Utolsó frissítés: 2010-12-15
Szerző: HUNYADI Attila
A szövetkezeti mozgalom a XIX. század derekán indult angol munkáscsaládok, valamint német, dán, francia parasztközösségek és kisiparosok társadalmi és gazdasági gondjainak orvoslására. A szövetkezet olyan gazdasági vállalat, amely egyúttal társadalmi egyesület is; tagjai nem részvényarányos, hanem személyenkénti szavazati joggal (egy tag - egy szavazat) irányítják a szövetkezetet (önkormányzat). A szövetkezetek horizontális és vertikális együttműködési formáit, piaci érdekvédelmi és gazdasági tömörülését (intézményesedését) nevezzük szövetkezeti mozgalomnak, ideértve a szövetkezeti eszme, értékrend terjesztését és a hálózat kiterjesztését is. A XIX. század második felében Európa legtöbb országában általános kereskedelmi vagy szövetkezeti törvényekkel szabályozták a szövetkezetek működését (Ausztria: 1873; Magyarország: 1875-i XXXVII. tc. (kereskedelmi törvény), valamint az 1898-i XXIII. tc. a hitelszövetkezetekről; Románia: 1903).
Ausztria-Magyarországon és Erdélyben elsősorban a német Schulze-Delitzsch típusú kisiparos szövetkezetek, a Raiffeisen-típusú falusi hitelszövetkezeti modell terjedt el; jogilag a Kereskedelmi Törvény előírásai szerint. Az 1885-ben Budapesten megrendezett Nemzetközi Agrárkongresszus hatására az OMGE, Pest vármegye közgyűlése, gr. Károlyi Sándor és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár támogatásával megalakuló Pestmegyei Hitelszövetkezet indította el a falusi hitelszövetkezetek mozgalomszerű propagálását, szervezését és hitelellátását. Ugyancsak 1885-ben indult Erdélyben a Nagyszebeni Általános takarékpénztár támogatásával a szász falvakban a Raiffeisen-típusú hitel- és előlegegyletek szervezése is. Legnagyobb számban a századfordulót megelőző és követő évtizedben (1890-1910 között) alakultak hitel- és fogyasztási szövetkezetek erdélyi vármegyékben. A fellendülést elsősorban az 1898-ban létrehozott Országos Központi Hitelszövetkezet, valamint a „Hangya" termelő-értékesítő és fogyasztási szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti központja irányításának, hitel- és áruellátásának volt köszönhető. A Földművelésügyi Minisztérium erdélyrészi (székelyföldi) kirendeltségének szakmai irányításával pedig, a Székely Akció keretében a székely megyékben újabb, mezőgazdasági termékeket értékesítő, szállító és feldolgozó (pl. tejszövetkezetek) jöttek létre nagy számban. A szövetkezeti sajtó 1890-ben indult a Szövetkezés lappal Bernát István szerkesztésében, ezzel párhuzamosan a Magyar Gazdák Szemléje, az OKH Értesítő, a Hangya volt a szövetkezeti eszmeterjesztés szócsöve.
Az első világháború előestéjén azonban nemcsak a magyarlakta községekben, hanem a szász és román községekben működő szövetkezetek is saját ellenőrző-irányító szövetkezeti szövetségeket alakítottak.
Az 1886-ban alakult Verband Raiffeisenschen Genossenschaften (VRG) 1913-ban több mint 200 szövetkezetet képviselt mint irányító, ellenőrző központ. A szász szövetkezeti hálózat pénzügyi központja a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár maradt végig az 1885-1918 közötti időszakban, Karl Wolff takarékpénztár-igazgató ugyanis perszonálunióban a szövetkezeti szövetség és a Szász Néppárt elnöke is volt. Emellett a Nagyszebeni Földhitelintézet, az Erdélyi Szász Mezőgazdasági Egylet, valamint ennek földműves-iskolái (Beszterce, Földvár, Medgyes, Nagyszeben) voltak a szász szövetkezeti mozgalom támogatói és a mezőgazdasági modernizáció előmozdítói. 1887-es első közgyűlése óta közgyűlési beszámolót adott ki évente, 1910-től pedig kéthetente saját szövetkezeti közlönyt, Siebenbürger Raiffeisenbote címmel.
