Csergő Tamás (Gyergyószárhegy, 1888. dec. 28. – Kolozsvár, 1948. ápr. 17.) – szerkesztő, író. Római katolikus, anyja a m. kir. honvédségi nyilvántartás szerint Ferencz Erzsébet.

Középiskoláit 1899–1907 között az Erdélyi R. Kat. Státus Székelyudvarhelyi Főgimnáziumában végezte. Hetedikes és nyolcadikos korában a Baróti Szabó Dávid Önképzőkör aktív tagja. Hetedikes diákként egy „verses munkát”, Nyelvemlékeinkről címmel „értekezést” írt, II. József reformjai dolgozatával pedig díjat nyert. Nyolcadikos korában az önképzőkör lapjában, az Ébredésben egy elbeszélését, az „értekezését” és az „elmélkedő munkáját” is közreadták, Fausztcímű dolgozatával az önképzőkör pályadíját nyerte el. Első irodalmi kísérleteiből a Regnum Marianum kiadásában megjelenő Zászlónk című ifjúsági folyóiratnak küldött. A szerkesztőség 1905-ben „igen gondos dolgozatáért”, 1906-banHallgass az okos szóra című „szorgalmasan és tisztán dolgozott” írásáért dicséretben részesítette.

Érettségi után a kolozsvári egyetemre iratkozott be. Tagja a Szent Imre Egyesület irodalmi osztályának, melyben 1909-ben bírálóbizottsági tag lett. Ugyanebben az évben a Tanárjelöltek Segélyegylete titkárának is megválasztották. 

Tanári pályáját 1911-ben Székelyudvarhelyen kezdte, 1912-ben Kézdivásárhelyen folytatta, innen került Nagykárolyba 1913. szeptember 25-ével, ahol a kegyesrendiek irányítása alatt álló Római Katolikus Főgimnázium szakvizsgás helyettes magyar–latin szakos tanára. Feltehetően az egyetem elvégzése után nyomban eleget tett katonai kötelezettségének, mert tartalékos vadász hadapródként tartották nyilván. A nagy háború kitörésekor frontra került, ahol hadnagyi rendfokozattal harcolt a cs. kir. 11. tábori vadászzászlóaljban. Súlyosan megsebesült Orosz-Lengyelországban, a kraszniki csatában (1914. augusztus 23–25). Többek között Krakkóban és Kolozsváron is ápolták, 1915 júniusával mint rokkantat végleg elbocsájtották.

Tanári állomását szeptember 1-jével foglalta el ismét. A közoktatásügyi miniszter 1916-ban a Gyergyószentmiklósi M. Kir. Állami Főgimnáziumhoz helyezte át, azonban a román betörés miatt ő is elmenekült. A Jászapáti Kir. Kat. Főgimnáziumhoz helyezték ki, ahol ugyancsak magyar–latin szakos tanár. Állását három hónapon át töltötte be1916. október 26-val kezdődően. 1917. január 28-tól a Pro Transsylvania Országos Segítő Bizottság kolozsvári irodájához osztották be szolgálatra. Mielőtt az 1917/18-as tanév megkezdődött volna, Gyergyószentmiklósról Szentesre helyezték, de ő nem fogadta el a kinevezését. Marosvásárhelyen kapott tanári állást, ahol 1917 szeptemberétől egészen 1924 júniusáig a helybeli Leánygimnázium tanára, mikor is a kellő román nyelvtudás hiánya miatt az államosított iskolát ott kellett hagynia.

Újságíró lett, a marosvásárhelyi Székelyföld című napilaphoz „a minden magyar érdeket fanatikusan támogató” dr. Hajdú István (1886–1924) ügyvéd, újság- és folyóirat szerkesztő protezsálta be, 1925 januárjában már belső munkatárs volt. Nem volt újdonság számára az újságírás, már azelőtt is írt újságcikkeket, verseket, novellákat. Marosvásárhely szépírói közé tartozott, a Kemény Zsigmond Társaság tagja volt. 1923-ban ő is részt vett a kolozsvári rendezésű Erdélyi Írói Olimpiász második rendezvényén, ahol a marosvásárhelyi írók, Berde Mária, Tompa László, Szini Lajos, Balogh Endre olvastak fel műveikből. A Vasárnapi Ujság 30. száma külön kiemelte, hogy „meséjét” „kézirat nélkül ízes, rokonszenves magyarsággal” mondta el a hallgatóságnak. Az egyik vezércikke miatt, melyet akkor írt, mikor Marosvásárhely főteréről eltávolították a Petőfi-obeliszket és helyére a román katona szobrát állították, 1923-ban sajtóperbe keveredett a román ajkú polgármesterrel, aki rágalmazás vádjával eljárást indított ellene. Már a szerkesztőségbe kerülése évében, 1924-ben a 200. számtól a lap felelős szerkesztője, ugyanakkor az Ellenzék marosvásárhelyi tudósítója lett. A Kolozsváron megjelenő Vágóhid (Kolozsvári Tükör) újságírója szerint intrikus típus volt, aki kimarta az addigi újságírókat a szerkesztőségből, mikor a lap hanyatlani kezdett, maga mellé vette volt tanár kollégáját, Tódor Jánost adminisztrátornak, de hamarosan vele is kenyeret tört. Nem maradt huzamos ideig a Székelyföld élén, 1925-ben, a 189. számmal a szerkesztést Gyulai Zsigmond (?–?) vette át. 

Kikerülve a szerkesztőségből, 1925. május 25-ével Tüzek címmel irodalmi folyóiratot indított. Programját lapja első számában Uj Taygetost! címmel adta közre. Szándéka az, hogy az „új magyar irodalomért az ifjúság körében kifejtett több éves kitartó munkássága után” a tehetséges fiatal erdélyi írókat lapja köré csoportosítsa, azonban ez nem sikerült, a félhavonkénti kiadással indult folyóirat még ebben az évben a 7. számmal megszűnt.

Cikkeit, verseit, novelláit a kolozsvári Egyetemi Lapok, a gyulafehérvári Közművelődés, az Erdélyi Közgazdaság, a kézdivásárhelyi Székely Hirlap, a nagykárolyi Közérdek, a marosvásárhelyi Zord Idő, Székelyföld, a kolozsvári Pásztortűz, Ellenzék, A Hírnök közölte. Több vidéki lapnak dolgozott, többek között a Petrozsényben Mitterhuber Rezső által kiadott és szerkesztett rövidéletű (1926. dec. 12. – 1927. júl. 15.) Zsilvölgyi Magyarság munkatársa is volt.

1922. június 6-án a Szociális Misszió által Gyergyószentmiklóson, majd július 30-án Marosvásárhelyen a Református Egyházi Dalkör által rendezett Petőfi-ünnepélyeken mondott beszédeit nyomtatásban is kiadta Petőfi. Emlékbeszédcímmel (Marosvásárhely, 1922.). Petőfi Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából 43 erdélyi író és közéleti személyiség közreműködésével megjelent a Petőfi Emléksorok 1823. január 1. (Marosvásárhely, 1923) című emlékalbum, melynek ő volt az összeállítója és szerkesztője. A Szászrégenben 1925. március 14-én rendezett Jókai-ünnepélyen tartott emlékbeszéde Jókai. Emlékbeszéd címmel ugyancsak Marosvásárhelyen jött ki a nyomdából. Aktív részt vállalt 1928-ban a marosvásárhelyi egykori Szent György téri házon elhelyezendő Petelei-emléktábla elhelyezésében, melynek ünnepélyes leleplezésekor emlékbeszédet is tartott. 1929-ben az Ady-szoboralap intézőbizottságának volt a tagja.

Az 1930-as évek és a második világháború alatti munkásságáról nincsenek forrásaink. Annyi ismert, hogy a Magyar Párt nagyváradi tagozata által 1935-ben meghirdetett irodalmi pályázaton részt vett, és „Csaba” jelige alatt beküldött A tündér-királyné szíve című művét a bírálóbizottság az iskolai mesejátékok csoportban dicséretre méltatta. 1943-ban „elháríthatatlan szolgálatképtelensége miatt”, mint tartalékos hadirokkant hadnagyot végleg kivették a m. kir. honvédség nyilvántartóiból. 

