Szini Lajos írói álneve: Laji bá’ (Gyergyószárhegy, 1891. júl. 2. – Gyergyószárhegy, 1933. jún. 5.) – elbeszélő, újságíró, lapszerkesztő. Római katolikus. Apai nagyapja, Szini János előbb püspöki titkár, 1846 októberétől Kézdialbisban református lelkész, majd a Kézdi Református egyházmegye esperese. Apja, Szini János a nagyenyedi kollégiumban végzett, a Kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetemen 1885-ben szerzett orvosi diplomát, dr. Purjesz Zsigmond orvosprofesszor tanársegéde, majd köztiszteletben álló körorvos, 1932-ben hunyt el Gyergyószárhegyen. Anyja, Bartalis Cserny Karolina a szárhegyi Oltáregylet elnöke volt, ki 1913-ban X. Pius pápától „az egyház és hitélet terén szerzett érdemei elismeréséül” a Pro Ecclesia et Pontifice arany érdemkeresztet kapott. Testvérei: Ferenc, György, János és István. Bátyja, Szini Ferenc orvosit végzett, Szárhegyen hunyt el, az ő lánya, L. Szini (Lázár-Szini) Karola, elismert orvostörténeti szakíró. A nagyobbik öccse, Szini János az I. világháború után a Magyar Általános Gépgyár titkára, később az Austro-Daimler-Puch Művek Rt. igazgatója, a Hungária Autó Klub igazgatósági tagja, az Autó- és Motorversenyző Egyesület alelnöke, ugyanakkor kora ismert autóversenyzője. Kisebbik öccse, Szini István gépészmérnök és tanár, Budapesten halt meg. Felesége, a jómódú Blénessy család sarja, Blénessy Mária, férje halála után három gyermekével Marosvásárhelyre költözött (apja egykor a város közismert fakereskedője volt), és elvállalta a Transsylvánia szálló gondnoknői állását. A második világháború idején, 1943-ban hangversenyiroda nyitására kért engedélyt, feltehetően a front közeledtével menekült el Erdélyből, haláláig Budapesten lakott.
Középiskolai tanulmányait az erzsébetvárosi Magyar Királyi Főgimnáziumban végezte, majd 1909-től a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban folytatta és ott is fejezte be, 1911-ben érettségizett. Székelyudvarhelyi diákként került közelebbi kapcsolatba Tompa László költővel. Tanulmányait Budapesten folytatta, 1911-től jogot hallgatott. Egyetemistaként a Budapesti Hirlap munkatársa volt.
Tanulmányait abbahagyta, 1912 decemberében hazatért Szárhegyre. Ekkor döntött az írói, hírlapírói pálya mellett. Versírással állítólag már 1908–1909-ben kísérletezett, de 1909-ben Laji bá’ néven „egy másfajta, székelyes hanggal” jelentkezett a Gyergyószentmiklóson megjelenő Gyergyó című újság Gyergyó Tárczája című irodalmi rovatában. „A bajszos-kalapos írói alteregó borszékfürdői élménybeszámolójaként” közreadott Első level a feredőből a Gyergyó 1909. évi 28. számában látott napvilágot, melyet további hat követett. Az 1911–12-es évek lapszámaiban ennek folytatásaként újabb borszéki történésekről számolt be, illetve a Budapesten „nyüszkölő góbék” kalandjait mesélte el. Ebben az időszakban 1911–1912-ben a Gyergyó főmunkatársa volt, ugyanakkor szerkesztésében jelent 1912–13-ban a Borszéki Lobogó című hetilap, amelynek nevét a fürdőhelység legnépszerűbb „feredőjének” nevéből, a Lobogó-fürdőtől kölcsönözte. Valószínűleg kiadói unszolásra határozhatta el 1913-ban, hogy „székelyül” megjelent írásait külön kötetbe gyűjtse. Ez végül 1916-ban jelent meg Gyergyószentmiklóson, Sándory Mihály nyomdatulajdonos kiadásában, Szopos Sándor képzőművész rajzaival Nyüszkölés a feredőn s a nagy víz martyán címmel.
