Keresztes István, dr. (Lécfalva, 1887. dec. 24. – Sepsiszentgyörgy, 1936. aug. 13.)
Erdély meghatározó személyisége leírás
Keresztes István, dr., lécfalvi primor (Lécfalva, 1887. dec. 24. – Sepsiszentgyörgy, 1936. aug. 13.) – jogász, lapszerkesztő, költő. Írói álneve Lékei Endre. Református vallású. Apja, lécfalvi primor Keresztes Ede (1851–1921) földbirtokos, körjegyző, a Háromszékmegyei Jegyző-egyesület elnöke, a Kézdi Református Egyházmegye főgondnoka. Apja első felesége dálnoki Miklós Berta (1853–1882), a második dálnoki Kováts Eleonora (1856–1934). Az elsőtől öt (Tivadar, I. Irma, Emma, Zsigmond, Ede), a másodiktól hét gyermek (János, István, Emília, Károly, Géza, II. Irma és Lajos) született. Első házasságából született fia, Ede (1879–1967) Marosludason ügyvéd, vármegyei ügyész, Trianon után Budapesten a pasaréti gyülekezet alapító és templomépítő főgondnoka. Emlékére 2015-ben szülőfalujában, a templom cintermében kopjafát állítottak. Második házasságából született fiai közül Keresztes Károly (1891–1944) ügyvéd, lapszerkesztő, zeneszerző, Sepsiszentgyörgy közéleti személyisége volt. Keresztes Géza (1893–1930) szintén jogot végzett, részt vett az első világháborúban, többször is kitüntették, mint tartalékos főhadnagy tette le a fegyvert, évek múltán, feltehetően a háborúban szerzett betegségébe vagy sebesülésébe halt bele. Keresztes Lajos (szül. 1898. aug. 8.) mint önkéntes szakaszvezető vett részt az első világháborúban, majd a Székely Hadosztály harcaiban.
Elemibe feltehetően a szülőfalujában járt. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégiumban kezdte 1898-ban, de még elsős gimnazistaként 1899. február másodikával kilépett. A kézdivásárhelyi főgimnáziumba az 1901/02-es tanévtől került, mint harmadikos gimnáziumi magán-, majd a következő évtől rendes tanuló. Itt érettségizett 1906-ban. Nyolcadikos gimnazistaként iskolája Zágoni Mikes Kelemen Önképzőkörének tagja és a Székely Ifjúság című „önképzőköri írott közlöny” egyik főszerkesztője. A jogot Kolozsváron végezte, 1913-ban ügyvédi vizsgát tett és a jogtudományok doktorává avatták. 1914-től Háromszék vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként a vármegye alispánja mellett szolgált, majd Nagyborosnyón volt ügyvéd. A világháború kitörése után 1915-ben bevonult, mint hadbíró főhadnagy különböző harctereken szolgált. Hazakerülése után ügyvéd, a Sepsi Református Egyházmegye ügyésze, a Református Férfiszövetség tagja. Egy ideig a Magyar Párt Háromszék megyei választmányának titkára, mely tisztségéről 1925 októbere közepén lemondott. 1929 októberében a Jókai-nyomda Rt. Felügyelőbizottságának választott jegyzője lett.
A sepsiszentgyörgyi Jókai-nyomda Rt. tulajdonában lévő Székely Nép szerkesztését öccsétől, dr. Keresztes Károlytól június 22-vel vette át. A lap felelős szerkesztője maradt 1933. január 22-ig. Vezércikkek, beszámolók, híradások írója, de mint utóbb kiderült, „a saját neve alatt, hol saját maga, hol megbízottjai útján szerkesztette” az újságot. A neve alatt szerkesztett lapba álnéven leginkább verseket írt (pl. 1923-ban 7, 1924-ben 12, 1925-ben 6 versét adta közre). Szerkesztőként szerény javadalmazásban részesült, de „mellékes jövedelméül szolgált” – a nyomda tulajdonosai szerint minden megegyezés nélkül – az ügyvédi foglalkozásából kifolyó hirdetéseinek és a testvérével fenntartott ügyvédi irodájuk nyomtatványszükségleteinek ingyenes ellátása, melyek nyomdai költségei összességében a világválság közepére mintegy 30 000 lejre emelkedtek. Mivel a nyomdahasználatért nem akart fizetni, azt egyfajta szerkesztésért járó kompenzációnak állította be, a tulajdonos Jókay-nyomda Rt.-vel „családi képviselője”, öccse, dr. Keresztes Károly útján perelni kezdett. „A száraz anyagiak” miatt 1933 januárjában a részvénytársaság menesztette a Székely Nép éléről.
Rá három évre, élete 49. évében hunyt el Sepsiszentgyörgyön. A Székely Nép híradása szerint tragikus körülmények között halt meg. Nyughelye a család lécfalvi sírkertjében van.
Felhasznált irodalom
Az Erdélyi római Katholikus Státus Kézdivásárhely Főgimnáziumának értesítője, az 1906–907. tanévről. Közl. az igazgatóság. Kézdivásárhely, 1907, 131, 132, 178, 180.
Délkelet, II. évf., 1930. jún. 29., júl. 20., 26, 29. sz.
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. XVII. kötet. Budapest, 1995, 210.
HASSÁK Vidor (közzét.): Az Erd. Róm. Kath. Status fenhatósága s a magyar conv. minorita tanitó-rendiek vezetése alatt álló kézdivásárhely-kantai rom. kath. hétosztályú gymnasium értesítője az 1901–902-ik tanévről. Kézdivásárhely, 1901, 99.
K[ISGYÖR]GY Z[oltán]: Mementó. Háromszék, 1993. aug. 13., 939. sz.
K[ISGYÖR]GY Z[oltán]: Mementó. Háromszék, 1993. szept. 30., 973. sz.
OSVÁT Kálmán (szerk.): Erdélyi Lexikon. Nagyvárad,. 1928, 172.
PAP Lajos (szerk.): A sepsiszent-györgyi államilag segélyezett Evang. Reform. Székely Mikó-Kollegium értesítője az 1898–99. iskolai évről. Sepsiszentgyörgy, 1899, 84.
RUGONFALVI KISS István (szerk.): A nemes székely nemzet képe. III. kötet. Debrecen, 1939, 35.
Székely Nép, XXXIX. évf., 1921. okt. 19., 84. sz.; XL. évf., 1922. jún. 22., 49. sz.; XLIII. évf. 1925. okt. 15., 82. sz.; XLVII. évf., 1929. nov. 3., 85. sz.; XLVIII. évf., 1930. jún. 26., júl. 20., 50, 57. sz.; LI. évf., 1933. jan. 22., 4. sz.; LIV. évf., 1936. aug. 16., 34. sz.; LV. évf., 1937. okt. 31., nov. 27., 44, 48. sz.
VÁRADY Aladár – BEREY Géza (szerk.): Erdélyi Monografia. Szatmár, 1935, 230.
Internetes források
léczfalvi Keresztes család. Családtörténet, http://keresztes-csalad.hu/index_elemei/ Page531.htm. (Letöltve: 2022. dec. 15.)
Válogatott irodalom