1945. júl. 8., 149. sz.

PÁLMAY József: Marostorda vármegye nemes családjai. Marosvásárhely, 1904, 47.

(S.I.): Remeték a betűrengetegben. Magyar Lapok, V. évf., 1936. okt. 31., 248. sz.

(S.I.): A Gospodarska Sloga, a falusiak első kartellje. Magyar Lapok, V. évf., 1936. dec. 12., 282. sz.; VI. évf., 1937. jún. 3., júl. 3., 98, 121. sz.

Szabó Sámuel hagyaték. Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy.

Székely Nép, XXXIX. évf., 1921. jún. 6., 46. sz.; LVIII. évf., 1940. dec. 20., 106. sz.

 

Internetes források

DIPPOLD Péter: A határokon kívül élő magyarság történetének bibliográfiája 1918–1945. Erdélyi Magyar Adatbank, https://adatbank.transindex.ro/regio/dippold/?szerzo=Fekete+Nagy%2C+Mih%C3%83%C2%A1ly. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

Fekete Nagy Mihály szócikk. Wikipedia.org, https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_ Nagy_Mih%C3%A1ly. (Letöltve: 2022. dec. 12.)



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről