Utolsó frissítés: 2010-11-23
Szerző: PETI Lehel
Marián Rózsika 1962. november 4-én született Dicsőszentmártonban, szülei első gyermekeként, a családban többnyire magyarul beszéltek. Két éves volt, amikor szülei a város szomszédságában fekvő Szőkefalvára költöztek. Rózsika itt járt magyar nyelvű általános iskolába. Szőkefalván volt elsőáldozó és itt is bérmált. 13 éves korában cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. A középiskolát Dicsőszentmártonban végezte román nyelven, emellett egy gépírói tanfolyamot is elvégzett. 1981-ben Dicsőszentmártonba ment férjhez. Házasságából egy fia született. A közösség magyar tagjai szerint Marián Rózsika árvaházból kivett, nevelt gyermeke valójában a saját szerelemgyereke.
Házassága nem sikerült. A boldogtalan házasság elől 1989-ben visszaköltözött szüleihez Szőkefalvára. Három évvel később, cukorbetegsége következtében harminc éves korában teljesen megvakult. Úgynevezett magánjelenései harminchárom éves korától vannak. Családja szerény anyagi körülmények között élt. 1992-1996 között a Dicsőszentmártonban élő nagymamájához költözött. Látomásai iránt ez idő alatt kezdett érdeklődni a görög katolikus egyház: görög katolikus papok látogatták, miséztek lakásában. A görög katolikus egyház jelenései iránt való érdeklődésének előzménye, hogy mialatt Rózsika Dicsőszentmártonban lakott 1993-tól egy görög katolikus imaközösség találkozásain vett részt. Új szerepében a családban és a közösségben betöltött státusa megerősítést nyer. 1997-ben visszaköltözött szüleihez Szőkefalvára, miközben jelenései iránt érdeklődni kezd a szőkefalvi katolikus egyház is. A legközelebbi magánjelenés alkalmával megkérdi Szűz Máriát, hogy hol maradjon, Szőkefalván vagy Dicsőszentmártonban. Szűz Mária Szőkefalvát jelöli ki további lakhelyéül. 1999. május 2-án belépett a ferences harmadrendbe, a jelenések alkalmával mindig a rend viseletét hordta.
Marián Rózsika életútjának bizonyos mozzanataiból következtethetünk azokra a pszichológiai összetevőkre, amelyeket a családi és közösségi háttér, az etnikai identitásváltás kétes sikere és az ebből fakadó stigmatizáltság váltott ki, s amelyek szerepet játszhattak az egyéni látóból fokozatosan közösségi funkciókat is felvállaló szent látó szerepének kialakulásában.
Életrajzában jelen vannak a faluközösségen belüli bizonytalan társadalmi pozíciójára utaló elemek: román-cigány vegyesházasságból született, a család a falu cigányok lakta utcájában él; a településen Rózsikát mindenki cigánynak tartja. Marián Rózsika családja mindemellett a magyar etnikummal való azonosulás kulturális stratégiáját követi.
Marián Rózsika lokális közösségbeli státusa megfelel a helyi vallás vallási specialistákra vonatkozó legfontosabb mintáinak: vak, elvált, cigány etnikumú, öregedő asszony. Specialista szerepkörének fokozatos bővülését Szűz Máriától kapott felhatalmazással legitimálta, amelyet a nyilvános jelenések során jelentett be. Szent látó szerepköre így összetett feladatvállalásból áll: érintéssel és áldásosztással gyógyít, életviteli tanácsokat ad, a kegyes életre buzdít, imákat és böjtöt ad fel, valamint ördögűzést hajt végre. A zarándokok különös kegyelemnek érzik, ha a jelenések évfordulójára szervezett szőkefalvi búcsú idején megérinthetik őt. Az udvarán lévő kút egy mennyei látomást követően gyógyító, csodatevő erejűvé vált, amelyet a szőkefalvi Máira-jelenések évfordulóján tartott búcsú idején gyakran felkeresnek a zarándokok.
Specialista szerepkörének kiépítésében a helyi folklór elemei is jelen vannak. A tudós hiedelemalakjának motívumaira utal az, amikor azzal fogadja a hozzá érkezőket, hogy előre tudta, ki érkezik hozzá, milyen problémával keresik meg stb. Az elmesélt csodák, gyógyulás-történetek mellett jelenéseit a hitetlenkedő személyeket ért mágikus büntetésekről szóló narratívákkal is legitimálja.
A vallásantropológiai szakirodalom rámutat, hogy az anya hiánya, az intenzív emocionális elveszettségérzet, egy boldogtalan családi élet valósága mind olyan elemek, amelyek a látók esetében megfigyelhetők. A modern katolikus látók élettörténetében gyakran előfordul az „új személyiség" létrejöttére való utalás. Elkeseredettségéről, az életében bekövetkező krízishelyzetről és az ezt követő megtéréséről Rózsika is beszélt. Válással végződő boldogtalan házasságát követően elmagányosodott. Elmondta, hogy cukorbetegsége következtében kialakult vaksága miatti elkeseredésében jobban kezdett hinni mint előtte. „Régi életét" egyfajta passzív vallásosság jellemezte: csak nagyobb ünnepekkor látogatta a templomot, ritkán imádkozott.
Marián Rózsika történeteiből nagy meggyőző erő árad, exaltált beszédstílusának, szuggesztív előadásmódjának köszönhetően. Történeteit gyakran párbeszéd formájában adja elő, amelyet dinamikus, erős érzelmeket kifejező előadásba foglal. A szőkefalvi zarándokok gyakran csodálattal beszéltek arról, hogy Rózsika a nyivános jelenések idején nagy tömeg előtt is milyen nyugodtan beszélt. Elbeszélései során választékosságra törekszik, a dramatizáló előadásmódhoz jól illeszkedik a nyilvános jelenések üzenetére is jellemző egyfajta poétikus kifejezésmód, hasonlatok, metaforák használata.
GYŐRFY Eszter: „That is Why Miracles Happen Here." The Role of Miracle Narratives in the Legitimization Process of a New Shrine. In: William A. CHRISTIAN Jr. - Gábor KLANICZAY (ed.): The „Vision Thing": Studying Divine Intervention. Collegium Budapest Institute for Advanced Study, Budapest, 2009. 239-260.
KESZEG Vilmos - PETI Lehel - PÓCS Éva (szerk.): Álmok és látomások a 20-21. században. L'Harmattan-PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest. 2009.
PETI Lehel: Apariţia Fecioarei Maria de la Seuca, în contextul interferenţelor religioase şi etnice / The Marian Apparition from Seuca/Szőkefalva in the Context of Religious and Etnincal Interferences. Studii de atelier. Cercetarea minorităţilor naţionale din România. Working Papers in Romanian Minority Studies. Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale, Cluj-Napoca, 2009.
PETI Lehel: A szőkefalvi Mária-jelenések vallásantropológiai megközelítésben. Keresztény Szó XX. (2009) 1. 1-7; 2. 28-32.]
PETI Lehel: Mária-jelenés és ördögűzés. Egy vak látó imaginárius világa. Korunk XXI. (2010) 9. 40-48.
PÓCS Éva: Szőkefalva/Seuca: egy új kegyhely új üzenetei. In: PÓCS Éva (szerk.): Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. (Tanulmányok a transzcendensről VI.), Balassi Kiadó, Budapest, 2008. 484-504.
Képek