Gaál Endre, dr. (Gyergyóditró, 1882. máj. 11. – Gyergyóditró, 1950. szept. 12.) – vármegyei másodjegyző, lapszerkesztő, a Csíki Magánjavak igazgatója, közírói álneve Góbé. Római katolikus. Testvér az orvos, lapszerkesztő, közíró dr. Gaál Alajossal (1889–1967). Felesége Csíkszereda városi főjegyzőjének, Kováts Endrének a lánya, Kováts Irén. Gyermekei: Endre és Irén.

Középiskolába Csíksomlyón járt. A csíkszeredai Róm. Kat. Segítő Mária Gimnázium 1940/41-es tanévéről kiadott értesítőjében az 1941-es öregdiák találkozóról beszámolva, úgy említik meg, mint az 1900-as tanévben végzett öregdiákot. Az egyetemet Budapesten kezdte, Bécsben folytatta, és Kolozsváron a Ferenc József Magyar Királyi Tudományegyetemen fejezte be, ahol jog- és államtudományi doktori oklevelet szerzett.

Ügyvédjelöltként 1904–1905-ben Székelykeresztúron működött, de 1905 folyamán, mint gyergyószentmiklósi közigazgatási gyakornok vármegyei szolgálatba lépett. Innen hamarosan a vármegye központjába, Csíkszeredába került, ahol az 1906. május 18-i törvényhatósági közgyűlésen harmadaljegyzőnek, 1908-ban másodaljegyzőnek választották. Ugyanez évben, mint tiszteletbeli főszolgabírót Kászonjakabfalva fürdőbiztosának nevezték ki, ugyanakkor belügyminiszteri engedéllyel a főispáni titkári teendőket is ő látta el. Ezek mellett ő volt a Csík vármegyei munkásközvetítő. Vármegyei elsőaljegyzőnek 1910 nyarán, másodfőjegyzőnek 1912 folyamán választották meg.

Életének ebben a periódusában részt vállalt Csíkszereda kulturális életéből, több alkalommal szerepelt vagy szavalt különböző rendezvényeken. Monológot adott elő például 1908 februárjában a csíkszeredai Szanatórium-bizottság csíki tüdőbetegek javára rendezett estélyén. Előadásával kapcsolatban a helyi lap tudósítója megjegyezte, hogy „dr. Gaál pályát tévesztett, mert ő igazi színészi vénával bír, annyi ügyességének és rátermettségének adta ma is jelét, hogy elért sikere méltó lenne egy gyakorlott színészhez is”. Szavalt az 1906-ban rendezett Rákóczi-ünnepségen, 1909-ben a Március 15-i ünnepségen, 1911-ben a József kir. herceg Szanatórium-egyesület estélyén stb. A Színpártoló egyesületnek 1908-tól évekig titkára, az 1911-ben alakult Lövész-egyesület választmányi bizottsági tagja volt.

Önként vonult be és vett részt a székelyudvarhelyi cs. és kir 82. közös ezred (Székely Gyalogezred) kötelékében az első világháborúban. 1915-ben főhadnaggyá léptették elő. Többször kitüntették, a Katonai Érdemkereszt, a Signum Laudis kardokkal, a Károly-csapatkereszt, a Sebesülési érem tulajdonosa volt. Az orosz fronton hadifogságba esett, több mint három év múltán sikerült megszöknie.

Hazakerülése után továbbra is Csík vármegye másodfőjegyzője. A helybeli román katonai főparancsnokság 1919 júniusában dr. Györgypál Domokos kormánybiztossal és Szász Lajos vármegyei főjegyzővel együtt letartóztatta. Ellene és Szász Lajos ellen az a vád, hogy katonai kincstári javak értékesítéséből befolyt összegekből utalták ki a közigazgatási tisztviselők fizetését. Rövidesen szabadlábra helyezték őket, de csak azzal a feltétellel, ha a 100 000 koronát, amit fizetésekre fordítottak, rövid idő alatt visszafizetik a katonai kincstárnak, ami meg is történt, a tisztviselők visszaadták a kapott bérüket. 1918-tól a Borszéki Közbirtokosság alelnöke, ugyanez év szeptember 25-től ideiglenes jelleggel a Csíki Magánjavak választott igazgatója, a gyergyótölgyesi és békási Mészégető Rt. egyik alapítója volt. Közbirtokossági alelnökként 1920-ban Borszék 50 évre való haszonbérbe adását szorgalmazta, de indítványa ellenszegülésbe ütközött, sajtóvitába torkollott. A Csíki Magánjavak véglegesített igazgatójává 1920. március közepén választották meg. „Bár a legrövidebb ideig töltötte be ezt az állást, az impériumváltozás miatt sokkal nagyobb szerepe volt, mint elődeinek.” A Csíki Magánjavak érdekében többször járt Bukarestben, petíciókat írt, az 1921 augusztusában megfogalmazott emlékirattal Györgypál Domokossal, Csíkvármegye Magánjavai igazgatótanácsának elnökével az élen népes küldöttséggel jártak Octavian Goga közoktatási-, Petru Groza erdélyi-, Constantin Garofild földművelésügyi miniszternél. Bukarestben üres ígéreteknél többet nem kaptak, a román érdekeket kiszolgáló agrárreform intézkedéseit végrehajtották, a kisajátítás nem volt más, mint „egy nemzeti alapon végrehajtott vagyonelkobzás”. Tiltakozását csak annyiban nyilváníthatta ki, hogy a vagyon átvételével megbízott küldöttségnek kijelentette, az átadásnál csak az erőszaknak enged. A csíki székelységre mért súlyos igazságtalanság ellen az igazgatótanács megbízásából 1923-ban egy terjedelmes petíciót szerkesztett, mellyel a romániai Agrár Bizottság döntése ellen a Nemzetek Szövetségéhez akartak fordulni. Állítása szerint a Csíki Magánjavak elkobzása miatt a Genfi Nemzetek Szövetségéhez panaszt nyújtott be, amely eredménnyel is járt, azonban a petíció nem jutott el a címzett nemzetközi fórumhoz, mert a Siguranța az eredeti kéziratot és 400 darab nyomtatott változatát is lefoglalta. A próbálkozás kudarca kapcsán felmerült, hogy ő a sikertelenség okozója, és egy esetleges felülvizsgálat elkerülése miatt elősegítette a petíció elkobzását. A ditrói közbirtokosság 1933-ban 700 000 lej elsikkasztásával vádolta meg, de a pert megnyerte, a törvényszék a vád alól felmentette.

Miután igazgatói állása a Csíki Magánjavak elkobzásával megszűnt, 200 holdas birtokán gazdálkodott. Tenyészállataival több erdélyi mezőgazdasági kiállításon is részt vett, három alkalommal nyert aranyérmet. Magyarország felé nagyobb faüzleteket bonyolított le mint exportőr.

Közéleti emberként több tisztséget is betöltött, az 1920-as évek elején a Csíkszeredai Atlétikai Klub tiszteletbeli, a csíksomlyói Árva- és Szeretetház választmányi elnöke, a későbbiekben a Vármegyei Bankok igazgatósági tagja, a Gyergyói Első Bányatársulat elnöke és bányaigazgatója, a Kereskedelmi Kör elnöke, a Magyar Kaszinó tagja, a Ditrói Kereskedő és Olvasókör elnöke, a Magyar Párt intézőbizottsági tagja, 1941-től a Csíkvármegyei Lótenyésztési Tíztagú Bizottság elnöke volt. 

Újságírással 1906-tól kezdett foglalkozni. Cikkei a Brassói Lapokban, Csiki Lapokban, a kolozsvári Ellenzékben, a Magyar Kisebbségben jelentek meg. 1908 júliusában lett lapszerkesztő. A Csíkszeredában megjelenő Székelység című „politikai, gazdasági és szépirodalmi vegyestartalmú hetilap” szerkesztését dr. Nagy Béni ügyvédtől, laptulajdonostól és felelős szerkesztőtől vette át, aki a továbbiakban is tulajdonos, ugyanakkor főmunkatárs maradt. Írásaiban leginkább gazdasági kérdésekkel, a Csíki Magánjavak történetével, jogi állapotával foglalkozott. Az ő szerkesztésében jelent meg 1910–11-ben Csíkvármegye Hivatalos Lapja is.

Fontosabb művei

Röpirat Csíkvármegye közönségéhez. Csíkszereda, 1905.

Harc Borszék-fürdőért. Csíkszereda, 1922.

A csíkmegyei volt székely-határőrezredeket alkotott községek székely lakosságának tulajdonát képező „Ruházati alap”-hoz, röviden Magánjavakhoz jogosult csíki családok panasza a Népek Szövetségéhez. Csíkszereda, 1923.

Felhasznált irodalom

ALBERT Vilmos (közzét.): Az Erdélyi Róm. Kat. Egyházmegyei tanári vezetése alatt álló Csíkszeredai Róm. Kat. Segítő Mária Gimnázium évkönyve az 1940–41. tanévről. Csíkszereda, 1942, 95.

BONA Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban, Budapest, 1998, 60.

Csiki Lapok, XVIII. évf., 1906. máj. 23., nov. 7., 21, 45. sz.,; XX. évf., 1908. febr. 12., máj. 27., aug. 8., okt. 18, 21., 7, 22, 32, 42, 43. sz.; XXI. évf., 1909. márc. 10., 11. sz.; XXII. évf., 1910. jún. 8., aug. 31., szept. 7., 28, 35, 36. sz.; XXIII. évf., 1911. jan. 25, máj. 8, 10., júl. 5., 4, 18, 19, 27. sz.; XXXI. évf., 1919. febr. 9., ápr. 27., jún. 29., júl. 6, 20., dec. 21., 5, 16, 25, 26, 28, 50. sz.; XXXII. évf., 1920. márc. 21., ápr. 18., 12, 16. sz.; XXXIII. évf., 1921. aug. 14., szept. 4., nov. 27., 33, 36, 48. sz.; XLV. évf., 1933. júl. 23., 30. sz.; LIII. évf., 1941. jún. 22., júl. 6., 25, 27. sz.

DÁVID József (szerk.): Székelyföld írásban és képben. Budapest, 1941, 62. Online elérhető: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2311.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 23.)

Gaál Endre szócikk. In Balogh Edgár: Romániai magyar irodalmi lexikon. II. kötet (G–Ke). Bukarest, 1991. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/gaal-endre/. (Letöltve: 2022. nov. 23.)

GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, X. Budapest, 1992, 20–21.

Kocsis Lajos: A Csíki Magánjavak története. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem, Debrecen, 2006. Online elérhető: https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/58054140-84ca-4af7-8db3-0e3e91e775d9/content. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Internetes források