MEGOSZT  

Embery Árpád (Kolozsvár, 1863. jan. 5. – Székelyudvarhely, 1941. ápr. 21.)

Közzététel: 2022-11-28
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



 

Embery Árpádszeödeörkényi (Kolozsvár, 1863. jan. 5. – Székelyudvarhely, 1941. ápr. 21.) – gimnáziumi tanár, címzetes igazgató, lapszerkesztő, közíró, költő. Betűjegye és álnevei: E. Á.DelfinSeniorTáti, diákjai körében Táti. Római katolikus. Szülei Felvidékről költöztek Kolozsvárra. Apja, Embery István guberniumi tisztviselő, majd egri törvényszéki irodaigazgató. Anyja Adorján Vilma. Testvérei: Zoltán, Róbert, István és Ilona. Húga, Vályó Antalné Embery Ilona Gyulafehérváron volt tanítónő, két év özvegység után élete 37. évében hunyt el. Felesége, Boros Károly és Erzsébet lánya, Gizella (1870–1940), kitől nyolc gyermeke született: Kálmán, Gábor, István, Lenke, Margit, Piroska, Ilonka és Árpád, aki kisdiákként hunyt el 1914-ben.

 

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári piarista főgimnáziumban végezte. Hetedikes és nyolcadikos gimnazistaként a gimnázium Önképzőkörének tagja, írásaiból („románc”, „költői beszély”, „lyrai levél”) több is megjelent az Önképzőkör szépirodalmi hetilapjában, a Hajnalban. A kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen latin és görög nyelvből tanári oklevelet szerzett. 

 

A székelyudvarhelyi Róm. Kat. Főgimnáziumban 1886. szept. 1-jétől helyettes, az 1889/90-es tanévtől nyugdíjazásáig a latin és görög nyelv okleveles rendes tanára. Szaktantárgyai mellett tanított németet, franciát, magyar irodalmat és filozófiai propedeutikát, azaz bölcseleti előtant is. Diákja volt Tamási Áron, a későbbi író, aki mindig nagy szeretettel emlékezett vissza írásaiban az akkor még fiatal, de nagy tudású tanárra. Róla mintázta egyik hősét a székelyudvarhelyi író, Tomcsa Sándor a Műtét című drámájában.

 

Hosszú tanári pályafutása alatt városa, Székelyudvarhely, ugyanakkor Udvarhely vármegye egyik legaktívabb közéleti személyisége. Tíz évig a tanári könyvtár, közben a filológiai múzeum és éremtár őre. Ő szervezte meg és vezette az Ifjúsági Kölcsönkönyvtárat, a szegény tanulók Segítőkönyvtárát, azaz az ifjúsági könyvsegélyző alapot, majd 1903-ban a Kirándulási Egyesületet, melynek elnöke is volt. Műkedvelő társulatot szervezett, évtizedeken át vezette, rendezte a tanulóifjúság színi előadásait, több alkalmi és ifjúsági színdarabot, valamint prológot írt, s hogy a tanulóifjúságot önképzésre sarkallja, éveken át pályadíjakat tűzött ki, a nyertest pedig saját költségén jutalmazta.

 

A székelyudvarhelyi Tanári Körnek, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek tagja, az Udvarhelykerületi Tanári Körnek egy időn át jegyzője, a Római Katolikus Egyházközségi, valamint a Székelyudvarhely városi Iskolaszékek, a Római Katolikus Egyháztanács tagja, az Udvarhelyi Esperes-kerület Státusgyűlési képviselője, az Oltáregylet igazgatósági tagja, a Szent Antal-estélyek alelnöke, az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat, a Fehérkereszt-egylet rendes, a Szent István Társulat tiszteleti tagja volt. Ő alapította 1892-ben a Tisztviselői Kört, melynek elnöke, majd érdemei elismeréséül később választott örökös elnöke. Mindezek mellett a Színpártoló Egyesület titkára, a városi Színibizottság tagja, az 1894-ben alakult EKE Udvarhely megyei szakosztályának titkára, jegyzője, aztán választmányi tagja, a Székely-egyleti Első Takarékpénztár igazgatóságának tagja, majd aligazgatója, Udvarhely megye törvényhatósági bizottságának tagja, Székelyudvarhely város képviselőtestületének virilis tagja, a helybeli Polgári Dalegylet alelnöke, az Udvarhelyvármegyei Gazdasági és Közművelődési Egylet tagja, az Udvarhelyvármegyei Múzeum-egylet választmányi tagja, a Vadásztársaság elnöke volt. Szervezője és tagja volt a székelyudvarhelyi Millenniumi Emlékoszlop Bizottságnak, az 1897. július 26-án felavatott emlékmű talapzatára ő fogalmazta meg a verses feliratot. Közszereplésének köszönhetően 1909. október 16-án az időközi választáson Kossuth-párti programmal az oláfalusi kerületben országgyűlési képviselő lett. Az 1910-es választásokon is megmérette magát, de ekkor alulmaradt az újonnan alakult Nemzeti Munkapárt jelöltjével szemben.

