Utolsó frissítés: 2012-11-13
Szerző: Fülöp Zsuzsanna
Lektorálta:
Kód: MS-II-m-A-15598
Datálás: 1545, átépítések: 17–18. század, 1850-es évek eleje
A Maros megyei Bonyha Balavásár és Dicsőszentmárton között félúton, a Kis-Küküllő bal partján elhelyezkedő település, ahova Héderfájáról ágazik le az út. A települést 1291-ben említik először, Bahna néven, ekkor a Losonczi Bánffy család őseinek birtoka. A 15. század végén a bonyhai uradalom a Bánffyaktól örökösödés útján a bethleni Bethlen család tulajdonába került, melyet a későbbiekben az Elek-ági Bethlenek a 20. századi államosításig birtokoltak. Hajdanában két kastély állt a településen. A Bethlen János kancellár által 1675-ben épített négy saroktornyos, zárt alaprajzú kastélyt, a család a két világháború közötti időben elbontatta, azonban rajzokról és archív felvételekről külső kinézete ismeretes.
A bonyhai kastély építéstörténetét négy fontos mozzanat határozza meg: az 1545-ös – Bethlen Farkas idejében zajló – építkezés, a 17. század végi átépítés Bethlen Elek által, mely épületet fia, Elek 1719 előtt díszíttetett. A 18. század végén barokk díszítőelemekkel látták el, majd végül a 19. század közepén végrehajtott átalakítások következtében kapta mai alakját.
A kastély legelső épületét Bethlen Farkas (1505–1552) építtette, melynek alapjait 1545-ben helyezték le. Ezen alapkőletételről egy feliratos kőtábla emlékezik meg, mely a mai kastély földszintjén található. Az akkori kastély kinézetéről semmit nem tudni, azonban egy 1711-es inventárium alapján egy kőből faragott keretekkel díszített emeletes reneszánsz palotaként képzelhetjük el.
A kastély történetében a következő jelentős szerepet játszó személy id. Bethlen Elek (1643–1696), aki keresdi és bethleni építkezései után, 1679-et követően alakítatta át bonyhai kastélyát. Halálával a munkálatok abbamaradtak, azonban később fia, ifj. Bethlen Elek (1688–1724) folytatta. A fiatal Elek a Rákóczi-szabadságharc idejében a fejedelem szűkebb köréhez tartozott, majd követte Rákóczit lengyelországi száműzetésébe. Ez idő alatt, 1709-ben a kurucok elől menekülő Acton császári ezredes, csapatával együtt védelmi állást hozott létre a bonyhai kastélyban. 1711 júniusában Bethlen Elek kegyelmet kapott, majd hazatérvén Bonyhára szembesült a német csapatok pusztításaival. Valószínű ez lehetett az oka, hogy 1711 őszén elkészítette a bonyhai kastély és a környékbeli birtokok részletes leltárát és összeírását.
Az inventárium szerint a kastélynak erődített jellege volt. Az épületeket erős kőfallal kerítették, melynek négy sarkán egy-egy nyolcszögű torony, valamint a déli oldalán zömök kaputorony helyezkedett el. Mindezt vizesárok övezte. Az 1711-ben leltározott lakóépület a mai kastély helyén állt, ezért a hajdani is észak-nyugat – dél-keleti tájolású. Így beszélhetünk keleti, déli, nyugati, és északi toronyról. A kétszintes lakóépület az északi és a keleti torony között helyezkedett el, melynek emeleti szobáit a leltár készítésekor még befejezetlenekként említették. Az épületegyüttes keleti bástyájában helyezkedett el a kastély kápolnája, ennek belső kiképzését Lukinich Imre művéből ismerjük, aki ugyanitt a kastélykápolna bejárati ajtaját is közli. A bástyák közül csak az északi maradt meg, mivel az épület részét képezte. A lakóépület lóistállóval, különböző kisebb gazdasági épületekkel volt körbevéve, melyek mind a falhoz voltak hozzáépítve. A konyha és a sütőház a nyugati és az északi torony között helyezkedett el, valamint a falakon kívül, a kastélyt díszkert, veteményeskertek, gazdasági udvar, óriási gyümölcsös és halastó kerítette.
