Fábián László (Bodos, 1874. ápr. 25. – Barót, 1956. júl. 22.) – ügyvéd, újságíró, szerkesztő, kisebbségi politikus és közösségszervező. Apja, gyalogkatona rendű Fábián László, kisbirtokos. Anyja, feldobolyi születésű Jákó György bodosi református lelkész és zágoni születésű Mihályfalvi Veronika lánya, Laura, ki negyedik gyermekük szülésekor meghalt. Apja újra nősült, de második feleségétől, Budai Emíliától néhány év multán elvált. Harmadszor első felesége nővérét, Jákó Veronikát vette nőül. Édestestvérei közül Tilda és Izabella kiskorában meghalt, a felnőttkort Laura és Budai Emíliától született féltestvére, Róza érte meg. Mint özvegyember vette feleségül 1913-ban Molnár János és Zsigmond Etelka lányát, Molnár Ilona elemi iskolai tanítónőt, ki hosszas betegség után 1939. január 10-én Baróton hunyt el.

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, az 1885/86-os tanévtől a nagyenyedi Református Bethlen Főtanodában tanult. Elsős gimnazista korától napi két cipót, negyedikes korától napi két cipót és kétnaponként ingyen kosztot kapott, hatodikos korában napi kosztos volt. A sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumba 1892 novemberével jött át, itt végezte el az utolsó két gimnáziumi osztályt és érettségizett 1895-ben. A jogot Budapesten végezte, ugyanitt tett ügyvédi vizsgát 1911-ben. Budapesti évei alatt, 1898–1910 között a Kassa – Oderberg Vasutak jogi osztályának titkára, a pesti Székely Casinó és a Székely Társaság elnöke, a Vasutasok Országos Szövetsége hivatalos lapjának egyik szerkesztője volt. A jogtudományok doktora címet Kolozsváron szerezte meg. Szülőföldjére, Erdővidékre 1911-ben jött haza és nyitott ügyvédi irodát. Hamarosan bekapcsolódott a helyi egyházi, társadalmi és politikai életbe. Évtizedeken át Erdővidék közösségi életének meghatározó személyisége lett. Az Erdővidéki Református Egyházmegye világi tanácsosa, főgondnoka, az egyházmegyei és a baróti Református Férfiszövetség, 1913-tól a Kaszinó elnöke, az 1916. április 30-án Baróton alakult Vöröskereszt Egylet alapító és választmányi tagja, a baróti képviselőtestület tagja, 1928-tól a Baróti Dalárda elnöke, majd díszelnöke, a Baróti Takarékpénztár igazgató-elnöke, a Baróti Erdőbirtokosság vezetőségi tagja, az Erdővidéki Méhészeti és Gyümölcsészeti Egyesület alelnöke, ipartestületi tanácsos stb. volt. A kisebbségi politika területén is jelentős szerepet vállalt, az Országos Magyar Párt Háromszék megyei tagozatának egyik alapító tagja, 1924-től 1927-ig megyei alelnöke, választmányi tagja, 1926-tól járási (erdővidéki) tagozati elnöke, 1928–1931 között országos magyar párti programmal szenátor a román parlamentben. A két világháború közötti Romániában a hatóságok többször letartóztatták, különösen a választások alkalmával zaklatták, hogy a magyar érdekeket ne tudja kellően képviselni. 1927-ben izgatás miatt vádat emeltek ellene. A bécsi döntés után már mint közjegyző továbbra is vállalt közéleti és politikai szerepet. Részt vett az Erdélyi Párt háromszéki tagozata megszervezésében, 1941 nyarán az erdővidéki tagozat megalakításában, melynek elnökévé választották, ugyanakkor a Turáni Vadászok Háromszék vármegyei szervezete Barót járási vezetője, a Háromszéki Idegenforgalmi Bizottság felkért tagja volt. A világháború után visszavonultan élt. Nyughelye felesége mellett a baróti temetőben van.

Művelődés- és helytörténeti szempontból legértékesebb tevékenysége a lapszerkesztés és az újságírás volt, melyet kisebb-nagyobb megszakításokkal 1912 és 1938 között folytatott. Budapesti szerkesztői tapasztalatait felhasználva állt 1912-ben főszerkesztőként a Baróton megjelenő Erdővidék „társadalmi, szépirodalmi, tanügyi, ipari, kereskedelmi és közgazdasági hetilap élére”, melynek írásában szerkesztésében Hegedűs Lajos magyarhermányi néptanító, és Molnár Imre segítették. Az első világháború alatt, 1916–18-ban az Erdővidéki Méhészeti és Gyümölcsészeti Egyesület hivatalos lapja alcímmel kiadott Barót és Vidéke „közigazgatási és társadalmi hetilap”-ot szerkesztette. Az 1925. december 1-én indított lapja, az Erdővidéki Hirlap a két világháború között Erdővidék népének „összetartó lelki kapcsolata”, információ forrása, a megmaradásban, helytállásban és művelődésben segítője, „a társadalmi és hivatali züllöttség elleni harc” zászlóvivője és szószólója volt. Az akkori körülmények között lapját 1938. június 26-ig tudta fenntartani. 1940 után a sepsiszentgyörgyi Székely Nép „fájdalmas rovat”-ának a vezetője. 

