Élthes Gyula, dr. (Csíkszereda, 1885. febr. 4. Budapest, 1957.)
Erdély meghatározó személyisége leírás
Élthes Gyula, dr., tusnádi, csíktusnádi, Tusnádi-Élthes (1885. febr. 4. Csíkszereda – 1957. Budapest) – szerkesztő, jogtudományi szakíró, a jog- és államtudományok doktora, vármegyei árvaszéki elnök, címzetes miniszteri tanácsos, címzetes nyilvános rendkívüli egyetemi tanár. Római katolikus, „törzsökös csíki primori családból származott”. Apja, tusnádi Élthes Jakab járásbíró, 1897-től Csíkszereda polgármestere, mely tisztséget 1901. október 21-én bekövetkezett haláláig betöltötte. Anyja, vajkai és kereszti Molnár Irma (1853–1935) Heves megyei születésű, a csíkszeredai leányiskola tanárnője, Másodvirágzás termékei (1924) és Hulló falevelek (1925) című verseket, karcolatokat tartalmazó kötetek szerzője. Testvérei közül Élthes Viktor és Zoltán (mh. 1933-ban Budapesten) neve ismert. Utóbbi jogot végzett, ügyvéd lett, majd Pest megye tiszti, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye tiszteletbeli, a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására alakult szövetkezet ügyésze volt. Felesége, máréfalvi és derzsi Pap Domokos és csíkszentdomokosi Sándor Anna lánya, Pap Margit 1966-ban hunyt el Budapesten.
Középiskoláit a Csíksomlyói Róm. Kat. Főgimnáziumban végezte. Hetedikes gimnazista korában az Önképzőkör pénztárnoka. Nyolcadikosként, mint az önképzőkör titkára Az ember tragoediája vallás-erkölcsi szempontból címmel dolgozatot írt, az egyik szabadelőadáson pedig „Széchenyi működését ismertette alapos készültséggel”. Az érettségi után jogi tanulmányokat végzett Kolozsváron.
Pályáját 1906-ban szülővárosában kezdte mint ügyvédjelölt, s még ebben az évben Csík vármegye szolgálatába lépett, 1908-ban közigazgatási joggyakornok, tiszteletbeli szolgabíró, 1909-ben a Felcsíki járás szolgabírája, 1910-ben vármegyei II. aljegyző, 1913-ban árvaszéki ülnök, aki 1915–18 között a főispáni titkári teendőket is ellátta. Egyik tagja Csík vármegye részéről annak az 500 tagú küldöttségnek, amely 1915. szeptember 2-án gr. Tisza István miniszterelnök vezetése alatt a magyar nemzet hódolatát és ragaszkodását fejezte ki I. Ferenc József iránt. Azok között volt, akik fogadták Károly trónörököst, aki 1916. október 28-án Csíkszeredába is ellátogatott, majd december 30-án, a király koronázásakor tagja Csík vármegye képviseletének, mely alkalommal ő vihette az ünnepségen „Csíkvármegye Szűz Máriás kék selyem zászlaját”. 1918. január 21-én megválasztották a vármegye árvaszéki elnökének.
A román impérium első éveiben a csíki székelység politikai és társadalmi élete megszervezésében vállalt szerepet. Az új államhatalommal szemben „a passzív rezisztencia élharcosa”. Félve, hogy az új államhatalom kezébe kaparint mindent, esetleg átjátssza az ingatlanokat a helybeli és a környék román közösségeinek, kezdeményezésére vásárolta meg a Csíkszeredai Kaszinó a székházát, amely addig a Csíkszeredai Takarékpénztár tulajdona volt. Vezetése alatt a kaszinói élet felvirágzott, három év alatt törleszteni sikerült a vételárat is. A közgyűlés érdemei elismeréseként örökös tiszteletbeli tagjának választotta.
1922 márciusában feleségével az anyaországba repatriált. A Belügyminisztérium büntető (kihágási) osztályához osztották be, ahol, mint nyugalmazott árvaszéki elnök még 1943-ban is szolgált. A törvényjavaslatok és a rendeletek megszerkesztésénél, az elvi jelentőségű határozatok meghozatalánál, valamint az egységes bírói gyakorlat kialakításában szerzett érdemeket. Rövid időn belül ő lett a Kihágási Tanács büntetőbírója. Az akkori magyar kihágási jogban végzett úttörő munkásságáért – mint a magyar kihágási jogtudomány megteremtője –miniszterelnöki előterjesztésre Horthy Miklós 1933-ban kormánytanácsosi, majd 1941. szeptember 21-én közel két évtizedes munkálkodása elismeréseként miniszteri tanácsosi címet adományozott neki. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán 1933. április 6-án az anyagi és alaki kihágási jog első egyetemi magántanárává habilitálták. A jogi szakirodalom terén és az egyetemi oktatásban végzett eredményes munkájának elismeréséül az egyetem Jog- és Államtudományi Kara az 1941. november 26-án tartott II. rendes ülésén egyetemi nyilvános rendkívüli tanári cím elnyerésére javasolta, melyet 1942. június 1-jével meg is kapott.
Budapesti lakosként jelen volt az anyaországban élő székelység politikai és társadalmi megmozdulásaiban. Hargitaváralja Jelképes Székely Közösség központi vezérkarának tagja és támogatója, részt vállalt a Budapesten létesítendő Székely Ház alapításában is. A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének (SZEFHE) csíki csoportja szenioravató vacsoráján, 1933 novemberében A székely nemesség igazolása címmel tartott előadást. A Hargitaváralja Jelképes Székely Közösség megbízásából könyvet írt Márton Ferenc székely festőművész életéről és munkásságáról, mely Márton Ferenc élete és művei címmel, a festő halálának évében, 1940-ben Budapesten jelent meg. A művészt, aki iskolatársa és barátja volt, mecénásként is támogatta, a kötetben a művész rajzai között Élthes Gyula portréja megtalálható.
A világháború után továbbra is a Belügyminisztériumban maradt. Amikor állami jóváhagyással 1947-ben Bonyhádon megalakult a Székely Múzeum, állományának gyarapításához szak- és közkönyvtári könyvsorozatok adományozásával járult hozzá. Állásából 1949-ben távolították el, 1951-ben Jászkisérre telepítették ki. Folyamatosan fellebbezett, de csak 1953 tavaszán törölték el a kitelepítési határozatot. Visszatérhetett Budapestre, azonban lakását már nem kapta vissza, 1957-ben bekövetkezett haláláig albérletekben lakott. Kívánságát teljesítve, hamvait hazahozták és Újtusnádon temették el.
Újságírással az egyetem elvégzésétől kezdve foglalkozott, 1906-tól a Csíki Lapok belső munkatársa, 1908 szeptembere közepétől főmunkatársa, 1909. február 10-i számától társszerkesztője, ugyanez év novemberétől egészen a román betörésig, majd a lap újraindításától, 1917. február 28-ától 1918. március 20-áig, mikor is „elháríthatatlan okok miatt” kénytelen volt a lapjától megválni, felelős szerkesztője volt. A szerkesztést 1919 januárjától vállalta el újból, és felelős szerkesztőként 1922 februárjáig maradt a lap élén. Dr. Endes Miklós szerint 15 éven át az újság szellemi irányítója, szerkesztője, a rovatok összeállítója volt. Annak ellenére, hogy volt időszak, amikor Csíkszeredában hosszabb-rövidebb ideig három lap is megjelent, az általa szerkesztett Csíki Lapok a vármegye legelső lapjának számított, sőt jó ideig Udvarhely megyének is egyedüli sajtóorgánuma volt. Az 1918–1922-es években, az Országos Magyar Párt megalakulása előtt, mint közéleti személyiség és a Csíki Lapok szerkesztője felvállalta a csíki székelység védelmét, egy táborban tartását, küzdelmének irányítását, „szakadatlan sérelmeik sajtó útján való előtárását”. Ezért a román hatóságok többször zaklatták, repatriálása előtt a sziguranca még felségsértéssel is megvádolta.
Leginkább szerkesztett, cikkeket írt. Terjedelmesebb munkája A Csiki Lapok története. Adatok a lap alapításához és történetéhez, melyet leginkább a budapesti Nemzeti Múzeumban végzett kutatások és saját újságkollekciója alapján írt meg, és az általa összeállított „gazdag jubiláris” számban (Csiki Lapok, XXV. évf., 52. sz., 1912. dec. 25.) jelentetett meg. Magyarországra telepedése után jogalkotással, jogtudományi munkák írásával foglalkozott. Több száz jogi szakcikket és jogi tanulmányt írt. Belső munkatársa volt a Budapesten megjelenő Rendnek, 1927–1932 között pedig felelős szerkesztője a Rendőrnek. Az anyagi és alaki kihágási jogot a Rendőri Büntetőjog Tára I–IV. köteteiben dolgozta fel. A magyar büntetőjog gyakorlati kézikönyve a magyar királyi csendőrség számára III. kötetét, Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról (1879: XL. T.-C) és kihágásokat megállapító kapcsolatos törvények és rendeletek (Budapest, 1941) címmel Pinczés Zoltánnal, m. kir. csendőr ezredessel, a csendőrtiszti iskola tanárával és Miskolczy Ágost kir. koronaügyész-helyettessel szerkesztette és állította össze.
Fontosabb munkái
A kihágások kézikönyve – A M. Kir. csendőrség számára. Budapest, 1928, a második átdolgozott, bővített kiadás, Budapest, 1931.
A rendőri büntető eljárás és elvi jelentőségű határozatok. Budapest, 1929, 3. kiadása, mint a Rendőri Büntetőjog Tára 3. kötete, Budapest, 1942.
Közlekedési kihágások.Budapest, 1929.
Javaslatok az anyagi és alaki kihágási jog … egyszerűsítésére. Budapest, 1930.
A kihágások és felsőbírósági határozatok I–II. Stádium, Budapest, 1931, 2. kiadása, mint a Rendőri Büntetőjog Tára 2. és 7. kötete, Budapest, 1941.
A rendőri büntető ügyviteli és pénzkezelési szabályok. Összeállította és magyarázattal ellátta. Budapest, 1934., 2. kiadása, mint a Rendőri Büntetőjog Tára 8. kötete, Budapest, 1941.
A rendőri és jövedéki büntetőjog – Az ezeréves magyar kihágási jog jogtörténete ás mai állapota. Budapest, 1935.
Ipar – Kereskedelem I–II. Budapest, é. n., 2. kiadása, mint a Rendőri Büntetőjog Tára 9/10. kötete, Budapest, 1941.;
A kihágások és felsőbírósági határozatok. Földművelésügy. Rendőri Büntetőjog Tára 3. kötete, Budapest, 1941.
Rendészet – Közbiztonság Kbtk. Budapest, é. n.
A rendőri büntetőbíráskodás a községi elöljáróság előtt. Budapest, é. n.
A kihágások és felsőbírósági határozatok I-II. Közlekedés, közbiztonság, igazgatási-rendészet és közegészségügy. Budapest, é. n.
A vadászati, a fegyvertartási és a halászati jog … a rendőri büntetőeljárásban. Újonnan összeállította, kiadta, Budapest, 1948.
Felhasznált irodalom
A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja fennállásának 308. tanévében az MCMXLII–MCMXLIII. tanévre. Budapest, 1943, 36.
Belügyi Közlöny, 1941. okt. 5., 44. sz.
Csíki Lapok, XX. évf., 43. sz. 1908. okt. 21.; XXV. évf., 52. sz., 1912. dec. 25.; LIV. évf., 25. sz. 1942. jún. 21.
ENDES Miklós, dr.: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. 1938, 391, 419, 421, 457, 458, 475, 484. Online elérhető: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2374.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, VII. Budapest, 1990, 290.
Magyarság, XIV. évf., 87, 90, 269. sz., 1933. ápr. 19, 22, nov. 26.
PÁL Gábor (közzét.): A csíksomlyói Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1900–901. tanévről. Csíkszereda, 1901, 84, 117.
PÁL Gábor (közzét.): A csíksomlyói Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1901–902. tanévről. Csíkszereda, 1901, 152, 153, 175, 185.
Új Magyarság, IX. évf., 135. sz., 1942. jún. 17.
Újság, XII. évf., 109. sz, 1936. máj. 12.
V. KÁPOLNÁS Mária: Székely Múzeumok hányattatásai. Limes, 1996. 3. sz., 135.
Internetes források
Élthes Gyula szócikk. Hargita megyei személyiségek adatbázisa. https://szemelyisegek.konyvtar.hargitamegye.ro/hu/d/101/span-classunderelthes-gyulaspan. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Élthes Gyula szócikk. Székelyföld híres emberei. https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/elthes_gyula. (Letöltve: 2022. nov. 22.)
Válogatott irodalom