Utolsó frissítés: 2011-02-05
Szerző: Pál Emese
Kód: BN-II-m-A-01714
Datálás: XIV. század első fele, XIV–XV. század fordulója
Somkerék a Bethlent Besztercével összekötő útvonalon, a Sajó mentén található, pár kilométerre Bethlentől. A település a XIII. században a Becse-Gergely nemzetség birtokában volt, egy 1304-es oklevél Becse fiait Jánost és Giléthet említi Somkerék birtokosaiként. Giléth fiaitól 1325-ben Margit nevű nővérük házassága révén a birtok Gombási András fiára, Domokosra száll. Gombási Domokos az, aki a falu első kőtemplomát felépítteti Szűz Mária tiszteletére. A templom építésének pontos időpontja egyelőre tisztázatlan, azonban egy 1333-ban Virágosbereki Lászlóval és testvéreivel kötött birtokegyezmény az épülő templomot emlegeti. Az építkezés 1363-ig befejeződhetett, hiszen Gombási Domokos ez évben kelt végrendeletében szőlőjét és malmának tizedrészét az elkészült templomnak adományozza.
A hajó és szentély együtteséből álló első épületet a XIV. és XV. század fordulóján átépítették: a hajót megmagasították, újraboltozták és délnyugati sarkához pedig tornyot csatlakoztattak. Az átalakítási munkálatok támogatója valószínűleg Somkereki László lehetett, aki 1407-es végrendeletében kelyhet, drága egyházi öltözékeket és ereklyéket hagyományoz a templomnak. A kegyszerek és ereklyék adományozása arra utal, hogy a gótikus templom 1407-ben készen állhatott. Erdélyi István 1485-ös végrendeletében a templomról is megemlékezik. Az ő fiához, Erdélyi Mártonhoz köthetőek a XVI. században végzett munkálatok, melyet a diadalív feletti, ma már nagyon halványan látszó felirat örökített meg: „Hoc opus fecit fieri egregius Martinus Erdely ad honorem virginis Mariae” (Ezt a művet készíttette Erdélyi Márton Szűz Mária tiszteletére). A feliraton kívül az ekkor végzett átalakításokról más adat nem maradt fenn.
A hagyomány szerint 1602-1603-ban Basta hadai Somkeréket is kifosztották. A török-tatár hadak 1661-es pusztításának a templom is áldozatul esett. Gótikus boltozata valószínűleg ekkor omlott be, ehelyett 1675-ben kazettás mennyezetet készíttettek és a templomban keletkezett károkat is kijavították. A renoválásról a kazettás mennyezet egyik tábláján olvasható felirat emlékezett meg, melyet 1783-ban jegyeztek le a templom jegyzőkönyvébe (Protocollum Ecclesiae Ref Somkerekiensis): „Anno Dni 1661 / Tempore transitus Alli / Bassae in terra Dacica / grassantis devastatum / fuit hoc templum / renovatum A. D. 1675 / Regnante Mich. Appafi / per providentiam Martini Sardi.” (Az Úr 1661. évében a Dácia földjén áthaladó Ali Basa útonállóitól ez a templom elpusztítatott, renováltatott az Úr 1675. esztendejében, Apafi Mihály uralkodása alatt Sárdi Márton gondoskodásából). Ez a kazettás mennyezet a XVIII. század vége fele pusztulhatott el.
A XVIII. század közepén a templom állapota nem lehetett kielégítő, hiszen 1744-ben Árva Bánffy Mária összes földjein betakarított terményének tizedét, a dézsmából származó tizedet illetve két malmának szombati vámját a templom helyreállítására ajánlja fel. Arra az esetre, ha a gabonát Besztercén adják el, még saját szekereit is felkínálja. A felsorolt tizedeket mindaddig az egyháznak szánja, míg a templom kívül, belül, tornyával együtt olyanná nem válik, „mint valamely uj templom, hogy hibája sehol ne légyen”. Külön kérése a „tisztességes székek” készíttetése. A renoválás során a templom faberendezésének elkészítésével id. Umling Lőrinc Kolozsváron élő festőasztalost bízták meg. Az ő műve a nyugati karzat, a szószék koronája, az úrasztala, a padsorok, a stallumok, az éneklő szék és az orgona szekrénye, melyeket a nyugati karzat felirata szerint 1761-ben fejezett be. A helyreállítási munkálatokat a jelenleg a hajó északi falán levő festett fatábla felirata örökíti meg. Ezen az időközben elhunyt Bánffy Mária mellett más támogatók neve is feltűnik: „Néhai M[é]l[tósá]gos Groff Losontzi / Bánfi Mária Aszszony ő Excell[entiája] / Somkereken / ruina[ban] lévő Isten Há[za] / renoválására és ékesgetésére légált / Költséggel és magáéval renováltatott min / deneket M[é]l[tósá]gos Groff C / amerárius és Co / lonellus Maros Némethi Iffjabb Gyulai / Ferentz Úr ű n[a]g[yság]a Kedves élete Párja M[é]l[tósá]gos / Groff Szepesi Susanna Aszszony ő n[a]g[yság]aval / együtt ANNO DOMIN[I] 1761”. A szentélyben levő keleti karzat N. Szabó József és hitvese, Bota Zsuzsanna támogatásával készült 1825-ben.
Az épület alaprajza szokatlan: egy hosszú hajóból, sokszögzáródású szentélyből és a hajó délnyugati oldalához csatolt négyszögű toronyból áll. A zsindellyel fedett magasba szökő tört nyeregtetős hajót és az annál alacsonyabb szentély zsindelyes tetőzetét fagyámok támasztják alá.
