Mika Ottokár, Ottó (Csíksomlyó, 1863. máj. 4. – Marosvásárhely?, ?) – járásbírósági aljegyző, királyi albíró, gazdasági szakíró, lapszerkesztő. Apja, Mika Károly magyar királyi építészmérnök. Anyja, karatnai Könczei Lina. Testvérei közül dr. ifj. Mika Károly a soproni Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanára, vadászati szakíró, dr. Mika Sándor főgimnáziumi rendes-, majd egyetemi magántanár, kora neves történésze, az Élet szerkesztője. Első felesége, Bauer János törvényszéki bíró és Váradi Jozefa lánya, Bauer Erzsébet, kitől lánya, Ilona Janka született. Második felesége kis- és nagytompai Nagy Béla és Deák Erzsébet lánya, Nagy Berta. Gyermekeik: Ottokár Károly és Zoltán, kiket korán elveszítettek.
Iskoláit Brassóban kezdte, a brassói Róm. Kat. Főgimnázium 1877/78-as tanévéről megjelent Értesítő szerint az ötödiket nem kezdte meg, kilépett. A tanulást Sepsiszentgyörgyön, a Református Székely Mikó Tanodában folytatta, ahol az algimnáziumot 1877-ben fejezte be. A felsőbb osztályokat Marosvásárhelyen folytatta, előbb a Róm. Kat. Nagy Gimnázium tanulója, majd az 1879/80-as tanévtől a Református Kollégium diákja, ahol 1881-ben érettségizett. 1881–82 folyamán a nagyszebeni tüzérezredben, mint önkéntes eleget tett katonai kötelezettségének, a katonatiszti vizsgát letéve, 1883-ban tartalékos tüzér hadnagyi rendfokozattal szabadult. Időközben az 1882/83-as tanévtől a kolozsmonostori Magyar Királyi Gazdasági Tanintézetben állami ösztöndíjasként elvégezte a gazdasági tanfolyamot. Eközben 1883–1885 között a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen jogot hallgatott. Miután végzett a Gazdasági Tanintézetben, az 1885/86-os tanévben ugyanide ösztöndíjas gazdasági segéddé, vagyis segédtanítóvá nevezték ki. 1887-ben, mint kolozsvári gazdatisztről tesznek róla említést. Ebben az időben került az Országos Gazdasági Egyesület Istvántelki (Rákospalota, Budapest) Földmíves- és Kertésziskolájához segédtanítónak. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta, ahol 1887-ben abszolutóriumot nyert. Az istvánteleki iskolától 1888-ban távoznia kellett, mert igazgatójával rágalmazás, személyi jogokban való megsértés és hamis vádaskodás miatt perbe keveredett. Frissen végzett joghallgatóként ugyanez év nyarán a brassói törvényszékhez díjtalan, majd október folyamán díjas joggyakornokká nevezték ki. 1890 júniusától a zernyesti járásbíróságon, 1892-ben Brassóban a királyi járásbíróságon aljegyző, 1895. február 20-ával ugyanitt törvényszéki jegyző, ugyanez év júniusától a segesvári járásbíróságon albíró. Innen 1899-ben áthelyezték királyi albírónak a sepsiszentgyörgyi járásbírósághoz. 1903-ban még itt szolgált, de rövidesen ugyanebben a minőségben Kézdivásárhelyre nevezték ki. Ebben az időben a Kézdivásárhely és Vidéke Gazdasági Egyletnek az alelnöke volt. A marosvásárhelyi táblabíróság 1904-ben szolgálati helyén elkövetett vétség miatt – a felügyelete alá tartozó járásbírósági irattárat törvénytelenül kezelték – 50 korona pénzbírságra ítélte. Ugyanebben az évben megvesztegetés vádjával is törvényre került. Feltehetően ez játszott közre abban, hogy nyugdíjazták. 1905-ben a megvesztegetési perben felmentést nyert, a megvesztegetőt ítélte el a bíróság. Kézdivásárhelyről Gyulafehérvárra került, ahol közjegyző helyettes. Később Marosvásárhelyen lakott, 1916–17-ben járásbíró, unokaöccse, Soliom Gusztáv Miklós hadapród halálakor, 1917-ben már, mint nyugalmazott járásbírót említik. Élete utolsó szakaszáról nincsenek adatok. Feltehetően Marosvásárhelyen hunyt el.
