Sylvester Lajos (Alsócsernáton, 1934. jún. 3. – Kolozsvár, 2012. máj. 10.) – író, újságíró, szerkesztő, a Háromszék főmunkatársa, dokumentumfilm-rendező, a Magyar Írószövetség tagja, Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára. Református vallású. Apja, Sylvester Lajos gépész-gazdálkodó. Anyja, Nagy Ilona. Testvérei: Attila, Csaba, Ilona, Sándor és Árpád. Felesége, Kacsó Teodóra magyar szakos tanárnő. Lánya, Anna (szül. 1964), tanárnő, fia, dr. Sylvester Zoltán (szül. 1969) a Székely Mikó Kollégium végzettje, geológus, a Stanford Egyetem Környezettudományi és Geológiai Karán tanár, a Shell houstoni kutatóintézetében, a Texasi Egyetem Gazdasági Geológiai Irodájában, valamint az Austini Egyetem Kutatóállomásán kutató. Veje, Váry O. Péter író, a Háromszék napilap újságírója, szerkesztője.
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi (kantai) Római Katolikus Nagy Mózes Főgimnáziumban kezdte 1945-ben, harmadikos gimnazista volt, amikor az 1948-as tanügyi reform következtében a kézdivásárhelyi erdészeti szakközépiskola elsőéves tanulójává vált. Mivel cséplőgép tulajdonos apját kuláknak nyilvánították, őt a „nagygyűlésen megszégyenítve elkergették”, eltanácsolták az iskolától. Kubikus munkásnak állt a Sovrom-Társaság Derubau útépítő vállalatához, egyrészt pénzkereset céljából, másrészt, hogy „származásán javíthasson”. Egy év múlva újból megpróbálkozott visszairatkozni a középiskolába, de sikertelenül, azonban felvételt nyert az akkor induló kézdivásárhelyi tanítóképzőbe. 1953-ban érettségizett és szerzett tanítói oklevelet. Lemhénybe került tanítónak, innen vonult be 1954 novemberében katonának. Tűzoltóként szolgált Margittán. 1955-ben beiratkozott az akkor még Bolyai Tudományegyetem Történelem–Nyelvtudomány Karának levelezői tagozatára, 1961-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom szakán diplomázott. Időközben, miután sorkatonai kötelezettségének eleget tett, egy tanévet Dálnokon, kettőt Alsócsernátonban tanított.
1959 szeptemberével Kézdivásárhely Rajon Néptanácsához nevezték ki a rajoni kultúrbizottság vezetőjének, a kézdivásárhelyi művelődésiház igazgatója, rajoni művelődési osztályvezető. 1963 novemberében áthelyezték a Kézdi Rajoni Tanügyi Osztály élére főtanfelügyelőnek. Négy év elteltével, 1967-től a kézdivásárhelyi líceum tanára, innen került a megyésítéskor Sepsiszentgyörgyre, ahol 1968. szeptember 15-től rábízták az újonnan alakult Kovászna Megyei Művelődés- és Művészetügyi Bizottság elnöki teendőit. Kultúrmindeneseként nemcsak a művelődési élet megszervezésére, felpezsdítésére, hanem a megye neves szülötteinek az emlékezetben való megőrzésére szobrok emelése által, a történelmi emlékjelek helyre- és visszaállítására is törekedett. Így lett szobra a festőművész Barabás Miklósnak Kézdimárkosfalván, Bod Péternek, Végh Antalnak Csernátonban, Mikes Kelemennek Zágonban, Dózsa Györgynek Dálnokon, Kőrösi Csoma Sándornak Csomakőrösön, Gábor Áronnak (Nicolae Bălcescuval közösen) Sepsiszentgyörgyön. Közbenjárásával került Nagyváradról a félredobott Gábor Áron szobor Kézdivásárhely főterére, ő faragtatott a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei emlékére egykoron állított obeliszk meggyalázott, megcsonkított oroszlánjai helyett újakat, állíttatott Barót mellett, Véczeren a lerombolt és széthordott 1848/49-es obeliszk helyett emlékművet. Új intézmények létrehozásában is nagy szerepe volt, az ő idejében létesült a kisbaconi Benedek Elek Emlékház, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Emlékház, alapították meg a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot (Incze László Céhtörténeti Múzeum), a csernátoni tájmúzeumot (Haszmann Pál Múzeum). Mindezek mellett nevéhez fűződik a népfőiskolai mozgalom elindítása, kulturális egyesületek létrehívása, rendezvények szervezése stb. Tevékenységében a megyei pártbizottság első titkára, Király Károly támogatta, kinek elmozdítása után a mozgásteret egyre jobban beszűkítő kommunista hatalom már nem nézte jó szemmel, ezért „szolgálati érdekből” (interes de serviciu) 1973-ban áthelyezték a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházhoz igazgatónak.
A Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház élén, a színházat a „provinciális szürkeségből” kiemelő elődje, Dukász Anna színművész munkáját folytatta. A repertoárba fokozatosan bekerültek Tamási Áron, Sütő András, Illyés Gyula, Csurka István stb. darabjai, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács Kovászna megye Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottsága, a Színházak és Zeneművészeti Intézmények Dolgozóinak Országos Szövetsége, valamint a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház égisze alatt ő szervezte meg 1978-ban a Színházi Kollokviumot, 1980-ban a Nemzetiségi Színházi Kollokviumot, melyeken a romániai magyar, német és jiddis színházak, színházi tagozatok, illetve a nemzetiségi szerzők darabjait bemutató társulatok vehettek részt. A romániai nemzetiségi színházak kétévenként sorra kerülő harmadik seregszemléjére már nem kerülhetett sor, betiltották. Színházigazgatóként társulata részére egyfelvonásosokat, monológokat, humoreszkeket, szatírákat, nAgymosás címmel (1979) egész estés kabarét írt. Gyanú című színművét 1983-ban évadnyitó előadásaként mutatta be a sepsiszentgyörgyi színház. Nemes Levente színművésszel Móricz Zsigmond regénytrilógiája alapján közösen írt, Báthory Annáról szóló Boszorkány című színdarabjuk ősbemutatójára 1980-ban a Nemzetiségi Színházi Kollokvium keretében került sor. Tizenkét év alatt a színháznál is „veszélyes tényezővé” vált, ezért 1985. augusztus 15-ével ugyancsak „szolgálati érdekből” áthelyezték újságírónak a Megyei Tükörhöz, melynek már azelőtt is külső munkatársa volt. 1971-ben például szerkesztésében jelent meg a lap mellékleteként a Bálványosi néptánc és népdal-fesztivál alkalmából kiadott Bálványos című kiadvány.
A rendszerváltás után az 1989. december 23-án induló Háromszék napilap alapító-, majd mindvégig szerkesztőbizottsági tagja, az RMDSZ háromszéki és országos szervezetének alapító tagja, a háromszéki szervezetnek 1989–1991 között elnöke, ugyanakkor az Országos Elnökség tagja. Az 1990-ben alakult Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnöke, tagja a Magyar Újságírók Közösségének (MUK) és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE), 1992–1996 között a Magyar Nyelv és Kultúra Társaságának, 1992-től az EMKE-nek, 1996-tól 1999-ig az Illyés Közalapítvány erdélyi közművelődési szakterülete alkuratóriumának elnöke volt.
Újságíróként riportokat, jegyzeteket, glosszákat, hely- és kultúrtörténeti írásokat közölt. Közvéleményt meghatározó és befolyásoló írásaival nemcsak a Háromszék olvasói körében, hanem Erdély és Magyarország szerte népszerűvé vált. Írásai az erdélyi, magyarországi és nyugati magyar lapokban, folyóiratokban láttak napvilágot. A Kapu című folyóirat székelyföldi munkatársa, 2002-től a Moldovai Magyarság szerkesztője, a www.gondola.hu internetes újságban Igaz, nem igaz, de így volt címmel saját rovata volt. Az itt megjelent írásai válogatásából jelent meg 2008-ban Frigyre lépni a szülőfölddel. Az összetartozás tudati rezdülése című könyve.
Munkássága elismeréseként elnyerte a Széchenyi Társaság Széchenyi István emlékérmét és díszoklevelét (Budapest, 1992), a MÚRE publicisztikai nívódíját (Marosvásárhely, 1996), a Magyar Újságírók Közössége Petőfi Sándor Sajtószabadság Díját (Budapest, 1996), a Magyar Nemzeti Múzeum és a Honismereti Szövetség különdíját (Budapest, 1998). A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll-díjjal (Budapest, 2000) tüntette ki, a Bethlen Gábor Alapítvány 2002-ben neki ítélte a Tamási Áron díjat, 2006-ban pedig Teleki Pál Érdeméremmel jutalmazta. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2003-ban Julianus-díjjal, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége az 1956-os forradalom eszméinek ápolásáért emlékplakettel, Sepsiszentgyörgy önkormányzata 2006-ban „értékőrző, alkotva továbbadó, nemzeti közösségünket szolgáló munkásságáért” Pro Urbe díjjal jutalmazta.
Élete 77. évében a gyilkos kór végzett vele. Nyughelyét Sepsiszentgyörgyön az új szemerjai temetőben kopjafa jelzi. Emlékére szülőfalujában halálának első évfordulóján, 2013. június 2-án az István Dániel-kúriába költözött községi könyvtár felvette a Sylvester Lajos Községi Könyvtár nevet. Az utcai homlokzatán elhelyezett emléktábla bronz plakettjét Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója készítette. A névadó ünnepséget követően fogalmazódott meg a helybeliek igénye, hogy minden év júniusának első vasárnapján Sylvester Lajos-emléknapot tartsanak.
