Utolsó frissítés: 2010-06-01
Szerző: Sarkadi Nagy Emese
Kód: TM-II-m-A-06176
Datálás: 1736–74
Az épület a temesvári régi város északi részén, a püspöki palota és az egykori vármegyeháza közelében épült, egy, a dóm architektúrájához igazított, jellegzetes barokk téren. A kettőskereszt alaprajzú templom két nyugati toronnyal rendelkezik, majd a háromszakaszos hajót követően, annak keleti végén kereszthajó, és két boltszakaszból álló, a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A szentély két oldalán egy-egy négyzetes sekrestyét építettek a káptalan igényeinek kiszolgálására, ennek köszönhetően alakul ki a megszokottabb latinkereszt helyett, a kettőskereszt alaprajz.
A térre néző nyugati homlokzat a bécsi barokk templomépítészet jellegzetes vonásait hordozza. A homlokzatot egy erős kiülésű, gazdagon tagolt övpárkány osztja kétszintes alsó- és egyszintes fölső részre. Lépcsőzetesen kialakított, ion fejezetes pilaszterek tagolják az alsó részt öt, különböző szélességű tengelyre, amelyek a középtengelyre szimmetrikusan vannak kialakítva.
A középső tengelyt enyhén konkáv rizalit emeli ki, amelynek két sarkán dupla fejezetes, lépcsőződő falpillér áll. A rizalit előtt, a bejáratot kis, tempietto-jellegű, sarkain oszlopokkal díszített építmény hangsúlyozza. Az építmény fölött félköríves záródású, aedicula-szerű, timpanonos kőkerettel ellátott ablak nyílik. A középtengely két oldalán egy-egy keskeny, földszintjükön szegmensíves, a karzat szintjén egyenes záródású ablakkal áttört szakaszt alakítottak ki. A karzatablakok kőkeretét két oldalról volutás konzolok díszítik, és háromszögű timpanon zárja le őket. Az első és az ötödik tengely szintén szimmetrikus, földszintjükün egy-egy szegmensíves, emeletükön egyenes záródású, félkörös oromzattal lezárt ablakok nyílnak, amelyek a toronyaljakat világítják meg. A homlokzatot tagoló pillérek fölött húzódik a gazdagon tagolt övpárkány, efölött pedig a középső tengelyt koronázó timpanon. Az övpárkány fölött áll a két torony legfölső, minden oldalukon félkörös záródású, zsaugáteres ablakokkal áttört szintje. Az ablakok fölött konzolok által tartott kőtimpanonokat alakítottak ki. A tornyok sarkain az alsó szinteken látottakhoz hasonló falpillérek állnak, ezek tartják az óraíves koronázópárkányt. Mindkét tornyot jellegzetesen barokk, alacsony, bádogozott sisak fedi. A tornyok között, a középtengelyben két oldalról voltuákkal megtámasztott, homorú oromzat áll, amelynek falát a tornyokéval megegyező típusú ablak töri át, két szélét pedig pilaszterek díszítik. Az oromzatot, párkánya fölött, szegmensíves lunetta zárja le.
