Csiby Andor, dr., D. Csiby, ditrói Csiby (Gyergyóditró, 1888. febr. 4. – Csíkszereda, 1960. okt. 29.) – újságíró, szerkesztő, helytörténész, szociográfus, a gyergyószentmiklósi művelődési élet egyik szervezője. A korabeli magyar honvédségi nyilvántartások szerint születési helye Csík-úzvölgy. Apja, ditrói Csiby András m. kir. pénzügyőri biztos. Anyja pleckersfeldi Plecker (Pletzker) Matild. Testvére, ditrói Csiby Árpád (szül. 1883. aug. 15. Úzvölgy-Kőkert) m. kir. honvéd őrnagy, katonai szakmunkák szerzője.
Az erzsébetvárosi M. Kir. Állami Főgimnázium diákja volt. Hetedikes és nyolcadikos korában a gimnáziumában működő Ifjúsági Önképzőkör egyik aktív tagja. Erzsébetvároson érettségizett 1905-ben, majd a kolozsvári egyetemen jogot tanult.
Pályafutását 1910-ben ügyvédként kezdte Gyergyószentmiklóson. Aktívan kivette részét a helyi közéletből, 1913 decemberében városi tanácsosnak, 1914-ben a Gyergyói Kereskedői Kör titkárának választották. Időközben, még az ügyvédi praxisának kezdetén eleget tett egyévi önkéntes katonai kötelezettségének, 1915. november 1-jével a 23. honvéd pótzászlóaljhoz beosztott népfelkelő zászlósként, 1916. május 8-án, mint három hónapi időtartamig szolgálatképtelen zászlóst tartották nyilván, kit 1916 novemberében népfelkelő hadnaggyá léptettek elő. Gyergyószentmiklós város küldöttjeként 1917 májusában részt vett a magyar városok harmadik rendes egyetemes ülésén. 1919 februárjától a magyar belügyminiszter a gyergyószentmiklósi állami anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki, a házasságkötéseknél polgári tisztviselői minőségben való közreműködéssel és a házassági anyakönyv vezetésével bízta meg. Mivel 1919-ben nem tette le a román állam iránti hűségesküt, nem maradhatott a közigazgatásban, ezért ügyvédi irodát nyitott.
Városában közéleti szereplést, főleg irodalomszervezést vállalt. Gyergyó történelmét kutatta, „aki a népi jogszokások, népmondák összegyűjtésére helyezett különös hangsúlyt”. A színpadra lépéstől sem riadt vissza, 1923-ban, amikor a gyergyószentmiklósi műkedvelők színre vitték Kálmán Imre Tatárjárás című operettjét, sikerrel alakította a főszereplőt, Lőrenthey főhadnagyot. A Gyergyói Ipartestület kultúr-szakosztályának elnökeként irodalmi és művészestélyt rendezett, 1934 decemberében például Kolozsvárról és Marosvásárhelyről hívott előadókat. 1925-ben városa vallás, tanügyi és közművelődési, valamint városrendezési bizottságainak, ugyanakkor a sportbizottságnak (turisztika) is tagja, az 1929-ben alakult, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros „kultiválását” céljául kitűző Gyergyószentmiklósi Turistaegyesület titkára. Ebben a minőségében írta meg 1930-ban a Gyilkostói kalauzt, vett részt 1943. március 21-én Marosvásárhelyen a Kelet-magyarországi és Erdélyi Fürdők Szövetsége marosvásárhelyi idegenforgalmi kongresszusán, ahol Hogyan kell az erdélyi fürdők fejlődésének anyagi megalapozását megszerveznünk címmel tartott előadást.
Az Országos Magyar Párt gyergyói tagozatában is vezető szerepet vállalt. Pártja közgazdasági szakosztályának székelyudvarhelyi közgyűlésén, 1928-ban Gyergyószentmiklós képviseletében A székelyföldi közbirtokosságok szervezésecímmel értekezett. Ekkor már szaktekintélynek számított, ugyanis a Gyergyóditró és Gyergyószárhegy közbirtokosságainak tulajdonát képező Borszék bérbe adhatásával, illetve később a borszéki fürdő bérleteseivel szembeni per kapcsán az 1920-as évek elejétől alapos jogtörténeti kutatásokat végzett. Ezek eredményeként jelent meg A székely közbirtokossági vagyonok eredete, történelmi és jogi fejlődése az ősfoglalástól napjainkig, különös tekintettel Ditró és Szárhegy borszéki közbirtokosságának borszéki közös vagyonára (Gyergyószentmiklós, 1939) című munkája. Kiadványa az új államviszonyok között hiánypótló volt, erre a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép is felhívta a háromszéki községek figyelmét. Az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) 1939-es gyergyószentmiklósi vándorgyűlésének megszervezésében rendezőbizottsági titkárként tevékeny részt vállalt. Kifejtett munkájáért az EME alapító tagjának választották.
A bécsi döntéskor nyugalmazott városi tanácsos, kit 1940 novemberében városi tanácsnoknak neveztek ki. 1941-ben az Erdélyi Párt Gyergyó járási tagozatának propaganda bizottsági tagja, 1942-ben a Gyümölcstermelők Országos Egyesületének akkor alakított csíki tagozata igazgatósági tagja lett.
Az 1948–1951 közötti időszakban, amikor a Gyergyó járás Ideiglenes Néptanácsa a Gyergyói Múzeum létrehozását tűzte ki céljául, Tarisznyás Márton (1927–1980) néprajzkutató muzeológussal, Kovács Dénes (1920–1977) középiskolai rajztanár néprajzossal karöltve sokat fáradozott a múzeum megvalósításán. A kezdeti időszakban őt és Bálint Ákos (1893–1983) népdalgyűjtő nyugalmazott tanítót bízták meg a múzeum irányításával. 1952-től egészen a városból való távozásáig, 1954-ig állt az intézmény élén. 1954-ben Csíkszeredába költözött, itt élt és hunyt el 1960-ban.
A rendszerváltás után 8 évvel szülőfaluja, Gyergyóditró úgy emlékezett meg róla, mint arról a személyiségről, aki „a közössége sorsa iránt aggódó értelmiségi volt”. Születésének, ugyanakkor a ditrói 1-es sz. Általános Iskola alapításának 110. évfordulója alkalmából 1998. november 27-én ünnepélyes keretek között a tanintézmény felvette a Dr. Csiby Andor Általános Iskola nevet. Rá húsz évre, a 130. évfordulón, 2018. június 10-én tiszteletére emlékkopjafát állítottak a ditrói Ifjúsági Parkban. Az ünnepségen jelen volt 100 éves lánya, Csiby Gizella, a fogorvosnő unoka, Zsuzsanna, valamint a Sepsiszentgyörgyön élő László Károly nyugalmazott színművész is.
Fiatal korában leginkább jogi, közgazdasági cikkeket írt. Ezek nagy része az első világháború ideje alatt 1915–17 között a Városok Lapjában láttak napvilágot. Később a Csiki Lapok, a Gyergyó, a Keleti Újság, a Székely Szó, egy rövid ideig a Brassói Lapok külső munkatársa. Ezeken kívül közölt a Székelységben (1931), az Ellenzékben (1939), a Gyergyó és Vidékében (1942). Mivel Gyergyószentmiklóson majdhogy két éven át szünetelt az újságkiadás, 1934. április elsejével Gyergyói Lapok címmel „Politikai, közgazdasági és közművelődési” hetilapot indított, melynek kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője volt. Az indulás előtti héten az Erdélyi Lapok úgy hívta fel olvasói figyelmét az induló újságra, hogy közleményében kiemelte, a felelős szerkesztő „neve garancia a lap szellemi irányítására”, mögötte pedig Szabó György (szül. 1856. febr. 9., Csiba) apátplébános vezetése alatt egy huszonhárom tagú sajtóbizottság áll. Lapja közel két és fél év után, 1936. november 8-án az 54. lapszámmal szűnt meg. Cikkei írásai legnagyobb részt névtelenül jelentek meg.
Fontosabb művei
Gyilkostó–Lacul Roşu klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza. Brassó, 1937.
A Gyilkostó (Lacul Roşu) és környékének földtani ismertetése. Különnyomat a monográfiából. Brassó, 1937.
Borszék–Borsec gyógyfürdő és klimatikus gyógyhely monográfiája. Brassó, 1937.
Borszék fürdő földtani alkotása és az ásványvizek eredete. Különnyomat a monográfiából. Brassó, 1937.
Valea Strâmbă-i Gyergyótekerőpataki Sugó cseppkőbarlang leírása. Gyergyószentmiklós, 1938.
Călăuza regiunei climaterice Lacul-Rosu Ciuc. Gyergyószentmiklós, 1938.
Ditró község régi és új arculata. Kéziratban maradt.
Tekerőpatak. A monográfia a gyergyószentmiklósi a római katolikus plébánia levéltárában található.
Gyergyó történelme. A kézirat elveszett.