Felhasznált irodalom

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Levelek, iratok, adatok. (1876–1948). Sajtó alá rend. és jegyzetekkel ellátta MAROSI Ildikó. Bukarest, 1973, 318, 334, 376.

A Pesti Hirlap lexikona A–Z. Budapest, 1937, 225.

BANGHA Béla S. J. (szerk.): Katolikus lexikon I. Budapest, 1931, 375.

Csergő Tamás szócikk. In BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet (A–F). Bukarest, 1981. Online elérhető https://kriterion.ro/glossary/csergo-tamas/. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Ellenzék, III. évf., 1909. ápr. 2, 28, 29., 73, 93, 94. sz.; XLVI. évf., 1925. jan. 14., febr. 22, 23., máj. 11, 21., 9, 42, 43, 107, 125. sz.,

Erdélyi Szemle, V. évf., 1928. szept. 1., 9. sz.,

G. FEHRENTHEIL Henrik, lovag (közread): A gyergyószentmiklósi M. Kir. Állami Főgimnázium tízedik évi értesítője az 1917–1918. iskolai évről. Gyergyószentmiklós, 1918, 4.

G. FEHRENTHEIL Henrik, lovag (közread): A Gyergyószentmiklósi M. Kir. Állami Főgimnázium tízedik évi értesítője az 1917–1918. iskolai évről. Gyergyószentmiklós, 1918, 4.

GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, IV. Budapest, 1942, 798.

GYURKÓ János (közread): A Jászapáti Kir. Kath. Főgimnázium ötödik értesítője az 1916–17. iskolai évről. Jászapáti, 1917, 13, 14, 22.

MAROSI Ildikó (közzét.): Az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) I–II. Bukarest, 1979, 141, ill. 329, 335.

MONOKI István: A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt (1919–1940). Budapest, 1941, 161, 177. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

OSVÁT Kálmán, dr. (szerk.): Erdélyi lexikon. Nagyvárad, 1928, 55. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/10100/10154/10154.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

SOÓ Gáspár (közread.): Az Erdélyi R. Kath. Status Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának értesítője az 1905–1906. tanév végén. Székelyudvarhely, 1906, 57, 58, 124.

SOÓ Gáspár (közread.): Az Erdélyi R. Kath. Status Székelyudvarhelyi Főgimnáziumának értesítője az 1906–1907. tanév végén. Székelyudvarhely, 1907, 56, 57.

Székely Nép, LXI. évf., 1943. jún. 17., 135. sz.

Vágóhíd, XIII. évf., 1926. szept. 19., 38. sz.

VÁNYI Ferenc, dr. (szerk.): Magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1926, 180.

Vasárnapi Ujság, III. évf., 1923. nov. 25., 30. sz.

VIDÁKOVICZ Dániel (közread): A kegyes tanító-rendiek vezetése alatt álló Nagykárolyi Róm. Kath. Főgimnázium értesítője az 1913–1914-ik iskolai évről. Nagykároly, 1914, 3, 5, 17.

VIDÁKOVICZ Dániel (közread): A kegyes tanító-rendiek vezetése alatt álló Nagykárolyi Róm. Kath. Főgimnázium értesítője az 1914–1915-ik iskolai évről. Nagykároly, 1915, 36, 44.

VIDÁKOVICZ Dániel (közread): A kegyes tanító-rendiek vezetése alatt álló Nagykárolyi Róm. Kath. Főgimnázium értesítője az 1915–1916-ik iskolai évről. Nagykároly, 1916, 19, 21.

VIDÁKOVICZ Dániel (közread): A kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló Nagykárolyi Róm. Kath. Főgimnázium értesítője az 1916–1917-ik iskolai évről. Nagykároly, 1917, 4.

Zászlónk. Ifjúsági Lap, IV. évf. 1905. okt. 15., 2. sz.; V. évf., 1906. febr. 15., 6. sz.

Internetes források

Csergő Tamás szócikk. Csíkszeredai Olvasó Kör, https://sites.google.com/site/olvasokoer/malnasi-ferenc-irodalmi-boelcsoink-hargita-megyeben/boelcsohelyek---eletrajzi-adatokkal. (Letöltve: 2022. nov. 22.)