Utolsó frissítés: 2011-04-18
Szerző: Sidó Zsuzsa
Kód: BN-II-a-B-01710
Datálás: 1785 után
Nagysajó az évszázadok folyamán több jelentős nemesi család kezén is megfordult, így a 13–15. századokban a Kacsics és Tomaj nembelieké, később a szécsényi Salgai valamint a losonczi Bánffy és Hunyadi családok birtokában volt. A 16. század végén Báthory Zsigmondé, majd az Apafi család tulajdonába került. A 18. században jutott a Kemény család birtokába, akik saját épületeik mellett a református egyház templomának felépítését is támogatták. A Kemény-kastélyt feltételezhetően gr. Kemény Sámuel (†1817) építtette, a helyi hagyomány szerint vadászkastélynak. A Leipzigben és Göttingenben tanult Kemény Sámuel II. József uralkodása idején kezdte politikai karrierjét: 1786-tól Belsőszolnok- és Dobokamegye alispánja, 1790-től Tordamegye főispánja, majd 1795-től főkormányszéki tanácsos és császári-királyi kamarás. Grófi rangot 1804-ban kapott. A politikai hierarchián tovább emelkedve 1810-ben ideiglenes, 1815-től pedig valóságos Királyi Tábla elnök lett.
Az 1769–1773 között II. József által végeztetett katonai felmérés Nagysajóra vonatkozó szelvényein három nagyobb épületegyüttes azonosítható, azonban egyik sem felel meg helyrajzilag a most bemutatandó épületnek. Ez alapján kijelenthető, hogy a kastélyt a 18. század végén építették, - gr. Kemény Sámuel életrajzára támaszkodva - az 1780-as évek közepe után. Ezt az épület későbarokk stílusa is megerősíti. Sajnos, ahogy pontos datálása, úgy tervezője és kivitelezője sem ismert ennek a barokk kastélynak.
Az épületben a 20. század eleje óta iskola működik, napjainkban a helyi ipariskolának ad otthont. A 2009-es általános felújítás során az eredeti mintájára új tetőt kapott, azonban a helyreállításnak sok esetben áldozatul esett a belsők történeti jellege.
A Kemény-kastély a falu déli oldalán, a Paszmos felé vezető út mentén egy magaslaton helyezkedik el. A nyújtott téglalap alaprajzú két szintes épület főhomlokzata észak felé néz, a homlokzat középtengelyében a lépcsőházat magába foglaló rizalit látható.
A három tengelyes rizalit földszintjének közepéről nyílik az félköríves záródású bejárati ajtó, amelyet kétoldalt egy-egy vakolatkeretbe foglalt egyenes záródású ablak keretez. A rizalit földszintjén falsávozás figyelhető meg. A második szint főhomlokzati falát három nagy félköríves ablak töri át, amelyek szintén vakolatmezőben ülnek. Ezt a részt lezárja egy enyhén tagolt koronázópárkány, amely felett az oromfalon egy ugyancsak félköríves (üres) szoborfülke található.
A rizalit mindkét oldala egyforma kialakítású a földszinten vakolatkeretben ülő vakablakkal, a földszinten két félköríves nagy ablakkal. Az egyetlen különbség a két oldal között, hogy a rizalit nyugati oldalán a belső vakablak helyén nyílik a bejárat az egész épület alatt végighúzódó téglábol falazott dongaboltozatos pincébe. A főhomlokzatnak a rizalittól keletre és nyugatra húzódó részei hat tengelyesek és szintén hasonló kialakításúak. A főbejárattól keletre található homlokzat övpárkánnyal és lizénákkal elválasztott ablakai egyenes záródásúak, kivéve az emelet két belső tengelyében találhatóakat, amelyek szegmensívben záródnak. Ennek a traktusnak a keletről számított negyedik tengelyéből egy egyenes záródású ajtó nyílik. A rizalitnál már említett tagolt koronázópárkány ezen és a további homlokzatokon egyaránt folytatódik. A főhomlokzat nyugati traktusa megegyezik az előzőkben leírtakkal, egyedüli eltérés, hogy a bejárati ajtó itt a keletről számított ötödik tengelyben található. Innen indul a padlásra vezető fából készült csigalépcső.
A főhomlokzattól nyugati irányba haladva a téglalap rövid oldalához érünk, amely három tengelyes és a már ismertetett egyszerű övpárkány és lizénák tagolják. Földszintjén a második és harmadik tengelyekben egy-egy kiemelt vakolatkeretes egyenes záródású ablak látható, sarkain a falsávozás figyelhető meg. Az emeletet mindhárom tengelyben egyenes záródású ablakok törik át.
A kastély déli oldala egységes és kiegyensúlyozott barokk jelleget mutat. A tizenöt tengelyes homlokzat földszintjét egyforma egyenes záródású ablakok törik át; ez alól kivétel a nyugatról számított első és kilencedik tengely (talán elfalazott kertbe vezető bejárat), amelyeken nincs ablak, illetve a második és az utolsó tengely, ahol egy-egy ugyancsak egyenes záródású vakablakot láthatunk. A emelet ablakkiosztása szimmetrikus és tükrözi a belső terek hierarchiáját. Így a homlokzat két szélén levő négy-négy tengelyben a földszinthez hasonló egyszerű ablakokat vágtak, a többi szegmensíves záródású, és a középső három vakolattal ki van emelve, ezáltal hangsúlyozva a mögötte meghúzódó dísztermet.
A keleti rövid homlokzaton a földszint első tengelyében egy ajtó, a következő kettőben egy-egy ablak nyílik. Az emelet falát három egyforma ablak töri át.
A kastélyt barokk manzárd tető, a lépcsőházat oromzatos nyeregtető fedi cseréphéjazattal.
A kastély termei a kétkarú lépcsőt magába foglaló hevederíves dongaboltozattal fedett lépcsőház után egy folyosóra vannak felfűzve, ablakaikkal déli irányba. A földszint folyosója hevederekkel tagolt csehsüvegboltozatokkal fedett, míg a termek fiókos dongaboltozatosak.
Az emeleten igényesebb kialakítást láthatunk: a folyosó teknőboltozatát egyszerű stukkó díszíti és a lépcsőház tengelyében két félköríves szoborfülke található. Habár feltételezhetően eredetileg is stukkók díszíthették a mennyezeteket, a ma láthatóak az utolsó helyreállításkor készültek. A helyiségeket az esetek többségében stukkóval díszített síkmennyezet fedi. A feltételezhetően díszterem vagy bálterem funkciójú helyiség az öt központi tengelyben van kialakítva és méretei, valamint az említett stukkódíszek mellett az oldalfalakat tagoló pilaszterek, illetve az ablakok záradékaiban található kagylódíszek jelzik egykori reprezentatív voltát. A keleti és nyugati sarkokban látható két félköríves kagylódíszes fülke, feltételezhetően kályháknak adott helyet.
A Kemény-kastély alaprajzára, tömegalakítására, homlokzataira és belső térkiosztására jellemző tiszta, szimmetrikus formaképzés, valamint az épületen megfigyelhető építészeti elemek alapján a késő barokk emlékek csoportjába sorolható.
B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek.Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1973. 21.
Csánki Dezső: Magyarországtörténelmi földrajza a Hunyadiak korában.V. Budapest, 1890. Arcanum Adatbázis. 2002.
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II, Bukarest, 1982. 190–191.
Képek