Felhasznált irodalom
BAJNA György – BÁKAI Magdolna (vál.): Gyergyó neves emberei. Gyergyószentmiklós, 2008, 14.
BAJNA György: Párhuzamok (11). Gyergyói Kisújság, 2008. márc. 13–19., 11. (740.) sz. Online elérhető: http://www.kisujsag.ro/wp-content/archivum/2008/11-7.html. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
BAJNA György: Élt 56 évet? Önképzőköri irodalomnépszerűsítő törekvések Gyergyószentmiklóson. Gyergyói Szemle,IV. évf., 2018, 157.
Belügyi Közlöny, 1919. márc. 2., 10. sz.; 1940. nov. 24., 52. sz.
Brassói Lapok, XXXIV. évf., 1928. okt. 15., 236. sz.
Budapesti Közlöny, 1940. nov. 21., 265. sz.
Csiby Andor szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet (A–F). Bukarest, 1981. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/csiby-andor/. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Csiby Andor szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. javított, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. Online elérhető: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/c-cs-74E9A/csiby-andor-74FD5/; https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Ellenzék, XLIII. évf., 1922. ápr. 25., 93. sz.; XLIX. évf., 1928. szept. 15., 210. sz.; LXII. évf., 1941. febr. 19., 41. sz.
Erdélyi Lapok, II. évf., 1933. okt. 21., 238. sz.; III. évf., 1934. márc. 15., 50. sz.; VIII. évf., 1939. júl. 4., aug. 29., 31., szept. 2., nov. 29., 141, 188, 190, 192, 265. sz.
GARDA Dezső: Gyergyószentmiklós közélete az első világháború utáni években és az Országos Magyar Párt. Acta Siculica, 2012–2013, Sepsiszentgyörgy, 2013, 395, 396.
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, IV. Budapest, 1942, 926.
Honvédségi Közlöny, LIV. évf., 1942. nov. 11., 46. sz.
Kárpáti Hiradó, XX. évf., 1943. márc. 6., 53. sz.
Keleti Ujság, XI. évf., 1928. szept. 14., 208. sz.; XVII. évf., 1934. dec. 14, 19., 287, 291. sz.; XXII. évf., 1939. jún. 30, aug. 30., 145, 197. sz.
LAUKÓ Albert (közzét.): Az erzsébetvárosi benlakással öszekötött M. Kir. Állami Főgimnázium XIV. értesítője az 1904–1905. tanévről. Erzsébetváros 1905, 125, 126.
MONOKI István: A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt (1919–1940). Budapest, 1941, 69. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
MONOKI István: Magyar Könyvtermelés Romániában (1919–1940). Online elérhető: https://monoki.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Nemzeti Ujság, X. évf., 1928. okt. 17., 236. sz.
Pesti Napló, LXVII. évf., 1916. nov. 18., 319. sz.
Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség Számára – Személyi Ügyek, 1916. máj. 27., júl. 10., 65, 75. sz.
Romániai Magyar Szó, új sorozat, 1998. dec. 4., 2908. sz.
Székely Nép, LVII. évf., 1939. jún. 4., 11., 23, 24. sz.; LIX. évf., 1941. szept. 27., 217. sz.; LX., 1942. dec. 18., 286. sz.
Színház és Társaság, VII. évf., 1923. ápr. 7–14., 14. sz.
TARISZNYÁS Márton: Gyergyó néprajzi megismerésének múltjából. In Korunk Évkönyv 1979. Kolozsvár, 1978, 295, 296.
TARISZNYÁS Márton: Gyergyó történeti néprajza, Bukarest, 1982, 21, 22, 23.
Turistaság és Alpinizmus, XX. évf., 1930. nov. 15., 11. sz.
Városok Lapja, XII. évf., 1917. máj. 26., 20–21. sz.
Internetes források
Csiby Andor szócikk. Csíkszeredai Olvasó Kör, https://sites.google.com/site/olvasokoer/malnasi-ferenc-irodalmi-boelcsoink-hargita-megyeben/boelcsohelyek---eletrajzi-adatokkal. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Csiby Andor szócikk. KUTI Márta: Híres erdélyi magyarok (1000–1990). Erdélyi magyarok a világban, http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/h-res-erd-lyi-magyarok-1000-1990-1. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Csiby Andor szócikk. Székelyföld híres emberei, https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/csiby_andor. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Csiby Andor szócikk. Wikipédia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Csiby_Andor. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Dr. Csiby Andor Általános Iskola, https://ptivadar.ro/hu/csiby-andor/. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
