Utolsó frissítés: 2010-06-01
Szerző: Bara Júlia
Kód: SM-II-m-B-05285
Datálás: 1737−1739.
Nagykároly első görög katolikus lakói a Károlyi család személyes szolgálatában álló, a vár védelmét ellátó hajdúk voltak, akik a 17. század végétől kezdődően telepedtek le a városban. A betelepedő hajdúk számára Károlyi Sándor a 18. század elején külön városrészt jelölt ki. Ide, az ún. Hajdúvárosba telepedtek le később a szomszédos elnéptelenedett falvak egykori román lakói is, jelentősen megnövelve ezáltal a görög katolikus lakosság számát.
A források először az 1720-as években tesznek említést a hajdúvárosi görög katolikus fatemplomról. 1736-ban egy újabb fatemplom építésére is sor került. Mivel az új templom közös használatában a román és a rutén nemzetiségű görög katolikus hívek nem tudtak megegyezni, a ruténok kénytelenek voltak új templom építéséhez fogni. Az 1737 és 1739 között felépült új templomot a Károlyi család jószágkormányzója, Rácz Demeter (1710-1782) építtette. Az építkezések befejezéséig a rutén hívek a régi, még fennálló fatemplomot használták.
Az 1739-re felépült görög katolikus templom épülete súlyos károkat szenvedett az 1834-es földrengés során, de a gyülekezet rövidesen helyreállítatta. Újabb felújítási munkálatok 1888-ban váltak szükségessé, feltételezhetően ekkor került sor a szószék és az oltár beszerzésére is, illetve ekkor készült el a központi kupola felületét díszítő festés is. Ugyancsak a 19. századi javítási munkálatok során falazták el a hajó északi és déli falának főbejárat felőli első két ablakát, a déli oldalbejáratot, illetve a déli torony mögötti, a karzatra vezető déli lépcsőt is. Legutóbb 1967-ben és 1973-ban végeztek felújításokat.
A nagykárolyi görög-katolikus templom a Jókai utcában (ma Str. Doina), a „Szent Mihály és Gábor arkangyalok" ortodox templommal közös telken, a jelenleg a Iuliu Maniu műszaki kollégiumnak helyt adó régi megyeháza közvetlen közelében, ennek déli oldalán helyezkedik el. A kelet-nyugat tájolású templom nyugati főbejárata a Jókai utcával megközelítően párhuzamosan futó Vonház utca felől húzódik, innen nyílott a templomkerítés kapuja is a telek nyugati részének 20. századi beépítéséig. A templom mögötti udvarban, néhány lépésre a szentélytől egy impozáns méretű feszület helyezkedik el, felirata szerint 1894-ben állítatta Bélteky János és felesége Rácz Mária.
Az egyhajós, téglafalazatú, nyeregtetővel fedett épület keleten félköríves nyújtott szentéllyel záródik, nyugati végében pedig két torony emelkedik. A templom hajója az északi és déli oldalon egy-egy félkörív alaprajzú oldalapszissal (klirosz) bővül, a közöttük húzódó teret pedig a tető fölé emelkedő nagyméretű központi centrális kupola fedi. Az épület mozgalmas tömegkialakításának további meghatározó elemei a nyugati homlokzat két lanternás hagymasisakkal fedett tornya, illetve a szentély kupolaboltozata fölé emelkedő huszártorony.
A templom félkörívesen záródó, lizénákkal közrefogott főbejárata a háromtengelyes főhomlokzat középrészében nyílik. Többszörösen profilozott szemöldökpárkánya fölött hajlított ívű timpanon, ennek orommezejében pedig egy szegmensíves záródású ablak húzódik. A kapuzat tengelyét felül a főpárkány alatt húzódó, tört vonalú, félköríves, kagylószerű dísszel záródó vakolatarchitektúra hangsúlyozza. A homlokzatot a koronázópárkány fölött húzódó, ívelt vonalú, három szegmensíves záródású ablakkal áttört oromzat zárja le, mögötte pedig a két, félköríves záródású ablakokkal áttört, nyugati torony emelkedik.
A mellékhomlokzatokat az északi homlokzat középtengelyének kivételével (melyet egy szegmensíves oldalbejárat tagol) a főhomlokzathoz hasonlóan lizénák és nyitott ívmezejű háromszög alakú timpanonnal koronázott szegmensíves ablakok tagolják.
A templom belső terét egyedi kialakítás jellemzi. A hajót dongaboltozat fedi, a nyugati tornyok alatti rész pedig síkmennyezetű. A boltozatokat és az oldalfalakat növényi ornamentikájú, aranyozással és festéssel kiemelt stukkók díszítik.
Az egyhajós belső tér végén gazdagon díszített, 19 képből álló ikonosztázion áll. A képfal Bródi László és felesége Kihán Mária adományából készült 1857-ben, festője Hippo János, a szobrászmunka kivitelezője pedig Czinka László. Az ikonosztázion mögött oszlopokra támaszkodó baldachinos oltár foglal helyet, oltárképe a szatmárnémeti székesegyház főoltárának másolata és Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Az oltárral és az ikonosztázzal egyidőben készülhetett a szentély és a hajó találkozásánál elhelyezett egyszerű kiképzésű szószék is.
Figyelemreméltó a nagyméretű, tamburos központi kupola kialakítása. A kupoladob alsó síkjának keleti falát a négy evangélistát megjelenítő festett stukkódomborművek díszítik, nyugati falához pedig egy gazdag stukkókeretezésű, zárt mellvédű főúri karzat csatlakozik. A karzatra az északi torony mellett a hajó falába épített, a padlásra vezető lépcsőről lehet feljutni, ajtaja fölött pedig az építtető Rácz Demeter címere látható.
A templom szentélyét jórészt a kupoladob felső részét áttörő, akantuszleveles fejezettel ellátott pilaszterek között elhelyezkedő szegmensíves záródású ablakokon keresztül beáramló fény világítja meg. A kupola félgömbboltozatát 1888-ban Fenczik Kornél munkácsi festő díszítette Mária életének négy jelenetével.
A hajó falát két oldalt a falba mélyített fülkék, kliroszok tagolják. Az itt található kántorpadok a templom eredeti berendezéséhez tartoznak.
Újabb kialakítású a déli torony aljában húzódó kápolna.
A nagykárolyi görög katolikus templom a város egyik legkorábbi, ma álló barokk épülete. Jelentősége emellett sajátos alaprajzi, homlokzati kialakításában rejlik, melyek alapján a szakirodalom a máriapócsi kegytemplomot tekinti mintaadó előképének.
Asztalos György: Nagy -Károly rendezett tanácsú város története 1848-ig. Debrecen, 2004.
Benedek Zoltán: A nagykárolyi görög katolikus magyar templom. Szatmárnémeti, 2001.
Szatmár vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, 1908.
Silaghi, Augustin Dorel: File din istoria oraşului şi cultelor din Carei. Carei, 2004.
Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus mecénás. In: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. Nyíregyháza, 2007.
Képek