Utolsó frissítés: 2012-11-15
Szerző: Mihály Melinda
Kód: CJ-II-m-B-07436
Datálás: 1894–1895.
A New York szálló 1893–1894 között épült, a város neves főépítésze, Pákei Lajos tervei alapján, a korábbi Nemzeti Szálló helyére. A Nemzeti Szálló a Petőfi utcai Gaetano Biasini-féle szálló után a város második szállója volt, a korszak írott forrásai első ízben 1865-ben említik. A Nemzeti Szálló emeleti helyiségeiben a lakószobák, a földszinten étterem és üzletek sora húzódott, melyek közül az 1860-as években Burián Pálné „antiquarialis könyvkereskedése” volt az egyik legjelentősebb. A bolt helyét az 1870-es években Csapó Sándor gyermekjáték- és iparcikkboltja, később pedig Kohn D. Ernő lábbeli- és Seszták Lajos francia, angol és japán stílusban festett porcelán-, üveg- és majolikakereskedése vette át. Az épületet 1894-ben bontották le. Az új szálló terveit Pákei Lajos, Kolozsvár főépítésze készítette, első bérlője a budapesti Steier és Gálos cég volt, az ő nevükhöz kapcsolódik a szálló első berendezése is, melyet az általuk bérelt pesti Erzsébet körúti New York-palotából szállítottak át Kolozsvárra, így feltételezhető, hogy a budapesti NY monogramos bútorzat és felszerelés vált a kolozsvári épület névadójává. A század végétől a szállót huzamosabb ideig Taussig (Tauszik) Alajos Bogyó István vendéglőssel társulva bérelte, majd 1912-től Fészl József, aki a korszakban elsőként központi légfűtést, fürdőket, telefont, fedett és fűtött téli tekepályát és a közkedvelt francia konyhát bocsátotta vendégei számára. A New York-szálló földszinti reprezentatív termeiben alakult ki Kolozsvár legpatinásabb irodalmi kávéháza, a város elitjének gyülekezőhelye, irodalmi és társadalmi életének központja. A kávéház egyben klub, olvasóterem, játéktér, az úgynevezett „szerkesztőség” és bálok színhelye volt. Éttermének híre, belső udvarának szétnyitható üvegteteje, az épület saját áramfejlesztővel működtetett villanyvilágítása és központi fűtéses szobái a város egyedülálló szállodájává tették. Itt szállt meg gróf Apponyi Albert házelnök, a haditudósítóként dolgozó Molnár Ferenc, és ha Ady Kolozsváron járt, „a kávéház teraszán mindig feltűnt ismert, különös szépségű férfifeje”. A szálloda és kávéház legérzékletesebb jellemzése Laczkó Géza tollából származik: „a szállóban átmeneti vigécek laktak, az étteremben cigány játszott, s az előkelőségek vacsoráztak és dorbézoltak, itt zajlottak le a híres köri bál-ok a helybeli egyetem jogászkörének rendezésében, a kávéházban átutazó zsidók alsóztak, újságírók, színészek veszekedtek, s itt szoktak elcsattanni a szenzációs becsületbeli pofonok, mert itt volt a nyilvánosság, fórum, agóra, itt lakott a közvélemény”. Jókai Mór rendszeresen a New York szálló Belszén utcára néző szobáiban szállt meg, utolsó útján is, amikor a Mátyás-szoborcsoport leleplezésére érkezett 1902 októberében második feleségével, Nagy Bellával. Ennek emlékét örökíti meg a Belső Szén utca későbbi Jókai utca elnevezése is (a jelenlegi Napoca utca). Az 1950-es években az épület átmenetileg egyetemi kollégiumként működött, majd az 1960-as évektől ismét luxusszállónak adott helyet, Hotel Continental néven. Az utóbbi években a szálloda már nem felelt meg a négycsillagos szállodák követelményeinek, emiatt 2005 nyarán kiköltözött az épületből, mely ma is gazdátlanul áll.
Gyarmati Zolt: Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán. Kolozsvár 2005. 98–100, 129–130.
Vais Gheorghe: Clujul eclectic: programe de arhitectură în perioada dualistă (1867–1918). Cluj-Napoca 2009. 112–113.
Képek