Mielőtt Háromszékre került volna, 1897-ben a mezőgazdászok szövetkezetekbe való tömörülését szorgalmazva látogatott a vármegyébe, és tartott „érdekes előadást” a mérsékelt érdeklődést tanúsító kézdi- és orbaiszéki mintegy 30–40 gazdának. 1901 tavaszán már, mint háromszéki járásbírósági albíró az egész vármegyét behálózó fogyasztási és értékesítő szövetkezet magalakítására indított mozgalmat. A Kézdivásárhely és Vidéke Gazdasági Egyesület megalakítására a felhívást Kiss Jenő polgári iskolai tanárral közösen szerkesztették meg és adták közre a helyi sajtóban. Akciójukat több országos lap is megemlítette. Háromszéki szolgálata ideje alatt aktív részese a közéletnek. A korabeli helyi sajtó híradásai beszámolnak arról, hogy részt vett a Székely Társaság Marosvásárhelyen tartott nagygyűlésén, a társaság 1901. augusztus 31-i sepsiszentgyörgyi összejövetelén, az Erdélyi Gazdasági Egylet Sepsiszentgyörgyön tartott országos értekezletén, a háromszéki Színpártoló-egyesület gyűlésén, 1902-ben az Erdélyi Kárpát-Egyesület sepsiszentgyörgyi országos közgyűlésén, a tusnádi Székely Kongresszuson stb. Az 1901-ben Háromszéken alakult állami tisztviselők állandó helyi bizottsága intéző elnökéül választották.
Gazdasági, különösen állattenyésztéssel és növénytermesztéssel kapcsolatos cikkeket írt. Nagyrészük az Erdélyi Gazdában, Magyar Földben, a Földmívelési Érdekeinkben, a Gazdasági Lapokban láttak napvilágot. Közgazdasággal foglalkozó írásai leginkább a Magyar Hírlapban, Magyarságban, Székelyföldben, Budapesti Naplóban jelentek meg. 1903 szeptemberében a Pesti Hirlap úgy említi, mint aki „lelkes kutatója közel 20 éve a székelyföldi bajoknak, s ki mint gazdasági szakíró is ismert nevet vívott ki magának a szakirodalom terén, s mint székely közgazdasági író is az első helyen áll”. A nemcsak Háromszéken nagy olvasottságnak örvendő Székely Nemzet 1901-ben munkatársként említi. A lapban székely gazdaságot, kivándorlást, gazdasági szövetkezetek létrehozását, működtetését érintő kérdésekkel, a székely kérdés megoldásainak módozataival foglalkozott. A kivándorlás csökkentését, annak teljes megszűnését, a már hírhedtté vált székely lánykereskedés megakadályozását nem is annyira a nagyipar Székelyföldre való behozásában, hanem a helyi illetékesek és az állam hathatós közbenjárásával a gazdasági egyesületek, mintagazdaságok létrehozásában vélte megoldhatónak.
Szerkesztőként ő indította el az 1903. szeptember 1-jei mutatványszámmal az első háromszéki gazdasági szaklapot. A Mező- és Közgazdasági Hetilap alcímmel Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Gazdának a laptulajdonosa és felelős szerkesztője. Később egy fél éven át (1907. dec. 8.–1908. jún. 14.) a Gyulafehérvári Hírlap szerkesztője volt. Marosvásárhelyre kerülése után az 1912. november 24-én induló Erdélyi Néplap szerkesztője. A rövid életű, öt lapszámot megért hetilap Az erdélyi kisgazdák, kisbirtokosok, kiskereskedők és kisiparosok érdekeit szolgáló lap alcímmel jött ki a nyomdából. Még rövidebb életű volt az 1913. július 15-én megjelenő, havilapnak tervezett, a második szám után megszűnt Reklám. Erdélyrészi hirdetési közlöny, útmutató és címtár, melynek felelős szerkesztője, kiadója az Általános Felvilágosító, tudósító, közvetítő és hirdetőiroda volt.
Fontosabb művei
Maradjunk-e? Haladjunk-e? Néhány szó a székely gazdaközönséghez. Székely Nemzet, 1887. márc. 24, 27.
Fontosabb ipari-és kereskedelmi növények és azok okszerű termelése. Budapest, 1891
A gazdák érdekei. Felhívás Háromszékmegye gazdaközönségéhez. Székely Nemzet, 1897. jún. 9., 85. sz.
Mezőgazdasági Káté. Budapest, 1898.
A székely kivándorláshoz. Székely Nemzet, 1899. nov. 22.
Háromszéki gazdáink érdekében. Székely Nemzet, 1900. máj. 4.
Az erdélyi magyarság erősítéséhez. Székely Nemzet, 1900. júl. 20–21.
Az erdélyi magyarság erősítéséhez. A székely képviselők figyelmébe. Különnyomat a Székely Nemzet 1900. júl. 20–21. számaiból, Sepsiszentgyörgy, 1900.
Gazdasági szövetkezetek. Székely Nemzet, 1901. márc. 2.
A székely kérdés. Székely Nemzet, 1901. ápr. 26.
A Székely-Társaságoknak. Székely Nemzet, 1901. okt. 23.
A székely kérdés megoldásának módjai. Az Erdélyi Kárpátegyesület megbizásából. Kolozsvár, 1902.
A székely akczióhoz. Székely Nemzet, 1903. febr. 11, 13, 14.
A szálas takarmánynövények s azok okszerű termesztése. Budapest, 1909.
Az erdélyi szászok és a székelyek. Köztelek, XXII. évf., 1912. júl. 10, 17 és 24., 52, 54, 56. sz.
Felhasznált irodalom
A kolozs-monostori M. Kir. Gazdasági Intézet 25 éves jubileuma. Köztelek, IV. évf., 1894. nov. 14., 91. sz.
A marosvásárhelyi Rom. Kath. Nagy-Gymnasium értesítője az 1877–78-dik tanévről. Marosvásárhely, 1878, 21.
A marosvásárhelyi Rom. Kath. Nagy-Gymnasium értesítője az 1878–79-dik tanévről, Marosvásárhely, 1879, 26.
Budapesti Hirlap, VIII. évf., 1888. júl. 11., nov. 30., 191, 331. sz.; X. évf., 1890. jún. 25., 173. sz. melléklete.
Budapesti Közlöny, XXII. évf., 1888. okt. 21., 245. sz.
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. VIII. Budapest, 1999, 952.
Hazánk, VIII. évf., 1901. jún. 12., 137. sz.
Igazságügyi Közlöny, IV. évf., 1895. febr. 28., jún. 16., 3, 7. sz.; XIII. évf., 1904. máj. 25., 5. sz.
KELEMEN József (szerk.): A Székely Mikó Kollégium emlékkönyve 1854–1994. Sepsiszentgyörgy, 1994, 183.
KELEMEN Katalin (összeáll.): Csíksomlyó bibliográfia. Șumuleu/Ciuc – bibliografie. Kétnyelvű kiadás. Megyei Könyvtár, Csíkszereda, é.n., 20. Online elérhető: https://konyvtar.hargitamegye.ro/uploaded/tiny/files/csiksomlyobibl.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
KEMÉNY György (összeáll.): Magyarország időszaki sajtója 1911-től 1920-ig, betűrendes címjegyzék. Budapest, 1942, 67, 250.
KERESZTY István: A hazai időszaki sajtó változásai 1912-ben. I. Hirlapirodalom. (Melléklet) In Gulyás Pál (szerk.): Magyar Könyvszemle, Új folyam, XXI. kötet, Budapest, 1913, 4.
KIS Krisztián Bálint: Székelyföldi nyomdák, kiadók, könyvkereskedők, újságok, folyóiratok és helyi lapok (1867–1918). In Salló Szilárd (főszerk.): A Csíki Székely Múzeum évkönyve XI–XII. Csíkszereda, 2016, 106.
Magyar Polgár, XVIII. évf., 1884. jún. 5., 129. sz.; XXIV. évf., 1901. júl. 19., 137. sz.; XXVII. évf., 1904. febr. 15., 36. sz.
Magyarország tiszti czím- és névtára, 1889. VIII. kiadás. Budapest, 1888, 328, 445.
PÁLL Károly (szerk.): A marosvásárhelyi Ev. Ref. Collegium értesítője az 1879–80-ik iskolai évről. Marosvásárhely, 1880, 63.
PÁLL Károly (szerk.): A marosvásárhelyi Ev. Ref. Collegium értesítője az 1878–81-ik iskolai évről. Marosvásárhely, 1881. 36. 60.
Pesti Hirlap, X. évf., 1888. okt. 22., 292. sz.; XVII. évf., 1895. febr. 21., 52. sz.; XXIII. évf., 1901. júl. 12., 190. sz.; XXIV. évf., 1904. febr. 14., 1945. sz.; XXV. évf., 1903. szept. 23., 160. sz.; XXVII. évf., 1905. dec. 30., 359. sz.
Pesti Napló, XLVI. évf., 1895. jún. 1., 149. sz.
PÉTER Mózes: A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó-Kollégium történetének vázlata és állapotrajza.Különnyomat. Sepsiszentgyörgy, 1918, 19.
RUGONFALVI KISS István (szerk.): A nemes székely nemzet képe. III. kötet. Debrecen, 1940, 47.
Székely Nemzet, XVIII. évf., 1900. máj. 4., jún. 22., júl. 20., 21., 67, 92, 107–108. sz.; XIX. évf., 1901. márc. 20., ápr. 26., 43, 62. sz.; XXIII. évf., 1905. júl. 12., 102. sz.
Székelyföld, XVIII. évf., 1899. nov. 30., 95. sz.; XX. évf., 1901. febr. 24., 17. sz.
SZELE Béla, dr. (szerk.): 1894–1914 Emlékalbum. Brassói Lapok. Brassó, 1914, 4–5.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. Budapest, 1902, 1300–1301.
VÖRÖS Sándor (szerk.): A kolozs-monostori Magyar Kir. Gazdasági tanintézet értesítője az 1882/3-ik tanévről. XIV-ik tanév. 9-ik szám. Kolozsvár, 1883, 40.
ZÁSZLÓ János: A hazai hirlapirodalom 1905-ben. I. A magyar hirlapirodalom. (Melléklet.) In Kollányi Ferencz (szerk.): Magyar könyvszemle, Új folyam, XIV. kötet, Budapest, 1906, 26.
Internetes források
Soliom Gusztáv Miklós gyászjelentése. https://library.hungaricana.hu/hu/view/Gyaszjelentesek_DebreceniRefKollNagykonyvtara_SK_SV/?pg=24&layout=s&query=Mika%20Ottokár. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
Gyulafehérvári Hírlap szócikk. Magyar Katolikus Lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/G/Gyulafehérvári%20H%C3%ADrlap.html. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