A templom két oldalhomlokzatának tagolása megegyező. A tornyok oldalsó homlokzata minden részletében követi a főhomlokzatot. A hajó oldalfalait ión fejezetes pilaszterek tagolják három tengelyre, amelyekben egy-egy félkörös záródású füles ablak nyílik, díszes, volutákkal és füzérekkel ellátott stukkókeretekkel. A középső tengelyben ezenkívül elegáns kőkeretbe foglalt mellékbejárat nyílik mind az északi, mind a déli oldalon. A kőkeretet egy második keret veszi körül, amelyen volutás konzolok félkörös oromzatot, annak két oldalán pedig díszes kőurnákat tartanak. A kereszthajó két végét a hajóablakokhoz hasonló típusú ablak világítja meg, sarkait pilaszterek díszítik. Mindkét kereszthajó-homlokzatot szegmensíves oromzat zárja le. Egy-egy hasonló típusú, szegmensíves lezárású ablak nyílik a kereszthajó keleti falán, a szentély második szinten nyíló ablakaival egy vonalban. A szentély falait páros, ion fejezetes pilaszterek tagolják, amelyek olyan szélesek, hogy szinte már falszakasznak tűnnek. A szentélyzáródás ablakai két szinten nyílnak. Az alsó szint nyílásai szegmensíves záródásúak, a szegmensív vonalát követő, a kerethez hasonlóan stukkóból képzett szemöldökpárkánnyal, és maszkkal díszítve, a fölső szint ablakait ugyanakkor háromszögű timpanonok zárják. Nemcsak a záródás három oldalán, de a szentély két oldalfalán is nyílik - az emeleti szinten- egy-egy ablak. Az oldalfalakhoz két szintes, négyzetes sekrestye csatlakozik mindkét oldalon, a sekrestye és a kereszthajó fala között pedig oratórium céljául szolgáló építményt alakítottak ki. A kisméretű, kétszintes épületrészek a szentély homlokzatnak csak az alsó szintjét takarják. Az oratóriumok homlokzatán az emeleten két stukkókeretes ablak nyílik, a földszinten pedig a keleti tengelyt bejárat, a nyugat felé esőt pedig az emeletiekhez hasonló ablak töri át. A sekrestyék sarkain párkányfejezetes pilaszterek állnak, keleti, északi illetve déli homlokzatukat mindkét szinten egy-egy stukkókeretes ablak nyitja meg; az emeletiek szemöldökpárkányát két egymás felé fordított voluta díszíti. A szentély záródásában, a templom középtengelyében az épületet körülvevő szokatlanul magas kőlábazat magasságával megegyező, kőkeretes ajtó vezet a kriptába. A hajót és a szentélyt folyamatos, a pilaszterek fölött golyvázódó, gazdagon tagolt koronázópárkány zárja le.
A székesegyház belsejét felváltva donga- illetve csehboltozat fedi, az ezeket egymástól elválasztó hevedereket páros, műmárványozott törzsű és kompozit fejezetekkel ellátott falpillérek tartják. A pillérek fölött hangsúlyos, gazdagon tagolt párkány húzódik végig a teljes belsőben. Az épület nyugati első szakaszában, a két torony között, kovácsoltvas mellvéddel ellátott karzatot alakítottak ki. A szentély belső falain, annak észak- és délkeleti szakaszában füles ajtókerettel ellátott átjáró vezet az oratórium illetve a sekrestye felől a szentélybe. Ezek fölött, valamint a kelet felé következő szakaszban, a szentély falából szegmensívesen kiugró, volutákkal díszített, aranyozott, konzolosan alátámasztott, üvegezett erkélyek nyílnak az oratórium emeletéről a szentélytérbe. Hasonló típusú erkélyek nyílnak az oratóriumok emeltéről a kereszthajószárak felé is. A templom belső berendezése viszonylag egységes barokk bútorzat.
A kannelúrázott törzsű oszlop- és pillérpár által közrefogott, impozáns méretű, konkáv alaprajzú aranyozott oltárépítmény félkörös záródású oltárképet foglal magába. Gazdagon profilozott párkánya fölött, oromzatát dús, a felhők közt elhelyezkedő Szentháromságot, angyalokat és puttókat ábrázoló szobrászati dísz alkotja. A főoltárkép, amely a fehér lovon érkező Szent György küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal, a bécsi művészeti akadémia egykori igazgatójának, Michael Unterbergernek 1754-es alkotása. Az oltár szobrászati részét - oromzati szobrait illetve az építmény két oldalán álló Szent Teréz és Borromei Szent Károly szobrokat - pedig, a szintén bécsi illetőségű Iohann Joseph Resler készítette.
