Baricz Lajos (Gyergyószentmiklós/Borzont 1958. febr. 15. –) római katolikus pap, Szentszéki tanácsos, pap-költő, lapszerkesztő. Apja, Baricz Lajos (Gyergyóalfalu, 1914. – Borzont, 1971. jún. 11.) gazdálkodó, édesanyja, Baricz Rozália (Gyergyóalfalu, 1924. dec. 5. – Marosszentgyörgy, 2003. jan. 10.) háztartásvezető. Testvére, Baricz Gergely (Gyergyóalfalu, 1952. febr. 10. –) mérlegjavító.

Elemi iskoláit Borzonton végezte. Kilencedik osztálytól Gyulafehérváron, a Római Katolikus Kántoriskolában tanult. Érettségi után 9 hónap katonai szolgáltot teljesített Zilahon, majd 1978–1984 között a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán folytatta tanulmányait. 1984. június 24-én szentelték pappá Gyulafehérváron. Ugyanez év augusztusától segédlelkész a kolozsvári Szent Mihály plébánián, 1990. május 15-től Marosszentgyörgyön plébános. 1991–1993 között távoktatásban hallgatója volt a Magyar Testnevelési Főiskola (ma Egyetem) Mentálhigiéné szakának, ahol a lelki egészségvédelmet és lelki egészségtant végezte el. 1992-ben egyházmegyei papi tanulmányút keretében elzarándokolt Izraelbe és Egyiptomba. 1998-ban Kanadában részt vett a Nemzetközi Hit és Fény konferencián, 2002-ben Mexikóban a Nemzetközi Kolping Konferencián volt jelen. 2000-ben dr. Jakubinyi György érsek Szentszéki tanácsos címet adományozott neki.

Marosszentgyörgyön visszaszerezte az egyházi ingatlanokat, rendezte egyházközsége tulajdonjogait. Aktív templomépítő munkát végzett a Maros völgyében: 1992-ben Jedden, 1997-ben Tófalván, 2009-ben Csejden építtetett kápolnát. A plébánián kulturális központot létesített és működtet, ösztönzésére egyházi és világi szervezetek jöttek létre. 

1991 óta a marosvásárhelyi Hit és Fény Mozgalom közösség társalapítója Dr. Pethő Máriával, valamint a marosszentgyörgyi közösség alapító tagja. 1993-ban alapítója, prézese (lelki elnöke) a Kolping Család Egyesületnek. 1994-től a Kamilliánus Család Egyesület alapítója, lelkésze.

Könyvbemutatókat, vendégelőadásokat, képzőművészeti kiállításokat szervezett. A plébánia kertje, épületei számos rendezvénynek adnak otthont. Itt tartják meg az őszi magyar közösségek találkozóját, a Szentgyörgy Napokat, a Makita, a Szent Lukács és a fafaragó táborokat. Itt székel a Jubilate énekkar és a Petky Dávid cserkészcsapat, itt tartja próbáit a Soli Deo Gloria kórus. Kezdeményezésére a temető bejáratánál Márton Áron- és Petky Dávid-szobrot avattak, kopjafát állítottak a világháborús hősök emlékére.

2007-től a Szent György Lovagrend tagja, 2009-től Gyergyóalfalu, 2010-től Marosszentgyörgy díszpolgára. 2015 szeptemberében a csíkszeredai Magyar Főkonzulátuson átvette a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetését. 2016. március 15-én a marosvásárhelyi RMDSZ Könyv és Gyertya díjjal tüntette ki. 2016. április 12-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díját vette át a hívei irányában tett művelődési és lelki gondozásért.

1998-ban megalapította a Harangszó egyházközségi értesítőt, mely évente 4-5 lapszámmal jelenik meg, 8–16 oldalas terjedelemmel, 400-500 példányban. Társszerkesztői Simon Kinga és Szántó Edit. A Harangszó célja a helyi hívők tájékoztatása az egyházi eseményekről, egyházközségi kulturális rendezvényekről és bibliai tanításokról. Felületet biztosít azok számára, akik írásaikkal kívánnak részt vállalni a hitközösség életében. Egyházközségének tagjai több mint harminc településről származnak. Az egyházközségi értesítő másik célja a róluk történő kifelé irányuló tájékoztatás. Lapszámai 12 országban adnak hírt az egyházközség és a község életéről. A kiadvány megjelenésének kezdeti időszakában még postázták a lapszámokat, azóta már drótpostán népszerűsítik hasábjait. 2007-ben összeállította az Álomvirág című Harangszó-antológiát (Harangszó antológia, válogatás a 20 éves Harangszó írásaiból, Gyergyószentmiklós, 2017).

Gyermekkorától foglalkozott versírással, de komolyabb költeményei 1998-tól jelentek meg, miután két hónapot az Amerikai Egyesült Államokban töltött. A magyarság mellett elkötelezett versei, cikkei jelentek meg a Népújság, Vasárnap, Krisztus világossága, Keresztény szó, Erdélyi Magyarság, Kolping, Erdélyi Toll, valamint a Marosszentgyörgyi Füzetek című lapok hasábjain. 

Fontosabb művei

Ki ébreszti a Napot? Marosvásárhely, 2002.

Köt a gyökér. Székelyudvarhely, 2002., második kiadás uo. 2004.

Isten tenyerén. Székelyudvarhely, 2002.

Megérintett. Marosvásárhely, 2003.

Kakukk és Habakuk. Székelyudvarhely, 2003. Április elseje. Marosvásárhely, 2003.

Jelek. Marosvásárhely, 2004.

Reflexiók. Marosvásárhely, 2004.

Csókagyűlés. Marosvásárhely, 2005.

Békesség szigete. Marosvásárhely, 2006. 

A marosszentgyörgyi egyházközség története. Marosvásárhely, 2007.

Tündértánc. Marosvásárhely, 2007.

A templom egere. Székelyudvarhely, 2009.

Jó a közeledben. Marosvásárhely, 2009.

Soborul ciorilor. Csókagyűlés című kötetét románra ford. Irina Bara Moldovan és Cornelia Todoran. Marosvásárhely, 2006.

Műfordításai

MARTIN, Andreas – ROTHMANN, Robert – LACKMANN, Karsten: Tessék nevetni! [Bitte Lächeln! Frische Witze aus der Kirchenbank] Marosvásárhely, 2006.

BARA MOLDOVAN, Irina: A gyermekkor házatáján [Ograda copilăriei]. Marosvásárhely, 2007.

Felhasznált irodalom

Baricz Lajos szócikk. In Stanik István (főszerk.): Erdélyi magyar ki kicsoda 2010. Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen, 2010, 81–82.

LŐRINCZ Dénes: Baricz Lajossal készített strukturált interjú. A szerző birtokában.

Internetes források

Vajda György: „Kalapos pap csávó” szolgálata Marosszentgyörgyön. e-nepujsag.ro, 2020. jún. 1. https://e-nepujsag.ro/articles/kalapos-pap-csavo-szolgalata-marosszentgyoergyoen. (Letöltve: 2022. dec. 10.)

Audiovizuális dokumentumok