Utolsó frissítés: 2010-04-26
Szerző: Mihály Melinda
Kód: CJ-III-m-B-07816
Datálás: 1818-1831
A kolozsváriak által régen Státuának nevezett emlékművet 1831-ben állították fel a Fő tér déli házsorával szemben, I. Ferenc császár és felesége, Karolina Augusta 1817. augusztusi kolozsvári látogatása emlékére.
Az emlékoszlop felállítását Páll Sámuel, Kolozsvár főbírája indítványozta. Az uralkodó beleegyezését követően, 1818. május 1-én a város tanácsa öt tervet nyújtott be a főkormányszékhez és a császári udvarhoz, majd a kedvező választ követően hozzáláttak a pénzgyűjtéshez. Három év múltán, 1821. december 21-én sikerült a tanácsnak megegyeznie a kőfaragómunkákat felvállaló Schindler Mihály és Antal mesterekkel, valamint Nagy Sámuellel, aki az emlékmű domborműveinek elkészítésére vállalkozott. A munkálatok pénzszűke miatt ezennel sem kezdődhettek el, mígnem Topler Imre, a kiváló szónokként ismert kolozsvári ügyész vállalta az emlékállítás hiányzó költségeinek fedezését és a munkálatok megszervezését. Topler elsőként újrafaragtatta a Csűrös Antal kolozsvári kőfaragó által készített sasok szobrait és Bécsből új császárportrékat rendelt a Nagy Sámuel által öntött domborművek helyére, majd a bécsi Művészeti Akadémia neves professzorával, Josef Klieber szobrászmesterrel faragtatta meg a emlékmű oldaldomborműveit. A Státuát 1831. október 4-én, Ferenc napján, díszes ünnepség keretében avatták fel. Josef Klieber nem várta meg műve átadását, még szeptember közepe előtt visszautazott Bécsbe, miután megfestette mecénását, Topler Imrét.
A Karolina-szobrot a Fő térről a Mátyás-szoborcsoport felállítását megelőző térrendezési munkálatok során, a XIX. század végén helyezték át jelenlegi helyére, a Karolina (jelenleg Múzeum) tér közepére, mely a tér északi során húzódó, a császárné adománya révén Karolina-kórháznak nevezett, egykori intézményről kapta elnevezését.
Az emlékmű lépcsőzetes talapzatra állított, sarkain pilaszterekkel tagolt, erőteljes párkánnyal lezárt kőhasábból és a magasan égbe nyúló obeliszkből tevődik össze. Az obeliszket talapzatának sarkain alacsony pillérekre helyezett, csőrükben vasból kovácsolt babérkoszorút magasba emelő sasok szobrai veszik körül. A kőhasáb fő nézetét Kolozsvár címerének domborműve, hátoldalát az emlékállítás körülményeit leíró, latin nyelvű öntöttvas felirat, az oldallapokat két figurális jelenetet ábrázoló színvonalas dombormű, az obeliszk fő nézetét pedig a császári pár ovális medaillonba szerkesztett portréja díszíti. A keleti oldallap domborműve a Közép utcai kaputornyon át érkező császári hintót, a császári párt lelkesen köszöntő kolozsvári tömeget, valamint a magyar nemesség és városi elöljáróság díszruhás, lovas menetének egy-egy tagját ábrázolja. A nyugati oldallap domborműve az óvári Karolina kórház empire stílusú kapujában alamizsnát osztogató császárnét és kíséretét örökíti meg. Az előtte térdeplő szegény asszonynak pénzt nyújtó császárnét férje követi a korra jellemző elegáns német viseletben, elől rövidre szabott öltönyben és cilinderrel fedett fővel, mellete magyar ruhás, baljában fejfedőjét és kardját tartó úr és a császári kíséret háttérbe komponált néhány tagja figyelhető meg. A császári pár márványba vésett kettős portréját koronával zárt babérkoszorús medaillonba helyezve egy szárnyas géniuszalak tartja. A klasszicista profilportrék a későrómai császári portréreliefek formavilágát idézik.
A kolozsvári Karolina-oszlopot a helytörténeti irodalom a város egyik meghatározó köztéri emlékeként tartja számon, míg a művészettörténeti kutatás a korabeli magyarországi klasszicista szobrászat egyik legjelentősebb városi emlékműveként értékeli és az obeliszk domborműveit készítő Josef Kliebert az osztrák klasszicista szobrászat legfontosabb művészei közé sorolja.
Pusztai László: A kolozsvári királylátogatás emlékműve 1831-ből. Építés-Építészettudomány 5. 1983. 1-4. sz. 353-365.
Képek