Keresztes Károly, dr., léczfalvi primor (Lécfalva, 1891. jún. 20. – Gyergyószentmiklós, 1944. szept. 9., más adat szerint szept. 7.) – ügyvéd, zeneszerző és előadóművész, lapszerkesztő, politikus, múzeum igazgatóválasztmányi ügyvezető-alelnök. Névjegye: Dr. K.K. Református vallású. Testvér léczfalvi primor dr. Keresztes Istvánnal (1887–1936). Felesége dálnoki Beczássy Aranka, akitől elvált. 

A székelyudvarhelyi Református Kollégium diákja volt, ahol 1909-ben érettségizett. Kollégiumában évről-évre egyre jobb tanulmányi eredményeket ért el. Ifjú zenészként az iskola zenekarának mindvégig jelessel osztályozott tagja, aki előbb hegedűn, hatodikosként gordonkán, hetedik és nyolcadik osztályos korában csellón játszott jeles osztályzattal. Ezen kívül részt vett az iskola zenei pályázatain, versenyein negyedikes és hatodikos tanulóként hegedűvel első díjat, hetedikes korában harmonikán 3. díjat (2 aranyat), nyolcadikosként hegedűjátékával 8 aranyat nyert. Ennek ellenére, nem mondva le zenészi ambícióiról, a jogi egyetemre ment. Előbb Debrecenben, majd a kolozsvári egyetemen tanult. 1913-ban Kolozsvárt a jog és államtudományok doktorává avatták. Közben egyetemi évei alatt a budapesti Zeneakadémián magántanulóként Toldy László növendéke, aki a zeneszerzésben is irányította.

A jogi pálya mellett több önálló koncerttel szerepelt hegedűsként. Szerzeményei közül hegedűfantáziája, a Frühling im Kriege 1916-ban a lipcsei Mayer-cég kiadásában jelent meg. 1917-ben ügyvédi vizsgát tett Marosvásárhelyen, ekkor már tényleges katonai szolgálatban lévő császári és királyi főhadnagy, megkapta a koronás arany Érdemkeresztet, a vitézségi érem szalagján a Signum Laudist és a II. osztályú Német Vaskeresztet.

Az ügyvédi vizsga letétele után közigazgatási pályára lépett. 1918-ban Sepsi járás szolgabírójává választották, de hivataláról az impériumváltozáskor lemondott. 1920-tól ügyvédként működött Sepsiszentgyörgyön, kivette részét vármegyéje politikai életéből. Az Országos Magyar Párt háromszéki tagozatának főtitkára, a városi tanács állandó választmányának tagja, egy ideig Háromszék vármegye egyhangúlag megválasztott alispánja, az 1930-as években a vármegyei tanács elnöke volt. Pártja megszületése kapcsán, reagálva dr. Tusa Gábor tanulmányára, 1929 januárjában azt írta, hogy Trianon után „alakítottuk meg Háromszék megyében a Magyar Szövetséget, melyet azonban éppen, mint a később megalakult Magyar Nemzeti Pártot nem engedélyezték a [román] kormányok, és csak szükségből alakítottuk át ezeket a szervezkedéseket Magyar Párttá”. Politikusi minőségében, mint „a háromszékiek politikai képviselete”, a magyarság nevében 1924. július 5-én báró Szentkereszti Bélával nyílt levelet írtak az akkori román miniszterelnöknek.

A sepsiszentgyörgyi Jókai nyomda Rt.-vel folytatott pere folyamán annyira kiélesedett a részvénytársaság és közötte az ellentét, hogy 1937-ben a vélt 30 000 lejes erkölcsi kára megtérítése címén le akarta foglaltatni a nyomdát, melyet a végrehajtó kötelességtudása mentett meg az elnémítástól. A Székely Népben hírként közreadott lépése botrányt váltott ki, az Országos Magyar Párt háromszéki tagozatának főtitkára részéről ezt a megnyilvánulást, mely egy magyar sajtóorgánumot kiadó nyomda megbénítását célozta, erkölcsileg elítélték.

A bécsi döntés után katonai szolgálatot teljesített, egy ideig a székely határőrszázad parancsnoka volt. Az 1941 nyarán alakult Légoltalmi Liga sepsiszentgyörgyi tagozata elnökévé választották. Ugyanez év december 4-én, mielőtt még sor került volna Háromszék vármegye törvényhatósági bizottságának december 18-i rendkívüli közgyűlésére, melyen titkos szavazással két rendes és két pót felsőházi tagot kellett választani, a bizalmasabb tanácsosokat és barátokat levélben kérte, hogy őt válasszák meg felsőházi tagnak. Kérését azzal indokolta, érzi, hogy a székelység érdekében eredményesen tudna cselekedni, másrészt „Háromszék megye közönsége tartozik azzal az erkölcsi elégtételadással, amit a megszállás alatt elejétől végig, mint a Magyar Párt (…) egyhangúan választott főtitkára, majd az akkori megyei tanácsnak és választmányának elnöke önzetlenül” végzett. Levele az akkori helyi lap szerkesztőségéhez került, és egy rosszindulatú utalást rejtő felvezetővel közreadták. Ennek eredményeként nem választották meg felsőházi tagnak.

Politikai tevékenysége mellett 1920. szeptember 9-től a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép felelős szerkesztője volt, melyről más elfoglaltságai miatt 1922. június 22-vel lemondott testvére, dr. Keresztes István javára. A helybeli Kaszinónak 1920-ban pénztárosa, 1922 áprilisáig titkára, majd 1931 júniusától elnöke, 1923 decemberétől a Református Székely Mikó Kollégium világi elöljárósági tagja, egyben jogtanácsosa és ügyésze, 1921-től a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányi tagja, 1922-től a múzeum két világháború közti művelődési estjeinek egyik fő szervezője, zenei előadója, 1935-től ügyvezető alelnöke volt. Ő indítványozta 1924-ben a múzeum igazgatóválasztmányának, hogy a múzeum fenntartására és fejlesztésére szükséges fedezetről kultúresték, előadások rendezése útján is gondoskodjanak, ő szorgalmazta 1929-ben, hogy terjesszék ki az előadásokat egész Székelyföldre. 1929-ben, egybekapcsolva az Erdélyi Gazdasági Egylet kiállításával és a székely képzőművészek kiállításával, ő tervezte meg a múzeum jubileumi ünnepségét. Jogtanácsosként 1936–1937-ben a Háromszéki Székely Tanalap magyar közösségi vagyon visszaszerzésében volt jelentős szerepe. Az említett alap ingatlanjait a Gozsdu-alapítvány javai ellenében, magyar közösségi tulajdonként – ez egyedülálló eset az utódállamokban – a román állam a Székely Nemzeti Múzeum kezelésébe adta.

A hangszeres irodalom és a zenésszínpad is foglalkoztatta. Mint hegedűművész koncert-körutat tett Székelyföld városaiban. 1920-ban egy sepsiszentgyörgyi Zenekonzervatórium alapítására tett kísérletet. 1927-ben a Brassóban koncertező, de közben lebetegedett Bartók Béla sepsiszentgyörgyi vendéglátója, aki lakásán, amíg lábadozott, közbenjárásával több háromszéki népdalt jegyzett le (ő vitt a neves zeneszerző elé olyan asszonyokat, lányokat, akikről tudta, hogy sok népdalt ismernek). Bartók neki köszönhetően koncertezett 1927. március 2-án a Székely Nemzeti Múzeumban. Kodály Zoltán (1882–1967) számára is gyűjtött háromszéki népdalokat. 1931-ben saját gyűjtéséből többet elő is adott. A Székely Nemzeti Múzeum 1932-es téli előadássorozata keretében „a háromszéki, csíki és udvarhelyi népdal összehasonlítása révén igen fontos megállapításokat vont le tanúság gyanánt”. 1933. január 7-én a sepsiszentgyörgyi Szőttes-bálon a Leányklub énekkara az általa „gyűjtött és harmonizált” székely népdalokat adta elő.

Értékes zeneszerzői tevékenységet fejtett ki. Kapcsolatba kerülve Bartókkal és Kodállyal, hatásuk alatt, mint zeneszerző – hagyományos keretek között – a székely népzene motívumanyagát hasznosította. A székely zenemotívumokat feldolgozó, saját szövegére szerzett Álomország című kétfelvonásos daljátékába változatlanul beillesztett három eredeti székely népdalt. A helybeli sajtó szerint „a darab zenéjének érdekessége és újsága az, hogy mindvégig a székely, ősrégi népdal stílusában íródott”, a szenzáció pedig az volt, hogy premierjére 1928. február 4-én, a Református Székely Mikó Kollégium Véndiák-bálján, Kiss Manyi színésznő főszereplésével, a kollégium egykori diákjával került sor. Ugyancsak a Református Székely Mikó Kollégium egyik következő, 1933-as Véndiák-báljára készült el a Julisból művésznő lesz című „székely témájú revű”-je, amely az „újabb háromszéki nótái” mellett a bál műsorának a „derekát jelentette”. Hasonlóan sikeres volt 1933-ban A fonóban szól a nóta című szerzeménye, amely a helyi újság szerint nem más, mint egy, „az általa összegyűjtött székely dalokkal és saját invenciózus muzsikájával átszőtt kis székely opera”. Az Álomország és A fonóban szól a nóta – az utóbbinak megzenésített verseit testvére, dr. Keresztes István és szemerjai Szász Béla kollégiumi tanár írták – Két kis székely daljáték címmel 1932-ben nyomtatásban is megjelent Sepsiszentgyörgyön. Megzenésítette Nyírő József Júlia szép leány című „balladáját”, melyet Sepsiszentgyörgyön, a premieren maga vezényelt. Székelyudvarhelyen első előadására 1933. május 3-án került sor. A díszlet tervezője Haáz Rezső tanár, etnográfus, festőművész, rendezője Révay György operettszerző, főszolgabíró, a Református Székely Mikó Kollégium egykori diákja, a karmester dr. Peltzer Vilmos vármegyei főjegyző, zeneszerző volt. Szerzeményei közül a Székely szimfóniát 1925-ben, a Siculia nyitányt 1929-ben komponálta. Az utóbbit sikerrel adták elő a Háromszéki Zenekarok Egyesülete 1934. április 8-án tartott első hangversenyét követő estélyen. A sepsiszentgyörgyi Dalárda „jeligéjét”, a szemerjai Szász Béla által írt hatsoros verset 1922-ben ugyancsak ő zenésítette meg.

Előadóművészként Giovanni Battista Viotti, Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Felix Mendelssohn-Bartholdy, Hubay Jenő műveit népszerűsítette Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson.

Közérdekű és politikai cikkei a Keleti Újság és a Székely Nép hasábjain jelentek meg. Vezércikkeket, recenziót, könyvajánlót, színikritikát és politikai cikkeket írt. Néhány érdekesebb írása: Andrási Tivadar: Utazás Bergengócziába (Székely Nép, XL. évf., 1922. máj. 14., 38. sz.), Színház (Székely Nép, XL. évf., 1922. máj. 18., 39. sz.), Szombati Szabó István: Életem (versek, Kaláka kiadása) (Székely Nép, XLI. évf., 1923. jan. 11., 3. sz.), A sepsiszentgyörgyi városközti utak fenntartása (Székely Nép, XLV. évf., 1927. nov. 13., 88. sz.), Magyar Nemzeti Szövetség (Székely Nép, XLVII. évf., 1929. jan. 13., 4. sz.), Az új közigazgatási törvény tervezete (Székely Nép, XLVII. évf. 1929. máj. 2., 33. sz.), Milyen lenne a községi és városi tanácsok összetétele megyénkben az új közigazgatási törvény alapján? (Székely Nép, XLVII. évf. 1929. máj. 5., 34. sz.), A székely iskolai autonómia. A sok iskolai sérelmet csak az autonóm székely iskolákkal szüntethetjük meg (Székely Nép, XLVII. évf. 1929. dec. 1., 93. sz.).

A hivatalos változat szerint, – ez áll unokahúga, Antal Katalin 1946–47-ben elindított örökösödési igényében, – mielőtt elhagyta volna 1944-ben a várost, szeptember 4-én négy személyt hívott a lakására mint tanút, és hátrahagyta, ha nem térhet vissza városába, akkor ingó és ingatlan vagyonát Antal Katalinra hagyományozza. Az örökséget igénylő által benyújtott iratok szerint 1944. szeptember 7-én halt meg Gyergyószentmiklóson. A szóbeli híradás alapján az maradt fenn, hogy személygépkocsiját nem volt hajlandó átadni a Gyergyószentmiklósra bevonuló szovjeteknek, és az orosz katonák lőtték le szeptember 9-én. Eddigi ismereteinkkel ellentétben van utalás arra, hogy sikerült Erdélyből elmenekülnie, és 1945 júliusában halt meg ismeretlen körülmények között Budapesten.

A Gróf Mikó Imre utcában lévő lakásukat, eredetileg ügyvédi irodának szánták, 1913-ban Kós Károly tervei alapján építették, illetve bővíttették és építtették át 1924-ben. A homlokzatán lévő Bartók Béla plakettes emléktáblát 1995. október 7-én leplezték le. 

Születésének 120. évfordulója alkalmából a Kovászna Megyei Művelődési Központ szülőfalujában, Lécfalván operett-előadást szervezett.

Felhasznált irodalom

BERDE Zoltán: Sepsiszentgyörgy zenei élete (1862–1944). In Benkő András (szerk.): Zenetudományi írások. Bukarest, 1980, 71–73.

BERDE Zoltán: Emléktábla-avató. Háromszék, 1995. okt. 7., 1554. sz.

BODÓ Sándor – VIGA Gyula (főszerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 2002, 461.

