Utolsó frissítés: 2010-06-01
Szerző: Mihály Melinda
Kód: CJ-III-m-A-07819
Datálás: 1900–1902
A kolozsvári Mátyás-kultusz újraéledése a király születési házának 1851-ben történt azonosításával vette kezdetét, melyet egy évtizeddel később a Mátyás-szobor felállításának gondolata is követett. Elsőként 1864-ben, Izsó Miklós (1831-1875) pesti szobrászművész kolozsvári útján merült fel a helyi sajtóban az ötlet, melyet a város 1882. július 21-én tartott törvényhatósági közgyűlése Nagy Lajos unitárius esperes és kollégiumi tanár javaslatára határozatként is elfogadott. A szobor tervének kidolgozására egy 46 tagú bizottságot hoztak létre, melynek alakuló ülésén gr. Esterházy Kálmán főispánt elnökké, Minorich Károly polgármestert és Szabó Károly történészt alelnökké választották. A bizottság eredménytelen munkája, a három év alatt összegyűlt kis pénzösszeg, valamint az a tény, hogy időközben Budapest Tanácsa is kérvényezte a Mátyás-szobor felállításának jogát, új, hatékonyabb kolozsvári szoborbizottság felállítására ösztönözte a város vezetőségét. Az alakuló ülésre 1888. január 27-én került sor, a 122 tagú szoborbizottságban 28 egyetemi tanár kapott helyet. Az új bizottság elnöke Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő, alelnöke Albach Géza polgármester, Sigmond Dezső országgyűlési képviselő és dr. Szabó Károly egyetemi tanár, titkára dr. Szabó Gyula pénztárosa Nagy Lajos lett. Az első közgyűlésen, május 22-én, az országos gyűjtés megszervezést, egy irodalmi albizottság létrehozását és az óvári Mátyás-ház emléktáblájának megvalósítását szavazták meg. 1893. április 9-én a Mátyás Szoborbizottság arról döntött, hogy a Mátyás-szobornak a millenniumi ünnepségekre kell majd elkészülnie, a szobor elkészítésére pályázatot szándékoztak kiírni, melynek megszerkesztését a jeles Petőfi-kutatóra, dr. Ferenczi Zoltánra bízták. A június 11-én nyilvánosságra hozott pályázati kiírás megszabta a szobor formáját, helyét és árát, a résztvevő művészek körét, a pályázat beadásának határidejét, 1894. május 1-jét. A pályázati kiírásra hét szobrászművész jelentkezett, Bezerédi Gyula, a pozsonyi származású Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András és ifj. Vastagh György. A beérkezett mintákat, maketteket a Kereskedelmi Egyetem, mai Politechnikai Kar Sétatér (Emil Isac) utcai épületének dísztermében állítottak ki, melyet május 1-jén a város közönsége számára is megnyitották. A pályázati munkákat elbíráló bizottság elnökévé Sigmond Dezső országgyűlési képviselőt választották, a bizottság tagjai Albach Géza polgármester, négy egyetemi tanár (Groisz Gusztáv, Finály Henrik, Széchy Károly, Ferenczi Zoltán), Pákei Lajos építész, Nagy Lajos kollégiumi tanár, az Országos Képzőművészeti Társulat részről Marghitai Tihamér, valamint Stróbl Alajos és Zala György szobrászok voltak.
A bizottság 1894. május 15-én egyhangúlag Fadrusznak ítélte az első 4000 koronás pályadíjat, „mint olyan alkotásnak, mely eszméjében eredeti és az eszme kivitelében összhangzatos és következetes és nemcsak Kolozsvár büszkesége lesz, de a magyar művészettörténet fejlődésében is mozzanatos eseményt jelent". A második díjat Bezerédi Gyulának, a harmadikat Köllő Miklósnak ítélték oda és javasolták a többi pályamű megvásárlását is. Fadrusz 1894 novemberében elvégeztette a Fő tér pontos felmérését. 1895-ben több mintát is készített Mátyás alakjáról a király közismert portréi alapján, majd elkészítette a szobor fél életnagyságú mintáját, melyet a millenniumi kiállításon kívánt bemutatni. Ugyanazon év őszén ráeszmélt arra, hogy a szobor másfélszeresre tervezett nagysága nem lesz arányban a tér méreteivel. Újból leutazott Kolozsvárra, ahol sikerült meggyőznie a szoborbizottságot arról, hogy a Mátyás-szobornak kétszeres nagyságban kell elkészülnie. 1895 májusában ismét Kolozsvárra utazott, ahol kijelölte a szobor végleges helyét, majd a következő év elején beköltözött a kolozsvári Pákei Lajos által tervezett új, naphegyi műtermébe, ahol hozzálátott a Mátyás alakja agyagmintájának, majd gipszöntvényének megmintázásához.
Szeptember 9-én Pákei Lajos kijelöltette az alapkő helyét, ifj. Nagy János kolozsvári kőfaragó „saját anyagából, ingyen vállalta a hozzávalókat kifaragni". Az alapító oklevél szövegét Ferenczi Zoltán fogalmazta meg és Lázár Ödön egyetemi hivatalnok kivitelezte. Az alapkő letételét 1896. szeptember 30-án az Irodalmi Társaság ülése, színházi est, majd ünnepi vacsora követte, a rendezvényeken a királyt Fejérváry Géza hadügyminiszter, a kormányt az egykori Kolozs megyei főispán, Jósika Sámuel képviselte.