Az erdélyi román községekben főleg Szeben, Fogaras és Hunyad megyékben alakultak - szász mintát követve - Raiffeisen-típusú hitelegyletek (însoţiri de credit) a Szeben megyei Román Mezőgazdasági Egylet és a Szelistyei takarékpénztár támogatásával és irányításával. A több mint 70 hitelegyletnek viszont saját szövetkezeti központot csak 1914. áprilisában sikerült bejegyezteti, „Înfrăţirea Federaţia însoţirilor săteşti" névvel. A román szövetkezeti mozgalom támogatói közé sorolhatjuk viszont az Albina Hitelintézetet és vezérigazgatóit, Visarion Romant és Cosma Parteniet, valamint az ASTRA román irodalmi és kulturális egyesületet. Az Albina bank mint záloglevelek kibocsátására jogosított hitelintézet kezdeményezésére 1899-től a Román Bankigazgatók Konferenciája a román bankok éves jövedelmének 1%-át saját pénzügyi kereskedelmi közlöny, a Revista Economică kiadására, további 1%-ot pedig 1903-tól az ASTRA támogatására fordítottak. A közel másfélszáz román bank saját pénzügyi évkönyve (Compass Românesc, Anuar financiar, Anuarul Băncilor Române) szövetkezeti fejezetet tartalmazott, a Revista Economică, a Transilvania (az ASTRA lapja) gyakran közölt szövetkezeti cikkeket, a Tovărăşia lap (Vasile Osvadă szerkesztésében) pedig elsősorban szövetkezeti és hitelegyletei propaganda lap volt.
Ausztria-Magyarország szövetkezeti mozgalmát értékelve, a liberális gazdaságpolitika és jogállam kontextusában decentralizáltnak és ugyanakkor nemzetileg tagoltnak nevezhetjük. Ausztriában több mint 30 szövetkezeti szövetség működött, köztük cseh, szlovén, lengyel, olasz és a „Bukovinai román gazdasági szövetkezetek központja" is. Magyarországon szerb, szász, sváb és román cégnevű vagy népnevű szövetkezeti (pénzintézeti) központok működtek többnyire független, szövetséghez nem csatlakozó szervezetként, illetve a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségéhez csatlakozva. Az OKH és a Hangya központ tagjai többségben magyar községi szövetkezetek voltak, de találhatók köztük nem-magyar nemzetiségűeket tömörítő szövetkezetek is. Az I. világháború hadigazdálkodása kedvezett a centralizált terményértékesítésnek, így a mezőgazdasági termékeket értékesítő és feldolgozó szövetkezeti hálózat növekedése szempontjából ez konjunkturális időszaknak számított.
Balaton Petra: A Székely Akció története. Cartofil, Budapest, 2004.
Balázsi Dénes: Ne nézze senki csak a maga hasznát - Szövetkezeti mozgalom a Kis és Nagyhomoród mentén. Székelyudvarhely, 1995.
Ciobanu, Vasile: Contribuţii la cunoaşterea istoriei saşilor transilvăneni 1918-1944. Ed. hora, Sibiu, 2001.
Csucsuja, István, Somai József (szerk): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. RMKT, Kolozsvár, I. k. 2002.
Dobrescu, Vasile: Sistemul de credit românesc din Transilvania, 1872-1918. Târgu-Mureş, 1999.
Egry Gábor: Nemzeti védgát vagy szolid haszonszerzés? Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és szerepe a szász nemzeti mozgalomban (1835-1914). Pro-Print, Csíkszereda, 2009.
Egyed Ákos: A modern hitelintézeti rendszer kialakulásáról Erdélyben a XIX. és a XX. században, különös tekintettel a szövetkezeti formákra In: Csetri Elek-Egyed Ákos-Hunyadi Attila-Somai József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában. RMKT, Kolozsvár, 2007. 33-48.
Göllner, Carl (szerk.): Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848-1918. böhlau, Köln Wien, 1988.
Gyimesi, Sándor: A parasztság és a szövetkezeti mozgalmak. In: Szabó István (szerk.): A parasztság a kapitalizmus korában 1848-1918. Akadémiai kiadó, Budapest, 1965. 616-654.
Gyárfás Elemér: Az erdélyi szászok hitelszervezetei. In: Magyar Kisebbség. 1923. 24. sz. 948-957. Uő: Az erdélyi románok hitelszervezetei. In: Magyar Kisebbség. 1924. 2. sz. 71-79.
Csepreghy Horváth János: A magyar szövetkezeti intézmény története. I-II. k. Budapest, 1926.
Hunyadi Attila: Nemzetépítés és szövetkezeti politika. In: Székelyföld 2002. 5. sz. 81-129.
Hunyadi Attila: A magyar szövetkezeti intézményrendszer Erdélyben 1885-1918 között In: Csetri Elek-Egyed Ákos-Hunyadi Attila-Somai József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában. RMKT, Kolozsvár, 2007. 49-66.
Hunyadi Attila: Nemzetgazdasági önszerveződési modellek Erdélyben. In: Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Fórum, Somorja, 2006. pp. 189-217.
Hunyadi Attila: Three paradigms of Cooperative Movements with Nationalist Taxonomy in Transylvania.. In: Lorenz, Torsten: Cooperatives in Ethnic Conflicts: Eastern Europe in the 19th and early 20th Century. Berliner Wissenschafts-Verlag, Berlin, 2006. pp. 59-102.
Schandl Károly: A magyar szövetkezés negyven éve. OKH, Budapest, 1938.
Vári András: Nemzetek, szövetkezetek - és kutatóik. Regio. 2007. 2. sz. 79-112.