KĂśzzĂŠtĂŠtel: 2022-11-28
Szerző: LŐRINCZI Dénes
KetegĂłria: SajtĂł

ErdĂŠly meghatĂĄrozĂł szemĂŠlyisĂŠge leĂ­rĂĄs

Magyari Lajos (Székelyudvarhely, 1942. okt. 26. – Sepsiszentgyörgy, 2015. jún. 3.) – költő, mĹąfordító, a második Forrás-nemzedék költője, újságíró, szerkesztő. Álneve: Vargyasi Miklós. Római katolikus vallású. Apja, Magyari István a cipészmesterséget tanulta ki, 1944 előtt félhektárnyi földdel bírt, munkás Botfaluban, útmester Bágy és Homoródszentmárton területén, 1944 után raktárnok, később cipész, majd ugyanannál a székelyudvarhelyi szövetkezetnél kapusként dolgozott. Fia vallomása szerint „Felső-Nyikó menti vándormunkás, aki Bărăgantól Szolyva-Visóig végigdolgozta az országot”. Anyja, Magyari Anna munkásnő. Hat testvére volt, két fiú (István, József) és négy lány (Ilona, Anna, Eszter, Teréz). Felesége, Major Erzsébet építészmérnök, a sepsiszentgyörgyi Építészeti Ipariskolában (2-es számú Ipari Líceum) tanított. Gyermekeik: Zselyke, Csengele és Zoltán.

 

Középiskolai tanulmányait 1956-tól a székelyudvarhelyi Dr. Groza Péter Líceumban (1990 után Tamási Áron Gimnázium) végezte. Az érettségi után, 1960-ban a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filológia szakára felvételizett. Egyetemi évei alatt tagja volt a Gaál Gábor Körnek, amelynek akkori elnöke Molnos Lajos költő, publicista volt. Tevékenységükről rendszeresen beszámolt az Utunk, tagjai írásait közölték az országos lapok, akik egymás után megjelenő köteteik révén a második Forrás-nemzedékként váltak ismertté. Valójában ekkor állt össze nagyrészt a köri tagok verseiből a Lászlóffy Aladár költő, mĹąfordító szerkesztette Vitorla-ének címĹą antológia anyaga. Magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelét 1966-ban szerezte meg. A kötelező katonai szolgálatát ez év júliusától Bukarestben a Tartalékos Tiszti Iskolában teljesítette, ahonnan törzsőrmesterként (sergent-major) szerelt le (utólag alhadnagyi rendfokozatot kapott).

 

1967 márciusával tanári kihelyezést nyert a Maros megyei Héjjasfalva általános iskolájába. Dali Sándor újságalapítással megbízott főszerkesztő, mivel egyetemista korától versekkel, irodalmi alkotásokkal jelentkezett, az 1968 márciusától Sepsiszentgyörgyön induló Megyei Tükör szerkesztői gárdájába hívta. 1974-ig szerkesztőségi titkár, 1976-ig rovatvezető. Munkaköréből kifolyólag 1969-től párttag lett. Nem lehetett meggyőződéses tagja a Román Kommunista Pártnak, hiszen kifakadásáért, „nacionalista-sovén megnyilvánulása” miatt a rend őrei megfenyítették. A költő és szerkesztőtárs Czegő Zoltán szavaival „a kommunista ántivilágban (…) hunyorított a diktatúrára. Ezt úgy vehetjük, mint székely kender szőttes alsóban a trikolór gatyamadzagot”, akinek lelkében, „amikor az egykori, törvényen kívüli kommunista Lázár Mihály föltételezett hitvallását idézi, ismét az erdélyi rabság, a magyarság jelenik meg”. Miután 1975-ben a megyei pártbizottság „javaslatára” elvégezte a Č˜tefan Gheorghiu Akadémián a posztgraduális hírlapírói tanfolyamot, a Megyei Tükör helyettes főszerkesztője lett. Ő szerkesztette a Bálványos címĹą alkalmi újságot, melyet a Bálványosi Népdal és Néptánc Fesztivál alkalmából jelentettek meg 1971-ben. Ugyancsak alkalmi lap volt a felsőbb utasításra általa szerkesztett Aratás. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségének röplapja 1977-ből.

