A trianoni békét követően az erdélyi magyar elit egy része úgy vélte, hogy egyrészt a közösség érdekvédelmét, másrészt a talpra állítását legjobban egy demokratikus politikai néppárt tudná ellátni. Ezért Kós Károly vezetésével 1921. június 5-én Bánffyhunyadon megalakult az Erdélyi Néppárt, amely 1922. június 15-én országos párttá szerveződött Magyar Néppárt elnevezéssel. Ezzel szemben jött létre a romániai magyarság egészének önkormányzati szerveként felléppő Magyar Szövetség, báró Jósika Sámuel vezetésével 1921. július 6-án. A hatóságok folyamatos zaklatása után 1921. október 30-án felfüggesztették a tevékenységét. A parlamenti választások közeledtével, a Szövetség volt vezetői (döntően az 1918 előtti erdélyi közigazgatási elit) Ferencz József unitárius püspök vezérletével megalapították a Magyar Nemzeti Pártot, hogy a Néppárttal szemben indulhasson a magyar választók szavazataiért. Közben a román hatóságok újból engedélyezték a Magyar Szövetség működését, így egyesült a két párt a választásokra. Azonban több jelöltjüket különböző ürügyekre hivatkozva elutasították, ezért csak 3 képviselőjük juthatott be a képviselőházba és 3 a szenátusba. 1922. októberében a bukaresti kormányzat a Magyar Szövetséget végérvényesen betiltotta.
A két párt 1922. december 28-án Kolozsvárt egyesült Országos Magyar Pártként. Jósika Sámuelt választották meg a párt elnökévé, valamint 12 alelnököt (báró Ambrózy Andor, Barabás Béla, Bernády György, id. Grandpierre Emil, Haller Gusztáv, Jakabffy Elemér, Kecskeméthy István, Szabolcska Mihály, Sándor József, báró Szentkereszty Béla, Tury Kálmán és Ugron István). Az ügyvezető alelnök Haller Gusztáv, a titkár Naláczy István lett.
A párt szervezeti szabályzatában külön felvétel nélkül a tagjai közé sorolt „minden 20. évét betöltött román állampolgárt, ki akár származásánál, akár születésénél, akár anyanyelvénél vagy műveltségénél fogva magát magyarnak vallotta". Valójában egy, a régi megyei elitekre támaszkodó választási párt jött létre. Jósika Sámuel 1923. június 3-án bekövetkezett halálával Ugron István vette át a pártelnöki teendőket. 1924 nyarán azonban Ugron lemondott, a vele szembenálló reformellenzék, a bukaresti és budapesti kormányzati akciók, a vezetésen belüli különérdekek hatására. A reformellenzék Bernády Györgyöt jelölte az elnöki székbe, míg az egyházvezetők és a párt egységének megbomlásától tartók továbbra is Ugront akarták elnöknek. Közben egy direktórium megválasztása is felmerült, de ettől elálltak. A patthelyzetnek végül az 1924. december 14-i brassói nagygyűlés vetett véget, ahol ismét Ugront választották meg az OMP elnökének. Alelnökök lettek Bethlen György, Grandpierre Emil, Jakabffy Elemér, Sándor József, a főtitkár pedig Deák Gyula.
Időközben a brassói gyűlés elleni tiltakozásul, a párt megújulását hiányolva néhányan, pl. Kós Károly, elhagyták a pártot. Ugron végül 1926-ban távozott a párt éléről, mert 1926 elején felmondta az 1923-ban kötött „csucsai paktum"-ot, amely egy titkos választási együttműködési megállapodás volt az Avarescu tábornok vezette Néppárttal (amely hatalomra kerülése esetén az erdélyi magyar egyházakan autonómiát, a felekezeti iskoláknak nyilvánossági jogot, szélesebb körű nyelvhasználati jogokat ígért). A paktum felmondásának hátterében a közigazgatási választások álltak, ahol az OMP a kormányzó Nemzeti Liberális Párttal indult közös listákon annak érdekében, hogy egyáltalán a magyarok felkerüljenek a választói névjegyzékbe. A választásokon győztes, és ezzel az erdélyi városokban is komoly pozíciókat szerző Ionel Brătianu, a Liberális Párt vezetője azonban rövidesen lemondott, és a király Avarescut bízta meg kormányalakítással és a parlamenti választások lebonyolításával. Az együttműködés helyreállítása érdekében Ugron 1926. április 1-jén távozott, és helyébe az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet vezető addigi alelnök, Bethlen György lépett.
Az OMP-n belül ekkor megint kiújultak a demokratikus újjászervezést szorgalmazó viták. Ezt a Krenner Miklós vezette közel ötven fős Reform Csoport tematizálta. De az 1926. október 10-11-i gyergyószentmiklósi nagygyűlésen vereséget szenvedtek. Az ügyvezető alelnök Inczédy-Joksman Ödön, a három további alelnök pedig Jakabffy Elemér, Sándor József és gróf Teleki Artúr, a főtitkár Deák Gyula lett. 1927-ben az OMP választási szövetségre lépett a Hans Otto Roth vezette Német Párttal, ez az ún. Kisebbségi Blokk azonban 1928-ra felbomlott. Az OMP ezt követően önállóan indult a parlamenti választásokon. Az 1933-as nagygyűlés a korábbi vezérkarnak szavazott bizalmat változatlan formában, valamint felvette hivatalos célkitűzései közé a székely kulturális önkormányzat, azaz az erdélyi magyar kulturális autonómia megvalósítását.
Az Országos Magyar Párt utolsó (7.) nagygyűlésére 1937. szeptember 3-4-én került sor Sepsiszentgyörgyön. Döntően a párt tizenöt éves pályafutását összegezték. Az 1937. december 20-22. között lezajlott országgyűlési választásokon egyik pártnak sem sikerült kormányképes többséget alakítania sem önmagában, sem szövetségeseivel. A király Octavian Gogát bízta meg kormányalakítással, aki az OMP-vel is szövetséget kötött, de épp ennek életbeléptetése előtt a kormány lemondott. A kialakult politikailag zavaros helyzetben, a Vasgárda befolyásának megállítása érdekében II. Károly király 1938. február 10-én ostromállapotot hirdetett ki, és királyi rendeletekkel kormányzott. A hadsereg átvette a közbiztonság és a közrend védelmét, és február 27-én korporatív jellegű alkotmányt léptettek életbe, majd március 30-án az 1422-es számú királyi rendeletben az összes politikai pártot, így a OMP-t is betiltották.
A párt tevékenységének megalapozása után, 1928-tól az önálló politizálás útját választotta, és minden külső támadás és belső széthúzás ellenére a párttagság Bethlen elnök mögött felsorakozva (a parlamenti csoport mintegy vezérkarként) összefogta a magyarságot. Az egységet tartották a korszak legnagyobb vívmányának. A közügyek képviselete érdekében minden lehetséges módszert megpróbáltak bevetni:
- három alkalommal voltak kihallgatáson a királynál;
- tucat számra memorandumokat írtak az éppen funkcióban levő miniszterelnöknek, minisztereknek, államtitkároknak, különböző kérdésekben az illetékes hivatalvezetőknek, vagy tiltakozásképpen éppen kivonultak a parlamentből;
- a párt különböző ügyekben 15 alkalommal panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez;
- figyelembe véve a (helyi) bukaresti politikai viszonyokat, talán a legeredményesebb tevékenység az ún. „kijárások" voltak az elnök, Willer és különböző küldöttségek részéről.
A parlamenti csoport a törvényhozási ülésszak idején minden hó első csütörtökén ülésezett, azokról olykor közleményt adtak ki, és évente beszámoltak az Intéző Bizottságnak, valamint minden alkalommal a nagygyűléseken. A parlament két házában közel 600 hozzászólásról/felszólalásról van tudomásunk (csak Gyárfás Elemér a szenátusban 206 alkalommal, Willer József a képviselőházban 78 alkalommal szólalt fel). A parlamenti csoport munkáját gyakran szakértői gárda is támogatta, így a szakosztályok szakemberei, az egyházak iskolaügyi referensei, de személy szerint fontos szerepet játszott közülük Balogh Arthur, Jakabffy Elemér, Pál Gábor, Fritz László és mások.
Az OMP szűkebb vezetőségi körének tagjai
1. Abrudbányai Ede, dr. (Szászsebes, Szeben vm., 1886-?), ügyvéd, földbirtokos, képviselő
2. Balogh Arthur, dr. (1866-1951), jogász, az Elnöki Tanács tagja, szenátor, a párt külügyi képviselője
3. Balogh Elek, dr. (Felvinc, Torda-Aranyos vm., 1881-? ), ügyvéd, képviselő
4. Barabás Béla albisi, id., dr. (1855-1934), ügyvéd, képviselő
5. Barabás Béla ifj. (Nagyborosnyó, Háromszék vm., 1882 - Budapest, 1945), dr., ügyvéd, közjegyző
6. Bernády György, dr. (1864-1938), gyógyszerész, Marosvásárhely polgármestere, főispán, alelnök, a párt Maros-Torda megyei és marosvásárhelyi tagozatának elnöke, az Elnöki Tanács tagja, képviselő
7. Bethlen György bethleni gróf, dr. (Kolozsvár, 1888 - Kolozsvár, 1968), drági földbirtokos, mezőgazdász, az EGE alelnöke, majd elnöke, a párt elnöke, hat alkalommal képviselő
8. Deák Gyula, dr. (?-?), ügyvéd, az OMP főtitkára,
9. Fábián László, dr. (Bodos, Háromszék vm., 1874 - Barót, 1956), ügyvéd, lapszerkesztő, képviselő
10. Ferencz József kilyéni (Alparét, Belső Szolnok vm., 1835 - Kolozsvár, 1928), unitárius püspök, egyházi író, főrendi tag
11. Ferenczi Zsigmond (?-?), ügyvéd, politikus, képviselő
12. Ferenczy Géza árkosi, dr. (Felsőrákos, Udvarhely vm., 1866-? ), ügyvéd, unitárius egyházi főgondnok, képviselő
13. Gál Miklós, dr. (1888-1983), ügyvéd, képviselő
14. Görög Joachim (Szamosújvár, Belső-Szolnok vm., 1862 - Gyergyószentmiklós, 1928), örmény katolikus esperes, polgári iskolai tanár, szentszéki ülnök, képviselő
15. Grandpierre Emil, id. (Nagy Péter néven írt; Nagykanizsa, Zala vm., 1874 - Budapest, 1938), közigazgatási bíró, író, újságíró, alelnök
16. Gyárfás Elemér lécfalvi, dr. (Borzás, Kis-Küküllő vm., 1884 - Bukarest, 1945), ügyvéd, főispán, történetíró, közgazdász, hat alkalommal szenátor
17. Hegedűs Nándor, 1902-ig Hirschl (Nagyvárad, 1884 - Budapest, 1969), publicista, szerkesztő, irodalomtörténész, képviselő
18. Inczédy-Joksmann Ödön (1878-?), a Magyar Dalosszövetség elnöke, az OMP ügyvezető alelnöke
19. Ignácz László (Dés, Szolnok-Doboka vm., 1863? - Fogaras, 1927), református lelkész, gimnáziumi tanár, képviselő
20. Jakabffy Elemér, dr. (Lugos, Krassó-Szörény vm. 1881 - Szatmár, 1963), közíró, lapszerkesztő, alelnök, az Elnöki Tanács tagja
21. Jósika János branyicskai báró (Branyicska, Hunyad m., 1888 - Kolozsvár, 1958), földbirtokos, hat alkalommal képviselő
22. Jósika Sámuel branyicskai báró (Salzburg, Ausztria, 1848 - Kolozsvár, 1923), földbirtokos, főispán, orszgyűlési képviselő, király személye körüli miniszter, a magyar főrendiház elnöke, a Magyar Szövetség, majd az OMP elnöke
23. Kocsán János, dr. (Nagyvárad, 1872 - Budapest, 1939), jogi tanfolyamot végzett Nagyváradon, ügyvéd, jogi szakíró, ítélőtáblai bíró
24. Kotzó Jenő, dr. (Gyarok, Bihar vm., 1883, - Nagyvárad, 1973), újságíró, képviselő
25. Krenner Miklós, dr. (Garamberzence, Szlovákia, 1875 - Budapest, 1968), publicista, tanár, politikus, a reformmozgalom vezetője
26. Laár Ferenc (?-?), református lelkész, Parajd, képviselő
27. László Dezső, dr. (Gyímes, Csík m., 1883 - Kolozsvár, 1943), ügyvéd Gyergyószentmiklóson, képviselő
28. Majláth Gusztáv Károly (1864-1940) római katolikus püspök
29. Makkai Sándor (Nagyenyed, 1890 - Budapest, 1951), teológiai tanár, író, református püspök, szenátor
30. Molnár Kálmán (Dezső), (Verespatak, Alsó-Fejér vm., 1868 - Kolozsvár, 1949), kanonok, pápai prelátus, szenátor
31. Nagy Károly (?-1926), református püspök
32. Paál Árpád bethlenfalvi, dr. (Brassó, 1880 - Budapest, 1944), főjegyző, közíró, politikus, lapszerkesztő, az Elnöki Tanács tagja, képviselő
33. Pál Gábor bethlenfalvi, dr. (Csíkvárdotfalva, Csík megye, 1883 - Csíksomlyó, 1968), ügyvéd, képviselő és szenátor, az Elnöki Tanács tagja
34. Parecz Béla, dr. (Arad, 1873 -?), ügyvéd Aradon, képviselő
35. Sándor József pákéi (Bukarest, 1853? - Kolozsvár, 1945), etnográfus, a magyar országgyűlés tagja, majd hat alkalommal OMP szenátor, alelnök
36. Sebessy János bolgárfalvi és derzsi, dr. (Székelyudvarhely, 1876 -?), mérnök, ügyvéd, alispán, képviselő
37. Sulyok István, dr. (Lugos, 1891-?), újságíró, lapszerkesztő
38. Sulyok István, dr. (Komádi, Bihar vm., 1859 - Nagyvárad, 1944?), református püspök, felsőházi tag
39. Szabó Béni (Nyárádmogyorós, Maros-Torda vm., 1886 - Brassó, 1971), szűcsmester/kisiparos Brassóban, képviselő
40. Szakács Péter szenterzsébeti (1851? - ?), gazdasági szakíró, titkár, képviselő
41. Szele Béla ochvai (Brassó, 1878 -?), ügyvéd, lapszerkesztő, képviselő
42. Szentkereszthy Béla, ifj. zágoni báró (Árkos, Háromszék vm., 1885 - Árkos, 1944), földbirtokos, képviselő
43. Szoboszlay László, dr. (?-?), ügyvéd
44. Teleki Arctur gróf (?-?), földbirtokos
45. Tornya Gyula, dr. (Pancsova, Torontál vm., 1877 -?), csákovai ügyvéd, képviselő
46. Török Andor, dr. (Kézdivásárhely, 1872 -?), alispán, polgármester, egyházmegyei főgondnok, képviselő
47. Ugron István ábránfalvi (Mezőzáh, Torda-Aranyos vm., 1862 - Kolozsvár, 1948), diplomata, meghatalmazott miniszter, református főgondnok, az OMP elnöke, az Elnöki Tanács tagja
48. Vásárhelyi János (Maroscsúcs, Alsó-Fehér vm., 1888 - Kolozsvár, 1960), református főjegyző, püspök
49. Weisz Sándor, dr. (Nagypeleske, Szatmár vm., 1888-?), ügyvéd, lapszerkesztő/tulajdonos, képviselő
50. Willer József, dr. (Kecskemét, 1884-?) köztisztviselő, polgármester, lapszerkesztő, az OMP bukaresti irodájának vezetője, hat alkalommal képviselő
Szakirodalom
Bárdi Nándor: Otthon és haza. Tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2014.
György Béla: A romániai Országos Magyar Párt története 1922-1938. PhD disszertáció, Budapest, 2006. http://doktori.btk.elte.hu/hist/gyorgybela/diss.pdf
Horváth Szabolcs: Elutasítás és alkalmazkodás között. A romániai magyar kisebbségi elit politikai stratégiái (1931-1940). Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007.
K. Lengyel Zsolt: A kompromisszum keresése. Tanulmányok a 20. századi transzszilvanizmus korai történetéhez. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007.
Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi élete. 22 év kisebbségi sorsban. Fraternitas, Kolozsvár, 1941.
Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig. Studium, Budapest, 1941. [Reprint kiadása megjelent az Optimum kiadónál, 1989.]