MEGOSZT  

Erőss Péter (Ősz) (Pusztina, 1934. jan. 18. – Sepsiszentgyörgy, 2021. ápr. 14.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Erőss Péter (Ősz), Ősz Erőss (Pusztina, 1934. jan. 18. – Sepsiszentgyörgy, 2021. ápr. 14.) – tanár, könyvtáros, lapszerkesztő, közösségszervező. Elrománosított hivatalos neve Eriș [Jeris] volt. Római katolikus. Azon kevés moldvai csángó közé tartozott, akinek sikerült magyar értelmiségivé válnia. Szegény csángó-magyar családban született. Mindvégig élt bennük a székely eredettudat. Anyai dédnagyapja csíkszentkirályi születésű volt, feltehetően a szabadságharc után rebellis volta miatt került kántorként Moldovába. Apai részről is menekült csíki székely származásúnak tartotta magát. „Egy bizonyos Erőss Józsi” ment át Moldovába, annak fia volt György, az ükapa. Dédapját Erőss Péternek, nagyapját Erőss Antalnak hívták. Apja, Erőss György, anyja, NN. Ilona, földművesek voltak. A családban összesen 9 gyermek született, hat érte meg a felnőtt kort. Egyik bátyja karon ülő, két húga négy, illetve hét évesen halt meg. Bátyjai közül János sofőr, György és Ferenc kőolajipari szakmunkások voltak. József katonatiszti pályára ment, de otthagyta, a Magyar Népi Szövetség bákói titkára és elnöke volt, majd bányász legutóbb Balánbányán, végül „a pusztinai magyar élet szíve-lelke”. Nővére mindvégig Pusztinán a „kollektívben kínlódott”. Felesége Bagoly Erzsébet banktisztviselő. Gyermekei: Botond, Lehel és Bulcsú. Unokaöccse, Erőss J. Péter szintén a moldovai csángómagyarság élharcosa volt.

 

Apja, silabizálva tudott olvasni, de mindegyik gyermekét megtanította a család Bibliájából és a csíksomlyói ferencesek által kiadott imakönyvből magyarul olvasni, így 1940 őszén hatéves korában, mint olvasni tudót a román tanító felvette a falu elemi iskolájába. Jól tanult, szeretett olvasni, a falu papja, aki Román környéki csángó volt, de nem szólalt meg magyarul, biztatta szüleit, hogy adják be a jászvásári szemináriumba. Édesanyja vágya is az volt, hogy legkisebb gyermekük pap legyen. A hét elemi után 1947-ben beíratták a szemináriumba, csak egy tanévet tanult itt, mert az államosításkor beszüntették az intézetet. Egy évig otthon maradt, a korabelijeivel elment az utászokhoz kubikosnak. Időközben Csángóföldön beindították a magyar elemi oktatást, Lujzikalagorban úgynevezett egységes gimnázium nyílt, ahol hetedik osztályig lehetett tanulni. Ide iratkozott be 1949 őszén, itt végezte el, most már magyar nyelven, megismételve a tanév alatt és a nyár folyamán a hatodik és hetedik osztályt, a hét elemit.

 

A pedagógiai középiskolát (tanítóképző) 1950–54 között Kézdivásárhelyen végezte. A képesítő megszerzése után 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán román szakra felvételizett, azonban a dékán, Márton Gyula nyelvészprofesszor áthelyeztette a magyar nyelv és irodalom szakra. Évfolyamtárs volt Kántor Lajossal, Lendvay (Szemlér) Évával, Szépréti Lillával, Jancsik Pállal, Lászlóffy Aladárral stb. Az egyetem elvégzése után Kovásznán magyar tanár. Fábián Ernő iskolaigazgató leváltását követő „áldatlan állapotok miatt” megvált tanári állásától. Sepsiszentgyörgyön 1972–74 között az Alkotások Házánál irodalmi titkár, 1974-től 1996-ig, nyugdíjazásáig a sepsiszentgyörgyi Kovászna Megyei Könyvtár Könyvtárosa.

