Utolsó frissítés: 2012-11-26
Szerző: Orbán János
Kód: MS-IV-m-A-16100
Datálás: 1801–1803
A sáromberki kripta a magyar kultúra kimagasló személyiségeinek hamvait őrzi: itt van eltemetve maga a könyvtáralapító kancellár Teleki Sámuel; fia, a fiatalon elhunyt tudós, Teleki Domokos, valamint dédunokája, az Afrika-kutató Teleki Samu. A kriptára vonatkozó irodalom az 1772-es évet jelöli meg az építés időpontjaként. A megállapítás a 18. századi református anyakönyv bejegyzéseinek értelmezésén alapul: a Teleki házaspár 1772–1784 között elhalt hat gyermeke közül az elsőt, az 1772-ben halva született kislányt temették ugyanis a temető addig érintetlen északi részébe. Azonban a halotti anyakönyv következetesen csak temetőről és sírokról tesz említést a 18. század folyamán – a kripta létezéséről jóval később, a kancellár temetésének évében, 1822-ben olvashatunk először. A nagyméretű családi sírbolt építésének gondolatát felesége és Domokos fia hirtelen halála érlelhette meg a gyásszal egyre gyakrabban szembesülő, öregedő kancellárban, kivitelezésére a marosvásárhelyi Teleki Téka építési munkálatai kínáltak kiváló alkalmat: az itt foglalkoztatott mesterekkel egyúttal a sáromberki kriptát is megépíttethette.
Először egy 1801-es költséglistában irányozták elő a sáromberki temetőhöz szükséges meszet és kőművesmunkát, ezen a nyáron pedig a Téka munkálatait vezető Követsi János pallér kimérte az épület helyét is. Ősszel a Teleki által jóváhagyott és megerősített tervrajzok szerint sor került az alapok lerakására. A marosvásárhelyi munkálatok azonban túlságosan lefoglalhatták a mestereket, mert még 1803 februárjában is csak készülődtek arra, hogy a nyári hónapokban a kripta építéséhez fognak. Májusban Követsi János már kijelölte a kripta pilléreit, és a vásárhelyi Rhédey–Wesselényi szárny javításainak befejezése után azonnal hozzá szerettek volna fogatni az építkezéshez. Addig is a „temető szín delineatioját” a levéllel együtt felküldték Bécsbe Teleki Sámuelnek, hogy határozza meg a meglévő három feliratos sírkő helyét az új épületben. Látható, hogy a források gyakran emlegetik az épület delineatioját, tervrajzát. Sajnos nem maradt fenn és készítőjéről sem esik szó a forrásokban, de igen valószínű, hogy a bonyolult építészeti feladatnak nem tekinthető kripta terveinek elkészítése, a megrendelő elvárásainak figyelembe vételével, szintén a tehetséges pallérra hárult. Kadácsi István jószágigazgató 1803 májusában kelt levelében az ácsmunkákról is szó esik: megtudjuk, hogy „Xtian [Krisztián] uram készíti meg a temető színnek fa munkáját”. Ismét egy, a Teleki Téka munkálatainál már kipróbált mesterről, az 1799 nyarától Teleki Sámuelnek dolgozó Christian Schön kőhalmi ácsról van szó, aki még hosszú ideig foglalatoskodott a kancellár birtokain. Habár 1803 júniusában Marosvásárhelyen még mindig csak készültek a sáromberki munkálatok elkezdésére, a kriptaépítés ebben az esztendőben befejeződött, a meglévő sírkövek is a helyükre kerültek.
