Gyerkes Mihály (Nagymoha, 1873. ápr. 13. – Székelyudvarhely, 1942. aug. 20.) – igazgató tanító, népművelő, újságíró,lapszerkesztő, tankönyvíró, gyümölcsész. Református vallású. Szülei nevét nem sikerült kideríteni. Testvérei közül Gyerkes János és Árus Istvánné Gyerkes Erzsébet neve ismert. Első felesége, Kovács Mihály parajdi igazgató tanító és Flepsz Karolina lánya, Kovács Rózsika, akitől négy gyermeke, Erzsébet, Pál, Klára és Lajos született. Kisebbik lánya 1917-ben, felesége és legkisebb gyermeke 1919-ben hunyt el. Második felesége nagyernyei (más adat szerint harasztkeréki) születésű Farkas Róza. Lányuk, Gyerkes Sára a székelyudvarhelyi tanítónőképző után a kecskeméti Gazdasági Tanárképzőben végzett, az államosítás után a székelyudvarhelyi Kertészeti Műszaki Középiskolában tanított.

Az elemi iskolában tanítója felfigyelt éles eszére, szüleinek javasolta a fiú tovább taníttatását. Így került a székelyudvarhelyi Református Kollégiumba 1885-ben. Szolgadiákként végezte el a gimnázium első négy osztályát, majd tanulmányait a székelykeresztúri M. Kir. Állami Tanítóképzőben folytatta, ahol 1893-ban kitűnő eredménnyel kántortanítói oklevelet szerzett. Szeptembertől a gagybátori (Abaúj-Tolna vármegye) református iskola kántortanítója, de gyenge szervezete nem bírta a mostoha körülményeket, orvosi tanácsra abba kellett hagynia a tanítást. Pár hónap múlva felgyógyult, 1895 tavaszától Középajtán, tanított, ahonnan ősztől Agyagfalvára helyezték át. Ittléte alatt új iskolát építettek, népkönyvtárat, olvasóegyletet, dalárdát alapított, bevezette a rendszeres felnőttoktatást. Ő javasolta azt, hogy a székely nemzetgyűlés emlékére az agyagfalvi réten turulmadaras emlékoszlopot emeljenek. Az alsósófalvi Községi Iskolaszék 1898 őszén hívta és választotta meg az alsósófalvi Állami Elemi Iskola vezértanítójának, állását, miután a vallás- és közoktatási miniszter jóváhagyta, december 8-án foglalta el. A székelyudvarhelyi városi iskolabizottság 1899 augusztusában tartott közgyűlésén a helybéli Községi Fiú Elemi Iskolához negyedik tanítónak választotta meg. Döntő módon hozzájárult az iskola 1908-ban bekövetkezett államosításához, melynek 1904-től – több alkalommal választották újra – 1930-ig igazgatója volt.

Az Udvarhelyvármegyei Tanítóegyletnek 1895-től helyettes, 1900-tól rendes titkára, majd főtitkára, később elnöke, egészen Trianonig. A tanítóegylet 1911-ben egy szejkefürdői részvénytársaság megszervezésével bízta meg. Szejkefürdőn a tanítók részére korszerű gyógyfürdőt, a 21 évre bérbevett Uzonkafürdőn az ország tanulói számára gyógyfürdőt, üdülő- és gyermeknyaraló telepet terveztek. A megvalósítás érdekében nagy lelkesedéssel és hatékonyan tevékenykedett. Tanítók Zóna Fürdője, Tanulók Nyaraló Telepe címmel tájékoztató fölhívást és részvény-aláírási ívet szerkesztett, melyet országosan terjesztett és reklámozott. Elérte azt is, hogy az állam évi 2000 korona segélyt helyezzen kilátásba, azonban az évekre terjedő tervbe beleszólt a háború és az impériumváltás.

Rendszeresen közölt a Székelyudvarhely, Udvarhelyi Híradó és Székely Tanügy című lapokban, az utóbbinak egy ideig főmunkatársa volt. Sürgette az iskola államosítását, szorgalmazta az Udvarhely vármegyei tanítóegylet újraszervezését, a felnőttoktatás megszervezését. A Népművelési Egyletek Szervezése (1907) című munkája alapján, Székelyudvarhelyen megszervezte a Népművelési Egyletet, melyhez hasonló jellegű egyesületek jöttek létre Budapesten és az ország déli megyéiben is. A tanítók megsegítésére, munkájuk megkönnyítése céljából az ország összes vármegyéjében engedélyezett és használt Tananyagbeosztási füzeteket készített, állami segélyek kérésére útmutatót, nyomtatványűrlapot (Államsegély-Kérvény és Mellékletei) szerkesztett. A népiskolák hatodik osztálya számára a magyar nyelv és a számtan tananyagából készült Vizsgázó 6. osztály című munkája segédkönyvként szolgált a tanítók számára. Alapítója és szerkesztője az 1905-ben beindított Haladás című tanügyi lapnak, amely csupán egy évig jelent meg. Újabb szaklapja, az Udvarhelyi Népnevelés, amely a székelyudvarhelyi Tanszermúzeum hivatalos lapjaként jelent meg, 1910-ben jött ki a nyomdából. Hét éven keresztül szerkesztője, többnyire vezércikk írója volt. A lap a világháború viharában, 1916-ban szűnt meg.

Az impériumváltás első éveiben itthon maradásra buzdította tanítótársait. Hivatkozva a trianoni békeszerződésben lefektetett jogokra, többször felemelte szavát a magyar iskolák megmaradásáért. Közbenjárt az egyházi főhatóságoknál, megszervezte a bezárt magyar állami iskolák helyébe a felekezeti magyar tanintézetek megnyitását, melyekben tanítótársaival évekig szinte díjtalanul tanítottak. A hűségeskü letétele után állami alkalmazásba került.

Az Udvarhelyi Népnevelés hagyományaira alapozva 1921. október 6-ával tanügyi és gazdasági újságként indította el a Tanítók Lapját. A Trianon utáni Erdélyben ez volt az első pedagógiai jellegű lap, amely kiváló alkalmat nyújtott a helybéli magyar tanítóegylet újraszervezésére, ez utóbbi Udvarhely megyei elnöke újból ő lett. Az egyesület a Tanítók Lapján keresztül kapcsolatot tartott fenn a többi vármegye tanító egyesületével, melyek tevékenységéről rendszeresen beszámolt. Emellett lapjával a kisebbségi magyar tanítók munkájához kívánt segítséget nyújtani, közölte a hivatalos tanterv magyar fordítását, a népiskolai oktatás korszerűsítésére irányuló cikkeket, segédanyagokat a román nyelv elsajátításához és tanításának gyakorlatához, útmutató írásokat a gazdasági (főképp a mezőgazdasági) ismeretek tanításához, felvállalta a tanítók érdekképviseletét is. A Tanítók Lapjában Benedek Elek, Finta Gerő, Halmágyi Samu, Györfi István, Ikafalvi Dienes Jenő, Orosz Endre, Pálffy Ákos, Papp Viktor, Moldován János (Târgu-Jiu), Fábián István (Nagybánya), Szaday Sándor (Arad) és még sok vidéki tanító írását adta közre. Az elején hetente, majd kéthetente kiadott lap 1925. július 9-ével szűnt meg. Még megjelent egy száma 1927. március 24-én, mint a VII. évfolyam 1. száma, „ingyen-reklám példány”-ként, de több már nem látott napvilágot. Harminchét év szolgálat után1930-ban nyugdíjba vonult. Titkára maradt a Polgári Önképző Egyletnek, melynek keretében vasárnap délutánonként Bíró Lajossal, Solymossy Endrével és Solymossy Lajossal közösen szervezték a Szabad Lyceumi előadásokat. Kezdeményezésére 1931-ben megalakították az Udvarhelyvármegyei Nyugdíjasok Egyesületét, melynek haláláig az elnöke volt.

