Kovács György (Küsmöd, 1911. ápr. 27. – Marosvásárhely, 1990. okt. 22.) – Író, közíró, politikus. Gyermekkora első 12 évét Nagykenden töltötte, ahol édesapja mint református lelkipásztor szolgált. 12 éves korában elveszíti atyját, és édesanyja szülői házához költöztek Csókfalvára. A nagyapja ötven évig volt tanító, 1931-ben hunyt el.

Az elemi iskolát Nagykenden, a középiskolát Nagyenyeden a Bethlen-kollégiumban végezte. A nagyenyedi kollégium könyvtárában diákkönyvtárosaként dolgozott. Móricz Zsigmond 1926-ban látogatott a városba, mély nyomot hagyott a fiatal Kovács Györgyben, írásaiban mindvégig kellemesen emlékezett vissza azokra a pillanatokra. Diák még, amikor 1928–1930 között Nagyenyeden tárcanovellákat, karcolatokat közölt az Enyedi Újság és az Ellenzék hasábjain. E kezdeti időszakban feltűnt a kortársak számára a jó megfigyelőképessége és realista látás-írásmódja. A főgimnáziumot Kolozsváron a református kollégiumban folytatta, annak bentlakásában kapott szállást. 1930 őszétől a kolozsvári egyetem román bölcsészeti karán hallgató. Szűkös anyagi helyzetében 1932 nyarán kénytelen volt hazaköltözni Csókfalvára. Szentimrei Jenő, az Ellenzék akkori szerkesztője, figyelembe véve korábbi két írását (Egy csésze kávé, 1930. dec. 28.; A komondor, 1931. febr. 22..

pénzt küldött utána Csókfalvára, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse Kolozsváron.

Az egyetem után az Ellenzék szerkesztőségében helyezkedett el Kolozsváron. 1933-ban Nagyváradon a Népakarat nevű lapot szerkeszti. Publicisztikai és riporteri munkásságát a gazdasági világválság töri meg, és újabb anyagi fedezet hiányában 1934-ben arra kényszerült, hogy újból hazaköltözzön Csókfalvára édesanyjához, ahol 1937-ig tartózkodott. Csókfalvi tartózkodása alatt gyalog bejárta a Küküllő, a Nyárád és a Nyikó menti falvakat, hogy megismerje a falvak valódi társadalmi helyzetét. Tapasztalataiból novellákat, riportokat és egyéb műfajban közölt írásokat az Erdélyi Helikon, a Korunk, a Kelet Népe, a Láthatár, a Jövendő és a Népújság hasábjain. Publicisztikáját, későbbi regényeinek többségét az itt szerzett tapasztalatokból merítette. Saját fórummal a Brassói Lapok külső munkatársa 1934. február elsejétől 1940-ig, a lap betiltásáig. Brassóban jelent meg a már Kolozsváron elkezdett regénye, a Varjak a falu felett címmel, amelyből részleteket közölt a Brassói Lapok és a Népújság Ajándék-tára. 1933-ban Kolozsváron megismerkedett a Román Kommunista Párt Magyarpárti Ellenzékének tagjaival. Vállalta a mozgalom röpiratainak cikkíró feladatát. Publicisztikája az egyik legfeltűnőbb baloldali hangnemet kezdte megütni. 1940-ig egymást követték a sajtóperei, végül az ügyészség betiltotta újságírói tevékenységét, a sajtó útján tett államellenes izgatásai miatt a kolozsvári hadbíróság komoly összegű pénzbírsággal sújtotta. A sajtóperei miatt 1939-ben visszahúzódott Csókfalvára. A második világháború után Marosvásárhelyre költözött, írásait az Új Szó, a Szabad Szó közölte, utóbbit 1945. szeptember 16. és 1948. augusztus 11. között ő szerkeszti. A lap társszerkesztője és kiadóbizottsági tagja 1946. szeptember 27. és 1948. február 12. között. 1948. augusztusától 1951. február 22-ig a Népújság főszerkesztője. Megfordult az Utunk és a Korunk szerkesztőbizottságában, utóbbinak 1957. január és 1962. február között volt tagja. Munkatársa volt a Falvak Népe és az Előre lapoknak. 1963. július és 1970. április között az Igaz Szó főszerkesztője.

1930-ban csatlakozott az Erdélyi Fiatalok mozgalomhoz, novellával jelentkezett az Új Arcvonal című antológiában. 1937-ben részt vett a Vásárhelyi Találkozón. A következő években irodalmi műveiben is mind élesebb háborúellenes álláspontot foglalt el. 1943-ban társszerzője a 48-as Erdély antifasiszta irányvonalú antológiának. Az 1960-as években elkezdte az új rendszer szájíze szerint átírni korábbi műveit, beerőszakolva az osztályharcos szemléletet.