A sírkövek készítéséről nem sok információ áll rendelkezésünkre. Az épület elkészülte előtt a temetőben nyugvó hét halott közül még csak háromnak volt sírköve. Teleki Sámuel 1784-ben elhunyt második Sámuel nevű fiának sírkövét 1785–1786-ban együtt rendelték meg a sáromberki református templom kapuzatának faragott köveivel egy ismeretlen kolozsvári kőfaragó mestertől. 1803-ban, az építés évében újabb „monumentum kövek” készültek, sajnos nem tudni, mely sírok fölé, ezeket már a frissen befejezett épületben helyezték el. Egyedül az 1822-ben elhunyt Teleki Sámuel síremlékéről tudjuk, hogy a hatalmas gránitkövet a neves kolozsvári mester, Nagy Sámuel metszette, ő faragta a sírkő mellé felállított, napjainkra nyomtalanul eltűnt két allegorikus angyalszobrot is.
A Telekiek sáromberki kriptája a falutól keletre fekvő ún. „régi temető” dombjának északi lejtőjén áll. Téglalap alaprajzú épület, keskenyebb északi és déli oldalán három-három, szélesebb nyugati és keleti oldalán négy-négy nagyméretű félköríves ablaknyílással. A falszövetek tanusága szerint eredeti arculata nagymértékben eltért a maitól: a hajdani építőmester egy minden oldalról nyitott árkádokkal határolt teret hozott létre, a derékmagasságig emelt alapozásról indítva az árkádok gyámfalait. Az ívközöket valamikor a 19. század folyamán a fal fele szélességében felfalazták a vállvonal magasságáig, így alakult ki az épület arculatát napjainkban meghatározó jellegzetes félköríves ablakok sora. A gyámfalak homlokzati oldalain erre a rendszerre – az épület teljes kerületén körbeszaladó vízszintes falsáv támaszaiként – egyszerű lizénák vetülnek rá. Fölötte egy szép profilozású, lépcsőzetes lemezekkel elválasztott, kímával és szímával tagolt koronázópárkány zárja a homlokzatot, az épületet magasra ácsolt, nyitott fedélszékes, zsindellyel borított kontyos tetőszerkezet fedi.
A téglapadozatú belső térbe az északi oldal középső árkádjában kialakított ajtónyíláson keresztül lépünk be. A kriptaépületben zömmel a kancellár és egyenesági leszármazottainak (fia, Ferenc, unokája, Sámuel Ferenc, illetve dédunokája, az Afrika-kutató Teleki Samu) családtagjai nyugszanak. A keleti falon a két középső ablaknyílás között látható az építtető, Teleki Sámuel által szerkesztett latin feliratot hordozó mészkő emléktábla. A belépővel szemben három sorban helyezkednek el a síremlékek. A középső sorban találhatóak a legrégebbiek: a kancellár korán elhalt gyermekeinek egymást észak-dél irányban időrendi sorrendben követő, kisméretű latin feliratos sírlapjai. A kancellár felesége, iktári Bethlen Zsuzsanna és fia, Domokos a keleti sor déli végén található, egyformán kiképzett, rovátkolt szélű, latin feliratos egyszerű mészkőlapok alatt nyugszik. A kancellárt eredetileg főhelyen, a középső sor déli végén helyezték örök nyugalomra, azonban az Afrika-kutató Teleki Samu halálakor hamvait és latin feliratos gránit síkövét a kripta délnyugati sarkába költöztették át, helyére az Afrika-kutató dédunoka került (fából készült síremléke mára elpusztult, a jelenlegi egyszerű betontömböt a hatvanas évekbeli helyreállításkor készítették). Figyelmet érdemel még Teleki Ferencné Bánffy Erzsébet nagyméretű, szőlő- és levélmotívumokkal díszített, valamint Teleki Sámuel Ferencné Bethlen Erzsébet kisebb, nyeregtetőt idéző lezárással kialakított, szarkofág-jellegű síremléke a 19. század derekáról. A Teleki Ferenc, Arthur Béla Ferenc illetve Sámuel Ferenc sírja fölé helyezett egyforma méretű, egyforma betűtípussal vésett fekete márvány sírlapokat minden bizonnyal egyszerre készíttették az utóbbi halála (1882) után. A kriptában található sírok közül három jeltelen.
Képek