Utolsó frissítés: 2010-02-17
Szerző: Mihály Melinda
Lektorálta:
Kód: CJ-II-m-B-07495
Datálás: XV–XVIII. század
Mivel a tér északi sorának telkei az Óvár déli várfalának egykori, feltöltött sáncában húzódnak, egyértelmű, hogy a házsor a tér kialakulásának utolsó szakaszában, a város második erődítésének befejeztével, a XV. század végén - a XVI. század elején épülhetett ki. Keltezhető faragványok hiányában nem áll módunkban felvázolni az épület első építési szakaszait, viszont valószínűnek tartjuk, hogy legkésőbb a XVI. század elején már felépülhettek első, alápincézett helyiségei. Kutatások hiányában azt szintén csak sejthetjük, hogy a század második felében a fenti ingatlan, a Fő tér többi épületéhez hasonlóan, még egy emeleti szinttel is bővült.
A lakóház valószínűleg ma is őrzi az egykori középkori épület magvát, kétmenetes, dongaboltozatos pincéje minden bizonnyal korai építési fázisainak egyikéhez kapcsolódik.
Az épület a XVIII. században a Szepességből származó Mauksch gyógyszerészcsalád család tulajdonaként számos változáson ment keresztül. Mauksch Tóbiás, az evangélikus egyház gondnoka 1766-ban kijavíttatta az épületet és nyilvános gyógyszertárat nyitott benne. Ekkor készült el a gyógyszertár Officiná-jának falait és boltozatát borító dekoratív falfestés is és a ház északi szárnyában húzódó, élkeresztboltozatos, földszinti helyiségének kagylódíszes stukkója. Valószínű szintén ehhez a fázishoz köthető az a homlokzatkialakítás is, amelyet Veress Ferenc kolozsvári fényképész rögzített egy 1868-os felvételén. A Mauksch-ház főhomlokzatát a földszinten a homlokzat teljes szélességét kitöltő gyógyszertári kirakat, az emeletet a lizénák közé ékelt, egyenes záródású, zsalugáteres ablakok tagolták. Az emeleti nyílások alatt téglalap alakú, bemélyített ablakkötények, fölöttük félköríves és téglalap alakú dekoratív mezők váltakoztak.
A Mauksch-Hintz-ház a XIX. század elejétől a Szláby család, majd a 1851-től az ingatlan államosításáig, örökösödés révén, a Hintz család tulajdonába ment át.
Egy azonosítatlan szerzőjű, 1904-es fénykép az épület következő, XIX. század végi átalakításról tanúskodik. Azt nem tudjuk megbecsülni, hogy a belsőben is történtek-e jelentősebb változások, viszont főhomlokzatát a felvétel szerint a korszak ízléséhez igazították. Eltávolították jellegzetesen barokkos tagolóelemeit, az ablakok fölötti laposdomborműves mezőket, nyílásait viszont új, profilozott, szegmentívesen zárórdó keretekkel látták el, melyek középtengelyét egy-egy voluta alakú zárókő emelte ki.
Az épület az 1949-es államosításáig folyamatosan gyógyszertárként működött. 1954-ben Valeriu Bologa orvosprofesszor gyógyszerészeti múzeumot nyitott meg a ház pár termében. A múzeum kiállított anyaga a századelő neves orvosprofesszora, Orient Gyula gyűjteményéből származik. Orient gyűjteményét az Erdélyi Múzeum-egyletnek adományozta, melyet az Egylet felszámolása után az 1963-ban megalapított Történeti Múzeum gyűjteményébe olvasztottak. Szintén ugyanezekben az években vágták át az épület délkeleti földszinti helyiségének falait, és gyalogos átjárót alakítottak ki belőle, valamint ugyanekkor alakíthatták ki a mai, leegyszerűsített, jellegtelen homlokzatokat is.