Az 1711-es leltár elkészítése után ifj. Bethlen Elek befejezte apja építkezéseit, melyről egy 1719-es évszámmal ellátott feliratos kőtábla emlékezik meg. A felirat szerint Bethlen Farkas, Izabella királyné tanácsosa, helyezte el az épület alapjait és építette fel, ám a falakat és az erődítményt (idősebb) Elek erősítette meg, fia pedig díszíttette a nagy falak felső részét. Azt azonban, hogy ifj. Bethlen Elek konkrétan milyen építkezéseket folytatott, más források hiányában nem tudjuk.
Az archív fényképek és rajzok arról tanúskodnak, hogy a nagyobbik kastélyon komoly átalakítások történtek a 18. század második felében. Ezeken feltűnik, hogy a kaputorony késő barokk jellegű tört tetőt, továbbá az északi és keleti sarokpavilon jellegzetesen barokk tetőformát kapott. A saroktornyok rizalitja háromszögoromzatban végződik, és ahogy az ma is látható a kastélyhoz épült északi pavilon timpanonjában, középen egy kör alakú dísz helyezkedik el, melyet kétfelől lehulló girland övez. Források hiányában azonban ezeknek az átépítéseknek a korát nem tudjuk közelebbről meghatározni.
A 19. századi átalakítások a politikusként is ismert Bethlen Farkasnak (1814–1870) köszönhetőek, akit az 1848-as forradalmat követően politikai tevékenysége miatt perbe fogtak, majd bonyhai birtokára húzódott vissza. Ekkor kezdhetett neki kastélya átalakításához. Ezt igazolják, a család levéltárában fennmaradt számlái is, melyek közül három köthető az építkezésekhez. Egy 1850. június 27-i kolozsvári számla zsalugáterek kifizetéséről szól, egy 1854. áprilisi elismervény szerint gyümölcsfákat és növénykülönlegességeket vásárolt Bethlen Farkas, míg ugyan ezen év végén berendezési tárgyak kifizetéséről értesülhetünk. E számlák tartalma arra enged következtetni, hogy 1850-ben már a kastély készen lehetett, valamint 1854 folyamán a kastélyt berendezik, és annak környezetét kezdi kialakítani a kiváló pomológus hírében álló Bethlen Farkas.
Az ő építkezései során jött létre a ma is látható kastély, melynek legjellemzőbb részletei a reneszánsz formavilágából inspirálódó romantikus építészeti irányzatot követik. Az átalakítások csak magára a lakóépületre terjedtek ki, a várfalat nem érintették. A homlokzat jóval díszesebb volt, mint ma. A rizalit oromzatának párkánya alatt neogótikus stílusú csúcsíves, vakmérműves fríz futott végig. Szintén neogótikus stílusú asztalosmunkával volt ellátva az emeleti ajtó, mely felett a Bethlen és a Teleki család címere volt látható. A kastély előtt valamikor intim kert húzódott, parkkal és üvegházzal rendelkezett. Egy 19. századi archív felvétel és a Cserna Károly féle rajzról derül ki, hogy a mai kastély előtt látható erkély későbbi hozzáadás, valamikor 1899 előtt építhették. Ekkor alakították át az emeleti nagy ablakot ajtóvá, azonban ennek gótizáló díszítését megőrizték.
Az 1948-as államosítás után a kastély gyors romlásnak indult. Az erődítmény jellege mára már teljesen eltűnt, erődített falainak, saroktornyainak anyagát a környékbeliek hordták szét építkezéseikhez. A kommunizmus ideje alatt a kastélyban közintézmények működtek. Ez időben a kastély renoválásakor eltávolították a külső díszítőelemeket, a csúcsíves frízsort és a kettős családi címert. Az 1989-es rendszerváltást követően a kastély állapota folyamatosan romlott. 2008-ban Bethlen Fruzsinának, ifj. Bethlen Ádám lányának, sikerült visszaszereznie az épületet, az ingóságokat elszállíttatta, és a kastélyt a Református Egyházkerületnek ajándékozta. 2011-ben a kastély új tetőzetet kapott, és a nyílásokat gipszkartonnal borították be. Még nem lehet tudni, hogy a hogy a jövőben a kastélynak milyen funkciót szánnak.
A bonyhai Bethlen-kastély a falu Balavásár felőli bejáratánál található, délnyugatra néző főhomlokzattal. Háromszintes épület – pince, földszint, emelet –, 42 helyiséggel.
Alaprajzát tekintve nyújtott téglalap alakú, melyhez a kiugró középrizalit, továbbá északnyugat irányba a saroktorony egy hozzá kapcsolódó épületszárnnyal csatlakozik.