Még az agyagfalvi szolgálati ideje alatt Algyógyon gyümölcstermesztési és kertészeti tanfolyamot végzett. Szakismereteire való tekintettel 1897-ben kinevezték az Udvarhely járási faiskola felügyelőjévé. 1901-ben egy tízholdas gyümölcsfaiskolát telepített, és éveken át innen látta el oltványokkal a környék falusi gazdáit. Nyugdíjas éveiben nagy energiát szentelt a falusi gazdák képzésére. 1931-ben, a Gazdasági Egylet és a Mezőgazdasági Kamara által indított programban a gyümölcstermesztési gazdaság kiszélesítéséről és a gyümölcsfák védelméről tartott előadásokat Erdély mintegy száz községében. Lőrinczi Lászlóval és Lakatos Tivadarral közösen több mint 25 kéthetes tanfolyamot tartott a gyümölcstermesztés, a méhészet és a baromfitenyésztés szakterületén. A tanfolyamok eredményeképpen megszervezték a Gyümölcsközségeket. Ezek csoportosulásából jött létre a Siculia Gyümölcstermelő és Értékesítő Szövetkezet, melynek célja a gyümölcstermesztés és gyümölcsvédelem szakszerű és széleskörű bevezetése, a gyümölcsértékesítés megszervezése és a külföldi piacokkal való kapcsolatfelvétel volt. 1934 júliusában indította a „Siculia” Gazda-Lapot, amely a szövetkezet havi értesítőjeként jelent meg. A „Siculia” 1937 márciusában megszűnt, ugyanerre a sorsra jutott a folytatásaként indított Gyümölcsöskert is, amely nem élte túl az évet. Szakcikket ebben az időszakban a Székely Közéletbe és a Brassói Lapokba írt, emellett az 1935–37 között Kolozsváron megjelenő Kertgazdaság főmunkatársa volt.

A bécsi döntés után az Erdélyi Mezőgazdasági Egyesület megbízásából járta a falvakat, szervezte és tartotta az előadásokat. 1941-ben megpályázta a Wodianer-féle akadémiai díjat. Kérését támogatta az EMGE, a Polgári Önképző Egylet, a Nyugdíjasok Egyesülete és sok tanítótársa is. A bizottság azonban másnak ítélte oda a kitüntetést, ezzel nem kis csalódást okozott a még mindig tevékeny tanítónak. Mintegy kárpótlásként 1942 februárjában a Magyar Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetsége okirattal igazolt tiszteletbeli tagsággal tüntette ki. Egy hónappal a díszoklevél elnyerése előtt, 1942 januárjában, Hodgyában tartott előadása alkalmával meghűlt, régi tüdőgyengesége kiújult, a hetvenéves szervezet nem volt képes legyőzni a kórt, augusztus 20-án meghalt. A székelyudvarhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb művei

Reformjavaslat az Udvarhely vármegye területén működő tanító-egyleteknek udvarhelyvármegyei népnevelési egyletté való átalakítása tárgyában. Székelyudvarhely, 1904.

A Népművelési Egyletek Szervezése. Székelyudvarhely, 1907.

Államsegély-kérvény és mellékletei az 1907. évi XXVII. t.-c. által biztosított néptanítói fizetések kiegészítésére (17 melléklettel). Székelyudvarhely, 1907., 2. kiadás uo. 1908., 3. kiadás: – az 1908. évi LXVI. t.-c. által biztosított tandíjkárpótló államsegély kérelmezésére, uo. 1910.

Tanítók útmutatója – A legújabb törvények, rendeletek és utasítások alapján. Bene Lajossal közösen. Kolozsvár, 1911.

Tananyagbeosztási napló. Mind a hat osztály számára, külön-külön két osztályonkint és együttesen. Szerk. H. n., 1914.

Választói jog, választói jogi vizsgák, arcképes igazolványok útmutatója. Székelyudvarhely, 1914.

Vizsgázó 6. osztály. Segédkönyv az elemi népiskolai 6. oszt. magyar nyelv- és számtancsoport egyesített tananyagáról. Gyoma, 1916.

