Czinczár Miklós (Budapest, 1893. máj. 4. – Auschwitz, 1945. máj. 9.) – újságíró, szerkesztő. Szabó Sámuel (1908–1993) brassói újságíró és helytörténész kutatásai szerint a tüdőbaj végzett vele, jóval a deportálások előtt. Álnevei: Bencze Miklós, Czinczár Bence, Csősz, Primás, betűjegyei: B. M., b.m., C., - czár, (czm). Izraelita. Apja Czinczár József, anyja Schönwald Cecília. Tanulmányait a ceglédi Magyar Királyi Állami Kossuth-gimnáziumban (1903/04-es tanévben elsős), a Kolozsvári Kegyesrendi Gimnáziumban és 1907–1910 között a Kolozsvári Felsőkereskedelmi Iskolában (Kereskedelmi Akadémia) végezte. Kenyerét hol magántisztviselőként, hol hírlapíróként kereste.
Iskolái végeztével a Fogaras megyei Sárkányba került. 1913–1917-ben a Fogarasi Takarékpénztár Rt. sárkányi fiókkönyvelője, majd könyvelője volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1919 augusztusa elején került Kolozsvárra, ahol az augusztus 18. és szeptember 22. között megjelenő Friss Postát szerkesztette. Innen jött Brassóba, előbb a Halász Gyula által szerkesztett Brassói Hirlapnak dolgozott, annak megszűnése után, amikor a radikális Előreszerkesztőit letartóztatták, rövid időre ő vette át a lap szerkesztését, ugyanakkor az 1920 folyamán indult és 1922. szeptember 16-án megszűnt Világosság című „szociálista napilap” munkatársa, melyben verseiből is közölt. 1920. február 29-től 1922. december 3-ig Bencze Miklós néven az általa alapított, Brassóban megjelenő Horog szatirikus társadalmi és kritikai hetilap főszerkesztője, leginkább a helyi pletykaügyekkel foglalkozott, baloldali nézeteket vallott, de „néha holmi elhallgatásért szívesen vett fel tiszteletdíjakat is”. Ugyanitt 1922. december 25. és 1923. április 22. között a Szalóky-Rózsa István felelős szerkesztő kiadásában napvilágot látó Hirlap, valamint 1922–1923-ban a Brassói Lapok belső munkatársa. Időközben Czinczár Bence néven az 1921 szeptemberétől Sepsiszentgyörgyön megjelenő Haladás c. politikai hetilapnak 1922 áprilisáig szerkesztője, majd 1924-től a lap megszűntéig, 1925. szeptember 27-ig a felelős szerkesztője volt. Közben az 1925. június 29-én induló Hétfői Brassói Hírlapnak is az egyik szerkesztője, még azt követően is, hogy az év folyamán Kolozsvárra költözik.
Brassói tartózkodása alatt került sor Bank című háromfelvonásos szatirikus vígjátékának a bemutatására. A darabot 1923. május 20-án a Vigadóban, Kerekes Mór rendezésében „a brassói összmunkásság műkedvelő gárdája” adta elő.
Jelentős szerepe volt a brassói sportéletben, elsősorban a labdarúgás terén ügyködött. Mint futballbírót, nemzetközi mérkőzések levezetésével is megbízták. Itthoni mérkőzések vezetésekor nem mindig volt tárgyilagos, részrehajlása miatt a szurkolók többször megverték. Tagja volt a brassói Munkás Testedző Egyesületnek, ő írta az egyesület indulóját.
Kolozsvárra településekor egy nagy cégnél vállalt főkönyvelői és angol–német levelezői állást. Baloldali beállítottságú volt, aki a „marxista világnézet mellett kötelezte el magát” és „azonosult a munkásosztállyal”. Hamis állítás, sőt államellenes izgatás vádjával bíróság elé is citálták. Több esetben tartott előadásokat különböző munkásotthonokban úgy Brassóban, mint Kolozsváron. Az egyik utolsó forrás szerint 1933-ban az Ellenzék munkatársa volt.
Első versei és cikkei, szatírái a Fogarasi Hirlapban (1913), a Délmagyarországi Közlönyben (1915), Kolozsvári Hirlapban, Erdélyi Szemlében, Pesti Hirlapban (1915) jelentek meg. A felsoroltakon kívül írt a Tavaszba, Uj Időkbe, Erdélyi Helikonba, Erdélyi Szemlébe, Vasárnapi Ujságba, Keleti Ujságba, Ellenőrbe, Pásztortűzbe, az Ellenzékbe stb.
Az Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT) 1926-ban kiírt pályázatán írásával elnyerte az egyik ezerlejes pályadíjat, 1929-ben az EIT „felolvasóülésén” Dózsa Endrével együtt elbeszéléseikből olvastak fel.
Fontosabb művei
Harc és csönd. Versek. Kolozsvár, 1917.
Piros volt a hó. Versek. Brassó, 1921.
Menekülés. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1935.
Államlélektan (Psychologie d’ état. — Staatspsychologie — Psychologie de stat). Minerva Rt., Kolozsvár, 1936.
Felhasznált irodalom
Brassói Lapok, XXXIII. évf., 1927. dec. 11., 280. sz.
Budapesti Hirlap, LIII. évf., 1933. nov. 24., 267. sz.
Czinczár Miklós szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon. I. kötet, A–F. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/czinczar-miklos/. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
Ellenzék, XLVIII. évf., 1927. jan. 19., 13. sz.; L. évf., 1929. ápr. 18., 87. sz.
GALÁNTHAI Nagy Sándor, dr. (kiadótulajdonos): Nagy Magyar Compass (azelőtt Mihók-féle) 1914/15. XLII. évfolyam. Budapest, 1914, 1212.
GALÁNTHAI Nagy Sándor, dr. (kiadótulajdonos): Nagy Magyar Compass (azelőtt Mihók-féle) 1917/18. XLV-ik évfolyam, Budapest, 1917, 584, 1176.
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái V. Budapest, 1943, 68–69.
Keleti Ujság, XIV. évf., 1931. nov. 21., 267. sz.; XV. évf., 1932. okt. 31., 251. sz.
KISS Sándor (szerk.): A kolozsvári benlakással összekötött Kereskedelmi Akadémia harmincadik évi jelentése az 1907–1908. tanévről. Kolozsvár, 1909, 55.
KISS Sándor (szerk.): A kolozsvári benlakással összekötött Kereskedelmi Akadémia harmincegyedik évi jelentése az 1908–1909. tanévről. Kolozsvár, 1909, 55.
KORMOS Alfréd (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass. 2. kötet, 1915. Budapest, 1916, 266.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 71, 75, 81. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro (Letöltve: 2022. dec. 10.)
PETCU, Marian (coord.): Istoria jurnalismului din România în date. Polirom, Iași, 2012, 178, 385, 404, 695.
REIS Ferenc (szerk.): A Czeglédi M. Kir. Állami Főgimnázium értesítője az 1903–1904. iskolai évről. V. évfolyam.Cegléd, 1904, 82.
Vágóhid, XII. évf., 1925. ápr. 7., 16. sz.
VALENTINY Antal (összeáll.): Romániai magyar irodalmának bibliográfiája. 1936. év. Erdélyi Múzeum, XLII. évf., 1937. 4. sz., 383–400.
VÁNYI Ferenc, dr. (szerk.): Magyar Irodalmi Lexikon. Budapest, 1926, 192.