A külső formai kiképzése leginkább a félköríves romantika stílusába sorolható, habár asztalosmunkái a gótizáló romantika és neoreneszánsz stílusjegyeket követve készültek.
A kastély nyolctengelyes főhomlokzatának háromszög oromzattal zárt középső három tengelye előreugrik, kiemelkedik az épület tömegéből. Három tengelyét az emeleti ablakok és a széles középső erkélyajtó, továbbá a földszinti bejáratok és bejáratnak tűnő ablakok képezik, mindenik félkörívesen kialakítva. Vízszintes tagolását hangsúlyosabbá teszi a főtengelybe elhelyezett, szegmensíves árkádokra támaszkodó emeleti terasz. Az alsó szint nyílásai beleolvadnak a lábazati párkányba, melyre a félköríves, bélletes keretezések támaszkodnak. A főtengelyben elhelyezett erkélyajtó sokkal hangsúlyosabb, mint az ezt közrezáró két szélső ablak. Különös figyelmet érdemel a középső nyílás rozettával és mérművel díszített, gótizáló asztalosmunkája. A homlokzatot kétoldalt a lábazati párkánytól kiinduló lizénák szegélyezik, és az oromzat vonalát követő koronázópárkány zárja. A rizalit szélei kiugranak, ezáltal egy kulisszahomlokzat jelleget adva az épület főhomlokzatának.
A hátsó homlokzaton találhatóak a kastély reprezentációs termeinek ablakai, melyek beilleszkednek a már említett félköríves stílusba. Ez a homlokzat nem egységes. Mindkét oldala rizalit szerű, az északi rizalithoz csatlakozik az oktogonális sarokpavilon.
A pavilon főhomlokzata a déli oldalon található. Timpanonos homlokzatának jobb sarkát a későbbi átalakítások során szelték le. A timpanonban egy kör alakú dísz található, melyet kétfelől lehulló girland övez. A homlokzat középpontjában egy körablak helyezkedik el. Ennek észak-nyugati oldalához kapcsolódik egy szárny, amely feltételezhetően az épület legújabb része.
A kastély belsejében két feliratos kőtábla található, melyek a kastély építési fázisait jelölik. A főbejárattal szemben, a földszinti nagyterembe nyíló ajtó felett látható az 1545-ös dátummal ellátott kőfelirat. Szövege: SPECTABILIS AC MAGNI:/FIC[us] HEROS, VOLFGAN:/GUS de BETHLEN, SERENISS[im]AE ISABELLAE/ REGINAE CONSILIARI[us]/ PRIMA FUNDAME[n]TA HUIUS AEDIFICII/ JECIT. CIRCA ANNUM/ D[omi]NI, 1545. Az emeletre kétkarú, kovácsoltvas korlátú lépcső vezet. A lépcsőház emeleti teréből nyílik a díszterem, melynek ajtaja felett kapott helyet az 1719-es, díszesen kiképzett feliratos kőtábla. Szövege: VOLFGANGUS PRIMUM POSUIT FUNDAM(e)N(t)A BETHLEN/ CONSILI(ar)I(u)S CUIUS DACOS ISABELLA REGEBAT/ ERIGIT AT MUROS E MOENIA FIRMAT ALEXIUS/ FILIUS HUNC SECUTUR DE(c)ORATIQ(ve) CORON(am)E(ntum) MOLEM. ANNO DOMINI MDCCXIX DI(e) XXV A(ugusti). A díszterem neoreneszánsz stílusú, kétfele nyíló ajtókkal van ellátva, mennyezete profilozott lécekből kazettásan van kialakítva. Az oldalfalakat vállmagasságig faburkolat borítja, mely felett szintén neoreneszánsz konzolos párkány fut végig. Az épület földszintjén a termek boltozottak, míg az emeleten síkmennyezettel rendelkeznek.
Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Guttenberg Kiadó, Csíkszereda, 2011.
Bíró József: Erdélyi kastélyok. Budapest, 1943.
Komárik Dénes: A „félköríves“ romantika építészete Magyarországon. In: Építés- Építészettudomány. Szerk. Major Máté. XVI. kötet, 1984. 1 – 2. szám. 139–193.
Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben (1541–1710). Teleki László Alapítvány – Polis Könyvkiadó, Budapest – Kolozsvár, 2003.
Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Athenaeum, Budapest, 1927.
Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. Historizmus kora. Vince Kiadó, Budapest, 2007.