A nyugati homlokzatot csupán a csúcsíves bejárat és a fölötte levő kitört kőrácsú, kisméretű körablak töri át, a magas oromfal üres. A torony armírozott sarkait három vastag, zömök támpillér támasztja meg. Legfelső szintjén a nyugati, déli és keleti oldalon nagyméretű, gazdag mérműdíszítéssel ellátott csúcsíves ablakok jelennek meg. A torony négyszögű alapról induló, nyolcszögűvé alakuló karcsú gúlasisakja alatt deszkamellvédes galériát alakítottak ki. A hajó északi, ablakok nélküli falát a falak háromnegyedéig felnyúló négy vízvetős támpillér tagolja. A szentélyzáródás sarkait a hajóéhoz hasonló támpillérekkel erősítették meg, mely a szentély északi oldalán hiányzik. A szentélyzáródás déli falszakaszát egy, a szentély déli oldalát két csúcsíves ablak töri át. Ezek mérművei sérültek, vagy teljesen hiányoznak. A hajó déli oldalát a torony miatt csak két támpillér támasztja meg. Az így kialakult két falszakaszt szintén kitört mérművű csúcsíves ablakok törik át. A déli falhoz csatlakozó szegmensíves nyílású portikusz mögötti szemöldökgyámos ajtón juthatunk a belsőbe.
A hajót jelenleg későgótikus gyámkövekre és faloszlopokra támaszkodó fiókos dongaboltozat fedi. A nyugati karzat mögött illetve a hajófal középrészén látható vékony faloszlopok tartották az eredeti, alacsonyabb boltozatot is, ezekre a sokszögű lábazatú faloszlopokra és a gyámokra támaszkodtak az egykori bordák. A nyugati karzat alatt található csúcsíves bejárat és az emeleten levő félköríves ajtó a toronyba nyílnak. Ezek megléte arra utal, hogy a templom eredetileg is rendelkezett kőből vagy fából épített nyugati karzattal. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el. A szentélyt változatos formájú későgótikus gyámokról induló egyszerű élkeresztboltozat fedi. Északi falán egy befalazott egyeneszáródású ajtó tűnik fel, mely az egykori sekrestyébe vezetett. A sekrestye a reformáció után elvesztette funkcióját, ezért lebontották.
A templom fényét emeli az egységes festett faberendezés. A két faoszlop által tartott nyugati karzat alját csillagok, lépcsőfeljárójának mellvédjét pontozással kialakított halszálkás keretben indázó növényi motívumok díszítik. A karzat mellvédjének középső öt tábláján az Umlingok formakincsében gyakran előforduló reneszánsz párkányos fülke jelenik meg, melybe olaszkorsóból vagy egyszerű vázából induló gránátalma, makk, tulipán és más virágok kompozíciójából álló díszítés került. A középső táblák keretének zöldes-barna alapfestésével szemben a négy szélső tábla kerete szintén pontozásos technikával készült. A mellvédtáblák alatti deszkán fehér alapon indázó növényi dekoráció és a „Pred. V. k. L. Vers Örizd meg mind a két lábaidat mikoron mégy az Istennek házához hogy hajlandó légy a halgatásra inkáb, hogy nem mint a bolondoknak modgyok szerint valo áldozatra, mert ezek nem tudgyák, hogy Gonoszt tselekesznek Anno 1760 Umling Lőrintz Által.” felirat tűnik fel.
A diadalív északi oldalához csatlakozó kőből készült szószékkosár felett virágokkal díszített fa szószékkorona látható, melynek voluták tartotta csúcsán Krisztus szimbólumaként a fiait vérével tápláló pelikán jelenik meg. A hangvető pártázatát kisebb és nagyobb méretű, ívesen kialakított azonos formájú virágdíszes lapok képezik. A sokszögű korona párkányán az „Esa 58. P. L. V. Kiálts tellyes Torokbol meg ne szünnyél, mint a Trombita emeld fel a te szodat és mond meg az én népemnek az ő bűnöket és Jákob Házának az ő hamis …” bibliai idézet olvasható. Az ollós lábazatú úrasztala kör alakú lapjának külső részén szabályosan ismétlődő tulipános motívumok, majd az „Ímé az én ebédemet el készítettem az én tulkaim és hizlalt állatim megölettettek és mindenek készek. Math. R. XII. V. 4.” felirat fut körbe. A padsorok és a stallumok mellvédjeibe leszelt sarkú vagy háromszöggel kiegészített téglalap alakú betéteket illesztettek, melyeken szabad vonalvezetésű indázó virágmotívumok jelennek meg. A stallumok háttámlájának festése pilléreket imitál, a „fejezeteken” madarak láthatóak. A keleti karzaton elhelyezett éneklőszéken koszorúba foglalva egy újabb felirat tűnik fel: „Propriis Sumptibus Fieri Curavit Steph[anus] Szigethi Scholae Rector Ano 1761” (Saját költségéből készíttette Szigeti István tanító). Az orgona szekrénye szintén id. Umling Lőrinc munkája. A márványozott felületű építményt szárnyas angyalfej koronázza.
Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994. 146.
Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996. 55–56, 443–444.
Fabini, Hermann: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. I. Hermannstadt, 2002. 703.
Kádár József: Szolnok–Dobokavármegye monográphiája. VI. Deés, 1901. 93–115.
Vásárhelyi Boldizsár (szerk.): Névkönyv az erdélyi ev. ref. egyházkerület számára. 1887. Kolozsvár, 1880. 18–21.
„Virágozódott…Anno”. Az Umlingok Kalotaszegen. Kiállítási katalógus. Budapest, 2007. 110–111.
Képek