Az első világháború idején Marosvásárhelyre került. Széll József erdélyrészi és a szomszédos törvényhatóságok, illetve törvényhatósági város élére kinevezett kormánybiztos 1917-ben irodája hivatalnokának nevezte ki. Ebben az időben, 1918 májusától havonta kétszer megjelenő „székely jellegű irodalmi” folyóiratot indított útjára Marosvásárhelyen. A Székelyföld című szépirodalmi folyóirat, amely színvonalat igyekezett tartani anélkül, hogy az erdélyi jelleget feladta volna – itt jelentkezett verseivel Tompa László, Erdély későbbi jeles költője –, az első ilyen kezdeményezés az új viszonyok között, csupán 4-5 számot ért meg. 1919 szeptemberétől az Osváth Kálmán szerkesztésében induló Zord Időmunkatársa. Attól fogva, hogy a folyóirat 1920-ban a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság közlönye lett, a Társaság tagja.
1920 nyarán került vissza Gyergyóba, ugyanez év november 14-ével lapkiadó vállalat tulajdonosként, mint kiadó és felelős szerkesztő indította útjára politikai hírlapját Székely Szó címmel. Alig egy év múltán, 1922 januárjában újságja teljesen ráfizetéses lett, ennek ellenére egészen 1924. szeptember 14-ig szerkesztette a hetilapját. Szerkesztőként különös gondot fordított a népszokások ismertetésére, népköltészeti, népnyelvi vonatkozások közlésére, ugyanakkor a népköltészet gyűjtésére is ösztönzött. 1922-ben anyagi gondjai voltak, de a hetilapjában meghirdetett népdalgyűjtési pályázat résztvevőinek ígéretet tett, ha újságja meg is szűnik, a pályázatokat elbírálják, a nyerteseket megjutalmazzák. Ígéretét beváltotta. Talán ebben az időben érte a legnagyobb elismerés: a kolozsvári Színház és Társaság híradása szerint a román király 1922-ben „a Gyergyószentmiklóson megjelenő Székely Szó erőstollú, bátorszavú harcosát” a Román Koronarend tiszti keresztjével tüntette ki. A tönk szélén állott, de bátor terveket szőtt, a sepsiszentgyörgyi Székely Népben 1923-ban közzétett előfizetési felhívása szerint Erdélyi Koszorú címen „nagyszabású könyvtárvállalat” indulását jelentette be. Célja az volt, hogy a Romániában élő magyar írótehetségek műveit könyvsorozatban tárja az erdélyi magyar olvasóközönség elé. Az első 12 kötet szerzői között említette Berde Máriát, T. Imets Bélát, Molter Károlyt, dr. Antalffy Endrét, Gulyás Károlyt, dr. Büchler Pált, Csergő Tamást és jómagát „székely nyelvjárásban írt humoros elbeszélésekkel”, az Őzollóval, egy „eddig még teljesen ismeretlen székely népköltési remekek és mesék nagy gyűjteményével”, a Havasi virágokkal, a Gyermeklánc című verses, Este van jeleneteket tartalmazó, illetve a Góbéságok című „új székely adoma-gyűjteményes” kötetekkel. Tervei szerint a könyvek a Cimbora és a Pásztortűz állandó illusztrátora, Gulyás Károly ismert festőművész és grafikus „művészi címlapjával” jöttek volna ki a nyomdából. Valószínűleg előfizetések hiányában a könyvkiadói terve nem vált valóra. Újságja kiadási tulajdonjogát 1924 őszén Gaál Alajosnak, szerkesztését pedig T. Imets Bélának adta át.
