Mária születése görög katolikus templom, Temesvár

A műemlék adatai

Cím: Piaţa Suluţiu Sterca Al.
Kód: TM-II-m-A-06165
Datálás: 1764–65

Történeti adatok

Az épületet a gyárvárosi római katolikus közösség számára emelték 1764-65-ben. A plébániai feladatokat 1780-ig ferences szerzetesek látták el, ezt követően adták át a Csanád egyházmegyei papságnak. Az épület a 19. század végére szűknek bizonyult; ekkor jött létre a gyárvárosi templomépítő-egylet, amely gyűjtésével megalapozta az új templom építésének anyagi fedezetét. Ehhez járult hozzá a város, amikor a Millennium alkalmából új, Temesvár rangjához méltó templom építését határozták el. A ma is gyárvárosi Millenniumi templomként ismert neoromán épület a 19-20. század fordulóján készült el, a régi templomépületet pedig a görög-katolikus egyháznak adják át. 1949 és 1990 között a templom ortodox használatban volt, majd 1990 után visszakapta a görög-katolikus egyház. Legutóbb 1998-ban állították helyre.

A műemlék leírása

Temesvár gyárvárosi részén, a Suluţiu és a Comăneşti utca által határolt sarkon áll a téglalap alaprajzú, barokk épület, amelyhez patkóíves szentély csatlakozik. Nyugati homlokzatát a bejárat fölött emelkedő zömök, bádogfedésű torony határozza meg. A homlokzat alsó szintjét négy falpillér-köteg tagolja három szakaszra. A két szélsőt téglalap alakú mezőben elhelyezett kosáríves vakablak díszíti, a középső szakaszban nyílik a templom szegmensíves, kőkerettel és záródásában tükrös zárókővel ellátott bejárata, amely elé a huszadik században emeltek oszlopokon nyugvó, íves fedésű portikuszt. A kapukeret trapéz alakú zárókövében az épület titulusára utaló MARIA felirat és az építés 1765-ös évszáma olvasható. A portikusz fölött fektetett, ovális ablak nyílik. Az alsó szintet a pillérek fejezetzónájában golyvázódó, összetett párkány zárja le. A bejárat fölött emelkedő tornyot, a második szinten, két oldalról a barokkból jól ismert, volutás díszítésekre visszavezethető (az eredeti terveken még volutákkal megjelenő) falmezők támasztják. A falmezők alsó és fölső sarkain kőurnák állnak. A torony homlokzatát ezen a szinten alacsony, szegmensíves záródású ablak nyitja meg. A torony fölső szintjét mind a négy oldalon félkörös záródású ablak töri át, az ablakok fölött óra helyezkedik el, a szintet pedig óraíves párkány zárja le; ezt követi a bádogfedésű toronysisak.

 

A téglalap alaprajzú templomteret nyeregtető fedi. Két oldalsó homlokzatán három-három szegmensíves záródású ablak nyílik; az egyébként tagolatlan, egyszerű homlokzatokat párkány zárja le. A patkóíves szentély északi oldalán két, a hajó oldalhomlokzatán látottakkal megegyező típusú ablak nyílik, valamint egy hasonló ablak töri át a szentély délkeleti részét is. A hajó és a szentély déli csatlakozásában az épülethez téglalap alaprajzú sekrestyét csatoltak. Ennek keleti falát egy egyenes záródású ablak töri át, nyugati falához kisméretű, téglalap alaprajzú, félnyeregtetős toldalék csatlakozik; ezen nyílik a sekrestye bejárata, fölötte pedig egy egészen kisméretű négyzetes ablak.

 

A síkfedésű templomteret, a nyugati végén, széles pillérekre támaszkodó, mindkét szintjén három kosáríves árkáddal tagolt karzat határolja. A karzat alatti teret a három szakasznak megfelelően kialakított dongaboltozat fedi. (Északnyugati és délnyugati sarkában eredetileg egy-egy csigalépcső vezetett fel a karzatra, ezeket az átalakítások során elbontották). A hajóhoz kelet felől csatlakozó szentélyt keskeny dongaboltozott szakaszt követően félkupola fedi. A diadalív előtt, a déli falnál áll a templom eredeti (csak kisebb átalakításokat szenvedett), fehér-arany színezésű barokk szószéke. Ez az egyetlen fennmaradt barokk berendezési tárgy, az épületet egyébként az ortodox felekezet megfosztotta minden eredeti bútordarabjától. A diadalív vonalában elhelyezett ikonosztáz 1910 és 1920 körül készült. Az épületbelső kifestését a kilencvenes évek folyamán készítette az aradi Millthaler testvérpár.

Válogatott irodalom

Szmida Lajos. A Temesvár-Gyárvárosi Milleniumi R.K. Templom Története. Temesvár, é.n., 27-33.