Utolsó frissítés: 2010-04-09
Szerző: Emődi Tamás
Lektorálta:
Kód: BH-II-m-A-01040
Datálás: 1741
A nagyváradi premontrei kanonokrend Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelt egyháza a pálos barátok templomaként épült a 18. század első felében. A térség egyik legkiemelkedőbb művészeti emlékeként értékelhető templom építéstörténetére vonatkozó források jelentős része megsemmisült a pálos rend 1786-i évi kitelepítésekor, a rend levéltárának pusztulásával.
A Rákóczi-felkelés lecsillapultával tértek vissza Nagyváradra a pálos barátok, hogy régi konventjüket újjáalapítsák. Ennek helyét nem találva, a mindenkori váradi püspökök segítségét és jóindulatát élvezve, igyekeztek máshová letelepedni. Csáky Imre bíboros házakat és telket, valamint az építkezésekhez szükséges anyagokat adományoz a rendnek, Okolicsányi püspök a Szent Brigitta templomot és a mellette lévő telket juttatta nekik. A monostor azonban itt sem épült fel, ugyanis Csáky Miklós püspök, Fejér Pál tartományfőnök személyes kérésére, a kolostoregyüttes jelenlegi telkét juttatta a rend tulajdonába.
Az építkezések minden bizonnyal az 1740. július 13-án kelt adománylevél után kezdődtek. A rend által korábban használt Szent Brigitta templomot egy 1766-os összeírás Capella Slavonicanak nevezi, tehát legkésőbb ekkora már használható állapotba kerülhetett az új rendház és templom. Már 1772-ben a templom belső berendezésének készítésére vonatkozó adatokkal rendelkezünk: Laczkovics László bihari alispán felesége, Trencsényi Mária Magdolna, Szentháromság tiszteletére oltárt emeltetett. Ennek ellenére a nyolcvanas évek végén, a pálosok 1786-os felfüggesztésekor, az építkezések befejezetlenségét rögzítik, ami valószínű a két homlokzati torony sisakjának hiányát jelenthette. A pálosok megszüntetésekor a templomot raktárrá alakították, szerelvényeit széthordták, elárverezték. Az 1802. március 12-i Diploma restitutionale-val visszaállított premontrei rend 1808-ban vette át a pálosok üresen maradt egyházát. Most is az ő tulajdonukban található.
Még nem elég megalapozottak a közvetett írott forrásokra, valamint stíluskritikai elemzésekre hagyatkozó feltételezések miszerint az épületegyüttes tervezője Vépi Máté, pálos atya, akit Csáky Miklós püspök 1740-ben hivatott Nagyváradra, az új székesegyház megtervezése végett. Az új székesegyház terve nem valósult meg, azonban kézenfekvőnek tűnik a feltevés miszerint Vépi atya az ekkor kezdődő pálos építkezéseknél valamilyen mértékben és formában jelen volt és részt vett.
A mai napig eredeti formáját őrző épületegyüttes Nagyvárad Olaszinak nevezett városrészének északi felében emelkedik. Délre néző szentéllyel ellátott, egyhajós, két homlokzati tornyos templomtestből és nyugatról csatlakozó, egybeépült rendházból áll. A templom egyszerű, keskeny lizénákkal tagolt oldalhomlokzatai rejtve maradnak, csak a kéttornyos főhomlokzata áll szabadon. A két torony a homlokzatot a hajónál jóval szélesebbé formálja ugyanakkor erőteljes, háromtengelyes függőleges tagolást is kölcsönöz ennek. Ezt egyensúlyozza a kiugró, profilált öv-, és koronázópárkányok által megrajzolt vízszintes hármas ritmus. A minden oldalról óraíves párkánnyal zárt tornyok emelkednek a klasszicizáló, háromszögű oromzat két oldalán. A bejárat mindkét oldalát alacsony talpazaton nyugvó háromnegyedes toszkán oszlopok határolják, melyek az övpárkányban folytatódva, az emeleten is megismétlődnek. A bejárat keretének nyitott háromszögű, urnával díszített szemöldökét három konzol tartja, fölötte ívesszáródású trapézablak nyílik. Ennek megfelelően a tornyok alsó szintjeit két-két egymás fölé helyezett, ovális ablak töri át. Az emeleten három, enyhén profilált ablaka közül a középső szélesebb és a két szélső, háromszögű nyílás szemöldökétől eltérő, ívelt lezárását barokk formájú gyámkövek tartják. Az ily módon képzett középhangsúlyt erősítik az emelet féloszlopai és a két szélső tengely laposabb pilaszterei, melyeket ugyanakkor összeköt a dór fejezeteik fölött vonuló fríz, fokozatosan tagozódó mezője. Az oromzat fölé emelkedő tornyok oldalainak hasonló pilaszterei füzéres ión fejezetekben érnek véget. A torony ablakai a legnagyobbak, félköríves záródásúak, erre hajló zárókődíszes szemöldökkel. A tornyokat lapos sátortető borítja.
