Szekeres Attila István, dr. (Marosvásárhely, 1965. aug. 18. –) – heraldikus, a történelemtudomány doktora, újságíró, szerkesztő. Református vallású. Apja, Szekeres István (1924. máj. 15. Mezőmadaras – 1999. okt. 7. Sepsiszentgyörgy) lelkipásztor. Anyja, Szilágyi Judit (1939. nov. 10. Dés –) egészségügyi asszisztens, kántor. Testvére, Szántó Emese Judit (1967. márc. 2. Marosvásárhely –) építész. Felesége, Ferbász Erika (1972. márc. 21. Székelykeresztúr –) a Babeș–Bolyai Tudományegyetem közigazgatás szakán végzett, jelenleg humánerőforrás előadó. Gyermekei: Boróka (1998. ápr. 15. Sepsiszentgyörgy –) a Sapientia EMTE-en informatikát végzett, jelenleg mesterképző hallgató; Gergő (2000. szept. 25. Sepsiszentgyörgy –) képzőművészeti érettségivel (szobrász) szabadúszó. 

Az elemit Mezőmadarason kezdte1971-ben, 1974-től a Radnóti Általános Iskolában folytatta. A középiskolát 1979-től Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Matematika-Fizika Líceumban végezte, ahol 1983-ban érettségizett. 1984–1989 között a Kolozsvári Műegyetem (TCM) gépészmérnök szakos hallgatója. Friss diplomásként 1989-tól 1993-ig Gyergyószentmiklóson a Gép- és Pótalkatrészgyárban (IUPS, majd SEMCO Rt.) gépészmérnök, ugyanakkor 1990–1991-ben szaktanár a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceumban.

1993 novemberétől 1997 júliusáig a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztője. 1994–1995 között Nagyváradon elvégezte az Ady Endre Sajtókollégiumot, a kollégiumi vizsgamunkaként megjelentetett Diák Hírlap egyik riportere. 1995-től újságírója, 1996-tól szerkesztője, 2001-től szerkesztőbizottsági tagja a Háromszék független napilapnak. Újságíróként tényfeltáró riportokat, kulturális- és történelmi cikkek írását, ilyen tematikájú oldalak szerkesztését vállalta. Egyéni vállalkozóként 2003-tól közigazgatási címer-tervező, 2005-től a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani bizottsága által akkreditált címergrafikus. Közel 100 közigazgatási egység (község, város, megye), ugyanakkor egyházközségek számára tervezett címert és zászlót. 2004–2008 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán történelem szakos hallgató, 2008–2013-ban a Román Akadémia kolozsvári George Barițiu Történettudományi Intézetében doktorandusz. Doktori disszertációja címe: Háromszék címerkincse.

Tagja a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak (2005), az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (2007), a jászvásári Sever Zotta Román Genealógiai és Heraldikai Intézet tudományos tanácsának (2008), a Székely Címer-, Pecsét és Zászlótörténeti Munkacsoportnak (2009), a Román Tudományos Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottságának (2010), a Moldova köztársasági Paul Gore Genealógiai, Címertani és Levéltár-tudományi Társaságnak (2011), a Kolozsvári Akadémiai Bizottságnak (2016), a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületének (2017) és a Genealógiai és Címertani Világszövetségnek (2019). 2014-től a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének külső, 2017-től a Nemzetközi Címertani Akadémiának levelező tagja, a Székely Nemzeti Múzeum címertani tanácsosa, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületnek (2015) alapító elnöke.

Hazai és nemzetközi tudományos fórumokon adott elő. Tudományos írásai, tanulmányai magyar, román és angol nyelven jelentek meg szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben. Munkásságáért 2000-ben Méray-díjat, 2007-ben a MÚRE-től Oltyán László-díjat, tényfeltáró riportjaiért 2007-ben Pro Comitatu Covasnae különdíjat, 2019-ben Pro Cultura et Arte Díjat kapott, 2011-ben Románia Kulturális Érdemrend Lovagkeresztjével, illetve 2014-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 2020 decemberében a Moldovai Köztársaság Elnökségének Országos Címertani Bizottsága Heraldikai Érdemkereszttel ismerte el munkásságát.

Fontosabb művei

A címer útja a tervezéstől az elfogadtatásig. In KOLUMBÁN Zsuzsánna (szerk.): Székely szimbólumok nyomában, Székelyudvarhely, 2009.

A közigazgatási címerek fajtái. Székelyföldi példák. In KOLUMBÁN Zsuzsánna (szerk.): Székely szimbólumok nyomában, Székelyudvarhely, 2009.

Kézdivásárhely címere. In KOLUMBÁN Zsuzsánna (szerk.): Székely szimbólumok nyomában, Székelyudvarhely, 2009.

Sepsiszentgyörgy címere. In KOLUMBÁN Zsuzsánna (szerk.): Székely szimbólumok nyomában, Székelyudvarhely, 2009.

Stemele din biserica reformată de la Căpeni – un ansamblu unic de heraldică publică şi privată. Közösen Tudor-Radu TIRONnal. In Monumentul – X, vol II. Iaşi, 2009.

Diplome de înnobilare şi blazon aflate în fondurile Serviciului Judeţean Covasna al Arhivelor Naţionale ale României. Revista arhivelor – Archives review, anul LXXXVII, 2010. nr. 1.

Stemele de pe mormintele criptei bisericii reformate din Idrifaia. In Monumentul – XI, vol I. Iaşi, 2010.

Háromszék címere. Sepsiszentgyörgy, 2011.

A sepsiszentgyörgyi állami levéltárban őrzött háromszéki armálisok címerei. In KINDA István (főszerk.): Acta Siculica2011. Sepsiszentgyörgy, 2011.

A székely címer. In MIHÁLY János (szerk.): Jelképek a Székelyföldön – Címerek, pecsétek, zászlók. Csíkszereda, 2011.

A székelydályai református templom címerei. In MIHÁLY János (szerk.): Jelképek a Székelyföldön – Címerek, pecsétek, zászlók. Csíkszereda, 2011.

Erdélyi címerek vándorúton és kötetben. Művelődés, LXIV évf., 2011. 3. sz.

Stemele din bisericile fortificate din judeţul Covasna. In Monumentul – XII, vol. II. Iaşi, 2011.

Kézdivásárhely jelképei. Sepsiszentgyörgy, 2012.

Sepsiszentgyörgy jelképei. Sepsiszentgyörgy, 2012

A kevesebb több lett volna. Sas Péter monográfiája Keöpeczi Sebestyén Józsefről. Turul, LXXXV. évf., 2012. 2. sz.

Címeres emlékek Radnóton. In PÁL-ANTAL Sándor – SIMON Zsolt (szerk.): A Maros megyei magyarság történetéből. III. kötet. Marosvásárhely, 2012.

Istoria castelului Daniel de la Vârghiș prin genealogie și heraldică. In Monumentul – XIII, vol I. Iași, 2012.

Székely jelképek háromszéki közigazgatási címerekben. In MIHÁLY János (szerk.): Címer és pecsét a Székelyföldön. Székelyudvarhely, 2012.

Litterae armales – Címeres nemeslevelek Románia Országos Levéltárának Kovászna megyei fiókjában / Diplome de înnobilare şi blazon aflate în fondurile Biroului Judeţean Covasna al Arhivelor Naţionale ale României. Sepsiszentgyörgy, 2013.

Székely jelképek. Sepsiszentgyörgy, 2013.

Címerében három farkasfog. Művelődés, LXVI. évf., 2013. 3. sz.

Címereslevelek a sepsiszentgyörgyi állami levéltárban. Acta Siculica – A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve 2012–2013. Sepsiszentgyörgy, 2013.

Ţinutul Pădurilor – ţinut al stemelor. In Monumentul – XIV. Iaşi, 2013.

Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész. Barót. 2014.

Csőrében kígyót tartó gólya. In MURÁNYI Gábor (szerk.): Kilencven. Meglepetéskönyv Méray Tibor születésnapjára. Budapest, 2014.

József Sebestyén Keöpeczi, autorul stemei României din 1921. In CIUBOTARU, Mircea – LEFTER, Lucian-Valeriu (ed.):Mihai Dim. Sturdza la 80 de ani: Omagiu. Iasi, 2014.

Preocupări de heraldică în Transilvania. Acta Terrae Fogarasiensis III, Fogaras, 2014.

Steme de alianță pe monumente din județul Covasna. In Monumentul – XV. Iaşi, 2014.

Patrimoniul heraldic al județului Covasna. Árkos, 2015.

Beszélő kövek Óradnán. In SZŰCS László (szerk.): Nem magyarul magyarok. Riporttábor Óradnán és Radnaborbereken. MÚRE, 2015.

Címeres emlékek Marosszentgyörgyön. In NEMES Gyula (szerk.): Öreg tölgyfák árnyékában. Tanulmányok Marosszentgyörgyről. Marosvásárhely, 2015.

Stemele din incinta Muzeului Național Secuiesc. Acta Terrae Fogarasiensis IV, Fogaras, 2015.

Székely jelképek Románia 20. századi heraldikájában. In MIHÁLY János (szerk.): Székely jelképek pecséten, címerben. Székelyudvarhely–Sepsiszentgyörgy, 2015.

Felhasznált irodalom

KUSZÁLIK Péter: A romániai magyar sajtó 1989 után. Budapest–Kolozsvár, 2001, 88, 196. Online elérhető: https://kuszalik2.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 26.)

STANIK István (főszerk.): Romániai ki kicsoda 1997. Nagyvárad, 1997, 555.

STANIK István (főszerk.): Erdélyi magyar ki kicsoda 2010. [Kolozsvár], 2010, 637.

Internetes források