Utolsó frissítés: 2010-12-15
Szerző: FEJÉR Tamás
Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyveinek (Libri Regii) az elnevezése is utal arra, hogy ezek az uralkodók kancelláriáján vezetett másolati könyvek a budai királyi udvarban az Anjouk által a XIV. század első felében meghonosított gyakorlatot folytatták. Bár a törökkorban vazallus országként önálló államiságot élvező Erdély élén nem királyok, hanem választott fejedelmek álltak, ezeket a másolati könyveket a történeti hagyomány, de a forrástudomány is Liber Regiusoknak nevezi, közelebbi megnevezését pedig minden egyes kötet az illető fejedelem nevéről kapta. Az adatok tanúsága szerint olykor Vajdai Könyveknek (Liber Vaivodalis) is nevezték. Ezekbe a fejedelmi kancellárián, pontosabban annak a nagyobb kancelláriának (cancellaria maior) nevezett ügyosztályán kiállított jelentősebb - azaz örökérvényű, gyökeres jogokat (ius radicale), kiváltságokat biztosító, a fejedelmek kegyelmi ténykedésével kapcsolatos - okleveleket másolták be, tehát tisztségek, méltóságok, nemesség vagy birtokok adományozását, kiváltságokat, mentességeket, céhek és társadalmi szervezetek szabályzatait, elvi jelentőségű döntéseket, de igen nagy számban megtalálhatók ezek mellett a végrendeletek és legkülönbözőbb magánokiratok (ingatlan adásvétele, cseréje, ajándékozása, zálogosítása, gyámság) érvényességéhez szükséges fejedelmi jóváhagyások, valamint akad néhány olyan is, amelyek a kancellária hiteleshelyi működésére vonatkoznak (pl. bevallások, tiltakozások) stb. Minthogy az elpusztult középkori magyar Királyi Könyvekhez hasonlóan az erdélyieknek is teljes hitelességet és bizonyítási erőt tulajdonítottak, peres ügyekben a bíróság előtt döntő erővel bírtak, elveszett oklevelek esetén pedig a másolat alapján a felek kérésére hiteles átiratot állítottak ki.
Az bizonyos, hogy a Királyi Könyvek nem tartalmazzák a fejedelmi kancellárián kiállított összes oklevelet, de a válogatás szempontjait nem ismerjük. Feltehetően nem is voltak pontosan meghatározott ismérvei annak, hogy a tartalmuk szerint bevezetendő oklevelek közül melyik került be, illetve melyik maradt ki. A bejegyzéseket meglehetősen laza időrendben, nagyobbrészt teljes szövegükben vezették be, és ezek az esetek többségében az eredetiekkel csaknem teljesen egyenértékű szöveget őriztek meg. Emellett akadnak olyanok is, amelyekből csak a szokásos oklevélformulák hiányoznak, egyébként részletesen visszaadják a bejegyzés tartalmát. Gyakoribbak viszont a pár soros olyan szűkszavú, rövid kivonatok, amelyek az előbbinél is summásabb formában csak a tárgyra és a szereplő személyekre tartalmaznak utalást. Az bizonyos, hogy ezek a bővebb, de különösen a néhány soros kivonatos bejegyzésekből több olyan adat hiányzik, amit az oklevél végleges szövege magába foglalt, de történeti forrásként ezek is felhasználhatók.
A Liber Regiusok bejegyzései általában latin nyelvűek, de a fejedelmi megerősítések során keletkezett átiratok között szép számmal akadnak magyar és ritkábban német nyelven írt magánokiratok, céhszabályzatok is.
