Római katolikus püspöki palota, Temesvár

A műemlék adatai

Cím: Str. Augustin Pacha nr. 1
Kód: TM_II-m-A-06154
Datálás: 1743–1752

Történeti adatok

Bár az épület bizonyos részei a XVIII. század elejéről származnak, a század folyamán jobbára még adminisztratív célokat szolgált. Anélkül, hogy tulajdonukban lett volna, 1737-től kezdve itt éltek a püspökök és, ezekben az években, a csanádi püspökség Temesvárra való költözését követően, többször vetették fel egy új rezidencia építésének gondolatát, ám erre - jobbára financiális okokból - nem került sor. Bár C.A. Steinlein 1758-as Temesvár-térképén az épület már püspöki rezidenciaként szerepel, a püspökök 1758 és 1780 között ideiglenesen a katonai kórházban szálltak meg. A mai palota épülete közvetlenül püspöki palotává alakítását megelőzően sóhivatalként működött. 1780-ban, Christovich Imre püspöksége alatt került véglegesen egyházi tulajdonba és a temesvári püspökök első állandó rezidenciájává vált. A barokk épületet ezt követően többször javították, bővítették; 1890-ben teljes átalakításnak vetették alá, ekkor nyerte el mai formáját. 1891-ben, temesvári látogatása alkalmával itt szállt meg Ferenc József császár.

A műemlék leírása

A Savoya utca, Pacha utca és a Proclamaţiei út által határolt egyemeletes épülettömb téglalap alaprajzú, belső udvaros, sarkain eredetileg a homlokzatok síkjából kiugró, saroktornyokra emlékeztető pavilon-építményekkel. Ezek ma már csak a Pacha utca két sarkán állnak, a másik két sarkon csak nyomokban figyelhetőek meg.

 

Az épület 3+10+3 tengelyes főhomlokzata a Pacha utca felé néz. Az első és az utolsó három tengelyben a sarokpavilonok helyezkednek el, ezek rizalitszerűen kiugranak a homlokzat síkjából, emeleti szintjük fölött attikát alakítottak ki, amely a középső tengely fölött egy félkörívet foglal magába, efölött pedig egy voluták által támasztott, szegmensíves záródású ablak nyílik. Az épületrészeket a tört vonalú, kiemelkedő tetősík is hangsúlyozza. A homlokzat középső szakaszát az első öt tengelyt követően, a tetősík fölött megfigyelhető oromfal osztja ketté.

 

A homlokzat földszintjének második és kilencedik tengelyében eredetileg kapu nyílt, kerete ma is megvan mindkét helyen, nyílás azonban már csak a második tengelyben. A kosáríves kő kapukeretek fölött, volutás konzolokon tört vonalú, szintén kőből faragott, volutákkal díszített szemöldök húzódik. A szemöldök és a kapu záródása közötti felületet gazdag, színezett gyümölcs és növényfüzér tölti ki, középen antropomorf maszkkal. A többi földszinti tengelyt szegmensíves záródású, az ablak ívét követő szemöldökökkel ellátott ablakok törik át. A szemöldök középpontjában angyalfej látható; a szárköveket a vállvonal magasságában egy-egy fül és hozzájuk tartozó csepp díszíti. A földszint és az emelet között erős kiugrású többszörösen tagolt övpárkány húzódik. Az emeleti tengelyekben egyszerű füles ablakok nyílnak, a két saroktorony homlokzatán ezeket egyszerű falpillérpárok választják el egymástól. A toronyablakok néhány apró díszítés, voluta erejéig eltérnek az ablakok többi részének kialakításától. A homlokzatot a tornyokon és a középső szakaszban egyformán tagolt párkány zárja le.

 

A Savoya utca és a Proclamaţiei úti homlokzat részleteiben megegyezik a főhomlokzat kialakításával, csak a tengelyek száma különbözik. Eredetileg mindkét oldalon 3+6+3 tengely állhatott, az utolsó tengelyt azonban valamely átalakítás alkalmával visszabontották. A nyíláskeretek kialakítása megegyezik a főhomlokzaton látottakkal, a részben elbontott saroktornyok azonban már csak a homlokzat síkjából való kiugrásuk, és tagolásuk által különböztethetőek meg, attikájuk, toronyszerűen alakított fedésük nincs.

 

Az épület belső, udvari homlokzatai kicsit egyszerűbbek, ám így is elegáns kialakításúak. A Pacha utcai szárny udvari homlokzatának földszintjét félköríves árkádok alkotják, amelyeknek egy részét mára befalazták. Az árkádok záródásában, az övpárkányhoz csatlakozó, trapéz alakú zárókő látható. Az elfalazott egykori kapu vonalában a belső homlokzat előtt kis, pilléreken nyugvó terasz áll, amelynek földszintjét kosáríves árkádok törik át, emeleti, terasz részét pedig bábos mellvéd határolja. A szárny emeleti szintjén - a Savoya utca felé eső tengelyekben összefüggő, modern üvegablak húzódik, a többi tengelyben pedig az utcaiaknál egyszerűbb kialakítású fülesablakok nyílnak.
Az udvari homlokzatok többi része is hasonló kialakítású. A földszinten különböző szélességű, elfalazott árkádok láthatóak, amelyekben ma szegmensíves záródású ablakok nyílnak, az emeleti tengelyeket pedig egyszerű fülesablakok törik át. A hátsó homlokzat földszintjén megfigyelhető széles vakárkád arra utal, hogy itt egykor kapuáthajtó nyílt.

 

Az épület belsejét jelentősen átalakították, eredeti jellegére csak néhány donga- és csehsüveg boltozat vagy lépcsőkar utal. Ilyen például a Savoya utcai szárnyban kialakított, a püspökség irodahelyiségeihez vezető bábos korláttal ellátott lépcsőház.

 

A püspöki palota tömege, alaprajza, jelentősebb díszítőelemei (például két kapuja) bizonyos mértékben még tükrözik az egykori barokk épület jellegzetességeit; az épület nyilvánvalóan jól illeszkedett az egykori főtéren és közvetlen környékén a 18. század folyamán kialakított egységes városképhez. A 19. század végén történt átalakítás, valamint az időközben elvégzett külső és belső felújítások azonban jelentős mértékben megváltoztatták az egykori barokk látványt, az eredeti részletek jó része eltűnt a munkálatok során.

Válogatott irodalom

Koloman Juhász und Adam Schicht: Das Bistum Timişoara - Temesvár, Vergangenheit und Gegenwart. 1934. 102-104.
Gheorghe Drinovan: Din vechea si noua istorie a Banatului. Timişoara 1969. Manuscris la Muzeul Banatului.
Hans Diplich: Die Domkirche in Temeswar. Ein Beitrag zu ihrer Baugeschichte. München, 1972. 76-79.