Móricz Miklós, dr. (Prügy, 1886. dec. 7. – Budapest, 1966. máj. 5.) – Újságíró, saját közléseit MM betűkkel fémjelezte, statisztikus, író, szerkesztő. Édesapja Móricz Bálint (1851–1919), aki négy osztályt végzett, az Amerikai Egyesült Államokban járt, ötholdon gazdálkodó földműves volt. Parasztgazdaként tartották számon egy időben, aki ezermester hírében állva építkezéseket is vállalt, nem riadt vissza a napszámos munkától sem annak érdekében, hogy az összes gyermekét iskoláztatni tudja. Édesanyja Pallagi Erzsébet (1859–1924) református lelkész lánya. A frigyből kilenc gyermek született, amelyből heten (hat fiú és egy lány) élte meg a felnőttkort. Felesége Müller Lívia (1894. jan. 31. Budapest – 1986.) grafikus, festő. 1910-ig Müller, később Mihály Líviaként viselte nevét. 1912–1914 között Kálmán Miklós Lajos vegyészmérnök felesége, majd Kádár Endre íróhoz ment hozzá (1914–1939). A második válást követően házasodott össze dr. Móricz Miklóssal.
Az iskolát a Sárospataki Kollégiumban kezdte, majd Budapesten folytatta tanulmányait. 1912-ben szerzett államtudományi doktorátusi diplomát a kolozsvári egyetemen. Egyetemi hallgató, amikor 1908-ban beállt gyakornoknak a Magyar Hírlaphoz. Közben több fővárosi lap munkatársa lett. Az 1910-es évektől hírlapi közleményei, kisebb cikkei jelentek meg, majd fokozatosan egyre nívósabb irodalmi és társadalomtudományi folyóiratokban, szaklapokban publikált hosszabb-rövidebb írásokat. Első tudományos jellegű tanulmánya a Nyugatban jelent meg (1991. I. sz.) Budapest amerikai kivándorlásáról címmel. 1913-ban A magyar középosztály létrejöttéről közölt írást. Közben közölt bátyja, Móricz Zsigmond pályafutásának kezdeteiről is. A Huszadik Század 1913. decemberi számában közölte a Társadalomtudományi Társulat közgazdasági és statisztikai adatait.
Az egyetem után ügyvédbojtárként kezdett dolgozni. Fogalmazó lett Kassán a kereskedelmi és iparkamaránál. 1912-ben kinevezték segédtitkárnak, ugyanabban az évben megszerezte a doktori fokozatát. A doktori cím megszerzése után felkérést kapott a kassai jogakadémiától, hogy statisztika tematikájú tantárgyakat tanítson. 1916-ban, még kassai időszakában belépett a Resurrexit szabadkőműves páholyba. 1916-tól a Fővárosi Kereskedelmi és Iparkamara kötelékében folytatta karrierjét. 1917-ben titkára a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ). 1918-ban az őszirózsás forradalmat követően a szociáldemokrata vezetés kinevezte a kereskedelemügyi minisztérium osztálytanácsosának. 1919 tavaszán a Szociális Termelés népbiztosságának üzemstatisztikai szakosztályán kapott állást, ahol feladatai között szerepelt a gazdaságpolitika ellenőrzése, valamint a napilap- és folyóirat-archívummal kapcsolatos teendők ellátása. A Tanácsköztársasággal nem kívánt együttműködni, ezért kérvényezte önmagával szemben az alkalmatlansági eljárást.
Az első világháború után a Magyar Hírlap, a Független Magyarország munkatársa. Több technikai találmányötletet jegyez a Találmányi Hivatalnál, emellett könyvészeti, üzemgazdasági időszaki kiadványok indításával is próbálkozik, de a gazdasági helyzet és az infláció okozta pénzügyi nehézségek megakadályozták ezek kibontakozását. 1923 nyarán, mint politikai emigráns Romániába költözött. 1923–1928 között a Brassói Lapoknak volt előbb munkatársa, majd aszerkesztője. Írásaiban a művelődéspolitikát és a gazdasági elemzéseket boncolgatta. Felügyelete alatt a Brassói Lapok színvonalas lap lett, országos sajtóorgánummá emelkedett. Bevallása szerint az erdélyi évek jelentették saját és a felesége számára a »legnyugalmasabb és belső fejlődésben leggazdagabb öt évét«, mégis a lehetőségek, továbbfejlődés korlátait magán érezve, 1928 szeptemberében visszaköltöztek Budapestre.
A fővárosban számos cikket közölt Erdély gazdasági viszonyairól, aktuális társadalmi helyzetéről és a fennálló nemzetiségi problémákról elsősorban a Közgazdasági és a Statisztikai Szemle hasábjain. 1933-ban a Városi Szemle két nagy terjedelmű tanulmányát közölte. 1935–1938 között a legnívósabbnak tartott változatos tanulmányait a Cobden nevű rangos társadalmi-gazdasági folyóiratban jelentette meg. 1931-ben a Központi Statisztikai Hivatal sajtóreferenseként alkalmazták. Ebben a. minőségében elindította és főszerkesztője volt az újszerű kőnyomatos napilapnak, a Statisztikai Tudósítónak (STUD), amely 1933 szeptemberétől 1944-ig jelent meg. 1939-től a Pesti Lloyd Társulat nyomdaigazgatója. A nyomdászok a tipográfiai igényei miatt Doktor Borgiszként emlegették. Munkatársa volt a Kis Tükör című folyóiratnak.
