Az Adorján-házak Komor Marcell és Jakab Dezső első nagyváradi munkái voltak. Sztarill Ferenc volt mindkét épület kivitelezője.
Az Adorján-házak tulajdonosa az az Adorján Emil volt, akinek nevéhez a Fekete Sas-palota emeltetése is kapcsolódik. 1902-ben vásárolta meg a színházi raktárak mellett, a Színház utca és a Szilágyi Dezső utca sarkain fekvő telket. 1903-ban ezen a területen (Színház utca 6. szám) épült fel az Adorján-ház I., ami Adorján Emil lakóházaként és ügyvédi irodájaként funkcionált.
Dr. Adorján Emil Auschpitz Adolf (1836-1909) fiaként, 1874-ben született Nagyváradon. Nevét 1890-ben változtatta Auschpitzról Adorjánra. Sokféle foglalatossága nyomán, a város egyik meghatározó személyisége volt. 1893-ban végzett a budapesti egyetem jogi fakultásán, majd 1897-ben ugyanott vált a jog és a politika doktorává. Ügyvédi diplomáját 1900-ban szerezte. Kiváló gyorsíróként két könyvet is megjelentetett ebben a témában. 1898-tól a Gyorsírók Lapjának főszerkesztője volt, 1899-ben pedig az ő vezetésével alakult meg a Gyorsírók Egyesülete. Az irodalom iránti érdeklődésének gyümölcseként, és művelt emberi mivoltából kifolyólag, hatalmas magánkönyvtárat hozott létre. Szenvedélyes műgyűjtőként pedig terjedelmes képkollekcióval rendelkezett. Vagyonát megfeszített munkával teremtette meg. Milliárdossá lett, aki több ingatlannal, és jól jövedelmező vállalkozásokkal rendelkezett. 1912-től 1919-ig a Nagyváradi Ügyvédek Egyesületének elnöke, 1915 és 1916 között pedig az Ügyvédi Kamara alelnöke volt. Tagja volt a nagyváradi városháza jogügyi bizottságának is. 1920 után felhagyott az ügyvédkedéssel, és vállalkozásainak szentelte életét. Sorozatban volt ügyvezető elnöke az Ipar Banknak, a Fekete Sas Részvénytársaságnak, a Zöld Fa bérháznak, valamint a Passage Filmszínháznak. Mindezek mellett elnöke volt az Unió Klubnak, és tiszteletbeli elnöke az Atléta Klubnak. 1920-ban átvette a Székely és Boros Mozi- és Filmipari Vállalat vezetését, és Dorian Filmkölcsönző Ház néven a két világháború közötti Románia egyik legjobban működő vállalkozásává fejlesztette. Nagyváradon a Dorian Filmkölcsönző Ház tartotta fenn az 1927-ben renovált Filmpalace (korábbi nevén Pasage Filmszínház), és az 1928-ban életre hívott Film Terrasse (Dorian Filmterasz) mozikat.
Az L alaprajzú épület Színház utcai szárnyának végéből egy átjáró vezet a belső udvarra. A gyalogos bejáró és az emeletre vezető lépcsőház a Szilágyi Dezső utcai oldalon található. Az épület alaprajzi rendszerének kialakítása, és elsődleges funkciója, az eredeti tervek hiányából fakadóan csak feltételezéseket engedélyez. A földszintet feltehetőleg teljes egészében a tulajdonos hat szobás lakása töltötte ki. A személyzeti szobák az udvar irányába eső részen helyezkedtek el, a bejárás pedig a Színház utcai átjárón keresztül, illetve egy másik, az udvarról nyíló kapun át történt. Az emeleten valószínűleg két négy vagy öt szobát számláló lakás helyezkedhetett el. A második szinten lakóterek és a padlás található. Jelenleg az épület tereit több lakássá aprózták.
Az épület magas alagsori résszel, földszinttel, egy emelettel, és az utca irányába egy magas attikára emlékeztető, de tulajdonképpen alacsony második szinttel rendelkezik. A házat a homlokzatkezelés megoldásai teszik különlegessé.