 

Az 1970-es évek végétől, attól kezdve, hogy egy magyarországi fiú Pusztinán a bátyjánál szállt meg, ő pedig elkísérte az ottani lakodalomba, ahol táncszavakat, csujogatókat jegyeztek le, fényképeket készítettek, megfigyelték. Néhány hónappal a feljelentése után már a Szekuritátén vallatták, házkutatást tartottak nála, könyveit, iratait, a csángó kenderfeldolgozásról, pusztinai gyermekjátékokról stb. írt dolgozatait elvitték. 1981-ben Constantin Beloiunak a Flacăra 27. számában megjelent Profesorul Dimitriu Mărtinaş şi problema originii etnoistorice a ceangăilor din Moldova (Dumitru Mărtinaş professzor és a moldvai csángók etno-történeti eredetének kérdése) című cikkére, melyben a „professzor” – csángó származású román szakos tanár – elméletét foglalta össze, aki szerint a moldvai csángók „egy régi erdélyi román népesség leszármazottai, akiket valamikor elszékelyesítettek”, bátran kiállva az igazság mellett, válaszcikket írt Gînduri pe marginea unui articol (Gondolatok egy cikkhez) címmel. Ezt még a Flacăra augusztus 6-án leközölte, de V. M. Ungureanunak a csángók magyar származásának elméletét durván visszautasító írására adott érveit kifejtő és alátámasztó válaszát a szerkesztőség nem hozta le. Ez a tette újabb indok volt arra, hogy a Szekuritáte továbbra is megfigyelje. A zaklatások miatt ideggyógyászatra került. Saját ügyével egy „memóriummal” fordult Fazekas Jánoshoz, az akkori pártapparátus egyik főemberéhez. Ezt követően két Bukarestből leküldött belügyes próbálta „meggyőzni”, majd zaklató „őrnagya” arra akarta rávenni, hogy legyen „bedolgozó partner”, melyet visszautasított. Kányádi Sándor közvetítésével Nagy Ferdinánd, a Kovászna megyei pártbizottság első titkára magához kérette. A megye akkori első embere „fogadásán” leginkább a pártot és az „eszmét” védelmezte. Zaklatását továbbra sem hagyták abba, még 1989 novemberében is kapott idézést a belügyesektől.

 

A rendszerváltás után részt vett a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (Asociaţia Maghiarilor Ceangăi din Moldova) létrehozásában, melyet 1990. október 20-án Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Könyvtárban alakítottak meg. A Szövetséget a Kovászna megyei bíróság 1991-ben jegyezte be hivatalosan. Tevékenyen hozzájárult a kezdetekben Sepsiszentgyörgyön megjelenő Csángó Újság/Gazeta Ceangăilor megjelentetéséhez, melynek szerkesztőbizottsági tagja, 1992-től főszerkesztője. Az 1992 legelején létrehozott Csángó Újság Alapítvány alapító tagja, a Moldvai csángómagyar kalendárium az 1992-es esztendőre című évkönyvnek (Sepsiszentgyörgy, 1991.) egyik szerkesztője volt. Leginkább a moldovai csángók története, szóbeli kultúrája, jelenlegi élete foglalkoztatta. Cikkeit írásait az ElőreMegyei TükörHáromszékHonismeretMűvelődésCsángó ÚjságMoldvai csángómagyar kalendárium, Vasárnap stb. közölte.

 

Alapító tagja volt a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus vegyeskarnak, tagja a Magyar Férfidalárdának és a római katolikus Szent József templom énekkarának, elnöke, tiszteletbeli elnöke volt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. Ő hozta létre 1994-ben Sepsiszentgyörgyön a Finn–Magyar Baráti Kört.

 

 

Felhasznált irodalom

B. KOVÁCS András (lejegyezte): A félelem és az összetartás leckéi. Romániai Magyar Szó, IV. évf., 1992. jan. 18–19., 25–26,. febr. 1–2., 631–632, 637–638, 643–644. sz.

GAZDA István (szerk.): A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskola emlékkönyve. Sepsiszentgyörgy, 2004, 89.

SYLVESTER Lajos: Csángósorsok. Háromszék, 1998. jan. 8., 2235. sz.

SYLVESTER Lajos: Csángó lapok ürügyén. Háromszék, 1999. ápr.21., 2626. sz.

Erőss Péter szócikk. In STANIK István (főszerk.): Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. [Nagyvárad], 2000, 190.

KUSZÁLIK Péter: A romániai magyar sajtó 1989 után, Budapest–Kolozsvár, 2001, 83. Online elérhető: https://kuszalik2.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 10.)

Erőss Péter szócikk. In STANIK István (főszerk.): 2010 Erdélyi magyar ki kicsoda. [Nagyvárad], 2010, 206.

 

Internetes források

Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017. adatbank.ro.http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=helymutato& helymutato=Pusztina%20(RO). (Letöltve: 2022. dec. 10.)

„Pusztinai hegy tetején...” Szeret-Klézse Alapítvány honlapja. http://www.szeret.klezse.ro/ halasz%20pusztinai%20hegy%20tetejen.htm. (Letöltve: 2022. dec. 10.)



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről