1989 és 2014 között a romániai magyar nemzeti kisebbség szervezetei és közéleti személyiségei összesen tizenhat olyan törvénytervezetet dolgoztak ki, amelyek a romániai nemzeti kisebbségek, magyarok lakta térségek vagy kimondottan a magyarság autonómiájáról szóló cikkelyekkel rendelkeznek.[1] Más romániai nemzeti vagy etnikai kisebbség képviselői nem dolgoztak ki autonómiára vonatkozó jogszabály-tervezeteket.
Ezek a tervezetek időrendben a következők:
1. Nemzetiségi törvénytervezet-csomag (1991, Szőcs Géza);
2. Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről (1993, Csapó József);
3. Törvény a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről (1993, RMDSZ-SZKT);
4. Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről (1994, Szilágyi N. Sándor);
5. Sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma (1994, Csapó József);
6. Romániai magyar nemzeti közösség személyi autonómiájának statútuma (1994, Csapó József);
7. A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma (1995, RMDSZ ÜE Politikai Főosztálya, Bodó Barna - Szász Alpár Zoltán - Bakk Miklós);
8. Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatokról (1995, Bakk Miklós);
9. Székelyföld autonómiastatútuma (1995, Csapó József);
10. Székelyföld autonómiastatútuma (2003, Székely Nemzeti Tanács);
11. Kerettörvény a régiókról (Autonómia-csomagterv, 2003, szakértői csoport, koordinátora Bakk Miklós);
12. Törvénytervezet Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról (Autonómia-csomagterv, 2003, szakértői csoport, koordinátora Bakk Miklós);
13. Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma (Autonómia-csomagterv, 2003, szakértői csoport, koordinátora Bakk Miklós);
14. Kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű önkormányzatáról (2004, Bakk Miklós);
15. Törvény a romániai nemzeti kisebbségek jogállásáról (2005, RMDSZ);
16. A romániai Székelyföld autonómia statútuma (2014, RMDSZ).
A romániai magyar tervezetek területi és személyi elvű, illetve politikai és kulturális autonómiák.
Személyi elvű autonómiát javasol (a fenti sorszámozás szerinti) az 1.,3.,4.,6.,7.,8.,14.,15., terv, míg területi elvű autonómiából indulnak ki a következő tervezetek: 2.,3.,5.,9.,10.,11.,12. (ezen belül a Kerettörvény a régiókról és Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma).
A tervezetek szerzői kizárólag a szűk értelemben vett autonómiák, a speciális státusú, a politikai decentralizáció jegyében létrehozott területi önkormányzatok kialakítását tekintik célnak. Ezen belül azonban vannak olyan tervezetek, amelyek az állam közigazgatási szerkezetébe nem illeszkednek, míg mások igen. A Bakk Miklós vezette csoport tagjai az állam közigazgatási szerkezetébe illeszkedő önkormányzatban gondolkodtak, ezzel szemben Csapó József és az RMDSZ (Törvény a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről) az állam közigazgatási szerkezetébe nem illeszkedő megoldásban.
A személyi elvű autonómiát kialakítani kívánó tervezetek az autonómia centralizáltságában különböznek a leginkább. A legközpontosítóbb megoldást a 2005-ös Törvény a romániai nemzeti kisebbségek jogállásáról, a legdecentralizáltabbat pedig a 2004-es Kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű önkormányzatáról tartalmazza.
Ezek közül a Bakk Miklós vezette csoport Autonómia-csomagterve a spanyolországi és az olaszországi megoldásokra hasonlít a legjobban, amennyiben regionalizálná Romániát. A speciális státusú régió inkább a spanyolországi megoldásra hasonlít. Baszkföld esetében, akárcsak Székelyföld különleges jogállású régió esetében, alsóbb szinten a történelmi közigazgatási egységek szerveződnének meg. Azonban az etnikai elv érvényesülése miatt az olaszországi megoldással is szoros rokonságban áll. Amíg a spanyolországi régiók esetében kizárólag a területi elv érvényesül, az olaszországi megoldás esetében a régión belül érvényesül az etnikumok közti hatalommegosztás elve is. Így Bakk Miklós tervezete a két említett külföldi megoldás sajátos ötvözetének tekinthető.