 

Az 1989-es fordulat után a Megyei Tükör helyett indított Háromszék napilap főszerkesztője. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben 1992 októbere végétől, az 1992–1996 közötti ciklus idejére Kovászna megyei szenátor és tanügyi bizottsági titkár lett, de továbbra is a Háromszék főmunkatársa maradt. 1993. március 31-ig naponta írta vezércikkeit, amelyekből nemcsak a korabeli események rekonstruálhatók, de nyomon követhető a magyar kisebbség akkori sorsa, és összeállítható jelképes enciklopédiája is. Szókimondó vezércikkeivel országosan is elismerést váltott ki. Különös expresszivitással szólaltatta meg a nemzetiségi lét időszerĹą gondjait és egyetemes összefüggéseit. Patrióta volt, jogot védett, de egyetlen nép méltóságát sem sértette. Szót emelt a magyar kisebbséget sújtó, meg-megismétlődő támadások, a nemzetiségi jogok egyre leplezetlenebb és agresszívebb megnyirbálása ellen, védelmezte a „sajátosság méltóságát”, a magyar nemzetiség legnemesebb, legtisztább egyéni és közösségi értékeit és kezdeményezéseit.

 

Néhány év megszakítás után 2000-ben tért vissza az újságíráshoz. Fél évtizeden át főmunkatársként szerkesztette a Székely Hírmondó egyik rovatát, melyben mondhatni naponta jelentkezett. Súlyos betegség után, hetvenhárom éves korában érte a halál. A szemerjai új református temető ravatalozójából helyezték örök nyugalomra Sepsiszentgyörgyön.

 

Irodalmi munkássága az egyetemi évekre nyúlik vissza. Első verse 1962-ben jelent meg nyomtatásban az Ifjúmunkásifjúsági folyóiratban. Ettől kezdve versei, bírálatai, tanulmányai, riportjai, cikkei az Ifjúmunkás, Korunk, Utunk, Igaz Szó, Előre, Falvak Dolgozó Népe, MĹąvelődés és a Megyei Tükör hasábjain láttak napvilágot. Kötetben először 1967-ben jelentkezett, a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadónál Lászlóffy Aladár válogatásában és előszavával ellátott, már említett Vitorla-ének címĹą fiatal költők antológiájában. Első verseskötete – a Hétarcú ballada – 1969-ben jelent meg Kányádi Sándor bevezetőjével (Forrás-sorozat, Bukarest). Híres poémája, a Csoma Sándor naplója 1970-ben jött ki a bukaresti nyomdából. A mĹą kivételes értékeire fölfigyelt a háromszéki származású Kádár László, a híres debreceni professzor és nemzetközi rangú földrajzkutató, aki úgy ítélte meg, hogy „a benne rejlő üzenet túlmutat az anyanyelv határain”. Az ő kezdeményezésére és tanulmányával jelent meg 1976-ban Debrecenben a poéma Kőrösi Csoma Sándor Naplója címmel magyar, román, német, orosz, japán, francia és angol nyelven. Két év elteltével napvilágot látott s hindi nyelvĹą fordítással kiegészült bőrkötéses, illusztrált és számozott példányú nyolcnyelvĹą „minikönyv” is.

 

További kötetei: Kötések (Bukarest, 1976)

A föld igézete (Bukarest, 1988), Út az alkonyatba (Sepsiszentgyörgy–Budapest, 1994). Gondozásában jelent meg a Kőrösi Csoma Sándor nyomában járó Ázsia-utazó Jakabos Ödön útleírása, az Indiai útinapló (Bukarest, 1983). Tolmácsolásában jelentek meg Radu Stanca élete derekán elhunyt erdélyi román költő, színházi rendező, dramaturg versei Hajnali vágta(Bukarest, 1981) címmel.