Cartea examenelor în limba română. Cunoştinţe extrase din materialul: limbei şi literaturei române, al geografiei, istoriei şi constituţiei române. Prelucrată în formă de intrebări şi răspunsuri de: Mihaill Gyerkes, Ana Buna. – Román vizsgák könyve. Kivonatos ismeretek: a román nyelv és irodalom, földrajz, történelem, alkotmánytan tananyagából. Kérdések és feleletek alakjában feldolgozták: Gyerkes Mihály – Buna Anna. Székelyudvarhely, 1924.

A népművelés vezérkönyve. Tanítók útmutatója. Népoktatási tanácsadó. A legújabb törvények, rendeletek és szociális intézmények alapján szerk. Székelyudvarhely, 1926.

Tanítók Útmutatója. Tanügyközigazgatási vezérfonal a legújabb törvények, rendeletek és a szociális intézmények szabályzatai alapján. 2. kiadás. Szerk. Székelyudvarhely, 1926.

A szabadoktatás könyve. Székelyudvarhely, 1927.

Elmentek a bulgárok. Szervezkedjünk kertészeti termelésre. Felhívás a Kertészeti Termelők Betéti Társaságának megalakítására. Székelyudvarhely, 1928.

A legújabb gyümölcstermelés. Székelyudvarhely, 1931.)

Gyümölcsfák védelme. Útmutatás a gyümölcsfa és veteményes kertek gondozására és permetezésére (román nyelven is). Székelyudvarhely, 1937.

Felhasznált irodalom

Brassói Lapok, XXXII. évf., 1931. aug. 12. 19., 182, 187. sz.; XXXIX. évf., 1933. jún. 3, 4., 125, 126. sz.; XL. évf., 1934. máj. 11, 24., 105, 113. sz.

Esztergom és Vidéke, XXXIV. évf., 1912. jan. 4., 2. sz.

Gyerkes Mihály szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. II. kötet (Gy–Ke). Bukarest, 1991, 114. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/gyerkes-mihaly/. (Letöltve: 2022. nov. 23.)

HERMANN Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Bukarest, 1993, 300.

Keleti Ujság, 1931. aug. 19., 186. sz.

KOZÁN Imre: Hagyomány és korszerű igény a gyümölcstermesztésben. Új Élet, XIX. évf., 1977. 2. sz.

MONOKI István (összeáll.) A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 149. 171. 188. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

NAGY Ferenc: Adatok a Budai Domokos alma székelyföldi elterjedéséhez. Falvak Dolgozó Népe, XXIX. évf., 1973. aug. 1., 31. sz.

Néptanítók Lapja, XLV. évf., 1912 márc. 21. júl. 6., 12, 23. sz.; XLVI. évf., 1913. júl.10., 28. sz.

NOVÁK Károly-István: Fürdők a dualizmuskori Székelyudvarhelyen és környékén. In Hermann Gusztáv Mihály – Kolumbán Zsuzsanna – Róth András Lajos (szerk.): Areopolisz V., Székelyudvarhely, 2006, 184.

Somogyi Hirlap, VIII. évf., 1911. dec. 23., 293. sz.,

SZARVAS Gyöngyi: Gyerkes Mihály (1873–1942). Művelődés, XLII. évf., 1993. 8–9. sz., 55–57.

SZÁSZ István: A korszerű gyümölcstermesztés két úttörője. Falvak Dolgozó Népe, XXV. évf., 1969. dec. 3., 48. sz.

Székely Nép, LX. évf., 1942. aug. 26, 29., 192, 195. sz.

Székely Szó, II. évf., 1942. febr. 12., 34. sz.

Székely Tanügy, II. évf., 1901. okt. 1., 14. sz.

SZŐCS Lajos: Gyerkes Mihály székelyföldi tanító, a gazdasági ismeretek oktatója. Honismeret, XXXII. évf., 2004. 1. sz., 61–65.

Udvarhelyi Hiradó, II. évf., 1899. aug. 27., 35. sz.; III. évf., 1900. nov. 18., 14. sz.

Unitárius Egyház, II. évf., 1907. dec. 15., 3. sz.

Internetes források