Fontosabb művei
Úz-völgyi hegyomlás. Sepsiszentgyörgy, 1996.
Úz-völgyi hegyomlás (A székely határőrség második világháborús krónikája, BUGLYA Sándorral közösen.). Dokumentumfilm. Dunatáj Alapítvány, Budapest, 1996.
Az őrnagy hazatér. Az én ezernyolcszáznegyvennyolcam. Sepsiszentgyörgy, 1999.
József Álmos tanár úr különös kedvtelése. (Történelmi anzix) Dokumentumfilm. Duna Tv, 1999.
Csupa csapás az élet. Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve. Sepsiszentgyörgy, 2000.
Hogy vagytok tü, voltunk mük es. Hogy vagyunk mü, lesztek tük es: por és hamu. (A moldovai csángó-magyar iskolák története 1948–1959, BUGLYA Sándorral közösen.) Dokumentumfilm. Dunatáj Alapítvány, Budapest, 2000.
Megsimogatni a múltat. (Portréfilm Haszmann Pál múzeum alapítóról, BUGLYA Sándorral közösen.) Dokumentumfilm. 2001.
Képes történelem. Történelmi dokumentumfilm. Budapest, 2001.
A szembejövő ember (Elek apóra emlékeznek Benedek Elek leszármazottai, BUGLYA Sándorral közösen.) Budapest, 2001.
Királyvadászat. (Portréfilm Király Károlyról, BUGLYA Sándorral közösen.) Budapest, 2004.
Egy ügyvéd a gáton. Dr. Rákossy Árpád kálváriás élete. Sepsiszentgyörgy, 2007.
Ojtoz völgye a hadak útján. A Kárpátok délkeleti átjárójának régi és új keletű históriája. Sepsiszentgyörgy, 2008.
Frigyre lépni a szülőfölddel. Az összetartozás tudati rezdülése. (Válogatott publicisztikai írások.) Sepsiszentgyörgy, 2008.
Szőttesünkben török minták. Hazai és keleti háztűznézőben. Sepsiszentgyörgy, 2008.
Halak, vizek sziklaszirtek. Sepsiszentgyörgy, 2011.
Ablak Erdővidékre. Barót, 2013.
Közreműködésével kiadott kötetek
SYLVESTER Lajos – INCZE László (szerk.): Kézdivásárhely. Kézdivásárhely, 1972.
SYLVESTER Lajos (szerk.): Háromszéki nekigyürkőzés. Emléktöredékek az 1989–90-es rendszerváltás napjaiból. Sepsiszentgyörgy, 2010.
SYLVESTER Lajos (szerk.): Történettekercsek az idő toronygombjában. Gábor Áron emlékezete. Sepsiszentgyörgy, 2012.
Felhasznált irodalom
Csernátoni Füzetek, 2012. 59. sz., 5.; 2013. 61. sz., 2–5.
Háromszék, 2006. máj. 3., 4759. sz.; 2012. máj. 12., 6588. sz.; 2017. jan. 21., 8004. sz.
IOCHOM István: Sylvester Lajos-emléknap Csernátonban. Háromszék, 2015. jún. 8., 7512. sz.
NOVÁK Csaba Zoltán – TÓTH BARTOS András – KELEMEN Kálmán Lóránt: Újjászületés, Háromszékből Kovászna: Kovászna megye megszervezése és intézményesülése 1968–1972. Sepsiszentgyörgy, 2013.
PÁLFY G. István: Sylvester Lajos Tamási Áron-díjas. Háromszék, 2002. nov. 7., 3708. sz.
Sylvester Lajos szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon. V/1. kötet, S–Sz. Kolozsvár – Bukarest, 2010, 235–236.
Sylvester Lajos szócikk. In STANIK István (főszerk.): Erdélyi magyar ki kicsoda 2010. Kolozsvár, 2010, 604.
SZABÓ Zsolt: Mindig megtette, amit lehetett. Nyolc éve hunyt el Sylvester Lajos. Háromszék, 2020. május 13. Online elérhető: https://www.3szek.ro/load/cikk/132879/mindig-megtette-amit-lehetett-nyolc-eve-hunyt-el-sylvester-lajos. (Letöltve: 2022. nov. 25.)
VÁRY O. Péter (összeáll.): Sylvester Lajos. Sepsiszentgyörgy, 2012.
VÁRY O. Péter (szerk.): Sylvester Lajos 1934–2012. Sepsiszentgyörgy, 2013.
Internetes források
Sylvester Lajos-emléktábla. https://www.kozterkep.hu/21256/sylvester-lajos-emlektabla. (Letöltve: 2022. nov. 25.)
Sylvester Lajos szócikk. mure.ro. https://www.mure.ro/sylvester-lajos-1934-2012/. (Letöltve: 2022. nov. 25.)