Politikai cikkei, írásai a baróti Erdővidéken, a Barót és Vidékén, valamint az Erdővidéki Hirlapon kívül a Székely Népben, a Brassói Lapokban, a Keleti Ujságban, a Székelyföldben stb. láttak napvilágot. Az új igazgatási törvény című törvénymagyarázatát az Erdővidéki Hirlap 1926. március 21 – május 2. közötti számaiban, A baróti kultúrház történetecímű tanulmányát 1934–35-ben szintén az Erdővidéki Hirlapban adta közre. Gulyás Pál bibliográfus feltételezése szerint az ő versei, tárcái jelentek meg 1903-ban a Miskolci Naplóban, 1904–1905-ben az Ország-Világban.

Emlékét, és szellemiségét az 1997-ben elindított Erdővidék regionális hetilap, valamint a róla elnevezett, Dr. Fábián László Egyesület vitte és viszi tovább. Közös kezdeményezésükre halála 50. évfordulóján, 2006. október 21-én baróti lakóháza falán ünnepélyes keretek között emléktáblát lepleztek le, a művelődési házban előadássorozatot tartottak.

Felhasznált irodalom

A nagy-enyedi Ev. Ref. Bethlen-Főiskola 1885–86. tanévi értesítője. Nagyenyed, 186, 89.

A nagyenyedi Ev. Ref. Bethlen-Főiskola 1892–93. tanévi értesítője. Nagyenyed, 1893, 62.

Barót és Vidéke, II. évf., 1917. ápr. 15., 3. sz.

DÁVID József (szerk.): Székelyföld írásban és képben. Budapest, 1941, 54.

DEMETER Zoltán: In memoriam dr. Fábián László (1874–1956). Erdővidék, IX. évf., 2005. ápr. 1., 11. sz.

Erdővidék, XXII. évf., 1915. aug. 11., nov. 27., 57, 86. sz.; XIII. évf., 1915. nov. 27., 86–87. sz.; XIV. évf., 1916. ápr. 16., máj. 7., 16, 19. sz.

Erdővidéki Hirlap, I. évf., 1925. dec. 1, 13., 1, 3. sz.; III. évf., 1927. máj. 7., 13. sz.; IV. évf., 1928. febr. 12., 7. sz.; X. évf., 1934. júl. 22., 28. sz.

Fábián Lajos szócikk. In DEMETER Lajos: Sepsiszentgyörgy személyiségei A–J. Sepsiszentgyörgy, 2013, 164–165.

Fábián László szócikk. In OSVÁTH Kálmán (szerk.): Erdélyi Lexikon. Nagyvárad, 1928, 103.

GÁL László: Az erdővidéki sajtó alakulása 1903 és 1938 között. ETDK dolgozat, Kolozsvár, 2009. Online elérhető: http://etdk.adatbank.transindex.ro/pdf/kui_gal.pdf.(Letöltve: 2022. dec. 12.)

GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, VIII. kötet. Szerk. Viczián János. Budapest, 1992, 31.

HECSER László: Főhajtás dr. Fábián László emléke előtt. Háromszék, 2006. okt. 23, 4907. sz.

In memoriam Dr. Fábián László (1874. április 26. – 1956. július 22.) Hetilapunk elődjének főszerkesztőjére emlékeztünk. Erdővidék, X. évf., 2006. ápr. 28., 65. (456.) sz.

KISGYÖRGY Zoltán: Hol voltak legkisebb vidéki lapjaink? Korunk, 1971. 6. sz., 981–982. Online elérhető: http://www.epa.hu/00400/00458/00408/pdf/Korunk_EPA00458_1971_06_980-984.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1941. Budapest, 1941, 49. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

PÁL Anikó: Dr. Fábián Lászlóra emlékeztünk. Erdővidék, X. évf., 2006. okt. 27., 43. (482.) sz.

Román Nemzeti Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága, Sepsiszentgyörgy, 105. fond, 76. sz., 41v–42r fólió, 141. sz., 10–11. fólió, 171. fond, 256. köt., 133. fólió.

Székely Nép, XLIII. évf., 1925. márc. 5., 8., 19, 20. sz.; XLV. évf., 1927. febr. 10., okt. 6., 11, 77. sz.; XLVII. évf., 1929. jan. 10., 3. sz.; LVII. évf., 1939. jan. 15., 3. sz.; LIX. évf., 1941. febr. 20., jún. 28., júl. 30., 42, 145, 169.

Székelyföld, VII. évf., 1937. jan. 17., 3. sz.