DAMÓ Jenő (szerk.): Ki kicsoda? Az erdélyi és bánsági közélet lexikonja. Timişoara–Arad, 1931, 290–291. Online elérhető: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2307.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

FANCSALI János: Magyarörmények a sepsiszentgyörgyi zenei életben. Erdélyi Örmény Gyökerek, II. évf., 1998. júl., 17. sz.

FOGOLYÁN Miklós: Bartók Sepsiszentgyörgyön, Utunk, 1970. 40. sz.

GALL, Anthony: A székely nemzetnek székely kultúrházat akartam. Kós Károly és Sepsiszentgyörgy. Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2015, 63, 194.

GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett ev. ref. kollegium értesítője az 1901–1902. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1902, 51, 66. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02200/02242/00030/pdf/EPA02242_Szekelyudvarhely_ref_koll_ertesito_1901-1902.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett ev. ref. kollegium értesítője az 1903–1904. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1904, 42, 86. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02200/02242/00032/pdf/EPA02242_Szekelyudvarhely_ref_koll_ertesito_1903-1904.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett ev. ref. kollegium értesítője az 1904–1905. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1905, 58, 98, 108, 109. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02200/02242/00033/pdf/EPA02242_Szekelyudvarhely_ref_koll_ertesito_1904-1905.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett ev. ref. kollegium értesítője az 1905–1906. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1906, 47, 58, 86, 95, 96, 98. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02200/02242/00034/pdf/EPA02242_Szekelyudvarhely_ref_koll_ertesito_1905-1906.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett ev. ref. kollegium értesítője az 1906–1907. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1907, 98, 101, 137, 145. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02200/02242/00035/pdf/EPA02242_Szekelyudvarhely_ref_koll_ertesito_1906-1907.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi államilag segélyezett ev. ref. kollegium értesítője az 1907–1908. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1908, 43, 51, 94, 99, 100, 101, 102, 103. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02200/02242/00036/pdf/EPA02242_Szekelyudvarhely_ref_koll_ertesito_1907-1908.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

GÖNCZI Lajos (szerk.): A székelyudvarhelyi reform. kollegium értesítője az 1908–1909. iskolai évről. Székelyudvarhely, 1909. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02200/02242/00037/pdf/EPA02242_Szekelyudvarhely_ref_koll_ertesito_1908-1909.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, XVII. Budapest, 1995, 210–211.

Hétfői Székely Nép, I. évf., 1941. dec. 14., 16. sz.

Keresztes Károly szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. II. kötet, G–Ke. Bukarest, 1991, 718–719. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/keresztes-karoly/. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

Keresztes Károly szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon, 1000–1990. Javított, átdolgozott kiadás. Budapest, 1994, 468. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

K[ISGYÖR]GY Z[oltán]: Mementó. Háromszék, 1993. szept. 28., 971. sz.

KISGYÖRGY Zoltán: Dr. Keresztes Károly. Háromszék, 2011. nov. 30., 6455. sz.

OSVÁT Kálmán (szerk.): Erdélyi Lexikon. Nagyvárad, 1928, 172. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/10100/10154/10154.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

Székely Nép, XXXVIII. évf., 1920. szept. 9., 30. sz.; XXXIX. évf., 1921. okt. 8., 81. sz.; XL. évf., 1922. jan. 29., ápr. 16, jún. 22., 9, 31, 49. sz.; XLI. évf., 1923. nov. 29., 95. sz.; XLII. évf., 1924. júl. 6., 53. sz.; XLIV. évf., 1926. febr. 7., 10. sz.; XLVI. évf., 1928. jan. 26., dec. 9., 8, 12. sz.; XLVIII. évf., 1930. ápr. 27., 33. sz.; LI. évf., 1933. jan. 15., febr. 12., 3, 7. sz.; LV. évf., 1937. okt. 31., nov. 27., 44, 48. sz.; LIX. évf., 1941. júl. 6., 51. sz.

Székelység, II. évf., 1932. febr., szept.–okt., 2, 9–10. sz.; III. évf., 1933. jan.–febr., máj., 1–2, 5. sz.; IV. évf., 1934. máj.–jún., 5–6. sz.

SZŐTS Zsuzsa (szerk.): Nagyjaink. Háromszék jeles szülöttei. Sepsiszentgyörgy, 2008, [26].

SZŐTS Zsuzsa (szerk.): Nagyjaink. Háromszék jeles szülöttei. Évfordulók 2011. Sepsiszentgyörgy, 2010, 59.

VÁRADY Aladár – BEREY Géza (szerk.): Erdélyi Monográfia. Szatmár, 1935, 231.

Internetes források