 

A világháború ideje alatt sem vonult vissza a közélettől, a fennebb felsorolt tisztségek mellett a Székely Dalárda, a Patronage Egylet, az Iparos Önképzőkör pártoló, a Népnevelési Egyesület választmányi tagja, az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete helyi körének társelnöke, majd választmányi tagja volt. Elvállalta a Munkásgimnázium alelnöki, a Vörös Félhold városi bizottságának ügyvezető alelnöki tisztét. 1917-ben „buzgón tevékenykedett a Vas-Székely felállítása körüli munkálatokban”, a leleplezési ünnepélyre írta A Vas-Székely szobránál című verset, neki tulajdonítják a talapzat négy oldalára vésett feliratot is.

 

Az úgynevezett „sóvidéki lázadás” elrettentő megtorlásakor, 1919 tavaszán őt is letartóztatták több ártatlanul meggyanúsított udvarhelyi értelmiségivel együtt. Trianon után visszavonult a politikai élettől, de tovább folytatta művelődés-szervezői tevékenységet. Harmincnyolc évi szolgálat után az Erdélyi Római Katolikus Státus tanári és közéleti működése érdemeinek jutalmazásaként a címzetes igazgató címet adományozta neki. Tanári pályája 40 éves jubileumakor volt tanítványai neve megörökítése céljával volt alma materükben egy 5000 lejes alapítványt hoztak létre. 42 év tanárkodás után 1928-ban vonult nyugdíjba, de még évekig visszamaradt óraadó tanárnak. Egy évvel a felesége halála után, 1941-ben hunyt el. Síremléke a Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőkertben van.

 

Sokoldalú, színes egyéniség volt. Nemcsak tanárként, művelődés-szervezőként, hanem költőként, alkalmi szónokként, újságíróként is számontartották. Rögtönzött verses, szójátékokkal fűszerezett, csipkelődő pohárköszöntőivel Székelyudvarhelyen és Udvarhely vármegyében, mint „Erdély második Kerekes Sámuelje vált nevezetessé”. Ismeretterjesztő előadásokat tartott a Polgári Önképzőkörben, emlékbeszédet mondott a fehéregyházi emlékoszlopnál, Segesváron, Vörösmarty 100 éves születési évfordulójakor, Kossuth Lajos centenáriuma alkalmából, több alkalommal március 15-én stb. Többször részt vett a státusi tanárok évi kongresszusán, 1911-ben Rólunk — velünk, 1912-ben Komoly apróságok és Az élet eszthetikája, 1913-ban A fegyelmi eljárás egységes tervezete címmel tartott „szabadelőadást”. A háború alatt a Vörös Félhold bizottságának jótékony célú estjén A nevetés fiziológiája és mi a nevettető címmel két előadása volt. „Lyceális előadást” tartott a Szociális Misszióban, a háborúval kapcsolatos lelki betegségekről pedig az udvarhelyi Nőegylet, illetve a segesvári magyar Kaszinó hadiestélyén beszélt.

 

A hírlapírást székelyudvarhelyi főmunkatársként, tudósító minőségben 1891 januárjában a Csíkszeredában megjelenő Csíki Lapoknál kezdte. A lapnál 1893 decemberének végéig működött. 1895–96-ban a Székelyudvarhely társszerkesztője. A világháború után az 1918. november 24-én induló, az addigi Udvarhelyi Hiradót felváltó, a magát „politikai, közgazdasági és társadalmi újság”-ként meghatározó Székely Közéletnek lett a főszerkesztője. „Lapunk iránya – írta az induláskor – első sorban az új politika szolgálata, székely népünk sorsa javításának minden oldalú felkarolása, igazságos megértés az egész vonalon, a társadalmi béke megszilárdítása, mely nélkül nincs egészséges közélet, haladás és alkotó munka. Az igazságot mindenkivel szemben védjük, és kíméletlenül fejére olvassuk. Személyi hajszát azonban nem űzünk (…) Lapunk tarka kíván lenni, azaz változatos, hogy mindenből adjon egy keveset.” Az újság élén rövid ideig állt, 1919 januárjában főszerkesztői székét Tompa Lászlónak, Székelyudvarhely neves költőjének adta át.

