Fodor (Fried) István (Komárom, 1893. szept. 29. – Budapest, 1961. nov. 5.) – Újságíró, színházi rendező, hely- és művelődéstörténész, postasegédtiszt. Vallása izraelita. Szülei Fodor (Fried) Mihály (1867–?) postatiszt és Fogl Irén. 1917-ben házasságot kötött Marosvásárhelyen albisi Pánczél Ilonával. Gyermekei dr. Fodor Ilona és Fodor István.

Budapesten érettségizett, majd postai szaktanfolyamot végzett. 14 évig postai tisztviselő a fővárosban. Később színészi pályára lépett, 8 évig különböző erdélyi színtársulatoknál játszott. 1919-től színházi titkár, 1921. november 9-én színészként lépett pódiumra, majd végül színi rendezőként helyezkedett el Marosvásárhelyen. Ezzel párhuzamosan postahivatalnokként dolgozik 1922-ig, amikor feleségével együtt, aki postasegédellenőrként volt alkalmazásban, elbocsájtották állásából. A család fenntartása érdekében irodalommal és újságírással kezdett foglalkozni, a színházi életről tudósított. A színházi könyvtár kezelőjeként 1924-ben elindította a Színházi Hét című művészeti hetilapot, ezt követte a Színházi Élet hetilap. A Színházi Hét tartalmazta az előadásra kerülő darabok szereposztását, népszerűsítette a színtársulat tagjait, közölte az intézmény pletykáit, de e mellett az irodalom, a színház- és a művelődéstörténet is helyet kapott benne. Az első tizenegy szám megjelenését követően, 1925. szeptember 5-én a lap már a második évfolyamot jegyzi, a kiadás helyeként pedig Nagyszeben jelenik meg. Szeptember 12-től 1926. május 1-ig az újság címe Színházi Világ lett, majd 1926. május 8-tól újabb névváltozattal, a Marosvásárhelyi Társaság címmel jelent meg. Tartalmában a lap nem változott, a névváltozások oka, hogy a marosvásárhelyi színtársulat 1926. október 23-ig Nagyszebenben tartózkodott. A társulat hazatérésével újból a régi címmel, a Színházi Világ elnevezéssel jelent meg 1928. november 17-ig. A színház lap rendelkezett reklám oldallal, de helyet kaptak benne regénysorozatok és hirdetési részek, olykor pedig polémiába került más lapok szerkesztőivel, mint például a Friss Hírek újságírójával, Tárkányi Gusztávval, akivel a vita levezetése érdekében elindította a Nyílttér rovatot. Ezen felületen élesen bírálta a színtársulat hölgytagját, Zöldhelyi Annát, erre válaszként a kolozsvári Vágóhíd hasonló hangvétellel minősítette Fodor István munkásságát. 1926-ban, mivel újságjainak népszerűsége megcsappant, felesége betegeskedése és családjának fenntartása rákényszerítette, hogy kérvényezze a postaigazgatóságnál a korábbi állásába való visszavételét. 

1929. február 16-tól 1935. március 15-ig tulajdonosa és felelős kiadója volt a Marosmenti Élet időszaki lapnak. A sajtó útján 1930-ban elkövetett rágalmazásai miatt 1932-ben ezer lejes fő és 500 lejes mellékbüntetésre bírságolták. Később a Marosmenti Élet riportokkal és a filmvilági hírekkel bővült. A lap Marosvásárhely kulturális életének krónikája, annak dokumentumait is megőrizte. Köztük olvasható Benedek Elek, Berde Mária, Molter Károly, Orbán Balázs, Sényi László Árpád, Tamási Áron, Tamássy György számos írása, valamint Móricz Zsigmond 1926-ban megtartott irodalmi estjének emlékei. Ugyanebben az időszakban a Virradat című napilap felelős szerkesztője. Három évig szerkeszti a Székely Naplót és a magyar párti lapokat. A Marosmenti Élet kiadásában megjelent a Krónikás füzetek című sorozat (1930–1939) mintegy 50 folytatásos részben. A Marosmenti füzetekben közzétette a Marosvásárhely történelméről és kulturális életéről meglévő forrásokat. Megemlékezik benne a város jelentősebb történelmi eseményeiről, emléket állít a település kimagasló személyiségeinek. A forradalmi Marosvásárhely 1848–1849 címmel korrajzot nyújt a város ostromáról, a Habsburg csapatok bevonulásáról, önkényuralmáról, majd a város felszabadításáról. Figyelme és írásai kiterjedtek a város nevezetes régi épületeire, szobraira, utcáira és városrészeire. Bemutatta Bodor Péter ezermester tevékenységét, Borsos Tamást, a várépítőt és erdélyi diplomatát, a székely vértanúkat. Írt az 1817. augusztus 13-án Kolozsvárra utazó I. Ferenc császárnál tett marosvásárhelyi küldöttség tisztelgő látogatásáról. Megírta II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé való választását a vásárhelyi Vártemplomban. Ismertette Marosszék legendáit, részletesen foglalkozott a római katolikus egyházközségek és szerzetesrendek múltjával. Közölte Borosnyai Lukáts János Régi és Új Vásárhely című verses leírásait, valamint tudósított Marosvásárhely oklevéltárából, bűnügyi levéltárából és a céhek világából. Bemutatott híres orvosokat és színésznőket, felsorolta a városi színpadon lejátszott színműveket és művészeket. Hálából azért, hogy A két Bolyai megírásához adatokkal szolgált Németh Lászlónak a második Bolyai filmtervéhez, ő játszhatta az öreg vásárhelyi postatisztet (1961). A Krónikás füzetek kiadásában a nyomdász és újságíró Kádár János segítette Fodor munkáját. 1935 és 1937 között megjelent az Ellenzék című lapja. Észak-Erdély visszacsatolását követően Fodor István újból levélkihordóként dolgozik, és a posta üzemi férfi szakasz 2. fizetési fokozatába sorolták be. Postafőtisztviselőként 1943-ban továbbra is kulturális rendezvényeket és színi előadásokat szervezett.

Pályafutása során külföldi és helyi előadóművészek fellépéseiről is tudósított. 1803-ig visszamenőleg ismertette a marosvásárhelyi színi élet történelmi múltját. Gyakran rendezett műkedvelő előadásokat a Magyar Iparos Egylet keretében (mint például a Sztambul rózsája, az Obsitos, a Cigánybáró, a Gülbaba, az Aranymadár című darabokat). Dalos vígjáték formájában dramatizálta Mikszáth Kálmán Az eladó birtok c. novelláját. Társulata számára színpadra alkalmazta és énekszöveget írt Mikszáth Kálmán A szelistyei asszonyok című regényéhez.

A vásárhelyi diákokból gyermekszíntársulatot szervezett, akikkel 1933-ban előadatta a János vitéz c. színművet a Transzilvánia színpadon. A sikeres fellépésnek köszönhetően a gyermekszínészekkel megvalósított előadást bemutatta a kolozsvári sétatéri színházban és Nagyváradon a Szigligeti Ede színházban. A következő évben a Gülbaba színművet vitték színpadra a gyerekekkel. Jelentős munkái között van a Marosvásárhelyi színi élet (1933) és a Marosvásárhelyi Oklevéltár (I–II, 1983) füzete.

1932-ig tagja volt a marosvásárhelyi Független Újságírók Szervezetének. Marosvásárhelyi létét, a következő kortársi megítélés jellemezte: „Közepes termetével, jellegzetes öltözetével és járásával, a mindig hónalja alatt tartott aktatáskával, halk beszédével a város mindenki által tisztelt polgára, a gyermekek szeretett »Pista bácsija« volt.” Sírhelye a budapesti Farkasréti temetőben található. 

Felhasznált irodalom

Az Ellenzék, XX. évf., 1932. júl. 22., 74. sz.; XX. évf., 1932. okt. 18., 99. sz.

Ellenzék, LV. évf., 1934. szept. 9., 206. sz.

Fodor István szócikk. BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet, A-F. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 597–598. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/fodor-istvan/. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Fodor István szócikk. DAMÓ Jenő: Ki kicsoda? Az erdélyi és bánsági közélet lexikonja. A „Lexika” Kiadóvállalat Kiadása, Timișoara–Arad, 1931, 274. Online elérhető: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2307.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

KERESZTES Gyula: Emlékezés Fodor Istvánra. Népújság, LIV. évf., 2002. aug. 17., 190. sz., 4.

LÁZOK János: Epilógus Virág György színházi emlékiratához. A marosvásárhelyi közönség vis-à-vis operett. Népújság,LXVIII. évf., 2016. máj. 14., 111. sz., 6.

M. CSÁSZÁR Edit: Fodor István: Kántorné az első magyar tragikai hősnő, Fodor István: Marosvásárhely színi élete. Ismertetés. Századok, 1935.

Magyar Könyvszemle, XCV. évf., 1979. 1. sz., 140–163.

Maros, VI. évf., x 1932. okt. 14., 111. sz.

MONOKI István: Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. kötet: könyvek és egyéb nyomtatványok. Budapest, 1997, 179. Online elérhető: https://monoki.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Posta (Rendeletek Tára a Magyar Királyi Posta részére). Posta és Távirda Rendeletek, 1941. aug. 4., 38. sz.

Reggeli Újság, XIII. évf., 1943. máj. 13., 107. sz.

SCHÖPFLIN Aladár (szerk.): Színművészeti Lexikon. A színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. II. kötet. Thália-kultúra Műintézet kő- és könyvnyomda Rt., Budapest, 1929, 47.

Székely Napló, LIX. évf., 1929. nov. 24., 134. sz.

Székely Nép, LIX. évf., 1941. aug. 3., 173. sz.

Székelyföld, XXXV. évf., 1933. jan. 1., 1. sz.; XXXV. évf., 1933. okt. 22., 43. sz.

Vágóhíd, XIII. évf., 1926. jan. 24., 4. sz.; XIII. évf., 1926. máj. 30., 22. sz.; XIII. évf., 1926. júl. 25., 30. sz.; XIII. évf., 1926. szept. 5., 36. sz.; XIII. évf., 1926. nov. 14., 46. sz.

Vörös Zászló, XXVI. évf., 1974. okt. 26., 236. sz.

Internetes források

Fodor István gyászjelentése. https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/504853#. (Letöltve: 2022. nov. 22.)