1926-ban Brassóban próbált szerencsét, előbb az 1925 nyarán indult Hétfői Brassói Hírlapnak lett rövid időre (II. évf. 6–12. számok) főszerkesztője, közben pedig a Kolozsvári Tükör, azaz a Vágóhid (XIII. évf. 5–7. számok) brassói szerkesztője volt. Ugyanebben az évben jelent meg Gyergyószentmiklóson Az őzolló s más küsdeg nyüszkölések című kötete Szopos Sándor rajzaival illusztrálva. A 10 évvel korábban kiadott első könyvének folytatásaként is felfogható kötet nem hozta meg számára a remélt sikert, hiába ajánlotta meleg szavakkal felfedezettje, Tompa László költő székelyudvarhelyi újságjában, a Székely Közéletben, kevés az érdeklődő, ráadásul Molter Károly író kritikája az Ellenzékben lesújtó, dr. Csűry Bálint nyelvjáráskutatóé a Pásztortűzben könyörtelen. Hiába házalt a könyvével Székelyföld szerte, kevesen vásároltak belőle, ez vitte rá arra, hogy 1927-ben kocsmát béreljen Szárhegyen, de ebbe is belebukott. 1929-ben a Brassói Lapok arról adott hírt, hogy már „a marosvásárhelyi Újságíró Klub titkárságát is megelégelte és felcsapott világjáró ügynöknek”, töltőtollakat árul, 1930-ban az Erdélyi Szemle azt adta hírül, hogy újból a könyveit árulja, azokkal házal jobbára sikertelenül. Ugyanennek az évnek a végétől lapszerkesztést is vállalt, a Gyergyói Ujságnak a 49. számától a következő évi – közben régi nevét visszavevő – Gyergyónak a 18. számáig felelős szerkesztője volt. 1932 elején Brassóban A Hét címmel egy független irodalmi hetilap indítását kísérelte meg, de próbálkozása sikertelen. 1933 nyarán a székelyudvarhelyi Székelyföld ugyanazon lapszámában, mely a haláláról is hírt adott, arra hívta fel olvasói figyelmét, hogy a tervezett Góbéságok sorozatából Laji bá’ mókáiból címmel egy füzet jelent meg. Megvásárlásával – olvasható a rövid felhívásban – „nemcsak szívünkhöz, lelkünkhöz közel álló kedves olvasmányokat kapunk, hanem a nehéz megélhetési körülményei közt támogatjuk Szini [gyászoló] családját” is. Élete delén, 42 éves korában hunyt el, a kolozsvári Ellenőr híradása szerint agyhártyagyulladásban. Nyughelye a gyergyószárhegyi temetőben van. Halálhírét szinte minden magyarországi lap megdöbbenéssel adta hírül. Az Erdélyi Helikon hasábjain Szentimrei Jenő búcsúzott tőle. „A „székely irodalom” egyik első művelőjeként tartották nyilván, aki „félúton maradt, pedig egész írónak rendeltetett tehetsége és vérmérséklete szerint”, a megrekedtség okául az erőltetett székelyeskedést említették.
Születése 100. évfordulója alkalmából emléktáblát helyeztek el szülőházára Gyergyószárhegyen. A házat 2001-ben kijavították, egy emlékszoba létrehozását tervezték, melynek gondozását a nevét viselő cserkészcsapat vállalta el. 2016 augusztusában, a Szárhegyi Falunapok keretében a 125 éve született Laji bá’-ról, az utolsó magyar „ponyvás” íróról és családjáról Ferenczi Attila tartott emlékelőadást.
Fontosabb művei
Nyüszkölés a feredőn s a nagy víz martyán. Gyergyószentmiklós 1917. Másodszor az özvegye adta ki, Nyírő József előszavával. Gyergyószentmiklós, 1937.
Az őzolló és más küsdeg nyüszkölések. Gyergyószentmiklós, 1926.
Góbéságok. Gyergyószentmiklós, 1933.
Küsdeg nyüszkölődések. Új, összevont kiadás, SÁNTHA Attila szerkesztésében. Kézdivásárhely, 2005, 2007.
Felhasznált irodalom
Az Erdélyi R. Kath. Status Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának értesítője az 1909/1910. tanév végén. Székelyudvarhely, 1910, 26, 72. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00036/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1909-10.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
Az Erdélyi R. Kath. Status Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának értesítője az 1910/1911. tanév végén. Székelyudvarhely, 1911, 45, 104. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00037/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1910-11.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
BAJNA György – BÁKAI Magdolna (vál.): Gyergyó neves emberei, I. Gyergyószentmiklós, 2008, 64.