 

Cikkei, versei, alkalmi költeményei, tárcái a csíkszeredai Csíki Laроk, a gyulafehérvári Közművelődés, a fővárosi Magyar Állam, annak melléklete a Szépirodalmi Kert és a budapesti Magyar Lapok, illetve a székelyudvarhelyi Székely Közélet és Udvarhelyi Híradó hasábjain jelentek meg.

 

 

Fontosabb művei

Antigone. In Kóródy Endre (közzét.): A Székely-Udvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1887/88. tanévről. Székelyudvarhely, 1888, 3–36. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00017/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1887-88.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

A görög-római ruházatról. Közművelődés, 1891. 33–40. sz.

Haemon. Közművelődés, 1891. 43. sz.

Görög nyelvi apróságokKözművelődés, 1891/43. sz.

Az ifjúsági könyvtárról. In A Székely-udvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1891/92. tanévről, Székelyudvarhely, 1892.

Szigethy István (1851–1900). In Soó Gáspár ()közzét.): A Székelyudvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1899–1900. tanévről. Székelyudvarhely, 1900, 3­6.

 

Műfordítása

Hero és Leander. Verses formában.

 

Ifjúsági színművei

Trója pusztulása

Megfordult világ

A legszebb nász 

 

 

Felhasznált irodalom

ALBERT Dávid: Négyszáz éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium, 1593–1993. Székelyudvarhely, 1993, 56, 77, 81, 84, 85, 93. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/10600/10683/10683.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Az Erdélyi Róm. Kath. Status Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának értesítője az 1915/16. tanév végén. Székelyudvarhely, 1916, 12, 58.

BOGA Lajos (közzét.): Az Erdélyi Róm. Kat. Egyházmegyei Tanács vezetése alatt álló Székelyudvarhelyi Baróti Szabó Dávid Róm. Kat. Gimnázium évkönyve az 1940–41. tanévről. Székelyudvarhely, 1941, 10–11.

Emberi Árpád szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet (A–F). Bukarest, 1981. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/embery-arpad-1981-2019. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Emberi Árpád szócikk. Irodalomtörténet, XXX. évf., 1941. 3. sz., 139. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02500/02518/00114/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1941_03_131-144.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, VII., Budapest, 1990, 313.

HERMANN Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Bukarest, 1993, 294.

KÓRÓDY Endre (közzét.): A Székely-Udvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1887/88. tanévről. Székelyudvarhely, 1888, 3–36. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00017/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1887-88.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

KÓRÓDY Endre (közzét.): A Székelyudvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1889/90. tanévről. 1890, 49.

LÉVAY Lajos, dr. (összeáll.): Székelyudvarhelyi Székely Dalegylet emlékkönyvecskéje. Székelyudvarhely, 1938, 31.

LÓKY Jenő (közzét.): Az Erdélyi Róm. Kath. Státus Odorheiu-Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának 1927–28. tanévi értesítője. Székelyudvarhely, 1928, 33–34. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00051/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1927-28.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

MONOKI István: A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt (1919–1940). Budapest, 1941, 159. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Örökségünk, II. évf., 2008. 1. sz. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/01200/01214/00005/pdf/. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

SOÓ Gáspár (közzét.): A Székely-Udvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1891/92. tanévről. Székelyudvarhely,1892, 4–13.

SOÓ Gáspár (közzét.): A Székelyudvarhelyi Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1899-1900. tanévről. Székelyudvarhely, 1900, 3–6. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00027/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1899-1900.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, II. kötet. Budapest, 1893. 1281.

Székely Közélet, I. évf., 1918. nov. 24., 1. sz.

TAMÁS Albert (közzét.): Az Erdélyi Róm. Kath. Státus Odorheiu-Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának 1923-24. tanévi értesítője. Székelyudvarhely, 1924, 3, 8. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00049/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1923-24.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

TAMÁS Albert (közzét.): Az Erdélyi Róm. Kath. Státus Odorheiu-Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának 1925-26. tanévi értesítője. Székelyudvarhely, 1926, 8, 9, 10–12. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/02900/02939/00050/pdf/EPA02939_ertesit_gimi_1925-26.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

VÁRADY Móric (közzét.): A kegyes-tanítórendnek vezetése alatt álló kolozsvári kolozsvári Róm. Kath. Főgymnasium 1880/81-ik tanévi értesítője. Kolozsvár, 1881, 72, 83.

VÁRADY Móric (közzét.): A kegyes tanítórendnek vezetése alatt álló kolozsvári Róm. Kath. Főgymnasium 1881/82-ik tanévi értesítője. Kolozsvár, 1882.


 



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről