MEGOSZT  

Áros Károly (1940. szept. 27. Nagymoha – 2015. máj. 2. Marosvásárhely)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Áros Károly (Nagymoha, 1940. szept. 27. – Marosvásárhely, 2015. máj. 2.) – tanár, sportújságíró, szerkesztő. Újságírói szignója: (– ros). Református vallású. Apja, Áros István munkás. Anyja, Béres Erzsébet iskolai alkalmazott. Első felesége, Fejér Jolán tanárnő, kitől elvált. Második felesége, gelencei Cseh Imre lánya, Cseh Erzsébet tisztviselő.

 

Alig volt hathetes csecsemő, mikor anyját, mert a monori „alagútnál” dolgozó apja a második bécsi döntés után Észak-Erdélybe szakadt, Dél-Erdélyben maradt szülőfalujából a vasgárdisták kitoloncolták. Megfogalmazása szerint, a vasgárdisták „nagylelkű családegyesítő politikájának” köszönhetően négy éven át tartó menekültstátus után kerültek haza az omladozó szülői házba, és kellett új életet kezdeniük. Hatéves korában kezdett iskolába járni, mivel szülei Fogarasra költöztek, a hatodik-hetedik általánost 1951–53 között, már itt végezte. 1953 őszén beiratkozott a székelykeresztúri tanítóképzőbe, de csak egy tanévet tanult itt. A képző megszüntetése után 1954-től Brassóban kezdte el középiskolai tanulmányait a nyolcadik osztállyal, itt érettségizett 1957-ben. Érettségi után, 1957 októberétől 1958 májusáig a brassói Traktorgyárban esztergályos tanoncként, 1960-ban a családi gazdaságban dolgozott. Közben felvételizett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakára, ahová nem vették fel, azonban sikerrel felvételizett a kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetbe. Két évet járt a teológiára, 1960-ban sikerrel felvételizett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem román nyelv és irodalom szakára, ahonnan két év múlva áttanácsolták a román–magyar szakra, itt végzett 1966-ban. Egyetemi évei alatt „a sporttevékenységek keretében vállalt felelős szerepet”. Tanárként másfél évig, 1966. szeptember 1-től 1968 februárjáig a kézdiszentléleki általános iskolában tanított. Első cikkét, amelyet Emil Isacról írt, a brassói Új Idő közölte 1966-ban. 1967-ben a Bukarestben megjelenő Előre számára keresztrejtvényeket szerkesztett. 1968. február 24-től az újonnan alakult Kovászna megye lapjának, a Megyei Tükörnek szerkesztője, sportújságírója, 1972-ben müncheni olimpia egyik helyszíni tudósítója, a rendszerváltástól haláláig a Megyei Tükört felváltó Háromszék alapító szerkesztője, sportrovatának vezetője volt. Időközben, 1979–1983 között elvégezte a bukaresti Ștefan Gheorghiu Pártakadémia látogatás nélküli újságírói szakát. 1992 őszén a Csíkszeredában megjelenő Új Sport munkatársa, 1994 júniusától a Hétfői Sportnak, a Háromszék melléklapjának a felelős szerkesztője is. Munkatársa volt az Előre, Ifjúmunkás, Sportul bukaresti lapoknak, a csíkszeredai Hargitának, írásai jelentek meg a Korunkban, az Igazságbanaz Új IdőbenBrassói LapokbanHargita Népébenaz Új Sportban, a Művelődésben, a Hargita Kalendáriumban, a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) évkönyveiben, a Kapu folyóiratban.

 

Romániában és az anyaországban egyaránt elismert sportújságíró volt, az egyik legnagyobb határon túli olimpiatörténészként tartották számon. Éveken át együttműködött a MOA-val, számos vándorgyűlésén részt vett, segítette munkájukat, az olimpiai mozgalom népszerűsítését. Tagja volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE), a Romániai Sportújságírók Ligájának. Sportújságírói munkásságát több alkalommal elismerték. 1977-ben és 1978-ban elnyerte Hargita megye szakszervezetének a Fair Play-díját, 1998-ban a Külhoni Magyar Sportcsillagok Világtalálkozóján „a magyar sportolók eredményeinek népszerűsítéséért, hírnevük öregbítéséért” díszoklevéllel, ugyanebben az évben a Megyei Ifjúsági Sportigazgatóság „30 év sportújságírói munkáért” oklevéllel jutalmazta. 1999-ben megkapta a MÚRE különdíját, 2000-ben a Magyar Olimpiai Bizottság Média-díját, 2004-ben a MOA Emlékérmét.

 

Mint a Veszprém–Sepsiszentgyörgy „testvérvárosi szupermaraton” egykori kezdeményezője 2015. május 1-jén éppen a Szent György Napokra beérkező maratoni futókat várta, amikor két kamion közül kilépett, és a Máltai Szeretetszolgálat tolató autója elgázolta. Súlyos medencesérülést szenvedett, SMURD-helikopterrel Marosvásárhelyre szállították, ahol másnap meghalt. Május 5-én temették Sepsiszentgyörgyön a szemerjai ravatalozóból.

 

Tiszteletére a sepsiszentgyörgyi Gáll Lajos Futókör hagyományos év végi futóversenyét Áros Károly Emlékfutásnak nevezte el. Emlékére hozták létre az Áros Károly-díjat, mellyel szavazás útján Kovászna megye legjobb sportolóját/csapatát, legjobb ifjúsági sportolóját, a megye legjobb edzőjét, Románia legjobb magyar sportolóját, a sportvilág legjobb magyar sportolóját jutalmazzák. A Kovászna Megyei Labdarúgó Szövetség 2016. január 23-án Sepsiszentgyörgyön Áros Károly Emlékkupa tornát szervezett. Halála után 2016-ban a Magyar Olimpiai Bizottság a Posztumusz Média Nívódíjat ítélte oda.

 

 

Fontosabb művei

Labdarúgó tavasz. Sepsiszentgyörgy, 1979.

Sportjátékok könyve. Bukarest, 1980

Montevideótól Madridig. Labdarúgó világbajnokságok. H. n., 1982.

Fotbal magazin. Sepsiszentgyörgy, 1984.

Montevideótól Los Angelesig. Sepsiszentgyörgy–Nagyvárad, 1994.

Montevideótól Párizsig. 15 futball VB története. Sepsiszentgyörgy, 1998.

Erdélyi magyar sportolók az olimpiákon. Szentendre, 2002.

Hajrá, Textil! Sepsiszentgyörgy, 2015.

Háromszékiek a sportvilágban. Sepsiszentgyörgy, 2018.

 

 

Felhasznált irodalom

ÁROS Károly: Önvallomás. Háromszék. 2015. máj. 5., 7484. sz.

Áros Károly Emlékkupa. Háromszék. 2016. jan. 11., 7692. sz.

Áros Károly szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet, A–F. Bukarest, 1981, 96. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/aros-karoly/. (Letöltve: 2022. dec. 10.)

Áros Károly szócikk. In SIMON Anita – TÁL Mariann (szerk.): Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? I. kötet, A–K. Csíkszereda, 1996, 33.

Áros Károly szócikk. In STANIK István (főszerk.): Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. [Nagyvárad, 2000], 34–35.

HENCSEI Pál – HORVÁTH Vilmos (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2015. Budapest, 2016, 268.

KUSZÁLIK Péter: A romániai magyar sajtó 1989 után. Budapest–Kolozsvár, 2001, 138, 139, 144, 273. Online elérhető: https://kuszalik2.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 10.)

Megjelent: Áros Károly: Háromszékiek a sportvilágban. Háromszék2018. jan. 3., 8287. sz.

PETCU, Marian (red. coord.): Istoria jurnalismului din românia în date. Enciclopedie cronologică. București, 2013.

PÉTER Sándor – TÖRÖK Árpád (szerk.): Sepsiszentgyörgyi kortárs könyvszerzők 2008. Sepsiszentgyörgy, 2008, 4.

Posztumusz Nívódíj Áros Károlynak. Háromszék, 2016. márc. 30., 7758. sz.

Romániai Országos Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága, Sepsiszentgyörgy, Fond 535. Dosar cadre, 94. dosszié.

Székely Hírmondó. XX. évf., 2015. máj. 4., 82. sz.

Székely Lapok. Új sorozat, II. évf., 2015. máj. 7., 18. sz.

SZEKERES Attila: 75 éves lenne Áros Károly. Háromszék. 2015. szept. 26., 7607. sz.

TORMA Sándor: Karcsit keresem. Háromszék, 2015. máj. 4., 7483. sz.



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről