Benkő Levente (Nagyajta, 1961. jún. 13. – ) – újságíró, szerkesztő, történész. Református vallású. Apja, Benkő D. Ferenc fia, Benkő Árpád nyug. raktárnok, muzeális tárgyak gyűjtője. Anyja, Nagy Sándor tanító lánya, Nagy Éva raktárnok. Testvérei: Benkő Dániel és Benkő Éva. Első felesége, kitől elvált, Nagy Zsuzsanna. Második felesége, Pap Annamária történész, újságíró. Első feleségétől három (Levente Árpád, Attila Dániel és Júlia), a másodiktól egy (Boróka) gyermeke született.
Az általános iskolát Ágostonfalván, a középiskolát a sepsiszentgyörgyi 1-es számú Ipari Líceumban (ma: Puskás Tivadar Szaklíceum) végezte, 1980-ban érettségizett. 1980–82 között a sepsiszentgyörgyi autóvillamossági gyárban (IAEAME) géplakatos szakmunkás, 1982-től a baróti székhelyű Köpeci Bányavállalatnál dolgozott, elvégezve Petrozsényben a bányászati technikumot, 1986-tól ugyanitt technikus. Közben fafaragással, bútorfestéssel foglalkozott, még külföldre is dolgozott. A rendszerváltás után 1990-től 1993-ig a baróti RMDSZ (1991-ig fizetett) elnöke, ugyanakkor 1990–93 között az RMDSZ háromszéki elnökségének tagja, alelnöke. 1990-től a Kovászna Megyei Prefektúra Tanácsának (a Megyei Tanács elődje) tagja, 1992-től 1996-ig Kovászna megyei tanácsos, Erdővidék képviselője. Jelenleg párton kívüli. A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület (GMKE) egyik alapítója, 1990–98 között alelnöke volt, a MÚRE és a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság tagja.
A nagyajtai 1991-es Kriza János-emlékünnepségen elmondott beszéde után kérte fel a jelenlévő Háromszék akkori főszerkesztője, Magyari Lajos és helyettese, Torma Sándor, hogy legyen a lap erdővidéki tudósítója, melynek rövidesen belső munkatársa, majd szerkesztő-riportere lett, ugyanakkor 1994–95-ben a Heti Magyarország, 1995–96-ban az Erdélyi Napló háromszéki tudósítója, 1997-től a Székelyföld kulturális folyóirat külső munkatársa volt. A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium újságírói szakán 1997-ben szerzett oklevelet. 2003 legelejétől a kolozsvári Krónika szerkesztője, riportere. Időközben, 2002-től a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának hallgatója, ahol 2006-ban történelem szakos diplomát szerzett. 2009-ben a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, majd a Művelődéscímű folyóirat szerkesztője, melynek a jelenben vezető szerkesztője
Cikkei, riportjai, írásai, tanulmányai a Korunk, Pro Minoritate, Kapu, Keresztény Magvető, Művelődés, Székelyföld, Háromszék, Helikon stb. hasábjain, az Adalékok Barót történetéhez (szerk. Demeter László, Barót, 1999), Acta–1998(szerk. Boér Hunor, Sepsiszentgyörgy, 1998) kiadványokban stb. jelentek meg.
Jelenkorász történészként és újságíróként „az erdélyi magyar közel-, illetve félmúlt fáradhatatlan kutatója”. Kutatási területe szülőföldje, Erdővidék 20. századi történelme, magyar hadifoglyok sorsa a második világháborúban, az 1956-os magyar forradalom romániai hatásai. Munkásságáért, feltáró munkáiért 1995-ben MÚRE különdíjat, 1998-ban Bálint András-díjat, Székelyföld-díjat kapott, 2010-ben a MÚRE Veszely Károly-díjjal jutalmazta, 2018 novemberében a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület szerkesztői és történészi munkásságát Erdővidék Kultúrájáért díjjal ismerte el.
Fontosabb művei
Szárazajta. Sepsiszentgyörgy, 1995. A második, bővített kiadás: Barót, 2011.
Volt egyszer egy 56. Akiket a forradalom szele s a megtorlás ökle megcsapott. Sepsiszentgyörgy, 1998. Második, bővített kiadás: Kolozsvár, 2016.
Kóborlás és helytállás. Társszerző, szerk.: AMBRUS Attila. MÚRE, Marosvásárhely–Brassó, 1998.
Fogolykönyv. Sepsiszentgyörgy, 1999.
Hova mennek a bányászok? Sepsiszentgyörgy, 1999.