A Fő tér és a Híd (Ferdinánd király) utca kereszteződésénél található kétszintes, L alaprajzú épület homlokzatait mészkőlapokkal burkolt lábazat, valamint profilált öv- és koronázópárkánya tagolja. A Fő tér felé néző, keskenyebb homlokzatát az emeleten négy, a Híd utca felé néző oldalon hat tengely töri át. Az épület délkeleti sarkán szegmentíves záródású gyalogos átjáró nyílik. A Mauksch-Hintz-ház rendkívül szerény kialakítású főhomlozatát a földszinten egy szegmentívesen záródó ablak- és ajtónyílás, illetve az átjáró széles nyílása, az emeleten négy keretelés nélküli, profilált könyöklőpárkányos ablaknyílás töri át. A Híd utca felőli homlokzatát a földszint átalakított, félkörívesen záródó kirakatai, az északi tengely egyszerű, gyalogkapuja és az emelet keretelés nélküli, ablakkönyöklős nyílásai határozzák meg. Az udvari homlokzat földszintjén barokk stílusú füles keretelésű nyílások sorakoznak, az emeleten keretelés nélküli, egyenesen záródó nyílások világítják meg a belső tereket. Az épület földszintjén a Történeti Múzeum egyik fiókja, a Gyógyszertártörténeti Múzeum kapott helyet, az emeleten a Híd utcai bejáraton keresztül megközelíthetó magánlakások találhatóak.
A Mauksch-Hintz-ház két traktusba szervezett földszinti és pincehelyiségei boltozottak. A kőfalazatú, kőből rakott dongaboltozatokkal lefedett pincehelyiségek között három félkörívesen záródó, élszedett, középkori átjáró található. A földszint nyugati traktusának helyiségeit dongaboltozatok, a keleti traktusban a tér felőli első helyiséget fiókos dongaboltozat, a másodikat élkeresztboltozat, a többit álmennyezetek fedik. A ház összes emeleti helyisége síkmennyezetes.
Az ingatlan keleti traktusának tér felőli első helyisége az egykori gyógyszertár Officinája volt, melynek boltozatát a Tobias Mauksch által 1766-ban megrendelt, barokk stílusú, Erdélyben páratlan falképek borítják. A boltsüvegeken az életfát és Aesculapius kígyóját, valamint az elővigyázatosságot jelképező, karmai közt kavicsot tartó őrdaru allegorikus ábrázolása látható. Az Officina nyugati falán rocaille-os keretbe komponált, antikva betűs felirat sorolja fel a város gyógyszertárosainak névsorát 1573-tól, Kolozsvár első gyógyszertárától a Mauksch-Hintz-ház 1949-es államosításáig: 1573-1752 / SZÖCS MIHÁLY, PATEKÁRIUS JÁNOS, STANNO EDE, FOITH JAKAB / 1752 ÉVBEN A GYÓGYSZERTÁR A CSALÁD TULAJDONÁBA KERÜLT. / MAUKSCH TÓBIÁS 1752-1802, MAUKSCH JÁNOS MÁRTON 1802-1817 / SZLÁBY DÁNIEL 1817-1839 / SZLÁBY DÁNIEL ŐZVEGYE 1839-1851 / SZLÁBY DÁNIEL ÖZVEGYE ÖRÖKÖSE, HINTZ GYÖRGY 1851-1863 / DR. HINTZ GYÖRGY 1863-1890, DR. HINTZ GYÖRGY ÖRÖKÖSSEI 1890-1898 / GYÖRGY 1898-1949. Az északi fal felirata az épület Tobias Mauksch által 1766-ban megkezdett helyreállításáról tanúskodik: DIVINA FAVENTE CLEMENTIA / EXSTRU[xi]T CURAVIT / TOBIAS MAUKSCH APOTHECAR[ius] PRIVILEGIAT[us] / ANNO MDCCLXVI DUM / VIX EXPECTATOS DUXIT BONA CAUSA / TRIUMPHOS. Az időben legkésőbbi felirat a falképek 1893-as, Koleszár András által végzett restaurálásának és a munka megrendelőjének allít emléket: ACCIPIENTE OFFICINA MEDICA MENTORUM / CARUM MONUMENTUM RENOVABAT / GEORGIUS HINTZ DR. / CUM PICTORE ANDREA KOLESZÁR / ANNO DOMINI MDCCCXCVIII.
Az épület keleti szárnyának tér felőli második helyiségének fiókos dongaboltozatát későbarokk jellegű, aranyozott, kagylódíszes, üres ovális képmezőket, virágfüzéreket és barokkos kártusokat ábrázoló stukkó díszíti.
Gaal György: Kolozsvár. Kolozsvár, 2001. 50.
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. Szerk. B. Nagy Margit. Bukarest, 1982. 134.
Orient Gyula: Az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának gyógyszerészeti gyűjteménye. Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárából. IX (1918). Kolozsvár. 217-300.