BORSOS J. Gyöngyi: 125 éve született Szini Lajos, 100 éve született Laji bá’. Gyergyói Szemle, II. évf., 2016. 1. sz., 125–131.
Brassói Lapok, XXXIV. évf., 1928. júl. 28., 170. sz.; XXXV. évf., 1929. jún. 13., 130. sz.; XXXVIII. évf., 1932. máj. 1., 100. sz.; XLIII. évf., 1937. ápr. 26., 75. sz.
Ellenőr, XX. évf., 1933. szept. 15., 4. sz.; XXIII. évf., 1936. nov. 26., 14. sz.; XXV. évf., 1938. márc. 1., 4–5. sz.
Ellenzék, XLII. évf., 1921. okt. 12., 18., 19., 224, 229, 230. sz.
Erdélyi Futár, I. évf., 1927. jún. 26., 15. sz.
Erdélyi Szemle, VII. évf., 1930. 9. sz.
FERENCZI Attila: Laji bá’és a székely nyelv nyüszkölései (Szini Lajos születésének 125-dik évfordulójára). Gyergyói Szemle, II. évf., 2016. 1. sz., 112–124.
Keleti Ujság, XVI. évf., 1933. jún. 8., 128. sz.
Kolozsvári Tükör, X évf., 1922. jan. 5., 12., márc. 9., okt. 5., 1, 2, 10, 40. sz.
LAUKÓ Albert (közzét.): Az erzsébetvárosi benlakással összekötött M. Kir. Állami Főgimnázium XII. évi értesítője az 1902–1903. tanévről. Erzsébetváros, 1903, 120.
LAUKÓ Albert (közzét.): Az erzsébetvárosi benlakással összekötött M. Kir. Állami Főgimnázium XVII. évi értesítője az 1907–1908. tanévről. Erzsébetváros, 1908, 107.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 69, 75, 99, 160. Online elérhető https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
Nemzeti Ujság, XV. évf., 1933. jún. 10., 130. sz.
Pesti Hirlap, LV. évf., 1933. júl. 10., 130. sz.
PETCU, Marian (coord.): Istoria jurnalismului din România în date. Enciclopedie cronologică. Bukarest, 2012, 1393.
Székely Közélet, IX. évf., 1926. okt. 24., 45. sz.
Székely Nép, XLI. évf., 1923. ápr. 29., 34. sz.; XLI. évf., 1943. jan. 19., 21., 14, 16. sz.
Székely tudósok, hírességek (98). Források, XXIII. évf., 2019. 3. sz., 6.
Székelység, III. évf., 1933.júl.–aug., 7–8. sz.
SZENTIMREY Jenő: Elkallódott költő. Erdélyi Helikon, VI. évf., 1933. 6. sz., 453.
Színház és Társaság, VII. évf., 1923. jan. 13–20., 2. sz.
Szini Ferencz szócikk. In KARADY, Viktor – NASTASĂ, Lucian: The University of Kolozsvár/Cluj and the students of the medical faculty (1872–1918). Budapest/Cluj, 2004, 339. Online elérhető: http://www.edrc.ro/docs/docs/medical/intregul_volum.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
SZINI Lajos: Mentő körülmény. Új Élet, 1983. jún. 10., 11. sz., 22.
Szini Lajos szócikk. In OSVÁT Kálmán, dr. (szerk.): Erdélyi Lexikon. Nagyvárad, 1928, 281. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/10100/10154/10154.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
Vágóhid, XI. évf., 1924. szept. 21., 13. sz.; XIII. évf., 1926. febr. 14., 7. sz.
Internetes források
GAZDA Árpád: Székely hullám, avagy „bár ennyi neveccség legyen”. 2008. márc. 7. https://kronikaonline.ro/szempont/szekely_hullam_avagy_bar_ennyi_neveccseg_legyen_/print. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
Laji bá’ – a székely humorú író. https://szhegyikonyvtar.eoldal.hu/cikkek/erdekessegek.html. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
Szini Lajos szócikk. https://kriterion.ro/glossary/szini-lajos/. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
UDVARDY Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017. http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=nevmutato&nevmutato=Szini%20Lajos,%20Sz%C3%ADni%20Lajos. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