A homlokzat vízszintesen három regiszterre osztható. A téglafalazású magas földszinti részt félköríves ablakok tagolják, melyeket előreugratott, hullámzó körvonalú téglasávok kereteznek. Az ablakok közötti részeken ugyanezek a téglasávok alakítanak ki ornamentális mezőket. A nyílászárók külső- és belső-, illetve a téglasávok által jelölt mezők keretelését virágmotívumok díszítik. Az emeleti regiszter sima falú homlokzatát helyenként áttörő, egyenes záródású ablakokat, a kötérnyrészből kiinduló virágfüzérek keretelik. Ezt a regisztert egy mozgalmasan hullámzó, lépcsőzetes párkány zárja le. A párkányzat vonala felkúszik a felső regiszterbe, ahol a falat nagyméretű mezőkre osztja, és végül egy stilizált tulipán hajlékony vonalú kontúrját formázza. A párkány alatt stukkóból készült, népi ihletettségű florális elemek találhatók. A harmadik regisztert az árkádos részekből összeálló koronázópárkány által lezárt magas attika szintje jelenti, ami alatt növényi díszítések láthatók. Az attika ablakai félköríves záródásúak. Az ablakok ismétlődő ritmusosságát helyenként az emelet regiszterének meghosszabbítását szolgáló falmezők szakítják meg. A falmezőkben két- vagy háromosztatú, dúsan tekergő leveles és virágos indák által keretezett ikerablakok figyelhetők meg.
Az épület két egységes megoldásokat mutató homlokzatát, a ház lapított sarokrésze emeli ki, melynek első emeletén egy erkély kapott helyet, az attika szintjén pedig egy háromkaréjos keretezésű falmező figyelhető meg. Ezen a felületen egy cserépbe ültetett fa látható (a fa dús koronáját babérlevelek és virágok képezik), ami az életfa egyetemes jelképeként értelmezhető. Ezt a szimbólumot magáénak tudja még a zsidó építészet és temetkezés is. A homlokzatok mindegyike szimmetrikus szerkesztettségű.
A Színház utcára néző homlokzat négy ívre osztható. Nagyjából középen helyezkedik el az attika nagy falmezejének íve, ami kimagasodik az őt közrefogó másik két ív közül. A szélsőbaloldali tengely az udvarra nyíló kapu, és a fölötte magasodó, kissé előreugratott félköríves, kétrészes süveggel fedett, zárt erkély határozzák meg. Az erkély fölött háromkaréjos attika emelkedik. A nyílászárók regiszterenként váltakozó elrendezése hozzájárul az épület általános plaszticitásához.
A Szilágyi Dezső utcai homlokzat kilenc, szimmetrikus elrendezésű tengelyből áll. A főtengely első emeleti részén egy három oldalú kiugratott zárt erkély található, amely fölött az attika szintjén egy nyílt erkély kapott helyet. Az erkély födémének hullámvonalas párkányzatát cinezett lemezek fedik. A zárt erkély tengelyét az attika nagy falmezői fogják közre, amelyek alatt három-három ív helyezkedik el. A szélsőjobboldali ívben található a gyalogos közlekedés számára kialakított kapu, az emeleten pedig egy nyílt erkély figyelhető meg.
A homlokzat stukkódíszítéseinek motívumvilága a népi építészetből kölcsönzött elemeket használ fel. Az erkélyek kovácsoltvas hullámzó rajzú elemeit növényi motívumok díszítik. A lefolyócsatornák, a kémények és a cinezett párkányzat kialakítása gondos odafigyelésről tanúskodnak. A masszív fából készült gyalogkapu háromkaréjos lezárása fölött egy vese alakú nyílás látható. A szegekkel kivert nagykapu szintén fából készült, és vésett virágdíszek ékesítik (virágos vázák, tulipánok, szívek). A kapu kovácsoltvas elemei pávatollakat jelenítenek meg.
A belső udvar körül magasodó simára vakolt falak egyetlen díszét az egyszerű ablakkeretek jelentik. A földszinti terasz, illetve az első és második emeleti függőfolyosók kovácsoltvas elemei sokkal visszafogottabban hullámzanak, mint a főhomlokzat teraszaié. Az udvar felé vezető átjáró falainak felső részét, a vakolt felületen kialakított hullámvonalas keretezésű falmezőkön elhelyezett, a népi formavilágból merítkező virágmotívumokat ábrázoló stukkódíszek ékesítik.
A homlokzatok plasztikussá tételében nemcsak az ornamentika vállal szerepet, hanem a nyílászárók változatos elrendezése, illetve egyes regiszterek keretezésének különféle módozatai is. Az attika és koronázópárkány töretlen hullámzása a dinamikusság érzetét kelti.