Utolsó frissítés: 2010-06-01
Szerző: Kovács Zsolt
Lektorálta:
Kód: CJ-II-m-A-07371
Datálás: 1817–1821
A mai tanintézmény előzményének az 1579-ben Báthory István által alapított kolozsmonostori jezsuita iskolát tekinti. A fejedelem a pár év múlva Kolozsvárra telepített jezsuitákat már kezdettől fogva oktatási feladatok ellátásával bízta meg, így az alsóbb fokozatú tanintézetek mellett 1581-től kezdődően segítségükkel főiskolát szándékozott létrehozni a Farkas utca végén álló, egykori ferences épületegyüttesben. Az 1603-ban Kolozsvárról menekülni kényszerült szerzetesek 1615-től tértek vissza Kolozsmonostorra, majd a 17. század végétől kezdődően egyre jelentősebb szerepet játszottak a Habsburg birodalomba betagolódó Erdélyben. A mai iskola épületének helyén az Egyetem utcai templomuk felépítését követően 1727-ben építették fel egyemeletes iskolájukat. A jezsuita rend 1773-as felszámolása után épületeiket a piaristák veszik át, és ezekben Mária Terézia Akadémiai Líceum néven egyetemi szintű jogi és orvosi kart hozott létre. A Farkas utcát is jelentős mértékben elpusztító 1798-as nagy kolozsvári tűzvész helyrehozhatatlan károkat okoz az épületben, s emiatt azt lebontani kényszerültek. A gimnázium mai épülete 1817 és 1821 között épült Friedrich Thallinger mérnök, a Guberniumnak alárendelt legfelsőbb erdélyi építészeti hatóság, az Aedilis Directio igazgatójának tervei alapján, amelyeket két közismert kolozsvári pallér, Winkler György és Kiermayer Krisztián kivitelezett, az evangélikus templomnál folyó munkáikkal párhuzamosan. A klasszicista jellegű új épülethez felhasználták a városfalnak a telek végében húzódó szakaszát és a kolozsmonostori bencés apátság romosan álló hajójának falaiból származó kőanyagot is.
Eredetileg a nyugati szárny emeletén alakították ki az 1850-től katolikus főgimnáziumként működő intézmény kápolnáját, amelyet a későbbiekben díszteremként is használtak, majd a 20. század végi restaurálás során tanteremmé alakították át. Az iskola jelenlegi díszterme az 1926 és 1928 közötti átépítés eredménye. Belső kialakításának fontos eleme Vágó Gábor szobrászművész 3 mellszobra, amelyek a két világháború közti időszakban az intézményt támogató Majláth Gusztáv Károly püspöknek, valamint az iskola két híres diákjának, Mikes Kelemennek és Jósika Miklósnak állítanak emléket.
A háromszintes, L alaprajzú épület fő szárnya az utca vonalában húzódik, nyugati szárnya pedig a szomszéd telekhatárt követi.
A műemlék legértékesebb része monumentális megjelenésű klasszicista főhomlokzata, amelyen a két felső szint nagyoszloprendes tagolása a lábazatként felfogott, vakárkádos földszinten nyugszik. Ez utóbbi felületének kiképzése is eltér a homlokzat többi részétől: a földszint sávozott felületű, míg a felső szintek felülete sima. A homlokzat középtengelyét a félköríves záródású, kőkeretes kapu, valamint az első és második emelet közé elhelyezett, nagyméretű emléktábla hangsúlyozza, ennek két oldalán pedig hat-hat megegyező kialakítású tengely húzódik. A szélső nyugati tengely képez egyedül kivételt a melléktengelyek sorában, mivel földszintjén kapott helyet az iskola kosáríves záródású kőkeretes bejárata. A földszint szegmentíves vakárkádjaiban egyenes záródású ablakok nyílnak. A homlokzat vízszintes tagolását a földszint és az első emelet közti profilált övpárkány, valamint a klasszikus párkányok hármas rendszerét követő, egyszerű konzolsorral díszített koronázópárkány látja el. Addig amíg a földszint egyes megoldásait, mint a szegmentíves vakárkádok, a sávozott felület és keretformák, a barokk hagyományok továbbéléseként értékelhetjük, a homlokzat két felső szintje építészeti tagolásának és díszítésének formavilága a klasszikus örökségből ihletődik. Ennek legmutatósabb elemei az oszlopszékről induló kompozit fejezetes pilaszterek, a két felső szint közötti, kannelúrázott alapelemből álló övpárkány vagy az első emelet ablakai fölötti tükrös mezők stukkóreliefjei, melyekben különböző antik növényi ornamensek váltakoznak. Ugyanezen formák határozzák meg az elegáns kivitelű, nagyméretű szürkemárvány feliratos táblát is: alul két-két akantuszlevéllel ékes konzol támasztja, tengelyében pedig a dicsőség pálma és babérágakból kialakított stukkókoszorúja koronázza. Az antikvabetűs, aranyozott felirat az építés körülményeinek állít emléket: FRANCISCO I. AVSTR(iae) IMP(eratore) / GEORGIO C(omite) BÁNFFY GVBERN(atore) / LYCEVM REGIVM / E REDIT FVNDI STVDI (orum) CATH(olici) / MAGNIFICIENTIVS REAEDIF(icavitur) / MDCCCXXI. (I. Ferenc ausztriai császár, / gróf Bánffy György kormányzó alatt, / a királyi líceum / a katolikus tanulmányi alap jövedelmeiből / fényesebben újra építtetett.)
Az építészeti részletek mellett a homlokzat értékét növelik a földszint jobboldali tengelyeinek megmaradt eredeti kovácsoltvas ablakrácsai, valamint a szekér- és gyalogbejáró klasszicista jellegű, elegáns kapuszárnyai.
A szekérkapu jobboldalán 1979-ben, az iskola 400. éves évfordulóján leleplezett, visszafogott kivitelű emléktábla a piarista intézmény híres román hallgatóiról, és az ott működő román kulturális szervezetekről emlékezik meg, míg a bejárattól jobbra található igénytelen márványtábla már a Funar-korszak emlékállítási dömpingjének az épület megjelenését is rontó emléke.
A nyeregtetővel fedett épület két szárnyának találkozásánál bádoggal borított huszártorony látható, mely az iskola építésének korában az oktatási intézmények működésének lényeges elemét képezte.
Az udvari homlokzatok kialakítása nélkülöz minden különösebb építészeti tagoló- és díszítőelemet, mindössze sávszerű vízszintes övpárkány és tagolt koronázópárkány jelöli az egyes szinteket.
Az épület alaprajzi rendszerét a mindkét szárnyon és szintenként hasonlóan végigfutó folyosó és az abból nyíló tantermek sora határozza meg. A folyosókat hevederekre terhelő csehsüveg boltozatok, a két alsó szint termeit pedig fiókos dongaboltozatok fedik.
Vincze Zoltán: A kolozsvári Farkas utca. Művelődéstörténeti barangolás. Kolozsvár, 2003