A mellékoltárok építményeit Georg Wittmann és Franz Wagner temesvári mesterek készítették el, a hozzávaló anyagot (márványt és fát) Bécsből szállították. Architektúrájukban ezek - különösen a kereszthajó két végében álló építmények szorosan követik a főoltár kialakítását. Az oltárképeket 1768-ban vásárolták Johann Nepomuk Schöpftől. A kereszthajó északi végében a Szent Keresztnek szentelt mellékoltár áll, két oldalán Mária és Evangélista Szent János szobraival. Vele szemben, a déli kereszthajószárban álló mellékoltáron, az Utolsó Vacsorát ábrázoló oltárkép két oldalán a Remény és a Hit szobrai állnak. A hajó két oldalán álló négy barokk mellékoltár építészeti szerkezete lényegesen visszafogottabb a kereszthajószárak oltárainál. A Szent József halálát ábrázoló mellékoltárt két oldalról támasztó robusztus volutákon egy-egy adoráló angyal ül, a menzára helyezett kisméretű fogadalmi kép Máriát ábrázolja a Gyermek Jézussal. Vele szemben a Mária és Erzsébet találkozását mutató oltár áll, két oldalán Zakariás és Erzsébet szobrával, menzáján a Máriát írni tanító Szent Annát ábrázoló festménnyel. A két egymással szemben felállított oltár architektúrája megegyező. A Nepomuki Szent Jánosnak szentelt oltár két oldalán ismét egy-egy adoráló angyal látható, menzáját pedig a Vir dolorumot - a Fájdalmas Krisztust - ábrázoló ovális festmény díszíti. Vele szemben a Pestisoltár néven ismert mellékoltár a Mária közbenjárását kérő Szent Rókust ábrázolja, architektúrája megint csak megegyezik a szembenső oldalon álló oltáréval. A pestisoltár menzáját Szent Antalt a Gyermek Jézussal ábrázoló ovális olajkép díszíti.
A tölgyfából és hársfából készült szószék, a kanonoki stallumok és az oratóriumablakok szintén Georg Wittmann és Franz Wagner alkotásai.
A templom egyike az ország kiemelkedő barokk emlékeinek, azon ritka példák közül való, amelyekben az eredeti berendezés is, szinte maradéktalanul, megőrződött. Jól tükrözi ugyanakkor a 18. századi osztrák barokk és a bécsi udvari tervezők egyházi építészeti törekvéseit is.
Buzilă, Adriana: Catedrala Romano-Catolică din Timişoara. In: Tibiscus 5 (1978), 237-250.
Vârtaciu, Rodica. Lucrări de sculptorul Iohann Ioseph Reslers (1702-1772) în Domul din Timişoara. In: Analele Banatului, Seria Noua, vol II.,1997, 133-142.
Stanciu, Ioan: Ample lucrări de restaurare pentru o capodoperă a arhitecturii baroce, Agenda, Timişoara, nr. 16 / 19 aprilie 2000.
Born, Robert: Die Domkirche in Temeswar (Timişoara), Rumänien. Eine kunstgeschichtliche Interpretation. In: Beiträge zur Kunstgeschichte Ostmitteleuropas. Hg. von Hanna Nogossek und Dietmar Popp, Marburg 2001 (Tagungen des Herder-Instituts zur Ostmitteleuropa-Forschung 13), 212-247.
Vlăsceanu, Mihaela: Sculptura altarelor laterale ale catedralei Romano-Catolice din Timişoara. In: Ars Transilvaniae, X-XI (2000-2002), 159-164.
Vlăsceanu, Mihaela: Sculptura altarului principal al Domului catolic din Timişoara. In A, XXVIII, 2002.
Robert Born: Die Domkirche in Timişoara (Temeswar) im Kontext der habsburgischen Architektur des 18. Jahrhunderts. In: Ars Transsilvaniae 14-15 (2004-2005) 2007, 43-72.
Mihai Opriş: Timişoara. Monografie urbanistică. Vol. I. Descoperiri recente care au impus corectarea istoriei urbanistice a Timişoarei. Timişoara, 2007. 76-78
címkék
Wittmann, Georg , Wagner, Franz , Schöpf, Johann Nepomuk , Unterberger, Michelangelo, Fischer von Erlach, Joseph Emanuel, , székesegyház, római katolikus, Temesvár, templom, Károly, VI.Képek