 

1970-től tagja volt az Írószövetségnek. A Marosvásárhelyi Írók Társasága díját1979-ben nyerte el Kötések címĹą verseskötetéért. Irodalmi munkásságáért 1993-ban megkapta az EMKE Kenner Miklós-díját. A Szervátiusz Jenő-díjat 2014. november 19-én vehette át, a laudációt Lisztóczky László irodalomtörténész mondta.

 

2016. február 9-én, mintegy félévvel a halála után, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban szervezett Az emlékezet kötései eseményen mutatták be Magyari Lajos gyĹąjteményes kötetét, amely 2015-ben, Czegő Zoltán költő szerkesztésében jelent meg az Artprinter Kiadónál Versek. GyĹąjteményes kötet címmel. A lírikusi életmĹąvet átfogó könyvről és szerzőjéről az egykori kollégák, Czegő Zoltán költő, író, Kisgyörgy Zoltán geológus, újságíró, B. Kovács András újságíró, Willmann Walter újságíró, szerkesztő beszéltek.

 

Az 1989–1990 között írt vezércikkeiből összeállított, Szabó Zsolt irodalomtörténész szerkesztésében kiadott Lélekcserélő idők. Válogatott vezércikkek (1989–1990) címĹą válogatás első kötetének bemutatójára 2017. május 9-én került sor a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) szervezésében, a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom tanácstermében. Az említett Lélekcserélő idők I–II. (Válogatott vezércikkek: 1989–1990, 1991–1993) köteteket a Székely Könyvtár 80. köteteként Fekete Vince szerkesztésében kiadott Magyari Lajos: Válogatott versek címĹą kötettel együtt 2020. január 22-én, a magyar kultúra napján Szabó Zsolt irodalomtörténész, Borcsa János kézdivásárhelyi irodalomkritikus és Borsodi L. László költő, kritikus mutatta be Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A költő születésének 75. évfordulóján, 2017. október 26-án az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, az Élő Székelyföld Egyesület és a Magyar Írószövetség képviseletében a Magyar Polgári Párt Székelyudvarhelyi Szervezete ünnepélyes keretek között emléktáblát helyezett el a költő szülőháza falára.

 

 

Felhasznált irodalom

BENKŐ Levente: Magyari Lajos emlékére. Háromszék, 2015. júl. 9., 7513. sz.

BOGDÁN László: A kommandói ősrengetegben. Búcsú Magyari Lajostól. Háromszék, 2015. jún. 5., 7510. sz.

CZEGŐ Zoltán: Új hazát én már nem keresnék. Székely Hírmondó, II. sorozat, XX. évf., 2015. jún. 5., 105. (2025.) sz.

Háromszék, 2015. jún. 4., 7509. sz.

Magyari Lajos szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon. III. kötet, Kh–M. Bukarest, 1994, 427–428. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/magyari-lajos/. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

NAGY B. Sándor: Magyari Lajosra emlékeztek. Háromszék, 2016. febr. 11., 7719. sz. 

NAGY B. Sándor: Magyari Lajosra emlékeztek. A költő és közíró kötetei. Háromszék, 2020. jan. 24., 8903. sz.

PÉTER László (főszerk.): Új magyar életrajzi lexikon, H–Ö. II. kötet. Budapest, 1994, 1295.

STANIK István: Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. [Nagyvárad, 2000.], 421.

Székely Hírmondó, II. sorozat, XX. évf., 2015. jún. 4., 104. (2024.) sz.

 

Internetes források

Lisztóczky László: HĹąség az anyanyelvhez, hĹąség a szülőföldhöz. 2014. https://szervatiusz.hu/hu/cikkek/73. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

Az emlékezet kötései – Magyari Lajos gyĹąjteményes verskötetének bemutatója. sepsiszentgyorgy.info, 2016. febr. 5. https://www.sepsiszentgyorgy.info/archivum/2016/2276-2016-02-05-09-59-10.html. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

Emlékező könyvek: Magyari Lajos-emlékest, könyvbemutatóval. Bod Péter Megyei Könyvtár, www.kmkt.ro, 2020. jan. 22. http://www.kmkt.ro/emlekezo-konyvek-magyari-lajos-emlekest-konyvbemutatoval. (Letöltve: 2022. nov. 24.)

VĂĄlogatott irodalom