Az önkormányzat szervezeti felépítése és az egyes testületek összetétele
Személyi elvű autonómiakoncepciók
Mivel a legelső tervezet, Törvénytervezet a nemzeti, etnikai, nyelvi közösségekről és az ezekhez tartozó személyekről (1.) nem autonómia-statútum, bővebben nem esik szó a kisebbségi önkormányzatok szerveiről. Mindössze annyit mond, hogy a közösségeknek jogukban áll közjogi személyiséggel rendelkező szervezeteket alakítani a társadalmi, kulturális, nevelési és oktatási, gazdasági és szociális tevékenységek ellátására.
A Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről (2.) már az Önkormányzati Tanácsot, mint az autonómia döntéshozó szervét említi. A végrehajtó hatalom birtokosaként az RMDSZ-t nevezi meg.
A Törvény a személyi elvű önkormányzatokról (8.) már a nemzeti kisebbség tanácsáról és a tanács végrehajtó bizottságáról szól. Létrehozná a személyi elvű önkormányzat elnökének intézményét. Az önkormányzat legfelsőbb szerveit a nemzeti kisebbség tanácsa és a tanács végrehajtó bizottsága jelenti. A tanács létszáma a kisebbségi kataszterben megjelenő személyek számának függvényében 7 és 91 között változhat. A bizottság 3 vagy 5 tagját - elnök, alelnökök és titkár - a tanács választja.
A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának (7.) statútuma értelmében a döntéshozó szerv a Képviselők Tanácsa, végrehajtó szerve az Igazgató Bizottság. A Bizottságot a bizottság elnöke, alelnöke és főbiztosai irányítják, ez utóbbiak a miniszterek szerepét töltik be, alattuk ügyosztályok működnek. Az elektronikus sajtó felügyeletére létrehozná a Nemzeti Közösség Médiatanácsa intézményét.
A Kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű önkormányzatáról (13.) esetében a helyi önkormányzat szervei a helyi önkormányzat tanácsa, a helyi önkormányzat végrehajtó bizottsága és a helyi önkormányzat elnöke. A tanács létszáma a közösség lélekszámának függvényében 7 és 17 fő között mozog. Őket közvetlenül, titkos szavazással négy évre választják arányos és nyitott listás rendszerben. Jelölteket állíthatnak a pártok és civil szervezetek, a független jelöltek legalább 10, az illető nemzeti közösség helyi jegyzékébe felvett választó támogatásával jelöltethetők.
A 3-5 tagú bizottságot a tanácsa választja, „a pontos összetételről a tanács határozata vagy a nemzeti közösség országos önkormányzata által elfogadott statútum rendelkezik". Az elnököt abszolút többséggel ugyancsak a tanács választja meg saját tagjai közül.
A nemzeti közösség országos önkormányzatának szervei az országos önkormányzat tanácsa, az országos önkormányzat végrehajtó bizottsága és az országos önkormányzat elnöke. A tanács létszáma ugyancsak a lélekszám függvényében 7 és 159 fő között mozoghat, megválasztására arányos és nyitott listás rendszerben kerül sor. Jelölteket állíthatnak a pártok és civil szervezetek, a független jelöltek legkevesebb száz választási jegyzékben szereplő egyén támogatásával indulhatnak. A független jelöltek legalább 10, az illető nemzeti közösség helyi jegyzékébe felvett választó támogatásával jelöltethetők.
A bizottság létszáma 3 és 11 között változhat. Az országos elnököt a tanács abszolút többséggel választja saját soraiból.
A Törvény a romániai nemzeti kisebbségek jogállásáról (15.) a nemzeti közösségek legfőbb szerveként a jogi személyiséggel rendelkező a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsot nevezi meg. Azokban a megyékben, ahol egy adott kisebbség demográfiai aránya jelentős, létrehozhatóak az autonómia megyei Bizottságai. Amennyiben ez nem történik meg, szerepüket a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek reprezentatív szervezetei tölthetik be.
A Tanácsot titkosan, közvetlenül, egyenlően és szabadon választják, ezt „és ezek eredményét az Állandó Választási hatóság felügyeli és hagyja jóvá". A kisebbség lélekszámának függvényében tagjainak száma 7 és 91 között lehet. A tervezet értelmében kötelező módon létre kellene hozni három szakbizottságot, ezek a tanügyi és oktatási stratégiák Bizottsága, kulturális és vagyon Bizottság, tömegtájékoztatási eszközök Bizottsága. Ezeken kívül mások is létrehozhatók.