1935 februárjától a Statisztikai Társaság tagja, több előadást tart, illetve eseményt szervez. Népszerű előadó, különböző orientációjú szakmai és társadalmi egyesületek felkérésére tartott előadásokat. Az iskolán kívüli népművelésben való közreműködésre törekedett. Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején, a Sárospataki Kollégiumban működő bentlakásos népfőiskolában nagyhatású előadássorozatot tartott a birtokpolitikáról. 1942-ben népfőiskolai rovatot szerkesztett a Kelet Népe társadalompolitikai és kritikai folyóiratban.
Élete utolsó évtizedeiben főleg történeti statisztikai tanulmányokat írt. A bátyjáról, Móricz Zsigmondról közölt cikkei irodalomtörténeti jelentőségűek, míg a közgazdaság és a társadalomtudományról közölt gondolatai haladó szelleméről tettek bizonyságot.
Tagja volt a nemzetközi PEN Klubnak.
Budapest ostromakor lakása teljesen elpusztult, a világháborút követően az általa alapított nyomdát államosították. 1950 januárjától üzemstatisztikusként alkalmazták az Athenaeum Irodai és Nyomdai Vállalatnál. Idegennyelv-ismeretének köszönhetően 1951 júniusában a Városépítő Tervező Vállalatnál kapott állást, ahol német, francia, angol, román és orosz nyelvből végzett szakfordításokat. Hetvenéves korára 9 nyelven tudott értekezni, utoljára a japánt mondhatta magáénak. Bár tervei között volt a kínai nyelv elsajátítása is, korára való tekintettel erről lemondott. Időközben létrehozott egy házi nyomdát. 1955 augusztusában kéri nyugdíjazását, hogy hátralevő idejét az érdeklődési körének tudja szentelni. 1955. októberétől a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában szakértőként tartottak rá igényt, majd a hivatalon belül 1963-tól a Népességtudományi Kutatócsoporthoz csatlakozott, napi négyórás közreműködéssel. 1966. május 6.-án hunyt el. Hamvai az Óbudai temetőben került örök nyugalomra.
Fontosabb művei
Magyarország ipari népessége. Budapest, 1912.
Gandhi, a nagy lélek. Kolozsvár, 1927.
Erdély és a Regát. Brassó, 1928.
Világgazdaság és demográfia. Budapest, 1931.
Nagybirtok, népszaporodás, népsűrűség. Budapest, 1936.
Móricz Zsigmond indulása. Budapest, 1959.
Móricz Zsigmond érkezése. Budapest, 1966.
Felhasznált irodalom
CZINE Mihály: Móricz Miklós: Móricz Zsigmond indulása. Kortárs, III. évf., 1959. 10. sz., 645–648.
HAMAR Péter: Móricz Zsigmond arca kontrasztos megvilágításban. Korunk, III. folyam, XXI. évf., 2010. 2. sz., 89–92.
HORVÁTH Gergely Krisztián: Kápolnai Iván: Móricz Miklós. Szociológiai Szemle, XIX. évf., 2009. 3. sz., 152–153.
KÁPOLNAI Iván: A statisztikus Móricz Miklós. Statisztikai Szemle, 2008. 2. sz., 165–184.
KISS Pál: Prügyi kapcsolataink a Móricz famíliával. Széphalom, XV. kötet, 2005, 415–422.
LIGETI Ernő: Súly alatt a pálma. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004, 164.
MONOKI István: Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. kötet: könyvek és egyéb nyomtatványok.Budapest, 1997, 135, 323. Online elérhető: https://monoki.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
Móricz Miklós szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. kötet, Kh–M. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994, 633. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/moricz-miklos/. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
Móricz Miklós szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. Második kötet, L–Z. Harmadik, változatlan kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969, 243.
MÓRICZ Virág: A tintagyáros lánya. Móricz Miklósné Müller Lívia. Holmi, XV. évf., 2003. 11. sz., 1427–1445.
Móricz Zsigmondról – magnószalagon. Lejegyezte Kántor Lajos. Korunk, II. folyam, XXVI. évf., 1967. 9. sz., 1254–1261.; 1257–1261.
SIPOS Sándor: Móricz Miklós: Az erdélyi föld sorsa. Közgazdasági Szemle, LVII. évf., 1933. 76. kötet, 130–131.
TŰŰ Lászlóné: Egy könyv Móricz Miklósról. Valóság, LII. évf., 2009. 6. sz., 105–111.
Új Idők Lexikona. 17–18. kötet. Lazacfélék – Nád. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. Kiadása, Budapest, 1940, 4591.
VERESS Endre: Móricz „Zsigáról” beszél az öccse, dr. Móricz Miklós. Színház, II. évf., 1946. okt. 16., 40. sz., 15.
Internetes források
PAKOT Levente: Statisztikai Tudósító 1933–1944. Repertórium. adatbank.ro. https://statisztikai.adatbank.transindex.ro/?a=repertoriumrol#_ftn2. Letöltve: (2021. szept. 1.)