Erdővidéki emberek. Társszerző, szerk.: AMBRUS Attila. MÚRE riportkötet, Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy, 1999.
Hídvég és a Földvári Fogolytábor története. Társszerzők: KISGYÖRGY Zoltán, KÓNYA Ádám és UNGVÁRI Barna-András. Sepsiszentgyörgy, 2000.
Muszáj volt élni valahogy. Sepsiszentgyörgy, 2001.
Bűn volt a szó: dokumentumriport erdélyi pokoljárásról, Moyses Márton egyszemélyes forradalmáról. Sepsiszentgyörgy, 2002.
Székely golgota. Haláltábor Földváron 1944–1945. Sepsiszentgyörgy, 2003
Magyar fogolysors a második világháborúban. I–II. Társszerző: PAPP Annamária. Sepsiszentgyörgy, 2007.
Az őszinteség két napja. 1956. szeptember 29–30. Erdélyi magyar értelmiségiek 1956 őszén, az RMP Kolozs Tartományi Bizottságánál kolozsvári és marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel tartott gyűlés jegyzőkönyvei és más dokumentumok. Kolozsvár, 2007.
Hazatértem az orosz fogságból. Dokumentumfilm. Társszerzők: MURÁDIN János Kristóf és TÓTH Orsolya, 2016.
Manók, emberek, fehérnépek. Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2012.
Erdélyi srácok. Társszerzők: PAPP Annamária és VIG Emese. Kolozsvár, 2018.
A titkolt fájdalom. Kisfilm, Háromszéki TV. É. n.
Közreműködésével kiadott kötetek
BENKŐ Levente – HERMANN Róbert (szerk.): Ágyúba öntött harangok. Tanulmányok Gábor Áron születésének 200. évfordulójára. Barót–Sepsiszentgyörgy, 2014.
ÚJHÁZY Sándor: Zúgott a Dnyeszter partja. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta BENKŐLevente. Barót, 2015.
BENKŐ Levente (szerk.): Hatvan évvel a magyar forradalom után. Kolozsvár, 2016.
BENKŐ Levente – DEMETER László (szerk.): Adalékok Székelyföld történetéhez. Tanulmányok Egyed Ákos 90. születésnapja tiszteletére. Sepsiszentgyörgy–Barót, 2019.
TULICS Kálmán: Élmények és epizódok. Előszóval ellátta, szöveget gondozta BENKŐ Levente. Barót, 2020.
Felhasznált irodalom
Benkő Levente szócikk. In STANIK István (főszerk.): Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. [Nagyvárad], 2000, 83.
NÉMETHY Katalin: Emberközelben Benkő Levente újságíró, író, lapszerkesztő. Egy satupadon kezdte el az írást. Székely Hírmondó, VII. évf., 2002. dec. 6., 48. sz.
Benkő Levente szócikk. In STANIK István (főszerk.): Erdélyi magyar ki kicsoda 2010. Scripta Kiadó, [Nagyvárad], 2009. 98.
Székely Hírmondó, XXVIII. évf., 2018. nov. 16., 219. sz.
HECSER László: Erdővidék Kultúrájáért díj. A szülőföld szolgálatában. Háromszék, 2018. nov. 21. 8556. sz.
Internetes források
KISS Judit: „Nem kell begörcsölni december elsejétől” – Benkő Levente történész friss díjáról, munkásságáról, a román centenáriumról. KrónikaOnline. 2018. nov. 28. https://kronikaonline.ro/kultura/bnem-kell-begorcsolni-december-elsejetolr-n-benko-levente-tortenesz-friss-dijarol-munkassagarol-a-roman-centenarium-unneperol. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
SZÁSZ Cs. Emese:MÚRE: voltunk, vagyunk, leszünk. Székelyhon.ro, 2010. máj. 30. https://szekelyhon.ro/aktualis/mure-voltunk-vagyunk-leszunk#. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
Történetek elhurcoltakról és kivégzéskről. Beszélgetés Benkő Leventével. ErdélyiNapló.ro, 2014. nov. 8. https://erdelyinaplo.ro/interju/tortenetek-elhurcoltakrol-es-kivegzesekrol#. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
UDVARDY Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017. adatbank.ro. http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=intezmeny&intezmeny=Ady%20Endre%20Sajt%C3%B3koll%C3%A9gium%20(Nagyv%C3%A1rad)&intezmeny_sz=Ady%20Endre%20Sajtokollegium%20(Nagyvarad) (Letöltve: 2022. dec. 10.)