A gyulafehérvári káptalannak a Magyar Országos Levéltárban őrzött részében ma 27 eredeti és három kötet fényképmásolat (ez utóbbi Báthori Zsigmondnak Bécsben őrzött 1601-1602. évi kötetének fényképei) található, amelyekhez további két eredeti kötet csatlakozik a kolozsmonostori konventnek ugyancsak a MOL-ban őrzött hiteleshelyi levéltárából. Összesen tehát 30 kötet Királyi Könyvvel számolhat a történetkutatás, de számuk eredetileg jóval magasabb lehetett, ugyanis tudomásunk van más, mára elpusztult vagy elkallódott kötetekről is. Az alábbiakban időrendi sorrendben adjuk a ma fellelhető és a kutatás számára hozzáférhető Királyi Könyveket:
János Zsigmond: I. 1569-1570. (A kolozsmonostori konventnek a MOL-ban őrzött hiteleshelyi levéltárában: F15: 6 jelzet alatt); Báthory Kristóf: II. 1580-1581. (A gyulafehérvári káptalannak a MOL-ban őrzött anyagában: F 1: 1, másolata is van F1: 2 jelzet alatt); Báthory Zsigmond: III. 1582-1585. (F1: 3), IV. 1587-1589. (F1: 4), V. 1590-1591 (ún. Prothocollum Rubrum, F 15: 11), VI. 1601-1602. (Bécs, Finanz- und Hofkammerarchiv, Handschriftensammlung 76., három kötetnyi fényképmásolata a MOL-ban: F1: 32, 33, 34); Bocskai István: VII. 1606. (F1: 5, másolata is van F1: 6 jelzet alatt); Rákóczi Zsigmond VIII. 1607-1608. (F1: 7); Báthory Gábor: IX. 1608. (F1: 8), X. 1609-1610 (F1: 9); Bethlen Gábor: XI. 1613-1614. (F1: 10), XII. 1615-1617. (F1: 11), XIII. 1617-1621. (F1: 12), XIV. 1620-1627. (F1: 13), XV. 1623-1628. (F1: 14), XVI. 1624-1627. (F1: 15, másolata is van F1: 16 jelzet alatt), XVII. 1627-1629. (F1: 17); Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin és I. Rákóczi György: XVIII. 1622-1636. (F1: 18). Brandenburgi Katalin és I. Rákóczi György: XIX. 1629-1632. (F1: 19); I. Rákóczi György: XX. 1634-1637. (F1: 20), XXI. 1637-1641. (F1: 21), XXII. 1640-1643. (F1: 22). XXIII. 1643-1644. (F1: 23); I. és II. Rákóczi György: XXIV. 1647-1649. (F1: 24), XXV. 1643-1649. (F1: 25), XXVI. 1648-1650. (F1: 26); II. Rákóczi György: XXVII. 1650-1656. (F1: 27), XXVIII. 1652-1656. (F1: 28); Barcsai Ákos és I. Apafi Mihály: XXIX. 1658-1665. (F1: 29); I. Apafi Mihály: XXX. 1678-1689. (F1: 30).
A Királyi Könyvekhez az idők folyamán különböző mutatók is készültek, amelyek hiánytalanul megtalálhatók a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent MOL-ban őrzött anyagában (Pl. Index sensualis et verbalis Librorum Regiorum I-XXIV. MOL, F14: 1.).
A Liber Regiusok történeti forrásértékét elsősorban a bennük fellelhető irattípusoknak a változatossága, a fejedelemségkori társadalom életének csaknem minden területére kiterjedő adatgazdagsága adja. E forráscsoport tartalmának sokszínűsége széles körű hasznosítását teszi lehetővé, de mindenekelőtt a hely- és népiségtörténeti, archontológiai, genealógiai, hivataltörténeti, továbbá a jogtörténeti, had- és politikatörténeti, valamint egyház- és művészettörténeti kutatásoknak elsődleges forrásai.
Az erdélyi fejedelmek oklevelei (1560-1689). Erdélyi Királyi Könyvek. DVD-ROM. Szerk. Gyulai Éva. Arcanum, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara. Budapest, 2005.
Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyvei. I. 1569-1602 (Erdélyi Történelmi Adatok VII. 1-3. Szerk. Jakó Zsigmond) VII/1. János Zsigmond Királyi Könyve 1569-1570. - VII/2. Báthory Kristóf Királyi Könyve 1580-1581. - VII/3. Báthory Zsigmond Királyi Könyvei 1582-1602. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Fejér Tamás, Rácz Etelka, Szász Anikó. Kolozsvár, 2003-2005.
Beke Antal: Kimutatás a gyulafehérvári káptalannak őrizete alatt volt országos levéltár átadásáról. Budapest, 1884.
Wass Miklós: A királyi könyvek székely oklevelei. In: Erdélyi Múzeum, 17/1900. I-X. közlemény. 56-59, 119-123, 222-225, 295-299, 355-357, 428-431, 485-488, 545-551, 595-616.
Fejér Tamás-Szász Anikó: The so-called Libri Regii Protocols of the Transylvanian Princes. In: Colloquia. Journal of Central European History, 13/2006. nr. 1-2. 272-289.
Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyvei. In: Református Szemle, 96/2003. 6. sz. 773-784.
Az elpusztult középkori magyarországi Királyi Könyvekre:
Hajnik Imre: A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakából. In: Értekezések a történelmi tudományok köréből. Budapest, 1879. VIII. köt. 3. sz.
Majláth Béla: Adatok a királyi könyvek történetéhez. In: Századok 13/1879. 781-782.
Szabó Dezső: Adalékok a királyi könyvek történetéhez. In: Turul 24/1906. 86-88.
Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan. (A magyar történettudomány kézikönyve. II/3. Szerk. Hóman Bálint) Budapest, 1930. 91-92, 181-184.
Iványi Béla: Regisztratura-könyvek Magyarországon a középkorban. In: Emlékkönyv gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kulturpolitikai müködésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Budapest, 1925. 295-304.
Az 1526 után vezetett magyarországi Liber Regiusokra:
Libri Regii. Király Könyvek 1527-1918. DVD-ROM. (Összeállította: Vissi Zsuzsanna, Trostovszky Gabriella, Németh István, Tuza Csilla, Csavlek Judit, Magyari Gabriella, Németh György). Budapest, 2006. http://mol.arcanum.hu/