Fadrusz 1899 nyarán bemutatta a város elöljáróinak naphegyi villájában a szobor elkészült agyag- és gipszmintáit, majd a hónap végén ismét Kolozsvárra utazott, ahol Pákei Lajossal kijelölték végleges helyét. Ekkor fogalmazódott meg annak igénye, hogy ne csak a Státuát, hanem a plébániatemplom barokk díszkapuját is költöztessék el a térről, valamint eldöntötték, hogy a tér déli oldalán nem piacot, hanem parkot kellene kialakítani.
A Mátyás-szobor gipszmintáit 1900 januárjában öntödébe szállították, majd Mátyás bronzszobrát a párizsi világkiállításra küldték ki, ahol a zsűri a szobrot a Grand Prix-vel tüntette ki. Ugyanazon év nyarán elkezdődött a szobor mészkőtömbökből faragott talapzatának felépítése is, melyet a közvélemény nyomására leállítottak, majd két év múlva, jobb minőségű süttői kőből fejeztek be. 1902. június 8-án szeptember 12-re tűzték ki a szoboravatás időpontját. A Beschorner-cég műhelyéből, Hoffmann Ferenc igazgató kíséretében, augusztus 14-én érkeztek meg Kolozsvárra a szobrok öntvényei, melyeket 18-án szállítottak be a vasútállomásról. Tíz nap alatt mind a négy mellékalakot helyére állították, majd szeptember 26-án, kéthetes késéssel a munka befejezését jelző zöld ágat is elhelyezték a magas palánkkerítéssel körülvett emlékműre.
A szoboravatásra 1902. október 12-én került sor. A kormányt 6 miniszter, 8 főrendházi tag, 3 államtitkár, 7 miniszteri tanácsos, 4 miniszteri osztálytanácsos, 1 miniszteri titkár képviselte, köztük olyan jeles politikusok, mint Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, br. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter és Apponyi Albert házelnök. A tekintélyes politikusok ellenére a legünnepeltebb vendégek Alexander Bernát, Jókai Mór és Benedek Elek voltak. Bár a népszerű Elek apó „[...] szerényen meghúzódott a fiúképezdében, [...] több mint 1000 diák vonult az ablaka alá", és jellemző módon a helyi sajtóban csak elvétve esett szó a neves politikusokról, míg a Jókai házaspárnak minden lépését figyelemmel követték. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészeti kara október végén, Széchy Károly irodalomtörténész javaslatára tiszteletbeli doktorrá avatta Fadruszt, aki 1903 nyarán súlyosan megbetegedett, majd a Mátyás-szobor felavatásának első évfordulója után két héttel hirtelen elhunyt.
A román hatalomátvételt követően, 1919-ben a talapzat hátára román nyelvű feliratot helyeztek el, mely a király román származását hivatott igazolni. A magyar állam hasztalan próbálkozott a szobor kikérésével, a berendezkedett új hatalom a király román eredetére hivatkozva magának tartotta fenn az emlékmű megőrzésének jogát. A bécsi döntést követő években ismét a figyelem központjába került a Mátyás-szobor, 1945-ben eltávolították a Klősz József kolozsvári kőfaragó által készített Magyarország címerét és a Mátyás király feliratot, melynek helyére a Balogh Edgár által javasolt, ma is látható Mathias Rex feliratot helyezték el. 1992-ben ismét újabb felirattal látták el a városi hatóságok képviselői.
Gyalui Farkas: Negyedszáz éves a kolozsvári Mátyás-szobor. Pásztortűz. 1927. 508-509.
Gyarmati Zsolt: Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán. Kolozsvár 2005. 127.
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. Szerk. B. Nagy Margit. Bukarest 1982. 163.
Kis Gereben: Mátyás király szobra. Új idők. 1896. 298-299.
Kristóf György: Fadrusz Mátyás király és Vörösmarty Szép Ilonkája. Kolozsvár 1943.
Lőwy Dániel-Demeter János-Asztalos Lajos: Kőbe írt Kolozsvár. Kolozsvár 1996. 207-209.
Miklósi-Sikes Csaba: Fadrusz János és az erdélyi köztéri szobrászat a 19. században. Székelyudvarhely-Sümeg. 2003. 10-26, 42-53, 68-69, 72, 75, 106, 108-110, 122, 124, 128, 130, 132, 133, 138, 139, 194.
Murádin Jenő: Fadrusz. Két szobor száz éve. Kolozsvár 2002.
Nagy L.: Jelentés a kolozsvári Mátyás-szoborról. Kolozsvár 1902.
Szádeczky Lajos: Mátyás és Kolozsvár. Erdélyi Múzeum. 1902.
„Szívekben éljen a láng". Fadrusz János-emlékkönyv, Szerk. Farkas Izabella, Kolozsvár, 2004.
Képek