Bözödi (Jakab) György, (Bözöd, 1913. márc. 9. – Budakeszi, 1989. nov. 25.) – Unitárius. Író, szociográfus, történész, költő. Írói pályafutása kezdetén felvette a Bözödi nevet, a későbbiekben már csak szülőfalujában hívták „Jakab úrnak”. Szülei Jakab Lajos és Berei Judit, akik 6 holdon gazdálkodtak, ebből szűkösen élt meg a hatgyerekes család. György volt a legkisebb. Az egyik fiútestvére 1914 nyarán, a háború kitörésekor 16 évesen kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Ezzel – visszaemlékezése szerint – kezdetét vette a családi fészek felbomlása. Lánytestvérei különböző okok miatt, de sorra mind elhagyták a szülői házat, és a gyermekek közül egyedül maradt otthon.

Élénk észjárásával felhívta magára a tanítója figyelmét. Kitűnő előmenetelű diákként, oktatója közbenjárásával tanulmányait tandíjmentesen tovább tudta folytatni a kolozsvári unitárius kollégiumban. A kollégium magyartanára az irodalom irányába terelte. Ady Endre strófái már középiskolás diákként a versírásra ösztönözték. Tizenhat évesen egy súlyos, halálközeli betegségen esett át, és az amúgy pesszimista fiatal felépülése után tréfás, élcelődő kedvűvé vált, így született meg a később Bözödi-humorként jellemzett stílus. Ennek köszönhetően munkáiban fellelhető a keserűség, a mindenben kételkedő bölcsesség, a játékos-komoly árnyalat. Széleskörű tájékozódására hatással voltak a Tanácsköztársaság idején bécsi emigrációban élő költők forradalmi kiadványai, amelyekhez nővére által jutott hozzá, aki – azt követően, hogy az ellenforradalmi rendszer börtönéből, Márianosztráról szabadult – az említett kiadványokból eljuttatott néhány példányt a testvéréhez. E küldemények kuriózuma, hogy benne találhatóak Ady Endre forradalmi verseinek kéziratos másolatai, amelyeket már diákként olvashatott. 1931-ben leérettségizett, de mivel a felsőfokú továbbtanuláshoz nem volt anyagi támogatása, két évig nyomdászinasként dolgozott a kolozsvári Lyceum-nyomdában. 1932-ben 19 évesen közölte első verseit és novelláit a Keleti Újságban. Egy bulvárlap folytatásos regényét szedte, amikor elhatározta, hogy ő annál jobbat tud írni. Néhány nappal később megjelent a Keleti Újság tárcarovatában az első nagyobb írása, az Én csak hallgattam (1932) című elbeszélése. Írása teljes mértékben megváltoztatta további életét. 1933-ban, csak azért, hogy megértse szülőfaluja szombatistáinak hitvilágát, beiratkozott a teológiára, ezt követően ugyanabban a tanévben átiratkozott a jog és bölcsészet karra, ahol magyar irodalomból és történelemből szerzett doktori fokozatot. 1935-től 1957-ig Kolozsváron élt.

Egy általa adott interjúban kiemelte, hogy már gyermekkorában úgy tanulta, hallotta, hogy egykor minden székely egyformán nemes és szabad volt. Kutatásait is ez motiválta, visszanyúlt a történelemben egészen Mátyás király uralkodásáig. Kötelességének érezte feltárni közösségének reális, valóságos arcát. Célul tűzte ki, hogy megtisztítja a székelység történelmét annak mítoszaitól. Ezért a korábban elfogadott történelemfelfogás és szemléletmód helyett folyamatosan kutatta a múlt és korának adatait. Bözödi saját bevallásából tudjuk, hogy példaértékűnek tekintette Bölöni Farkas Sándor és Orbán Balázs munkásságát, valamint Balázs Ferenc „vidékfejlesztő kísérlete a hagyomány erejével” motiválta egy kisebb tájegység életének bemutatását. Az Ellenzék megbízásából a két világháború között hosszabb riportíró körútra indult a szülőföldjére. Mintegy ötven települést keresett fel, ahol tisztviselők, papok és tanítók létproblémáit dokumentálta. Ebből született meg a Romlás című regénye. Ragaszkodva falujához és érdeklődve a folklór iránt is, lejegyezte az egyik utolsó bözödi népi mesemondónak, Bágyi János pásztornak a történeteit, akitől kétkötetnyi székely népmesét gyűjtött össze és jelentetett meg könyv formájában. Négy évig járta a falvakat hol gyalog, hol szekéren. Egyik nyáron kerékpárral járta be a Kis- és Nagy-Küküllő, illetve a Nyikó menti falvakat, Csíkot, Udvarhelyt és Háromszéket, s az általa összeállított kérdőív alapján vette számításba a vidékek gazdasági, demográfiai, kulturális helyzetét. Egyetemi tanulmányait hasznosítva későbbi kutatásai során mindig figyelembe vette a történeti, jogi, néprajzi szempontokat, írásait a tárgyilagosság jellemezte, úgy, hogy közben a „szépíró színes, közvetlen stílusában egy vidék társadalmi életének széles tablóját” festette meg.

Az 1930-as évek romániai magyar népéletének hiteles ábrázolásával hívja fel magára a figyelmet. Kortársaival ellentétben a székelység idillikus, misztikus varázsa helyett a valósághoz hű székely paraszti élet bemutatására törekedett. A népélet realista ábrázolásaként megjelent a Kicsi hajó elbeszélése, amely az amerikai kivándorlással foglalkozik. Ez az írása a tankönyvekben is helyett kapott. Gyűjtőmunkája legnagyobb összefoglaló, falukutató szociográfiai tanulmánya a Székely bánja, amely 1938-ban jelent meg Kolozsváron. Adatgyűjtő munkájával felkeltette a csendőrség figyelmét, több alkalommal ellenőrizték jegyzeteit, olykor őrizetbe is vették. Verseskötete majd csak 65 éves korában, 1979-ben jelent meg Nap és árnyékok címmel.

1931–1933-ban nyomdászinasként rendszeresen látogatta a nyomdász szakszervezet klubját, könyvtárát, itt kapott ízelítőt a munkásmozgalom életéből. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak. 1939-ben Baumgarten-díjban részesült Székely bánja című szociográfiai munkájáért. A német megszállás idején részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban.

1934–1935 között cikkei jelentek meg a marosvásárhelyi Tűz című hetilapban. 1935-ben a kolozsvári Hitel főmunkatársa, bedolgozott az Ellenzékhez. A második világháborúig írásai jelentek meg a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, a Korunk hasábjain. Megfordult szerkesztőként a Hitel, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon és a Korunk lapoknál. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1941-ben a Kelet Népét szerkesztő Móricz Zsigmond Miért szegény Erdély? címmel ankétot indít, és annak megszervezésére a reálpolitikában járatos Balogh Edgárt és Bözödit kérte fel. Bözödi alig tudta mérsékelni a témával kapcsolatosan felhalmozódott tapasztalatait. Móricz Zsigmond székelyföldi munka- és útitársaként együtt járta be vele a Székelyföldet. (Emlékeit 1979-ben a Móricz Zsigmond közöttünk c. antológiában közölte). Alapítója, felelős kiadója és szerkesztője a negyedévente megjelenő Termés című kolozsvári folyóiratnak (1942–1944). Nevét megtaláljuk a marosvásárhelyi Székely Szó szerkesztőjeként 1944. június 29-től egészen 1945. áprilisáig. Visszaemlékezése szerint azonban ő abban az időszakban katonaként teljesített szolgálatot Maroshévízen. A városba visszatértekor értesült a kinevezéséről, amely ellen tiltakozott. Molter Károly a megbízatást azzal magyarázta, „hogy a vásárhelyi értelmiséggel megbeszélték ezt a kérdést előzőleg –, és tekintettel a hadihelyzetre, jobbnak látták, ha az én [Bözödi György – L. D. megjegyzése] nevemet teszik a lapra, mint közismert demokratáét, illetve baloldaliét, mert így a bevonulás esetén is biztosítva látják a lap további megjelenhetését. (…) Én [Bözödi György] azonban tovább tiltakoztam a teljesen önkényes eljárás ellen.” A második világháború után félreállították az újságírástól.

A háború után a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselője, román népmesék és kortárs szerzők műveit fordította magyarra. A műfordítások mellett történelmi témakörben publikált. 1944 őszén a kolozsvári 1848–1849-es Történelmi Ereklye Múzeum kinevezett őreként megbízták az intézet újjászervezésével és annak a nyilvánosság előtt elfogadhatvá tételével. Ebben az időszakban ismerkedett meg temérdek ’48-as kordokumentummal. Kutatómunkája során vizsgálta a székely népi elégedetlenségek okait, így az 1562-es székely lázadástól egészen az 1848–1849-es események társadalmi vonatkozásáig kiterjedt érdeklődése. A magyar szabadságharc és forradalom árnyékában, a Tűzpróba c. regényes korrajzában, feldolgozta Gábor Áron és társainak életét. Gábor Áron személyével több alkalommal foglalkozott. Nézetei és írásai miatt megbízatása rövid ideig tartott, elbocsájtották. Ismerőseinek köszönhetően az 1950-es években néhány évig szövetkezeti könyvelő, majd egy büntetőszázadhoz beosztva a Duna-delta építkezésén találjuk. Több alkalommal házkutatást tartottak otthonában, letartóztatták, bebörtönözték, megalázó gyanúsítgatások, rágalmakkal vádolták, amelyek megpecsételték későbbi szellemi munkáit. Meghurcoltatásának következményeit Sütő András úgy foglalta össze, hogy Bözödiben „az életmű torzóban maradt, alkotókedve és lehetősége darabokra törött. Minden, amit a börtönévek után írt, alkotott, levéltárakban kutatott, csak keserves kísérlet volt, hogy visszataláljon hajdani önmagához, hogy tudós álmait, regényírói terveit megvalósítsa.”

1957-től nyugdíjazásáig (1975) a marosvásárhelyi akadémia kutatója, később főkutatója. Nyugdíjas, amikor részt vett az Akadémia kiadásában megjelent Revoluţia de la 1848–1849 din Transilvania c. sorozat (I. 1977., II. 1979) megjelentetésében.

Bözödön róla nevezték el az iskolát. Szülőfalujában emlékház áll a tiszteletére, amelyet a bözödi Unitárius Egyház tart fenn. Kézirathagyatéka megtalálható Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattárában, ahol hatalmas mennyiségű jegyzetanyaga maradt feldolgozatlanul. Budakeszin hunyt el, de kívánságára szülőfalujában temették el.

Fontosabb művei

Székely emberek, zsidó istenek. Jegyzetek a székely szombatosokról. Kolozsvár, 1935. Új erdélyi antológia. Abafáy Gusztáv, Bözödi György, stb. írásai. Kolozsvár, 1937. Székely bánjai. Kolozsvár, 1938 és Budapest, 1939.

Romlás I–II. Budapest, 1940.

Nyugtalan pásztorok. Budapest, 1942. Újrakiadva Izsák József bevezetőjével: Bukarest, 1968.

A tréfás farkas. Bágyi János meséi. Gy. Szabó Béla rajzaival. Budapest, 1942, 1943.

Székelyek. A nép élettörténete. Vázlat. Budapest, 1943.

Repedt csupor. Budapest, 1944.

Erdély szabadságharca. 1848–49 a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében. Kolozsvár, 1945.

Rebi néni feltámadása. Kolozsvár, 1945.

Eladó temető. Sepsiszentgyörgy, 1945.

Szegény ember okos leánya. Budapest, 1957.

Román népmesék. Bukarest, 1958.

Hazafelé. Marosvásárhely, 1958.

Az eszös gyermök. Bágyi János meséi Gy. Szabó Béla és Ferenczy Júlia rajzaival. Budapest, 1958.

Nap és árnyék. Bukarest, 1979.

Halott-világítás. Bukarest, 1990.

A Nap s a Hold keresése. Bözödi népmesék. Mesék, mondák, történetek. Budapest, 1993.

Földre írt történelem. Válogatott írások. Csíkszereda, 1998.

Székely századok. Történelmi tanulmányok. Csíkszereda, 2002.

Műfordításai

GALAN, V. Em.: Baragán. I–II. kötet, Bukarest, 1956, 1961.

STANCU, Zaharia: Vérebek. Bukarest, 1957

REBREANU, Liviu: Akasztottak erdeje. Marosvásárhely, 1957.

PETRESCU, Cezar: Főváros. Bukarest, 1963.

Felhasznált irodalom

Bözödi György szócikk. In BALOGH Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet, A–F. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 279–282. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/bozodi-gyorgy/. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

Bözödi György szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon, 1000–1990. Javított, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 127–128. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

FARAGÓ József: Egyike a legkiválóbbaknak. Helikon, 1996. 7. sz., 16–17.

GÁLFALVI György: Bözödi György galibái. Látó, 1990. 2. sz. 127–133. 

HERMANN Péter: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Negyedik átdolgozott és bővített kiadás. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981, 96.

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Teleki László Alapítvány Könyvtára, Budapest, 1996, 166, 174. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

LIGETI Ernő: Súly alatt a pálma. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004, 264, 281–285. Online elérhető: https://adatbank.ro/cedula.php?kod=866. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

MONOKI István: Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. kötet: könyvek és egyéb nyomtatványok. Budapest, 1997, 92, 461. Online elérhető: https://monoki.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 22.)

NAGY Pál: Mi minden megtörténhetett. Töredékek a Bözödi-hagyatékból. Látó, 1992. 4. sz., 66–79.

NAGY Pál: A székely falu regénye. Népújság, 2005. július 30., 176.sz., 4. 

ORTUTAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon A–E. Akadémiai Kiadó Budapest, 1977, 375–376.

RÉVAY József – KŐHALMI Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon. Budapest, 1947, 79.

SŐTÉR István (főszerk.): A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. VI. Kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966, 962.

Internetes források

BOGDÁNDI Zsolt: Bözödi György kézirathagyatéka. Online elérhető: https://adatbank.ro/cedula.php?kod=356. (Letöltve: 2021. jún. 9.)

Audiovizuális dokumentumok