A második világháborút követően nyílt politikai szerepeket vállalt el. 1952–1975 között Nemzetgyűlési képviselő, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja (1955–1974.

valamint a Nagy Nemzetgyűlés alelnöke (1965–1975). 1951-ben a Román Népköztársaság Díjával ismerték el korábbi munkásságát.

Az 1970-es évek második felétől visszavonult mindenféle közéleti tevékenységtől, a rendszer bukását követően meghasonlottan hunyt el.

Fontosabb művei

Emberarcok. Brassó, 1928.

Varjak a falu felett. Brassó, 1934.

A tűz kialszik. Szomorú ének egyszerű emberekről. Braşov-Brassó, 1935.

Erdélyi tél. Budapest, 1938.

A vörös szamár. Marosvásárhely, 1940.

Aranymező. Budapest, 1942.

Éjjel a gyárban. Budapest, 1942.

A lövétei szégyen. Marosvásárhely, 1946.

Árnyék a völgyben. Marosvásárhely, 1946.

Boszorkány. Marosvásárhely, 1946.

Békülő Erdély. Bukarest, 1947.

Dali Jóska rózsája. Novellák. Marosvásárhely, 1947.

A szabadság útján. Moldvai csángók között. Kolozsvár, 1950.

Foggal, körömmel. Budapest, 1951.

Politikai publicisztika. Nemzetiségre való tekintet nélkül. Bukarest, 1952.

Világ fénylő reménye. Utazás a Szovjetunióban. Bukarest, 1953.

A bokréta. Marosvásárhely, 1955.

Bűnügy. Bukarest, 1956.

Krisztina és a halálraítélt. Marosvásárhely, 1959.

Ozsdola leánya. Bukarest, 1959.

Katonasír. Marosvásárhely, 1960.

Kristófék kincse. Marosvásárhely, 1960.

Falusi kaland. Bukarest, 1961.

Sánta lelkek. Bukarest, 1961.

Pletykafészek. Bukarest, 1962.

Leányok a kertek alatt. Bukarest, 1963.

Kergető szelek. Bukarest, 1964.

A ki nem mondott szó. Bukarest, 1964.

Hínár. Bukarest, 1965.

Bánat és bor. Bukarest, 1966.

Csatangolások a világban. Bukarest, 1968.

Kozmáné szép asszony. Bukarest, 1969.

Döglött gránát. Bukarest, 1970.

Pusztulás. Bukarest, 1971.

Aranymező. Bukarest, 1974.

Erdélyi tél. Regény. 1–2. Kolozsvár-Napoca, 1976.

A hadnagy és a tünemény. Elbeszélések. 1941–1946.Bukarest, 1977.

Miből lett a cserebogár? Bukarest, 1977.

Néma pásztor. Kolozsvár-Napoca, 1980.

Emberarcok. Novellák. Bukarest, 1987.

Dezlănţuiri de iarnă. Roman. Bucureşti, 1989.

Felhasznált irodalom

A Hét, XII. évf., 1981. máj. 15., 20. sz.

BÉLÁDI Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975. A határon túli magyar irodalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 259–260.

Előre, XXI. évf., 1967. ápr. 27., 6059. sz.

Igaz Szó, X. évf., 1962. 10. sz.; XV. évf., 1967. 5. sz.; XVIII. évf., 1970. 1. sz.; XXIX. évf., 1981. 4. sz.

Korunk, XV. évf., 1940. 6. sz.; XXVI. évf., 1967. 5. sz.

Kovács György szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. kötet, Kh–M. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994, 159–162. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/kovacs-gyorgy-kusmod-1911-1994-2014/. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Teleki László Alapítvány Könyvtára, Budapest, 1996, 106, 118, 141, 159. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

Láthatár VI. évf., 1938. 12. sz.

LIGETI Ernő: Súly alatt a pálma. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004. 238, 275, 282–285.

MONOKI István: Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. kötet: könyvek és egyéb nyomtatványok.Budapest, 1997, 48, 207, 461. Online elérhető: https://monoki.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

Nemzeti Újság, XX. évf., 1938. nov. 27., 270. sz.

Szabad Szó, II. évf., 1945. szept. 16., 209. sz.; II. évf., 1945. szept. 17., 211. sz.

SZABOLCSI Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966, 985–986.

Utunk, XXV. évf., 1970. márc. 13., 11. sz.

Új Élet XXIII. évf., 1981. ápr. 10., 7. sz.

Internetes források

BÖLÖNI Domokos: Kovács György és Küsmöd. 2011. ápr. 29. https://e-nepujsag.ro/articles/kovacs-gyorgy-es-kusmod. (Letöltve: 2021. júl. 9.)