Utolsó frissítés: 2011-02-14
Szerző: Bara Júlia
Kód: BN-II-a-A-01640.01
Datálás: 16. század eleje; jelentősebb átépítések, javítások: 19. század vége–20. század eleje
irálynémeti (Bayersdorf, Crainimăt) község Beszterce-Naszód megyében, a Dés és Beszterce közötti út mentén, a Sajó folyó jobb partján fekszik. A települést elsőként egy 1264-es oklevél említi, melyben IV. Orbán pápa felszólítja IV. Béla király fiát, István ifjabb királyt, hogy szolgáltassa vissza anyjának, Mária királynénak elfoglalt birtokait, köztük Királynémetit („Querali”) is.
Az 1332–1336. évi pápai tizedjegyzékben a település villa Bavarica, villa Nemty névváltozatokkal szerepel, papjaként pedig egy bizonyos Péter nevű plébános van bejegyezve. A település latin és német (Beyersdorf, Baierdorf – bajor falu) megnevezései a 12. század végén letelepedett, Dél-Németország keleti részéről származó bajor-német lakosság jelenlétére utalnak. Ez a német lakóiról elnevezett falu 1402-ben a királyi dékánság központjaként (decanatus Kyralia) jelenik meg a forrásokban.
A falu jelenlegi temploma a 16. század elején épült, erre utal a szentélyében található későgótikus szentségtartó fülke kialakítása, mely stilisztikailag az 1524-es évszámmal ellátott árokalji református templom szentségtartó fülkéjével rokonítható. A templom homlokzatai és belső kialakítása jelentős 19. század végi historizáló átalakítások nyomát viseli magán. Ekkor hajóját újraboltozták, ablakait félköríves záródású, az eredetieknél szélesebb ablakokra cserélték ki, északi, nyugati és déli oldalához karzatot építettek, valamint a későgótikus konzolok meghagyásával újraboltozták szentélyét. A nyugati homlokzat jellegzetes neoromán stílusú díszítése, kapunyílásának elfalazása ugyancsak ebből az időszakból származhat.
A várfal és a hozzája csatlakozó harangtorony építése, legfelső, 1838-ban emelt szintjének kivételével szintén a 16. század elejére tehető.
A kelet-nyugat tájolású, egyhajós teremtemplom a falu déli szélén emelkedő dombon áll. Téglány alaprajzú hajója szélesebb a szentélyénél, északi és déli külső falait 3-3 támpillér tagolja. Két boltszakaszos, a nyolcszög öt oldalával záródó és a sarkokon támpillérekkel megerősített szentélyének északi falához sekrestye csatlakozik.
A templomot szabálytalan alaprajzú, a nyugati és délnyugati oldalán támpillérekkel megerősített, kőből épült, változó vastagságú és magasságú védőfal veszi körül. A védőfal falu felőli, északi részén egy háromszintes, négyzetes alaprajzú, bádogsisakkal fedett kaputorony emelkedik. A torony falait vízszintesen párkányok tagolják. Két alsó, középkori szintje kőből, felső szintje téglából épült, vakolt falait a sarkokon armírozást utánzó festés díszíti. Északi oldalán egy csúcsíves, templom felőli, déli oldalán egy profilált keretű, félköríves záródású, kőkeretes gótikus kapu nyílik, a közöttük húzódó átjáró rész pedig bordás keresztboltozattal fedett. A torony alsó két szintjének kis méretű, egyenes és félköríves záródású ablakai ugyancsak 16. századi kőkeretekkel rendelkeznek.
A torony legfelső, nagyméretű csúcsíves záródású ablakokkal áttört szintjén kialakított harangházban egy 1838-ban Andráschofski János és Dániel kolozsvári műhelyében öntött feliratos harang található.
A kapualjon belépve a templom északi oldala tárul elénk. A hajó homlokfalait úgy az északi, mind a déli oldalon a támpillérek közti 3-3 nagyméretű félköríves záródású ablak tagolja. Északi homlokzatának középtengelyében található a templom jelenlegi, egyenes záródású főbejárata. A hajó északnyugati falához illeszkedő támpilléren „A.B. 1547” felirat olvasható.
A templom nyugati homlokzatának tengelyében egy elfalazott, egyenes záródású kapunyílás, fölötte pedig egy félköríves záródású ablak látható, háromszögű oromzatát a koronázópárkány alatt egy vakolatból képzett neoromán ívsor és egy körablak díszíti.
A templom szentélyének déli és délkeleti falát három csúcsíves, kétosztatú, egyszerű formájú, háromkaréjos mérművel díszített ablak és öt támpillér tagolja, északi falához pedig téglány alaprajzú, félnyeregtetővel fedett sekrestye csatlakozik.
A templom háromboltszakaszos, hevederekkel tagolt, élkeresztboltozattal fedett hajójának északi, nyugati és déli falához karzat csatlakozik. A karzat két hosszanti oldala kőkonzolokra, rövidebb, nyugati oldala neoromán fejezetű kőoszlopokra támaszkodik.
Szentélyének kétboltszakaszos élkeresztboltozata hengeres alakú, 80 cm hosszúságú gyámokra támaszkodik. A szentély északi oldalán található a dongaboltozattal fedett sekrestye bejárata. Tőle keletre, az ikonosztáz mögött egy későgótikus szentségtartó fülke látható. A szentségtartó fülke félköríves záródású nyílását egymást keresztező pálcatagok díszítik, melyek a fülke fölött szamárhátívet képeznek és a későgótika kedvelt díszítőmotívumával, ívesen hajló, csonkolt faágakkal záródnak, az oromzati rész fölötti felületet pedig rozetták díszítik.
Hermann Fabini szerint a templom berendezéséhez egykor egy barokk oltár is tartozott. A szobrokkal, adoráló angyalokkal, volutákkal, indadíszítéssel, Istenszemmel, ikeroszlopokkal gazdagon díszített oltár predelláját kis méretű, az Utolsó vacsora jelenetét ábrázoló festmény díszítette, központi festménye pedig a Keresztrefeszítés jelenetét ábrázolta. Hátoldalán a következő felirat volt olvasható: „Pictum AD 1761 d. 29. Septemb. Sub Pastoratu P.D.D. Mich. Gross, Georg Hanik, Martin Mössel, aeditui”. Fabini említést tesz Casparus Hanek 1763-as síremlékéről is, amely jelenleg már nem lelhető fel a templomban.
A templom berendezése kapcsán meg kell említenünk egykori orgonáját is, mely 1874-ben Wilhelm Hörbiger szebeni mester műhelyében készült. Az orgonát 1988-ban a sepsiszentgyörgyi Szent József templom gyülekezete vásárolta meg.
Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996. 189, 276.
Fabini, Hermann: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. I. Hermannstadt, 1999. 39–40.
Fabini, Hermann: Universul cetăţilor bisericeşti din Transilvania. Sibiu, 2009. 258–259. II/F3.a–b. ill.
Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1987. I. 562.
Popa, Corina: Biserici sală gotice în nordul Transilvaniei. In: Pagini de veche artă românească. IV. Bucureşti, 1981. 18–19. I. 5. számú alaprajz.
Popa, Corina: Tabernacole gotice tîrzii din zona Bistriţei. In: Buletinul Monumentelor Istorice. 1970/1.
címkék
KirálynémetiKépek