A Tanácsnak egy elnöke és két alelnöke, illetve két jegyzője lenne, „a Tanács mellett egy Állandó Titkárság, a Bizottságok mellett pedig Állandó Irodák működnek". Azokon a helyeken, ahol egy adott kisebbség részaránya eléri az 1%-ot, de nem sikerül képviselőt juttatnia a tanácsba, a kulturális autonómia bizottság javaslattételi joggal rendelkezne.
Területi elvű autonómiakoncepciók
Területi elvű autonómiát biztosítana a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről (2.) azokon a településeken és térségekben, ahol egy nemzeti kisebbség többséget alkot. Az autonóm státust elsődlegesen a települések élveznék, és társulás révén hozhatnának létre nagyobb autonóm térséget. Ez a Magyar Nemzeti Közösségi Régió néven szerepelne, a törvényhozó hatalom a Tanácsosok Gyűlését, a végrehajtó hatalom pedig a Területi Tanácsot és a Magyar Nemzeti Közösségi Régió Elnökét illetné.
A Törvény a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről (3.) sajátos státusú helyi önkormányzatokról és regionális autonómiáról beszél. Itt szintén a települések társulása révén hozható létre egy tágabb autonóm régió. Az önkormányzat szerveire vonatkozóan azonban csak annyit mond, hogy azokat a kisebbség önállóan alakíthatja ki.
A Sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma (5.) értelmében az autonóm státusra jogosult magyar többségű települések tanácsa és polgármestere gyakorolná az ezzel járó kompetenciákat, és megilletné őket a társulás joga.
Az 1995-ös Székelyföld autonómiastatútuma (9.) a létrehozott régiót 9 alsóbb szintű közigazgatási egységre, székre osztaná. Székelyföld régió törvényhozó hatalmát a 77 tagú Önkormányzati Tanács, végrehajtó hatalmát az Önkormányzati Bizottság és Székelyföld Elnöke birtokolná. Alsóbb szinten pedig a Széki Tanács, a Széki Bizottság és a Széki elnök.
A 2003-as Székelyföld autonómiastatútuma (13.) az előbbi tervezettel megegyező intézményeket hozná létre.
A 2003-as Autonómia-csomagterv (11.) Románia regionalizációját az asszimetrikus regionalizmus alapján képzeli el, rendes és speciális jogállású régiók révén valósítaná meg. Minden régió törvényhozói hatalmát a regionális közgyűlés gyakorolná, végrehajtó hatalmát pedig a regionális bizottság és a régió elnöke. A tervezet a régiók közti egyeztetés szerveként felállítaná a Szolidaritási Tanácsot.
Székelyföld speciális státusú régióként jöhetne létre, alsóbb szinten megyék helyett 5 székből és egy különleges körzetből állna. Az önkormányzat intézményeit Székelyföld Önkormányzati Tanácsa, Székelyföld Önkormányzati Bizottsága és Székelyföld elnöke jelentené. A tervezet sajátossága, hogy a 20%-os paritásos elv alkalmazása révén fenntartott helyeket garantál Székelyföld román közösségének. Alsóbb szinten ugyancsak a Széki Tanácsot, Széki Bizottságot és a Széki Elnököt ruházza fel a közhatalommal.
A romániai tervezetek közül a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről, a két Csapó-féle Székelyföld autonómia statútuma és Bakk Miklós Autonómia-csomagterve rendelkezik konkrétan a regionális szervekről.
A félelnöki rendszer analógiájára használható félig törvényhozó testületi rendszerre nem akadt eddig működő példa, de ide sorolható a Csapó-féle Székelyföld autonómia statútumában lefektetett elképzelés. Ehhez annak kell teljesülnie, hogy az elnököt ne a törvényhozó testület, hanem a lakosság közvetlenül válassza, ugyanakkor, a végrehajtó testület tagjainak személyéről az elnök egyedül ne dönthessen, viszont ő jelölhesse ki. Ezek a kritériumok az említett tervezet esetében teljesülnek.
A másik két tervezet, a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről (2.) és az Autonómia-csomagterv (12.) esetében a régió elnökét saját tagjai közül a törvényhozó testület választaná, és nem a lakosság, ugyanakkor vissza is hívhatja. Ebből kifolyólag ezt a két koncepciót törvényhozó testületi rendszernek tekintem.
Jegyzetek
[1] A tervezetek szövege elérhető: http://adatbank.transindex.ro/belso.php?alk=48&k=5