Az egyetlen hajóból álló, egységes belső terét alacsony, négyezetes talpazatról emelkedő, korintoszi fejezetes pillérpárokat összekötő, párkányszerűen kiképzett boltvállakról induló páros boltöveken és hevedereken emelkedő három csehkupolaboltozat fedi. A szentély felőli első, megduplázott méretű boltmezőt fedő csehkupolás tér dominál, a többi térszakaszt maga alá rendeli. A szentélyt a hajónál alacsonyabb csehboltozat fedi, hevedereit hasonló korintoszi fejezetes háromnegyed oszlopok tartják, ehhez illeszkedik a félköríves szentélyboltozás. A szentély falát az oltár két oldalán a falba simuló pillérkötegek tagolják, a főpárkány fölött finom ornamentikájú stukkóval díszített ívbordázat emelkedik. A szentély boltozatát gipszornamentika díszíti: a négy sarokban négy alak fején kosárral, melyekből virágindák rajzanak ki, közöttük a háromszögbe zárt Istenszemmel. Ez a könnyed stukkódísz ismétlődik meg az enyhe ívben hajló orgonakarzat mellvédjén. A belső teret a hajó bal oldalának három magas, ívben záródó ablaka és a szentélyboltozás nyílása világítja meg.
A templommal egybeépült kolostor a szentélytől nyugatra húzódik. A szentélyből kifele vezető, profilált s nyitottan ívelt szemöldökpárkánnyal bíró két ajtó a szentélyt körülövező folyosókra vezet s így kapcsolódik a boltozott sekrestyébe s onnan a társház folyosóiba. A szentély két oldalán, az ajtó fölött enyhén kidomborodó, gyámkövekkel alátámasztott s finom megoldású balluszterdíszes erkély övezi az oratóriumokat helyettesítő ablakokat, melyek a társház emeleti folyosójára nyílnak. A rendház masszív falakból emelt hosszanti épületének második emelete, eltérően az földszinti és első emeleti, páros hevederekkel szakaszokra osztott csehboltozataitól, síkmennyezetes és a 19. század elején készült ráépítés.
A templom berendezésnek legértékesebb darabjai a pálos szerzetesek fafaragásos munkái, a rendtagok közismerten legsajátosabb kedvtelésének kiváló emlékei: a faragott tölgyfapadok, a vakablakot eltakaró faragványok, az orgonakarzat rokokó rácsai. A négy szakaszra osztott 22 pad oldallapjait domborműves virágdíszek ékesítik. A szakaszok első és hátsó lapjain virágdísszel körülvett 16 történet látható, Remete Szent Pálnak, a rend ősatyjának életéből. Szintén a pálosok idejéből való a Forgách püspök által állíttatott orgona.
A korábbi oltárok közül megmentett kisméretű, fából faragott darab, üveggel védett és színezett gipsz-domborművével, mely Máriát és ölében Jézust ábrázolja, a sekrestyében állt, színvonala messze elmarad az említett emlékek kvalitásától. A mostani oltárok már a premontrei rend megrendelésére készültek. A hajóban elhelyezett négy mellékoltárt 1808-ban állítatták. A Szent Anna, Szent Jakab, és Szent Ágoston oltárok felépítményei hiányoznak, a Szent Norbertnek szentelt oltár dúsan aranyozott felépítménnyel készült. Az oltárképek szignatúrája: Révész - 1874. A Fájdalmas Szűzanyának szentelt főoltár képét 1841-ben festette Mezey Lajos.
Habár jóval egyszerűbb és provinciálisabb formában a nagyváradi pálos kolostoregyüttes alaprajzi elrendezésében és részletmegoldásaiban egyaránt a sasvári pálos templom megoldásaival mutat analógiát, melyet egyértelműen a legszebb magyar pálos épület, a pesti Egyetem-templom ihletett. Ezek az emlékek sajátos anyagi lehetőségeik szabta kereteik között, a 18. század első felének művészeti törekvései közül a szenvedélyesen nyugtalan, illuzionisztikus formavilág ellenébe egy higgadtabb, egységes összhangra törekvő klasszicizáló irányvonal választását tükrözik.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad római katolikus templomai, Nagyvárad, 1992.
Nicolae Sabău: Metamorfoze ale barocului transilvan. vol. I. Sculptura. Cluj Napoca, 2002.